Brenzovics László: „A kárpátaljai magyarság céljai változatlanok…”

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével, Brenzovics Lászlóval a Szövetség tevékenységéről beszélgettünk.

– Ügyvédei javaslatára a 2020. november 30-i házkutatásokat követően hagyta el Kárpátalját, miután a KMKSZ által létrehozott alapítványok vezetőjeként hazaárulással és szeparatizmus finanszírozásával vádolták meg. Történt-e azóta előrelépés az ügyben?

– Sajnos nem. A nyomozás azóta is tart. A támogatásban részesülteket kihallgatják. Vádirat nincs, és az ügyet sem zárták le. Az alapítványok azonban a háborús körülmények ellenére is működnek, és bonyolítják a rájuk bízott támogatási programokat. 2022-ben is sok ezer kárpátaljai magyar jutott különböző támogatásokhoz. Ezért is hálásak vagyunk Magyarország Kormányának, a magyarországi adófizetőknek. Őszintén reméljük, hogy 2023-ban is folytatni tudjuk tevékenységünket.

– A modern technikai eszközök, az internet segítségével részt tud venni a KMKSZ döntéshozó fórumainak munkájában, irányítja az alapítványok munkáját.

– A pandémia is bizonyította, hogy sok esetben lehetséges a távmunka, voltak hasonló esetek a történelemben is, de ez kétségtelenül nem ideális állapot, és ezzel kapcsolatban nekem is voltak, vannak kétségeim. A KMKSZ 2021-es közgyűlésén fel is ajánlottam lemondásomat, amit a közgyűlés nem fogadott el.  Idén tisztújítás lesz a KMKSZ-ben, és a kongresszus majd eldönti, ki vezeti tovább a szervezetet.

Háború van, emiatt a kárpátaljai magyar közösségünk különlegesen nehéz helyzetben van, de nem tört meg. A tanítók és tanárok, az orvosok, a lelkészek, az önkormányzatok végzik a dolgukat. Ezt teszik a KMKSZ tisztségviselői és munkatársai is.

– Hogyan hatott a kárpátaljai magyarságra a háború?

– Oroszország támadása roppant veszteségekkel jár emberéletekben, anyagiakban, és felerősítette azokat a negatív folyamatokat, amelyek korábban is jellemzők voltak Ukrajnára: a lakosság számának katasztrofális csökkenése, a gazdaság mélyrepülése, a szegénység, az intézmények degradációja, a türelmetlenség erősödése a nemzetiségi politikában. Nem tudjuk pontosan, hány magyar él jelenleg Kárpátalján, de azt sem, hányan élnek Kárpátalján, Ukrajnában. Sok menekült érkezett megyénkbe a keleti vidékekről, nem lehet tudni, itt maradnak-e véglegesen, s ha igen, mennyien. Azt sem tudjuk, hogy hány magyar fog visszatérni szülőföldjére, ha lehetősége lesz rá. A kérdéseket a háború után lehet majd megválaszolni.

– Ukrajna új nemzetiségi törvényt fogadott el, s ebben az évben érvénybe lép az oktatási törvény is a magyar iskolák vonatkozásában.

– Véleményem szerint nem most lett volna az ideje annak, hogy egy ilyen kényes, alapos megfontolást igénylő üggyel foglalkozzon Ukrajna Legfelső Tanácsa, mint a nemzetiségi kérdés. A KMKSZ az UMDSZ-szel közösen kifejtette az álláspontját a kérdésben. A törvény igen jelentős visszalépést jelent az 1992-es törvényhez képest, rögzíti és jóváhagyja az utóbbi évek jogfosztásait, nem felel meg Ukrajna Alkotmányának és Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásainak sem.

A kárpátaljai magyarság többször tiltakozott oktatási jogainak korlátozása ellen. Mindkét esetben a legjobb lenne a háború után visszatérni a kérdésekhez.

– Az ukrán–magyar kapcsolatok feszültek, a sajtóban igen gyakran érzékelhető a hungarofóbia…

– Sajnos a háború a magyar­ellenességet is erősítette Ukrajnában. Egyes közvélemény-­kutatások szerint az oroszok és a beloruszok után a magyar a legnegatívabban megítélt nemzet az ukránok körében. Ezen nem igazán lehet csodálkozni, hiszen mint ahogy többször megjegyeztük, évek óta célzott magyarellenes kampány folyik Magyarország, a kárpátaljai magyarság ellen az ukrajnai médiában. A pozitívumokat elhallgatják, amit félre lehet érteni, azt félreértik.

Oroszbarátsággal, szeparatizmussal vádolnak bennünket. Újdonság, hogy a magyarellenesség erősödőben van Kárpátalján is, ami korábban nem volt jellemző.

A kárpátaljai magyarok lojális állampolgárai Ukrajnának. Köztudott, hogy a szovjet csapatok bevonulása után a kárpátaljai magyar férfiakat elhurcolták. Nem a kárpátaljai magyarok állították azokat az emlékműveket, melyeket most lebontanak.

Mi továbbra is az ukrán–magyar viszony javulásában, a nemzetiségi béke, az egymás iránti tolerancia megőrzésében vagyunk érdekeltek.

A kárpátaljai magyarság céljai változatlanok: szeretnénk békében, közösségként élni szülőföldünkön, és ezért megteszünk mindent, amit lehet, és amit kell.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)