Mi vár az Európai Uniót vezető Franciaországra az elkövetkezendő hat hónapban?

Mint ismeretes, január 1-től Franciaország áll az Európai Unió Tanácsa élén, vagyis ő lett az EU-t „vezető” ország. Nem számít, hogy csak félévig, a francia kormánynak számtalan terve van.

Egy ilyen jelentős időszak kezdete alkalmából a francia kormány több szimbolikus akciót szervezett január 1-jén. Például az EU színeivel világította ki a külügyminisztérium a párizsi Orsay rakparton álló főépületét, az Eiffel-tornyot kék-sárga színben pompázott, a Champs-Élysées végpontján található Diadalívre az EU zászlóját tűzték ki. De hagyjuk a szimbolizmust, a konkrét kérdés: mi vár Franciaországra az EU Tanácsa élén az elkövetkezendő hat hónapban.

Az Európai Tanács – a 27 EU-tagállam „miniszterei tanácsa”. Az elnöklő ország hívja össze a miniszterek üléseit és határozza meg a napirendet. A Tanács kulcsszerepet játszik az EU tevékenységének azon területein, ahol a döntéshozatal kormányközi szinten történik. Valójában az Európai Unió bármely jogalkotó dokumentumát a Tanácsnak kell jóváhagynia.

Franciaországnak hat hónapig jelentős befolyása lesz bizonyos kérdések felvetésében és az EU-tagországok közötti kompromisszum elérésében. Ugyanakkor Emmanuel Macron, Franciaország elnöke nagyon magasra állította a mércét, és újévi köszöntőjében kijelentette: „A 2022-es évnek vízválasztónak kell lenni Európa számára. Teljes mértékben számíthatnak elkötelezettségemre a határaink ellenőrzésének folyamatában, a védelemben, az éghajlatváltozásban, a nők és férfiak egyenrangúsága kérdésében, az afrikai kontinenssel egy új szövetség felépítésében, az internet-platformok feletti felügyeletben, és a kultúrában…”

Macron 2017-es megválasztása óta folyamatosan demonstrálja EU-s ambícióit, néha azért, hogy néhány EU-s partner haragját váltsa ki, különösen Kelet-Európában. Ő maga azonban nem elnököl az állam- és kormányfők csúcstalálkozóin, mivel ez a szerep a belga Charles Michel-é, aki 2019 óta az Európai Tanács elnöke, de a francia elnök is fontos szerepet fog játszani a döntéshozatalban.

De nem minden olyan egyszerű, amint az a francia vezetőnek tűnik. A France Presse hírügynökség közleménye szerint „az EU számos kérdésben válaszút előtt van: kezdve Európa biztonságával, mivel több 10 ezer orosz katona áll Ukrajna határánál, az egészségügyi rendszerben végbemenő válsággal befejezve, ami ismét beárnyékolja a gazdasági környezetet”. 

„Azon fogunk közösen dolgozni, hogy egy digitális, környezetbarát és szociális Európát hozzunk létre, amelynek hangja hallható a világban”, írta Ursula von de Leyen, az Európai Bizottság vezetője január 1-i Twitter üzenetében. Emmanuel Macron számíthat Olaf Scholz német kancellár támogatására is, aki 2022-ben a G7 elnöki tisztét tölti be, és szintén „a szuverén és erős Európáért” emeli fel hangját. 

Az Európai Unió francia elnöksége jelenleg három prioritást határozott meg a következő hat hónapra: a minimálbér-küszöb bevezetése az EU egész területén, digitális óriáscégek tevékenységének szabályozása, valamint az import termékek szén-dioxid-kibocsátására kivetett adó bevezetése, a környezetre gyakorolt ​​hatásuk függvényében.

Ezen kívül Macron emellett a schengeni övezet reformját szorgalmazza, hogy jobban „védhetőek legyenek az európai határok a migránsválságtól”. A francia elnök a gazdasági növekedés új modelljének létrehozását valamint az eurózóna „költségvetési kereteinek” módosítását javasolja. Véleménye szerint az eurózóna országaira vonatkozó költségvetési szabályok (Maastrichti kritériumok – a deficit nem haladja meg a GDP 3%-át, az adósság a GDP maximum 60%-a), amelyeket az 1990-es években vezettek be, már elavultak.

Franciaország elnöke továbbra is támogatni kívánja a független európai védelmi rendszer létrehozásának projektjét, a NATO védelméhez kötődő néhány partner vonakodása ellenére. Emlékeztetőül, Macron mindig is azt hangsúlyozta, hogy az EU védelmi struktúrájának létrehozása a NATO-val közösen erősítené a kontinens országai védelmét.

De azt tudni kell, ezek ambiciózus tervek, de az élet azonban gyakran korrigálja azokat. Például a fent említett nagyszabású feladatok teljesítésének akadálya lehet az áprilisi francia elnök- és a júniusi parlamenti választások.

Jelenleg nehéz megmondani, hogy az elnökjelölt Macronnak az EU-s elnökség valójában több hasznot hoz vagy kárt okoz-e, mivel úgymond ki lesz téve az ellenfelek közvetlen támadásainak az európai politika számára „kényelmetlen” kérdésekben.

Éppen ezért még érdekesebb még csak most kezdődik, korai még következtetéseket levonni, viszont a helyzetet már most el lehet kezdeni elemezni.  

NEWSMAKER