„Fontos, hogy egy olyan határozat szülessen, amely az őshonos kisebbségek kollektív jogait védi”

A Kárpátalja hetilapnak exkluzív interjút adott Szili Katalin miniszterelnöki megbízott és Kalmár Ferenc András szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos. Érdekelt bennünket, hogy ők hogyan látják a nemzeti őshonos kisebbségek védelmét, valamint miben látják a trianoni századik évforduló kapcsán elfogadott nemzeti összetartozás évének jelentőségét.

– A határon túli területek között Kárpátalján a legrosszabb a helyzet a jelenlegi politikai és gazdasági viszonyok miatt. Ennek következtében folyamatos a kivándorlás. Hogyan látják a kárpátaljai magyarság megmaradásának helyzetét?

Szili Katalin: „Ha az elmúlt időszak folyamataiból indulok ki, ami részben Ukrajna belső politikai feszültségeit jelenti, aminek eredményeként fiatalok távozni kényszerültek szülőföldjükről, vagy azt a folyamatot, amely az asszimiláció irányába tett nyelvtörvényt és oktatási törvényt jelenti, akkor az látható, hogy még most is zajlik egy bizonyos »elnéptelenedés«.

Ez azt jelenti, hogy olyan körülményeket teremtő többségi társadalommal kell a közösségünknek szembenéznie, amelyik egyrészről nem ismeri el őshonos kisebbségként, hanem a bevándorló kisebbségekkel együtt kezeli az itt élőket, másrészről pedig olyan szociális körülményeket is teremt, amelyek miatt vannak, akik máshol próbálnak otthont találni. Ezek a folyamatok továbbra is zajlanak, hacsak nem tudunk a kétoldalú kapcsolatokban és a párbeszédben olyan helyzetet teremteni, amely legalábbis minimalizálja az elvándorlást és az asszimilációt. Sokatmondónak tartom, hogy a nyelv- és oktatási törvény negatív irányban történő módosítása a legutóbbi időknek olyan terméke, amely azután született, hogy Ukrajna aláírta az Európai Unióval a társulási megállapodást. Mi azt gondoltuk, hogy a közösségeink biztonságban vannak, ehhez képest sajátságos, hogy míg az egyik oldalon elindult egy pozitív folyamat, addig a másik oldalon a hivatalos állami politika ellentmond azoknak az egyezményeknek, amelyek nemzetközileg biztosítják a kisebbségek jogait. 2010 után a magyar nemzetpolitikában megszületett egy majdnem teljes nemzeti egyetértés a magyar állampolgárság megadása, a hozzá társuló választójog, valamint az önigazgatás kapcsán. Az állampolgárság megadásával gyakorlatilag mi is lehetőséget adunk arra, hogy a szülőföldet könnyebben hagyják el fiataljaink. Ezen felül azt gondolom, hogy mégis mindvégig ki kell tartanunk, támogatással biztosítva a szülőföldön boldogulást.”

Kalmár Ferenc: „2010 után az egyik alapelve a magyar kormány nemzetpolitikájának, hogy támogassa a szülőföldön való megmaradást, boldogulást. Az elmúlt időszakban Ukrajnában egy sor olyan törvény került elfogadásra, amelyek azt mutatják, hogy Ukrajnának az a szándéka, hogy homogén nemzetállamot hozzon létre. Ezenkívül a gazdasági helyzet nagyon sok fiatalt arra kényszerít Ukrajnában, hogy hagyják el az országot, és ők többnyire Nyugat-Európában találják meg a boldogulásukat. Én optimista vagyok, nagyon remélem, hogy előbb-utóbb megoldást találunk a problémákra, a közeljövőben magas szintű találkozókra kerül sor a két ország között, amelyek a tavalyi ukrajnai választásokat követően az első fázist jelentik. Reméljük, hogy ezek megoldást hoznak a feszültséget okozó ügyekben. Amennyiben ez nem így fog alakulni, akkor újra le kell ülnünk tárgyalni.”

– Az Európai Unió előtt az őshonos nemzeti kisebbségek fogalma homályos, vagy talán úgy is mondhatnánk, „ismeretlen” kifejezés, hiszen ennek kapcsán nincsenek konkrét határozatok. Önök szerint lehetséges-e, hogy az Unión belül az őshonos nemzeti kisebbségek kapcsán olyan megegyezés szülessen, amely védelme alá veszi ezeket a kisebbségeket?

Szili Katalin: „Európának van egy olyan sajátos hozzáállása, hogy csak a belépni szándékozó országok esetén vizsgálja az állami magatartást az ott élő kisebbségekkel szemben. Ugyanakkor az Unió a kisebbségi kérdésekkel nem foglalkozik, nem monitorozza azokat. Sőt, ezeket a kérdéseket ráhagyja az Európa Tanácsra. Szükséges, hogy felhívjuk Európa figyelmét, hogy ez nem megoldás, főleg azért nem, mert 2019. március 22-én az Európai Parlament hozott az afrikai származású emberek alapvető jogairól egy határozatot, amely minden kisebbségi szempontra kiterjed. A bevándorlók számára, akik tizenöt millióan vannak, Európában az Unió jogokat biztosít, ugyanakkor az őshonos kisebbségekről, akik hatvanmillióan vannak, megfeledkezik. Fontos, hogy egy olyan határozat szülessen, amely az őshonos kisebbségek kollektív jogait védi.”

