Nehéz évet zárt a világ, és 2024 sem lesz könnyebb – választási nagyüzem jön

Klímaváltozás, európai és amerikai választások, befagyott háború Ukrajnában, robbanásveszélyes Kelet – konfliktusokkal tele a világ 2024-re virradóan. Miközben tavaly Európában folytatódott a jobbratolódás, az Egyesült Államok lakosságát, úgy tűnik, kizárólag a belső problémák érdeklik: sem az EU-hoz fűződő kapcsolatok, de még az ukrajnai agresszió sem bukkan fel egy felmérés szerint az első tizenöt probléma között.

Megvonva a tavalyi év mérlegét, talán a legjelentősebb, globális hatása a klímaváltozásnak volt, annak is a felgyorsulása – ez a külkapcsolatokat és az erőviszonyokat is befolyásolta, például Oroszország a világ első számú búzaexportőrévé vált. Sokan a bőrükön érezték, hogy 2023 volt a legmelegebb esztendő. Hogy a globális felmelegedésnek az alapvető oka az emberi tevékenység, azt már kevesebben vitatják, legfeljebb a mértékéről folyik polémia. Már sajnos nem a Föld 1,5 Celsius-fokkal növekvő melegedéséről van szó, hanem kénytelenek vagyunk a 2 fokos határértékről beszélni. Hogy ez sikerül-e, nyitott kérdés. Ahogy a másfél fokos célt már elbuktuk – 2023 ezt nagyrészt bizonyította –, úgy a két foknak is búcsút inthetünk. 

Folytatódott az erőviszony-átrendeződés a fejlett-fejlődő világ között a globális Dél javára. Az ezt az országcsoportot megtestesítő BRICS-ötös, Kínával mint vezető állammal az élen, Brazília, Oroszország, India és Dél-Afrika, továbbá a hozzájuk csatlakozó, elsősorban „harmadik világbeli” államok súlya tovább nőtt a világgazdaságon belül, és ez a folyamat – tekintve, hogy a két legnépesebb állam, Kína és India növekedési üteme jövőre két-háromszorosan múlja felül a fejlett országokét – 2024-ben is töretlenül folytatódik.

Választási  nagyüzem jön

Sorsdöntő választásokat tartanak 2024-ben a Nyugat két meghatározó pillérében, Európában (európai parlamenti) és az USA-ban (elnökválasztás). A 2023-as év, kiváltképpen annak a második fele ennek a felkészüléses-kivárásos taktikának vált a színterévé mind az EU-ban, mind Amerikában. Közben Nyugat-Európában folytatódott a jobbratolódás, amit leginkább talán a hollandiai választások kimenetele jelzett. De nem kevésbé aggasztotta a politikai megfigyelőket Németországban a szélsőjobboldal, az AfD előretörése. Franciaországban Marine Le Pen örült, és pártja érdemének tekintette Macron elnök kemény migrációfékező intézkedését, amely aztán nem ment át a törvényhozáson. Olaszországban Giorgia Meloni kormányfő és kabinetje szokatlanul pragmatista politikai vonásokat is felmutatott. Nagy-Britannia, távol Európa zajától, a belpolitika alapvető egyensúlyhiányával küszködött, noha a szeparatista hajlam, kiváltképpen Skóciában, mintha alábbhagyott volna.

Amerika bezárkózott

Amerika számára – úgy tűnik – ismét a bezárkózás időszaka virágzott-virágzik fel. A Pew Research Center 2023 derekán végzett felmérése szerint az Egyesült Államok lakosságát szinte kizárólag a belső problémák érdeklik. Sorrendben a következők: az első az infláció, azt követi az egészségügy (ki engedheti meg magának az egyre magasabb árú egészségügyi szolgáltatásokat), a két nagy párt (demokraták, republikánusok) együttpolitizálási képtelensége, a kábítószer-problémák, majd a lőfegyverrel való visszaélések gyakorisága zárja az első ötös listát. 

A második ötösben is csak a (Mexikó felőli) bevándorlás az egyetlen, a külföldhöz köthető probléma. Még a klímaválság sem fért bele az első tíz legégetőbb kérdés körébe. Sem az EU-hoz fűződő kapcsolatok, de még az ukrajnai agresszió sem bukkannak fel az első tizenöt probléma között. Ha jövőre Donald Trump győz az elnökválasztáson (amire egyre nagyobbak az esélyek), az USA Európához, Oroszországhoz (Kínához?) fűződő viszonya nagyon kevés amerikait fog izgatni. 

Nagy várakozás övezte a 2023-as kísérleteket, hogy javuljon az USA és Kína viszonya. Valamelyest előreléptek (köszönhetően Henry Kissinger halála előtti utolsó nagy vállalkozásának, kínai utazásának, hogy áthidalja a Peking és Washington közti alapvető ellentéteket, de a remélt áttörés – tekintve hogy a két hatalmas ország alapérdekei továbbra is igen messzire állnak egymástól – nem következett be.

Ketyeg a bomba a Közel-Keleten

A Hamász Izrael elleni terrortámadása, majd Izrael erre válaszként indított gázai övezeti hadművelete felidézte a nagy háborúba torkollás veszélyét. A térség kulcsországai, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Irán, nem tettek konkrét háborús lépéseket, proxikkal (Irán) vívják a gázai (Izrael elleni) ütközetet. Ám a háború kimenetelét, a háború utáni izraeli–palesztin viszonyt illetően továbbra is teljes a köd. Még a körvonalai sem látszanak a tartós politikai megoldásnak. Az Egyesült Államok, mint láttuk, képes hatalmas katonai erőt összevonni a Földközi-tenger keleti medencéjében, a Vörös-tenger délkeleti bejáratánál, a Perzsa (Arab)-öbölben, de nem érzékelni hathatós amerikai diplomáciai kezdeményezést. 

Az EU nem jelent komoly tényezőt. A közvetítésesélyes Kína és Oroszország egyelőre nem nyilatkozott, pedig Moszkva és Peking magas szintű kapcsolatokat ápol Izraellel, stratégiai partnerségben áll a Palesztin Hatósággal, és szálak fűzik a Hamász terrorszervezethez is.

(vg.hu)