Mi lesz ezután? Szakértők szerint a világ Oroszország elnöke újabb „lépéseire” vár

Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnapelőtti beszéde, amelyben hosszan a történelem elferdítése mellett (például kijelentette, ami teljes abszurdum, hogy „a mai Ukrajnát teljesen Oroszország teremtette”) kifogásolta a folyamatos „igazságtalanságot”, a „hálátlan Ukrajnát” és az „erőszakos Nyugatot”, azt követően aláírta az „LNR” és „DNR” elismeréséről szóló úgymond „történelmi” dokumentumot.

Végül is idővel talán csökkenti a feszültséget Oroszország és a Nyugat között, ha Vlagyimir Putyin úgy dönt, hogy a „köztársaságokon belül” marad, és nem fenyegeti Kijevet. De több mint valószínű, hogy ez egy még nagyobb eszkalációt indíthat el, és egy teljes körű háborúhoz vezethet Európában – menekültek millióival, halottakkal és sebesültekkel. Bár egyes szakértők óvatosak az első lehetőséggel kapcsolatban, Putyin agresszív retorikája világossá teszi, hogy az eszkalációt nem került le a napirendről.

A legfontosabb kérdés ma az, hogy Oroszország milyen keretek között ismeri el a szakadár köztársaságokat (mivel az Orosz Föderáció kijelentette, hogy a LNR és DNR határainak meg kell felelniük a megfelelő ukrán megyék határainak). Ha ezek tény, és az orosz csapatok továbbra is az érintkezési vonal mentén maradnak, akkor van esély arra, hogy megfékezzék a válságot, vélik a szakértők.

Mindez lehetőséget ad az orosz elnöknek, hogy deeszkalálja a helyzetet, és lemond arról, hogy megtámadja az országot, mindemellett „nem veszíti el arcát” és erős vezetővé válik, akit „senki sem vezet pórázon” és kitart álláspontja mellett. Ez a köztes forgatókönyv megfoszthatja az amerikaiakat és az európaiakat is a szankciók következményeitől, amelyek bevezetése már részben megkezdődött – egy újabb pusztító áremeléstől az üzemanyagokra és az inflációtól, számolt be a CNN.

Talán ezért is van sok vita Washingtonban arról, hogy mit tekintünk Ukrajna elleni „inváziónak”. Mint ismeretes, az amerikai adminisztrációban már kijelentették, az a tény, hogy az orosz csapatok bevonultak a szeparatista régiókba nem tér el attól, amit Oroszország már korábban megtette, ezért ez nem vált ki szélesebb körű szankciókat.

„Ez nem újabb úgymond támadás, mivel azt a területet érinti, amelyet már elfoglaltak” – jelentették ki a Fehér Házban, a 2014 óta tartó orosz katonai jelenlétre utalva Kelet-Ukrajnában.

Korábban Joe Biden amerikai elnök már elszólta magát, hogy a kisebb mértékű „behatolás Ukrajna területére” nem fogja kiváltani a „teljes erejű szankciók” bevezetését.  Később pontosította megjegyzését, mondván, szankciókat vetnek ki, ha „bármely orosz alegység” átlépi az ukrán határt.

Sajnos Putyin alternatíva nélküli és ukránellenes retorikája, a mintegy 150 000 orosz katona jelenléte Ukrajna határai mentén valamint a nyugati vezetők és a hírszerzés értékelései az bizonyítják, hogy a korlátozott konfliktusra vonatkozó remények egyre mulandóbbak.

Oroszország elnöke beszédében egyértelművé tette, hogy Ukrajnát az Orosz Föderáció szerves részének tekinti, akivel „vérszerződés köt össze”, nem pedig független államnak. Valójában beszéde úgy hangzott, mint egy sokkal nagyobb esemény indoklása, mint egy korlátozott kelet-ukrajnai bevonulás.

Eközben az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén Linda Tomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete teljes „nonszensznek” nevezte, hogy Oroszország „békefenntartóknak” nevezi azokat a csapatokat, amelyek bevonultak Kelet-Ukrajnába.

Vlagyimir Putyin retorikája viszont változatlan: „A harci cselekmények azonnali megszüntetését követeljük azoktól, akik megragadták a hatalmat Kijevben”.  Ellenkező esetben a vérontás esetleges elhúzódásáért minden felelősség teljes mértékben az Ukrajnában hatalmon lévő rezsimet terheli”. Ez a „tény” pedig lehetőséget biztosít neki arra, hogy a Kelet-Ukrajnába bevonuló orosz csapatokkal szembeni ellenállást egy szélesebb körű konfliktus ürügyeként tekintse.

Sok nyugati szakértő abban reménykedik, hogy az ukrán kormány nem fogja akarni harc nélkül „átadni” az ország egy részét csak azért, hogy elkerülje a legrosszabb forgatókönyvet.

Viszont nem mindenki gondolja így. Emellett mindenki egy kérdés aggaszt, hogy képes lesz-e Ukrajna szembeszállni egy erősebb ellenféllel? És az Egyesült Államok és a NATO készen áll-e a szükséges segítségnyújtásra? Ez a segítség elég lesz?

Amint azonban azt már számos elemző megírta, azt hinni, hogy ez a konfliktus Ukrajna határain belül marad- hiú álom. Nyugaton sokan úgy gondolják, hogy egy „nagyszabású tűzvész valóban véget vetne a hidegháború korszakának és egy újabb feszült évszázad kezdete lenne Európában”.

A valóság a transzatlanti biztonság teljes újragondolását követeli meg, mivel eddig az orosz hadsereg Ukrajna keleti határai közelében voltak, viszont abban az esetben, ha elindul nyugat felé, veszélyben lesznek Lengyelország, Magyarország és Szlovákia és a balti országok határai, és ott már csak egy ugrás Románia.

Az elhúzódó geopolitikai harc Oroszországgal arra készteti az amerikai és európai politikusokat is, hogy elgondolkodjanak azon, vajon meddig mehet el Putyin elnök Európa határainak átírására való próbálkozásaiban. Például az orosz államfő érvelése, miszerint az ukránok az oroszok „édestestvérei”, régóta aggodalmat vált ki a balti államokban, mivel velük szemben is alkalmazható, mivel korábban Szovjetunió részei voltak. És Putyin bármilyen kísérlete arra, hogy „testvériségről” és „vérszerződésről” alkotott rögeszméit terjessze ezekben az országokban, rendkívül veszélyes lehet, mivel mindegyikük NATO tag, és garanciáik vannak a kölcsönös önvédelemre.