Péter Csaba: Ne féljünk a változástól!

Lassan kezdenek leülepedni az október végi önkormányzati választások korbácsolta hullámok. A kárpátaljai magyarságnak sikerült megőriznie erős megyei jelenlétét, ami akár a mostaninál is erősebb lehetett volna, amennyiben 2015-höz hasonlóan közös listát állít a két kárpátaljai magyarságszervezet. Az UMDSZ azonban elutasította a KMKSZ ezen ajánlatát, sőt, azon képviselőket, akik mégis éltek a kulturális szövetség felkérésével, kizárással fenyegetik. Hogy világosabb képet kapjunk az országos demokrata szövetség feszültségektől sem mentes viszonyairól, Péter Csabát, a KMKSZ listáján megyei mandátumhoz jutott UMDSZ-es képviselőt, a szövetség korábbi alelnökét és pártjának ex-elnökét kérdezte a KISZO.

– Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár szerint kicsiben, alternatív módon mégiscsak megvalósult a kárpátaljai magyar összefogás, az UMDSZ egyes vezetői viszont árulásnak tartják, hogy néhányan – köztük Ön is – a KMKSZ megyei listáján indult.

– Egy kis visszatekintéssel kezdeném ezt a történetet. 2015-ben az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) elnökeként sikeres magyar–magyar megállapodást kötöttünk, a kárpátaljai magyarságnak az volt az érdeke, hogy ez 2020-ban is megvalósuljon. Ám az UMDSZ egyes vezetői ezt másképp gondolták, az Önök lapjában szeptember 3-án publikált, Sajnos nem együtt… című dolgozatában Zubánics László elnök gyakorlatilag egyoldalúan kilépett a további tárgyalások folyamatából, amivel – az eredmények tudatában – beláthatatlan károkat okozott magának a szervezetnek. Én csak azt az együttműködést folytattam, ami 2015-ben elkezdődött szervezeteink között, s amit a tagság nagyobbik része most is helyénvalónak tart. A választási kampány idején folyamatos kapcsolatban voltam szövetségünk elnökségével, levélben minden lépésemről tájékoztattam őket, sőt, igyekeztem segíteni a két szervezet közötti egyeztetést is, javaslatot tettem például egy kárpátaljai magyar politikai kerekasztal megszervezésére külképviseleteink vezetőinek bevonásával, de szövetségünk elnöke semmit sem tett e kezdeményezés realizálása céljából. Arra is figyelmeztettem levelemben elnökségi tagtársaimat, hogy végzetes hibát követünk el akkor, amikor kimaradunk a megyei szintű választásokból.

Ne felejtsük el, a kulturális szövetség elnökének ajánlata mindvégig élt, s minden második hely az UMDSZ jelöltjeit illette volna, ami most azt jelentené, hogy az eddigi három helyett minimum négy tagot delegálhatott volna az UMDSZ a Kárpátaljai Megyei Tanácsba. Ezzel szemben viszont a szervezet kiírta magát a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagtársai közül, hiszen a legrangosabb külhoni nemzetpolitikai fórum tagságához minimum tartományi képviselet szükségeltetik. Ennek hiányában az UMDSZ ezentúl nem számíthat Máért-meghívóra…

Amit több mint 10 év verejtékes munkával felépítettünk, az elnök egy érthetetlen és megmagyarázhatatlan döntéssel porig rombolt. A választások után is megfogalmaztam egy levelet az elnökség tagjainak címezve, amiben kizárásom körülményeit is furcsállom, hiszen tájékozódtam az etikai bizottságunk elnökénél, aki még csak nem is hallott az ügyről, mint ahogyan az elnökség sem határozott a kizárásomról, de nem is határozhatott, hiszen a választásokat megelőző hetekben ülést sem tartottak. Semmiféle hivatalos értesítést nem kaptam erről. Zubánics Lászlónak az Indexnek adott botrányos interjújából szereztem tudomást a kizárásomról. Itt arról van szó, hogy egy-két személy önkényes döntéseket hoz nemcsak rólam, hanem úgy általában, s mint látjuk, ezzel a tönk szélére sodorták az UMDSZ-t.

– Sokakban megrökönyödést váltott ki, hogy miközben a KMKSZ-szel semmilyen szinten nem kívántak szövetségre lépni, eközben a választási kampány hajrájában az ukrajnai kormánypárttal kötöttek együttműködési paktumot. Az ehhez hasonló korábbi megállapodások tükrében mi szükség volt erre?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolására rajtam kívül nagyon sokan kíváncsiak még. Magyar szervezettel nem, de az ukránnal igen… Ezzel kapcsolatban több dolog is tisztázásra vár. Hiába állítják azt, hogy az a választások utáni időszakra szól, ez nem igaz, mert az aláírt dokumentumban konkrét utalás van egyrészt a választási kooperációra vonatkozóan, másrészt az államfő politikájának támogatását ígéri meg szervezetünk elnöke, de még csak közös pártgyűlések terve is szerepel benne, ami teljesen nonszensz. Míg a korábbi paktumokat, még ha azok nem is sültek el valami jól közösségünk számára, de legalább a legmagasabb szinten – személyesen Viktor Juscsenko, Viktor Janukovics és Petro Porosenko regnáló államfők – szignózták, ezt viszont a Nép Szolgájának egyik alig ismert kárpátaljai parlamenti képviselője, ami után nem is lehet mit kezdeni ezzel az egésszel. A szóban forgó szerződéssel azonban mégiscsak az a legnagyobb probléma, hogy ennek aláírására egyszerűen nem volt semmiféle felhatalmazása a szervezet vezetőjének.

