Jövő héten az ENSZ elé kerül a kelet-ukrajnai helyzet

Öt éve születtek meg a minszki egyezmények a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus rendezésére, azonban érdemi előrelépés azóta sincs. A terület továbbra is a szakadárok kezében van, a kialakult helyzet a 2015-ös állapotokat tükrözi. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa orosz kérésre kedden tárgyalja az ügyet, majd Ukrajna viszi azt a világszervezet közgyűlése elé. Pénteken Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök telefonon egyeztetett.

A Kelet-Ukrajnában, a donyecki és luhanszki területen 2014 áprilisa óta zajló fegyveres összecsapást számos szakértő immár a befagyott konfliktusok közé sorolja – hasonlóan a Dnyeszteren túli területhez, Hegyi-Karabahhoz, Dél-Oszétiához vagy Abháziához. Miután a 2014 elején lezajlott forradalmat követően Moszkva-ellenes és az euroatlanti integrációt támogató erők kerültek hatalomra Ukrajnában, Moszkva megszállta a Krím félszigetet, majd az Oroszországgal határos területeken orosz támogatással egy fegyveres szeparatista mozgalom bontakozott ki.

Luhanszk megyében létrejött az úgynevezett Luhanszki Népköztársaság, tőle délre pedig a Donyecki Népköztársaság. A komoly katonai és civil áldozatokkal járó fegyveres konfliktus aktív fázisa egészen 2015. február 12-ig, a minszki egyezmények aláírásáig tartott.

Azóta öt év telt el. Az aktív fegyveres fázis lezárult, de a két ukrán megye területének egy része továbbra is a szeparatista erők ellenőrzése alatt áll. Közel húszezer négyzetkilométernyi területről van szó, négymilliós összlakossággal. Az időnként fellobbanó összetűzések szinte minden hónapban szedtek áldozatokat az elmúlt években. Az ENSZ 2019-es adatai szerint az összecsapásoknak öt év alatt legalább 13 ezer áldozatuk van, ezek közel egynegyede civil, a területekről elköltözöttek számát két-három millió főre teszik.

Az új államfő, Volodimir Zelenszkij tavalyi hatalomra kerülésével a helyzet megváltozott: neki azt kellett mutatnia, hogy el tudja mozdítani a kelet-ukrajnai konfliktust a holtpontról. Ehhez hajlandó volt a párbeszédre és engedményekre is. Tavaly novemberben, három év után újra összeült a négyes: ­Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnök és Zelenszkij. Bár a találkozónak a teljes fogolycsere meghirdetésén túl nem volt jelentős hozadéka, az már önmagában eredménynek mondható, hogy újra asztalhoz ültek a felek.

A következő találkozóra márciusban kerülhet sor. Elképzelhető, hogy a kelet-ukrajnai helyzet elmozdul a holtpontról, ám a politikai akarat ellenére számos buktató látszik. A legnagyobb probléma épp a minszki egyezményekkel van: a szöveg feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaz, a rendelkezéseit másképp értelmezik a felek. Ukrajna szempontjából a legfontosabb kérdés az orosz–ukrán határszakasz feletti ellenőrzés, így azzal érvel: a dokumentum végrehajtása csakis azután lehetséges, hogy Kijev ellenőrzése alá vonja a szakadár területek és Oroszország közötti határszakaszt.

A Kreml viszont kizárólag az egyezmények pontjainak sorrendjében hajlandó haladni, márpedig a határellenőrzésről rendelkező pontot megelőzi például a helyi választásokról szóló. 2015-ben azért készült a szöveg ebben a formában, hogy mindkét félnek megfeleljen a legfontosabb cél, a vérontás megállítása érdekében. Ez sikerült ugyan, de a további rendezés zsákutcába jutott.

A nemzetközi helyzet sem kedvez Ukrajnának. Az EU megosztottabb, mint valaha, Washington és Brüsszel viszonya fagyos, Merkel – lassan visszavonuló politikusként – egyre kevesebb szerepet vállal, Macron pedig az Oroszországgal ápolt kapcsolatok újjáépítését szorgalmazza. Mindez Moszkva tárgyalási pozícióit erősíti, és lényegé­ben az orosz akarattól teszi függővé azt, hogy sikerül-e integrálni Kelet-Ukrajnát az ország vérkeringésébe vagy a régió újabb befagyott posztszovjet konfliktussá válik.

Forrás: Magyar Nemzet