Hogyan befolyásolja az oroszországi „részleges” mozgósítás a fehéroroszországi helyzetet és magát Aljakszandr Lukasenkát, az ország „elnökét”?

Az oroszországi „részleges” mozgósítás, amely a szakértők szerint egyértelműen a harci cselekmények fokozódásához vezet Ukrajnában, megfosztja e tekintélyelvű ország uralkodóját, Aljakszandr Lukasenkát egy újabb politikai manőver minimális lehetőségétől. Mint ismeretes, Fehéroroszországnak és Oroszországnak van egy közös projektje, az „Uniós Állam”, amely bizonyos intézkedések megtételére kötelezi őket – emlékeztetnek a szakértők. Vajon nem kell maguknak a fehéroroszoknak is mozgósítaniuk?

Nemrégiben Aljakszandr Lukasenka amnesztia kihirdetését fontolgatta (a tervek szerint szeptember 17-én – egy új állami ünnepen – a nemzeti összetartozás napján); számos törvénymódosítást ígért, és egyéb „megelőző” állami intézkedést hajtott végre – számolt be az RFi.

Az amnesztia kihirdetésére azonban nem került sor (mintegy 8000 embert kellett volna szabadon engedni), és már szeptember 20-án, közvetlenül Vlagyimir Putyin az oroszokhoz intézett beszéde előtt, a fehérorosz „elnök” hirtelen katonaira változtatta retorikáját. Többek között, az ország Biztonsági Tanácsának államtitkárával, Aljakszandr Volfovicssal folytatott megbeszélésen kijelentette, hogy Fehéroroszország egyértelműen Oroszország mellett áll:

„Egy védelmi teret hoztunk létre, közös fegyveres erőink vannak (hadseregünk az élvonalban van). Működik egy regionális csoport… Ezt már nagyon régen bejelentettük. Valószínűleg már 20 éve, hogy ebben megegyeztünk… Meg kell védenünk hazánkat. És ami Oroszország támogatását illeti, még egyszer megerősítem: Fehéroroszországon keresztül nem mérhető csapás egyik oldalról sem az orosz csapatokra. Ez nem lesz. Ez a kötelességünk a szövetségesünkkel szemben” – mondta.

Vajon mi befolyásolta a fehérorosz „apa” viselkedését? Pavlo Uszov, a varsói Politikai Elemző és Előrejelzési Központ vezetője az RFI-nek adott interjújában megjegyezte, hogy „Aljakszandr Lukasenka viselkedését az ukrán fegyveres erők sikerei („az orosz front összeomlása megmutatta, milyen gyenge és hatástalan Oroszország”), a hegyi-karabahi helyzet, és „a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója befolyásolták, amelyen Putyin az elnökökre várva egyértelműen kívülállónak tűnt”.

„Mindez arra kényszerítette Lukasenkát, hogy keresse a lehetséges módjait a belpolitika átalakítására azzal a céllal, hogy átalakíthassa a külpolitikáját. Úgy gondolom, hogy az amnesztiával kapcsolatos kijelentései és még sok más is ezzel függött össze. De úgy vélem, hogy Lukasenka nem volt teljesen tisztában azzal, hogy Oroszországban milyen politikai jellegű ellenintézkedések készülnek. Putyin úgy döntött, lép: azonnali népszavazás és mozgósítás a megszállt területeken… Szerintem Lukasenka számára is sokkolóak voltak a döntések, Putyin és Lukasenka szeptember 20-án beszélgetett, Lukasenkát kész tények elé állították – és a retorika is azonnal megváltozott” – hangsúlyozta Pavlo Uszov.

A szakértő szerint jelenleg nagyobb a valószínűsége annak, hogy Fehéroroszország belép a háborúba, mint valaha: „Ezért el kell hárítani minden olyan elemet, amely a fehéroroszországi helyzet destabilizálásához vezethet – az újságíróktól a politikusokig és azon közéleti aktivistákig, akik a fehérorosz nyelvvel és kultúrával foglalkoztak. Mindannyian az ellenség kategóriájába tartoznak, és egyelőre feltételes „megsemmisítésnek” vannak kitéve. Erősödni fog az elnyomás, ennek megfelelően nincs értelme semmiféle amnesztiáról beszélni” – tette hozzá a szakértő.

„Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy ez a bejelentett amnesztia korlátozott lesz, mert Lukasenka attól fél, hogy a túlságosan széles gesztussal kiprovokálja a fehérorosz lakosság tiltakozó része elszántságát. Ha valóban szabadon engednének jelentős számú politikai foglyot, különösen ikonikus alakokat, akkor egyértelmű, hogy ezt a társadalom a rendszer meggyengülésének jeleként fogná fel, és újabb harci szellemet váltana ki a rendszerváltára törekedőkben, akik demokratikus változásokat szeretnének Fehéroroszországban. Valójában ez fékezte Lukasenkát. 

És most, amikor azt látja, hogy a helyzet ukrán vonalon egyre élesebb, hogy a nyugat újabb szankciókat fog kiszabni az agresszióban való bűnrészességért, rájött, hogy rezsimjének kilátásai egyre bizonytalanabbak és ingatagok, és ilyen körülmények között még jobban fog félni fog bármilyen nemű amnesztiát hirdetni. Ráadásul a Nyugat világossá tette, hogy „nem vevő” a retorikára, Európa az összes politikai fogoly szabadon bocsátását akarja” – jegyezte meg Olekszandr Klaszkovszkij szakértő és politikai megfigyelő.

„Ha eddig egy úgynevezett különleges hadművelet zajlott Ukrajna területén, amely állítólag annak a nácizmustól való megszabadítását szolgálja, akkor most, az ukrán fegyveres erők sikeres ellentámadásával összefüggésben, a Kreml elmondhatja, hogy az ukrán agresszorok megtámadták Oroszországot, megtámadták a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete két országát, Fehéroroszországot és az Orosz Föderációt. A fehérorosz rezsimnek most, a kétoldalú megállapodások és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete keretein belül, úgy tűnik, meg kell védenie ezeket a határokat. Tehát formálisan és jogilag is Alekszandr Lukasenka sokkal nehezebb helyzetbe kerül”,– hangsúlyozta Alekszandr Klaszkovszkij.

„Belorusszia és Oroszország közötti szövetség arra kötelezi Lukasenkát, hogy csatlakozzon a háborúhoz. Ha Moszkva kész nukleáris fegyverek bevetésére, mi akadályozhatja meg abban, hogy Lukasenkát a háborúban való részvételre kényszerítse?” – mondja Pavlo Uszov. Ezért véleménye szerint a belorusz elnöknek egyszerűen nincs több „manőverezési lehetősége”.

Szvitlana Tihanovszkaja, a fehérorosz ellenzék vezetője szintén a mozgósításról beszélt. Többek között arra szólította fel a fehéroroszokat, hogy ne felejtsék el, hogy Alekszandr Lukasenka már „átadta Fehéroroszország szuverenitásának egy részét”.

„Ő nem tudja megvédeni népünket a háborútól, csak még jobban belerángat bennünket. Felszólítom a fehérorosz hadsereget és mindazokat, akiket annak bejelentése esetén mozgósítás alá vonhatnak: ne kövessék a bűnügyi parancsokat. Ne vegyék fel a kapcsolatot a hadkiegészítő parancsnoksággal, ha keresik önöket, ha szükséges, átmenetileg változtassák meg lakóhelyüket,

biztosítsák saját biztonságukat. Ha észreveszik, hogy a mozgósítás előkészítése megkezdődött, értesítse erről a sajtót és az aktivistákat. Gyorsan osszon meg minden tudomására jutott információkat azokkal, akik nem olvasnak független sajtót. Ha mégis háborúba küldték, tegye le a fegyvert, a fehérorosz társadalom támogatni fogja. Putyin ambíciói és Lukasenka hibái miatt egyetlen fehérorosznak sem szabad meghalnia”, – hangsúlyozta Szvitlana Tihanovszkaja a fehéroroszokhoz intézett beszédében.

Nos, végül a fehérorosz rezsim állítólagos hivatalos álláspontja. A fehérorosz Biztonsági Tanács vezetője, Olekszandr Volfovics már kijelentette, hogy „Fehéroroszországban egyelőre nem terveznek mozgósítást”.

A fehérorosz politikus Moszkvában – ahol Mikola Patrusevvel, orosz kollégájával találkozott – újságírók kérdéseire válaszolva az alábbiakat mondta: „A mozgósítás nem rólunk szól, Fehéroroszország és az ország lakossága egyébként is mobilis. És készen állnak, persze, ne adj Isten, visszavágni az erre alkalmas eszközökkel: a haderővel, a békeidőben használt erőforrással, amelyek jelenleg a haza védelmével és az alkotmányos renddel fenntartásával kapcsolatos feladatokat látják el”. 

Vagyis egyre szorosabb a politikai „lasszó” a fehérorosz uralkodó nyakán és ki tudja, meddig lesz még hatalmon…

NEWSMAKER