Tíz évig képviselte a kárpátaljai magyarság ügyét

Tíz évig képviselte a kárpátaljai magyarság ügyét

19:09 Május 3, 2024

Politika 1210 13 хвилин

Українська

Bocskor Andrea főiskolai tanár tíz évig képviselte a kárpátaljai magyarság ügyét az Európai Parlamentben. Megköszönve bátor és következetes kiállását, az elmúlt tíz év eredményeiről és a mostani brüsszeli helyzetről kérdeztük.

– Két ciklusban is képviselte a kárpátaljai magyarság ügyét. Mit emelne ki ennek az időszaknak az eredményei közül?

– Már az is sikerként könyvelhető el, hogy a Fidesz–KDNP nemzeti listájának köszönhetően a kárpátaljai magyarok helyzete is bekerült az Európai Unió politikai körforgásába. A közösségünk képviseletet szerezhetett az Európai Unióban, közvetlenül értesíthettem az Európai Unió döntéshozóit az Ukrajnában zajló reformokról, a kisebbségeket érintő politikáról. Ugyanakkor úgy gondolom, nagyon fontos eredmények azért születtek, mert én egy olyan csapatnak voltam a része, amely számára fontos a nemzetpolitika és a kisebbségek helyzete Európában. Közös sikerünknek tartom azt a munkát, amely arra irányult, hogy a kisebbségvédelem végre váljon uniós politikává. Részt vettem az Európai Parlament Hagyományos kisebbségek, nemzeti közösségek és nyelvek munkacsoportjának a tevékenységében, minden erőnkkel támogattuk a FUEN által kezdeményezett Minority SafePacket, mivel látjuk azt a folyamatot, hogy a kisebbségi jogfosztásokat sok esetben maguk az államok követik el, ezért lenne fontos, hogy az EU jogi védelmet nyújtson a hagyományos nemzeti kisebbségeknek és nyelveiknek is.

– Azokban a történelmi pillanatokban volt ott és vett részt az Európai Parlament munkájában, amikor Ukrajna eldöntötte, hogy az Európai Uniót és az euroatlanti integrációt választja. Fontos egyeztetésekben, döntésekben is részt tudott venni…

– Igen. Ilyen volt a vízummentesség megadása, amely 2008-tól húzódott. A 2014-es első plenáris felszólalásom épp erről szólt, vagyis hogy milyen fontos lenne mihamarabb megadni az ukrán állampolgároknak a vízummentes beutazás lehetőségét az EU-ba. Végül 2017-ben került rá sor. Amikor Ukrajna elnöke és az Európai Bizottság elnöke erről ünnepélyesen aláírta a szerződést, én is jelen voltam. Szintén 2017-ben került sor az EU és Ukrajna közötti társulási és szabadkereskedelmi egyezmény megkötésére, ezáltal Ukrajna elindult azon az úton, amely következtében, valószínűleg a jövőben csatlakozhat az Európai Unióhoz. Ennek a csatlakozási folyamatnak a részesei vagyunk természetesen mi is, hiszen a koppenhágai kritériumoknak köszönhetően a kisebbségi jogok betartása a csatlakozni kívánó országokkal szemben egy olyan fontos követelményrendszer, amit az Európai Unió komolyan szokott venni. A mi esetünkben sajnos azt tapasztalhattuk, hogy ez az integrációs folyamat 2017-ben a kisebbségi jogok csorbításával kezdődött, sajnálatos módon néhány nappal a társulási egyezmény aláírása után Ukrajna elfogadta a nemzeti kisebbségi oktatást ellehetetlenítő új oktatási reformját. Majd ezt követte 2019-ben a nyelvtörvény, továbbá más intézkedések is azt jelezték, hogy az ukrajnai kisebbségek jogai egyre inkább szűkülnek, és egyúttal felerősödött a hangulatkeltés és bizalmatlanság a nemzeti kisebbségekkel szemben. Sajnos mi magyarok éreztük ezt a bőrünkön, ezekre a folyamatokra kellett felhívnom a figyelmet az EU-ban. Már akkor, 2017–18-ban pozitív diszkriminációt tapasztaltam az Európai Unió részéről Ukrajna irányába, úgy álltak hozzá, hogy amit Ukrajna csinál, az csak jó lehet, akik ezt kritizálják, azok Putyin szekértolói – ezt megkaptuk jó néhányszor, olyan politikusok, akik szóvá tettük a jogfosztásokat.