Az elnökség nem is tárgyalt erről, ám ez egy olyan fajsúlyos kérdés, ami a jelenlegi ukrán–magyar viszonyban azt kívánta volna meg, hogy közgyűlés döntsön ennek a megállapodásnak az aláírásáról. Sokat járok a Bereg-vidéki településeinken, UMDSZ-es tagtársaim sérelmezik ezt a döntést, nem értik, milyen célt szolgál mindez.

Az ukrán pártokkal való párbeszédnek a választások után, a koalíciókötésekkor jön el az ideje, ez a bevett gyakorlat, nem pedig a kampány hajrájában „aláfeküdni” valakinek valamiért.

– Nem ejtettünk még szót a legfontosabb tanulságokról, magukról a választások eredményeiről. Miként lehet azt értékelni?

– Sokakhoz hasonlóan engem is letaglózott az UMDSZ listáinak egyes körzetekben való katasztrofális leszereplése. Amíg az én választási kerületemhez tartozó Beregszászi vagy éppen Nagyberegi kistérségekben a vártnál is jobb eredmények születtek, addig az Ungvári járásban, és különösen Ungváron értékelhetetlen számokat produkált szervezetünk. Ez azért is érthetetlen, mert tudni kell, a kampányeszközök java részét bizonyíthatóan Ung-vidékre fordította a szervezet vezetése, a Bereg-vidéket csekély reklámanyag kivételével – azt is nagy késedelemmel és hiányosan kapták meg – semmivel nem segítették.

Ezek után alaposan rácsodálkoztunk, hogy a különböző sajtóorgánumoknak adott nyilatkozatában Zubánics László elnök igyekezett kisajátítani a Bereg-vidéki eredményeket. Jeleztem is levelemben, hogy ezt a jövőben ne tegye, mert ehhez egyszerűen nincs erkölcsi joga, az itt született eredményekért ő semmit sem tett, a sikeresen szereplő jelöltjeinket még csak nem is ismeri, ami egyébként sokat elárul a szervezeten belüli viszonyokról. Az elnök és a nemzeti tanács elnöke inkább az Ungváron és a járásban született eredményeket magyarázza meg.

Elfogadhatatlan, hogy egy 120 ezres megyeszékhelyen 362 szavazatot kapjon az UMDSZ listája, úgy, hogy azon nagyrészt ukrán jelölteket szerepeltetett. Ezzel csak azt érték el, hogy megakadályozzák a magyar jelenlétet az Ungvári Városi Tanácsban, hiszen a KMKSZ-nek alig 200 voks hiányzott a bejutáshoz. Közös indulás esetén 3-4 képviselője lenne a magyarságnak Ungváron, helyette, most először, egy sem lesz. Ezek mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiba és bűn lenne így tenni, a felelősséget férfiasan viselni kell.

– Ezekben a napokban, hetekben az UMDSZ iránt aggódók azt találgatják, milyen jövő várhat az 1991-ben alapított szövetségre. Esetleg elindul az ukránosodás útján, reális veszély-e, hogy a gyenge választási eredmények és a belső feszültségek hatására szétesik, vagy képes lehet a megújulásra?

– Meggyőződésem, szervezetünknek semmiképp sem szabad megszűnnie, ám mindenkinek be kell látnia, ennek érdekében radikális változásokra van szükség.

Én az elnökségnek írt, október 29-én keltezett levelemben – UMDSZ-es tagságomat megőrizve – lemondtam az elnökségi tagságomról, s erre szólítottam fel mindenkit. Ez az egyetlen járható út a megtisztulás irányába. Ne féljenek a változástól, mert további szerepvállalásukkal csak cinkosai lesznek azoknak, akik a megsemmisülés szélére sodorták a szervezetünket.

Milyen vezető az olyan, aki nem mert elindulni a választásokon? Egyesek a pozíciójukhoz való ragaszkodásukkal gátolják a továbblépést, kishitűségükkel, választási leszereplésükkel csak büntetik az UMDSZ tagságát. Vagyunk egy páran, akik több mint 10 éve a hátunkon cipeljük itt, Bereg-vidéken a szervezetet. Készek vagyunk ezt a jövőben is folytatni, még tovább erősíteni azt az építkező jellegű munkát, amire a választók október 25-én igent mondtak. Halljuk meg a szavukat!

Forrás: KISZó/Dunda György