Egy évvel a fehérorosz elnökválasztások után: Folytatódik a politikai válság és az elnyomás

A Fehéroroszország Központi Választási Bizottsága 2020. szeptember 9-én hatodik alkalommal kiáltotta ki Aljakszandr Lukasenkát a választások győztesévé – Lukasenka a szavazatok 80,1%-át, az ellenzéki Tihanovszka 10,1% kapta.

A kihirdetett eredménnyel egyet nem értő fehéroroszok százezrei vonultak az utcára, és a hatóságok példátlan, a XXI. században elfogadhatatlan módszereket – erőszak, letartóztatások, kínzások – alkalmaztak a lakossággal szemben.  

A Holosz polgári kezdeményezés a mai napig azt állítja, hogy Szvitlana Tihanovszka a kihirdetett szavazatok számának többszörösét kapta. A Holosz elemezte a hivatalos körzeti jegyzőkönyvek adatait és a szavazók által begyűjtött szavazólapokról készült fotókat, ugyanis a választásokat megelőzően a Holosz részletes utasítást küldött a választók számára a szavazókörzetekbe a végrehajtandó intézkedésekről.

Minden harmadik szavazóköret jegyzőkönyvében a szavazatok száma nem esett egybe a szavazatok számával az összesített jegyzőkönyvben.  A jelentésben megjegyezték, hogy a rendelkezésükre álló jegyzőkönyvekből kiderült, hogy átlagosan 13-szor többen szavaztak Szvitlana Tihanovszkára.

Mint ismeretes, hogy az elnyomás Fehéroroszországban még a választások előtt megkezdődött. Viktor Babarikot, a Belgazprombank vezetőjét, Szerhij Tihanovszkij bloggert, Lukasenka legnépszerűbb ellenfeleit néhány hónappal a választások előtt őrizetbe vették bűncselekmény elkövetése vádjával.

Valerij Cepkalo exdiplomatát, a High Technologies Park egykori igazgatóját egyszerűen nem a regisztrálták, aki büntetőeljárástól tartva, elhagyta Fehéroroszországot.

Ezt követően a Babariko és Cepkalo csapatai egyesültek a Szvitlana Tihanovszkával, aki úgy döntött, hogy részt vesz a választási kampányban a letartóztatásban lévő férje helyett.

2020. szeptember 9-én este Minszkben és sok más városban tömeges tiltakozások kezdődtek az elnökválasztás eredményei meghamisítása okán. De ekkor már egyetlen akció sem ért véget békésen, mivel a rendvédelmi szervek villanólőszert, gumilövedékeket, vízágyúkat és könnygázt vetett be a tüntetők ellen. A tömegoszlatások a következő napokban is folytatódtak, és az augusztus 12-i adatok szerint a fogvatartottak száma az egész országban meghaladta a 6000 főt.

Miután azonban a nők, a medikusok és a tanárok is az utcára vonultak, a hatóságok megkezdték a fogvatartottak szabadon bocsátását. Azok, akik hazatértek, kínzásokról, verésről, megaláztatásokról számoltak be. Az orvosok katonai műveletekre jellemző sérülésekről számoltak be. Eközben minden vasárnap tömeges akciókat szerveztek, de 2020 végére a sorozatos elnyomás miatt az akciók egyre ritkábbak lettek.

Szvitlana Tihanovszka ellenzéki vezető szeptember 11-én emigrálni kényszerült Litvániába a fehérorosz KGB művelete eredményeként. Később Vilniusban a fehéroroszországi politikai válság megoldására Koordinációs Testületet hoztak létre, amely 3 követelményt fogalmazott meg a jelenlegi hatalom felé: az erőszakos fellépések leállítása, az összes politikai fogoly szabadon bocsátása, újabb, „becsületes és nyílt” elnökválasztás megtartása.

Később Pavlo Latusko, fehérorosz ex-diplomata és tisztviselő az ország határain kívül létrehozta a Népi válságellenes adminisztrációt, melynek célja az ország stabilitásának biztosítása az Alekszandr Lukasenka távozását követő átmeneti időszakban.

Az Európai Unió országai, az Egyesült Államok, Kanada és a világ számos más országa nem ismerte el a választások eredményét, és nem tekinti Lukasenkát legitim elnöknek. Ennek eredményeként Fehéroroszország nemzetközi elszigeteltségbe került, és Lukasenka nyíltan csak az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal találkozik. És ha a választások előtt Lukasenka Oroszországot vádolta Fehéroroszország elleni összeesküvéssel, jelenleg a „főbűnös” szerepében a belorusz „elnök” az Amerikai Egyesült Államok látja.

Mindezek mellett az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság több egyéni és szektorális gazdasági szankciócsomagot vezetett be. A fehérorosz kormány erre reagálva szigorúbb nyomást gyakorolt az ország belsejében.

2021. szeptember 9-i adatok szerint a politikai foglyok száma hivatalosan elérte a 610 főt. Ezen kívül 2020 szeptembere óta mintegy 4,7 ezer büntetőeljárást indítottak, amelyek tömeges tiltakozásokhoz kapcsolódtak, és egyet sem az eseményekhez kapcsolódó erőszak bevetésével kapcsolatban. Az elnöki kampány számos résztvevőjét már hosszú börtönbüntetésre ítélték.

A független tömegtájékoztatási intézményeket és a civil szervezeteket az országban felszámolták, néhány szerkesztőség külföldön dolgozik, sok újságíró elhagyta az országot az üldöztetéstől tartva, 30 sajtóst letartóztattak. De nem csak az újságírók hagyják el Fehéroroszországot, a kényszerű emigránsok számát már tízezrekre becsülik.

Ami érdekes, hogy Aljakszandr Lukasenka elismeri a válság létezését, de ezt „Fehéroroszország elleni nemzetközi összeesküvéssel” magyarázza. 2021-et az Egység évének meghirdetve a rezsim továbbra is üldözi a polgárokat az ellenvélemény bármily nemű megnyilvánulásáért, a „tisztogatás folyik” minden területen – a kultúrától kezdve az egészségügyig.

Sőt, 2021. augusztus 9-e előtt Belorusszia hatósága megszigorította a minszki utak ellenőrzését, és „kiegészítő” megelőző intézkedéseket vezetett be.

NEWSMAKER