– Sokszor a fősodorral szembeni véleményt kellett megfogalmaznia, ami nyilván nem volt hálás feladat.

– Hangsúlyoznám, hogy ez minden esetben építő jelleggel történt. Amikor 2014-ben bekerültem az EP-be, számos olyan küldöttségben, bizottságban vállaltam feladatot, melyek révén segíteni tudtam az ukrajnai integrációs folyamatot, másrészt a kisebbségi jogi normákra is fel tudtam hívni a figyelmet. Ezt rendületlenül meg is tettem, annak ellenére, hogy ez valóban nem volt könnyű feladat. Ugyanakkor fontos volt, hogy legyen egy autentikus hang, aki minden szempontra felhívja a figyelmet, mert az ukrajnai reformok, a decentralizáció, az oktatási reform, a nyelvtörvény és sok más változtatás az EU-ban idealizálva volt.

Úgy gondolom, hogy a munkánk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2023 végére megfordult a tendencia. Bár nem kaptunk vissza minden jogot, de hét jogfosztó törvény módosításáról döntött tavaly decemberben a Legfelső Tanács, ami azt jelzi, hogy végül is sikerült az ukrán vezetést rábírni, hogy visszakanyarodjon az Európában elfogadott, normális kisebbségpolitika irányába. Ebben nagy szerepe volt a magyar kormány bilaterális tárgyalásainak is, hisz a magyar nemzeti kormánynak köszönhetően a mi szempontjaink mindvégig ott voltak a tárgyalóasztaloknál.

– Mit várhatunk e tekintetben a jövőtől?

– Remélem, hogy folytatódni fog az általam, általunk elkezdett munka, és sikerül visszaszerezni azokat a jogokat is, amelyeket még most nem kaptunk vissza. Továbbá fontos folytatni az ukrán–magyar kétoldalú kapcsolatok javítását, hiszen mindig ez jelentette a békés együttélés zálogát Kárpátalján.

– Kollégáimmal megbeszélve, munkája egyik fontos eredményének látjuk, hogy döntéshozói körökben ma már Európában és talán az egész világon illik tudni Kárpátaljáról és az itt élő magyar közösség problémáiról. Mindezt magyar közösségünk politikai érdekképviseletével és a kulturális diplomácia eszközeivel sikerült elérnie.