Kalmár Ferenc: „Ma Európában oda jutottunk, hogy szükség lenne olyan kötelezően betartandó európai szabályozásokra, amelyek minden országra, minden tagországra vonatkoznak. Kidolgoztunk egy olyan csomagot, amely öt alapelvet tartalmaz. A szabályozások, amelyekről mindig beszélünk, és hivatkozunk a kisebbségvédelmi keretegyezményre és a nyelvi Kartára, kötelezőek, de nem kikényszeríthetőek. Tehát ha a monitoring során észre is veszik, hogy az adott ország nem tartotta be az egyezményt, ezt nem szankcionálhatják. Szili Katalinnal kidolgoztunk öt alapelvet, amely az őshonos kisebbségek védelmét biztosítaná: a kisebbségi kérdés európai kérdés, és nem egy-egy ország belügye; a nemzeti identitás védelme; az egyéni és kollektív jogok megadása; az állampolgárság elválhat a nemzeti identitástól; illetve az ötödik, az őshonos nemzeti közösségek legyenek alkotó elemei az adott államnak.”

– Önök szerint politikai akarattal ma el lehetne fogadni az Európai Unióban ezeket az alapelveket az őshonos kisebbségek védelmében?

Szili Katalin: „Azt szoktam mondani, addig szabad maradnom a közéletben, amíg optimista vagyok. Egyrészről látok most egy lélektani helyzetet, a britek elballagtak az Unióból, mostantól huszonhét ország képezi az uniós közösséget. Ettől kezdve újra kell gombolni az Unió kabátját. Láttuk a választási kampányban, hogy azok feszültek egymásnak, akik egyrészről egy egyesült Európában hisznek, illetve azok, akik a nemzetek Európáját építenék. Én ez utóbbiban hiszek, mert azt gondolom, hogy annak a sokszínűségnek, amit Európa fel tud mutatni, mint keresztény Európa, ennek a sokszínűségnek megtartása az érdekünk. Ez olyan értéket képvisel a világban, amely, remélem, hosszú ideig megvédi attól, hogy a globális világ áldozatává váljon, ahol minden uniformizálódik. Ezeket a sajátosságokat és ezt a fajta sokszínűséget meg kell őrizni. Az Európai Unió nem fogja tudni megspórolni azt, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű választ adjon, és azokat a válaszokat, amelyeket ad, azt involválja a szabályozásban. Ha a globális világban valóban egy stabil és a nemzetek Európáját képviselő közösség fog többséget alkotni, akkor azt gondolom, hogy nem fogja tudni megspórolni, hogy az őshonos kisebbségi közösségek sorsát is felvállalja. Ebben az évben május 7-ig van lehetőség arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés hét országból való egymillió aláírást összegyűjtsék. Remélem, hogy a Minority SafePack, a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés, az általunk beadott javaslatok olyan felhajtóerőt fognak generálni, amelynek a segítségével az Európai Parlamentben ülő magyar képviselők (és itt azokra gondolok, akik a mostani kormányzó pártokból a nemzetek Európáját képviselik) napirenden tudják tartani az Unió fórumain mindezt.”

Kalmár Ferenc: „Én is optimista vagyok, ha nem volnék az, akkor sosem vágnék neki semminek. A Kalmár-jelentésben sem bíztak sokan, sőt, nagyon kevesen. Volt, aki le akart beszélni róla, mert úgysem megy át. Nyomást kell gyakorolni az Európai Bizottságra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon. A Minority SafePack egy ilyen kezdeményezés. A másik olyan indok, amiért ezzel előbb-utóbb feltétlenül foglalkozni kell, az az, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése Európában stabilitási és biztonsági kérdés.”

– Sokat beszélünk arról, hogy fontos megtartani a magyar közösségeinket határon innen és túl. Önök szerint miért fontos megtartani egy szórványközösséget nyelvében? Valóban veszély lehet a magyar nemzet számára, ha eltűnik a szórványmagyarság?

Szili Katalin: „Azok, akik a szórványban élnek, az utolsó bástyái a közösségünknek. Ők azok, akik tartják még azt a keretet a tömbben élő közösségeink körül, ahol még mindig megtalálható a magyar nyelv. A legfontosabb ezekben a közösségekben, hogy őrizzék anyanyelvünket, és valódi bástyái legyenek közösségeinknek. Fontosabbnak tartom a szórványban élő magyarság gondozását és sorsát, hiszen a tömbben élők egy közösségi erőként egészen másként tudnak fellépni, mint a szórványban élők.”

Kalmár Ferenc: „A szórványmagyarság valóban a nemzet bástyáját jelenti, és ha a bástya gyengül, előbb-utóbb a vár is gyengül. Mindenhol, ahol magyar ember van a Kárpát-medencében, be tudjuk mutatni, hogy kulturálisan milyen értékeket teremtettünk, meg tudjuk mutatni, hogy voltunk, vagyunk. A sokszínűségnek egyik eleme a magyar közösség ezeken a területeken, és ezt nem szabad hagyni elveszni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez borzasztó nehéz, én magam is magyar szórványvidékről származom Erdélyből, Brassóból. Az ember életében pedig sok olyan probléma van, amit meg szeretne oldani közösségen belül, de nem tud. A magyar nemzetpolitika egyik alapelve, hogy minden magyar számít, ezért a szórvány is elengedhetetlen.”

– Az Országgyűlés nagy többséggel fogadta el, hogy a trianoni békediktátum 100. évfordulója, azaz 2020 a nemzeti összetartozás éve legyen. Ebből adódóan egész évre olyan kiemelt programok készülnek, melyek a nemzeti összetartozást erősítik.

Szili Katalin: „Nagyon fontos üzenetnek tartom, hogy a parlament ezt megszavazta. Bár sok kritika érte akkor a szomszédaink részéről. Én azt gondolom, hogy a magyar parlament rendkívül elegánsan járt el akkor, amikor ezt a határozatot meghozta. Hiszen ebből is jól érzékelhető az, hogy mi magunk mögött hagytuk a „száz év magányt”, amit a huszadik század ránk mért, és szeretnénk már ebben a huszonegyedik századi globális világban és Európában olyan kooperációkat kialakítani identitásunk, kultúránk, nyelvünk megőrzésével, ami elengedhetetlen a legújabb kori időkben. Ma már jól látható, hogy azokat a globális kihívásokat, amelyekről elég sokat beszélünk, csak regionálisan tudjuk megoldani, csak és kizárólag kooperációval. Számunkra ez egyrészről szól arról a nemzeti összetartozásról, amelyet az elmúlt tíz esztendő tudott megteremteni. Mára jutottunk el oda, hogy egy valóban lelkében is egyként működő nemzet tud itt, a régióban és a világban létezni, és ezekkel a kihívásokkal szembenézni. Remélem, hogy a szomszédaink is belátják egyszer majd, hogy Magyarország nem úgy akar revansot venni a huszadik századon, hogy egy befelé forduló reparációra éhes közösség legyen, hanem úgy, hogy ezeket az adottságokat figyelembe véve építse a régiót, a regionális együttműködést szomszédaival, és ennek keretében kívánja a saját közösségeinek a jövőjét és boldogulását biztosítani.”

Kalmár Ferenc: „Ez egyfajta válasz is a trianoni évfordulóhoz kapcsolódóan. Én úgy gondolom, hogy ez egy pozitív válasz. Talán mindenki azt várta tőlünk, hogy visszamegyünk a negatív irányba, és depresszíven fogjuk értelmezni Trianont. Azonban ez nem béníthatja le a nemzetet, hanem a további fejlődés útját is meg kell, hogy mutassa. A nemzeti összetartozás éve azt is jelenti, hogy mindannyian kinyilvánítjuk a világban, ahol élünk, hogy magyarnak tekintjük magunkat. Az állampolgárság megadásával a határon átnyúló nemzetegyesítés jogilag is megtörtént. Azonban fontos, hogy felépítsünk egy új Közép-Európát. Olyan globális kihívások vannak nemzeteinkkel szemben, amelyekre csak közösen tudunk sikeres reakciókat adni. Ha összefogunk, és közösen adunk válaszokat, győztesek lehetünk mindannyian. Ha viszont egyenként megpróbálunk megoldásokat keresni, és egymás ellen is cselekszünk, akkor biztosan vesztesei leszünk ennek a globális világnak.”

– Hogyan látják a kárpátaljai magyarság fejlődését, az elért eredményeket?

Szili Katalin: „Most itt ülünk a KMKSZ új székházában. Örülök, hogy a helyi politikai szervezeteink közösségi terei bővültek. Ehhez nagyon jól illeszkedik az óvoda- és bölcsődeépítési program, és jól mutatja, hogy nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is gondoskodunk. Hiszen a jövő generációja számára is biztosítunk olyan, közösséget támogató infrastruktúrát, ahol a nyelvet, a kultúrát ápolhatják. A kormány a gazdasági támogatással vagy a dedikált éves programokkal azt jelzi, hogy valóban fontosak számunkra ezek a közösségek. Örömmel látom, hogy a kárpátaljai magyarság olyan, a közösséget képviselő együttműködést tudott kialakítani, ahol a legfontosabb az, hogy a lehető legjobb pozíciókat tudjuk kialakítani az önkormányzati választásokon.”

Kalmár Ferenc: „Valójában látszik a fejlődés Kárpátalján. Óvodák, iskolák, templomok felújítása történt meg vagy van folyamatban. Fontos megjegyezni, hogy a határon túli magyar közösségeink megerősödése nem szól senki ellen, inkább indukál olyan fejlődést, amely a többségi társadalomnak is jót tesz.”

Szili Katalin: „Én csak azt tudom remélni, hogy száz év múlva is lesz itt, Ungváron magyar szó.”

Váradi Enikő/Kárpátalja hetilap