– Szeretném hinni, hogy nekem is köszönhető, hogy sikerült felkerülnünk a nemzetközi és európai politikai térképre, hiszen személyes élményem volt 2014-ben a legelső néppárti frakcióülésen való bemutatkozásomkor, hogy Kárpátalja és a kárpátaljai magyar közösség nem volt a képviselőtársaim számára beazonosítható.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy nyolc éven keresztül sikerült megszervezni a brüsszeli Kárpátalja Napokat, a Liszt Intézettel közösen. Minden évben be tudtuk mutatni egy-egy újabb szeletét a kárpátaljai művészeti életnek, a népi kultúrának. Számunkra fontos és szívünkhöz közel álló művészeink, közéleti személyiségeink munkásságát tudtuk elvinni és megmutatni Brüsszelben. Az Európai Parlament épületében ismeretterjesztő, angol és magyar nyelvű bannerkiállítással mutattuk be az 1944-es málenkij robot eseményeit, illetve „Az én Kárpátaljám” címmel fotókiállítás keretében vidékünk szépségeit, épített örökségét is igyekeztünk megmutatni. Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret platform támogatásával, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szakembereinek írásaival szerkesztésemben elkészült egy angol nyelvű kötet: a Struggle for Survival (Küzdelem a megmaradásért), amely a kárpátaljai magyarság 1944–2022 közötti történetét, illetve az oktatási és nyelvi jogokért folyó küzdelmet mutatja be. Ezekkel sikerült sok nyugat-európai ember érdeklődését felkelteni Kárpátalja iránt. Később, amikor szóba kerültek a kisebbségi jogok, voltak, akik megértették, hogy miért fontos ez a számomra. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nem indulok otthonról olyan erős gyökerekkel, amelyek többek között a főiskolához és a KMKSZ-hez fűztek. Mindig megvolt az az input, továbbá rendelkezésemre állt az a szakmai háttéranyag, amivel tényszerűen és autentikusan tudtam bemutatni a kárpátaljai helyzetet. Ezt értékelte mindenki, az Európai Parlament elnökétől az EU-biztosokig, ha én beszéltem Kárpátaljáról, vagy az orosz–ukrán háború kapcsán a béke fontosságáról, akkor arra mindig odafigyeltek. A két éve tartó háború kapcsán én mindig a háború „emberi szempontjait” emeltem ki, milyen nehézségekkel jár az a szétszakított családoknak, a gyermekeknek és fiataloknak, akik kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, hogy milyen óriási a közvetlen és közvetett áldozatok száma Ukrajna-szerte, és ezért milyen fontos a mihamarabbi tűzszünet és a béke elérése. Hiszen minden béke előbb vagy utóbb a tárgyalóasztaloknál dől el, csak nem mindegy, hogy előtte pár százan vagy pár százezren halnak meg.

– Hogyan tudná jellemezni a mostani brüsszeli helyzetet?

– Brüsszelben nagy gondok vannak, a balliberális oldal diktatúrája érvényesül mindenben. Mondhatnám azt is, hogy az őrület stádiumában van már egy jó éve az Európai Parlament és az európai politikum, hiszen különböző területeken egyre észszerűtlenebb döntéseket hoznak, amelyek – szépen fogalmazva – nem az Európai Unió polgárainak az érdekeit szolgálják. Ez a migrációs politika és az ukrajnai háború kezelése kapcsán is jól látható. Egyes politikusok rövid távú politikai haszonszerzés miatt felelőtlen módon politizálnak, amivel ártanak a tagállamok gazdaságának és egy atomháborút is kockáztatnak. Ellentétben a tíz évvel ezelőtti helyzettel, mára a család, a nemzet vagy a konzervatív értékek szinte szitokszavakká váltak az EP-ben. Valóban nagyon nagy változásra van szükség ahhoz, hogy megtisztuljon az Európai Parlament és észszerűbb döntéseket hozzanak a jövőben.

– A közösségi oldalán búcsúzott el követőitől, onnan tudjuk, hogy a kárpátaljai magyarság jogaiért való küzdelmet továbbra sem adja fel…

– Még körvonalazódik, hogy ezt milyen formában teszem majd, de ebben a küzdelemben a jövőben is részt szeretnék vállalni, erőmhöz mérten. Szerepelt a nevem a Mirotvorec halállistáján, sok más, igazságtalan támadás is ért az elmúlt években – egyelőre nem tanácsolják nekem, hogy hazaköltözzek, Beregszászba. Csak remélni tudom, hogy már nem tart sokáig a mostani őrület Ukrajnában.                 

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)

social
Kövessenek bennünket a közösségi oldalakon
subscribe
Szeretnéd olvasni a híreket akkor is, ha nem vagy internetközelben?

Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!

Feliratkozás
subscribe
Feliratkozás
Iratkozzon fel
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a legaktuálisabb hírekről. Mi nem küldünk spam üzeneteket, ugyanis tiszteljük a magánéletét.
A nap hírei