Miért áll Szerbia és Koszovó egy újabb katonai konfliktus küszöbén?
Ma senki sem akar egy újabb konfliktust Európában, különösen az Európai Unió ellenzi ezt, viszont harcias kijelentések hangzanak Belgrádból és Pristinából egyaránt. Az EU és a NATO vezetése kétségbeesetten próbálkozik megakadályozni, hogy az esetleges konfliktus ne fejlődjön saját logikája szerint,. Ezért nyomást kell gyakorolni mind a szerbekre, mind a koszovóiakra.
Alekszandr Vucsics, Szerbia elnöke a TV Pink helyi tévécsatorna adásaiban komoly ultimátumot jelentette be, amit már ismertetett Jens Stoltenberg-el, NATO főtitkárral.
„24 óráig fogjuk várni, amíg önök NATO-ként válaszolni fognak. És csak akkor, ha ezek után folytatódnak a lakosságunk elleni támadások, Szerbia reagál, és nem engedi meg, hogy megismétlődjön ami 1990-ben és 2004-ben történt” – mondta Vucsics elnök az egykori szerb – albán fegyveres összecsapásokra célozva.
Azt azonban nem fejtette ki, hogy mi lesz ez az a reakció. De ilyen körülmények között csapatok bevezetésére kerül sor Koszovóba, ami szerb elnök elmondása szerint, nem azért nem történt meg, „mert nem tekintjük Koszovót és Metohiát saját területünknek, hanem mert az 1999-es kumanovói megállapodás döntéseinek megfelelően nincs jogunkban megtenni”.
A szerb hadsereg bevonulása háborút jelent, egyben Szerbia Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló tárgyalások csődjét is. És egy újabb tagállam helyett az EU és az USA egy újabb problémát venne magára.
Az, hogy Vucsics fenyegetését elhitték-e Brüsszelben és Washingtonban még nem lehet tudni, az Észak-atlanti Szövetség a koszovói nemzetközi misszió erői (KFOR) megérkeztek „Jarini” és „Brnjak” ellenőrző pontokhoz, ahol valójában újraéledt a már kialudt konfliktus. Ezen a két ellenőrző ponton, amelyek Szerbia határán helyezkednek el, a tömbben élő szerbek lakóhelyén, hétfőn és a koszovói rendőrség is kivonult. A rendőrség elkezdte leszedni a szerb rendszámokat a helyi lakosok autóiról. Ez felháborodást váltott ki a szerbek körében, akik a rendőrség intézkedéseit alaptalanul úgy értékelték mint a régió jelenlegi állapotának megdöntésére tett kísérletet.
Eddig komoly összecsapásokra nem került sor, áldozatok sincsenek, de eldobtak néhány gránátot, amelyek nem robbantak fel, egy házban tűz ütött ki. 100%-san egyértelmű, hogy ezt a helyzetet nem fog sikerülni gyorsan feloldani.
Valamilyen más helyzet kialakulására számított a koszovói kormány, amikor szeptember 14-én arról határozott, hogy ebben, a részben elismert országban nem lehet szerb rendszámokkal közlekedni? A koszovói vezetők közelmúltbeli nyilatkozataiból ítélve az a benyomás, hogy nem.
A koszovói belügyminiszter reakciója Facebook oldalán csak az „északon élő polgárokhoz” intézett felhívásra korlátozódott, miszerint ne dőljenek be a azon politikusok „manipulációnak”, akik csak saját politikai túlélésüket tartják szem előtt”, ezalatt a szerb politikusokat értve. Voca Osmani, Koszovó elnöke viszont arra szólítja fel Brüsszelt, hogy „ne hagyja figyelmen kívül azt, ami jól látható a orosz-szerb törekvésekben, hogy kárt okozzon EU-nak és a NATO-nak”.
Hogy a hatóságok hirtelen miért kezdtek el harcolni a szerb autórendszámokkal, azt a koszovói tisztviselők egyértelműen nem tudták magyarázni. Amikor a Szerbiával folytatott párbeszéd zsákutcába jutott, Pristina hangos és sértő akciót folytatott északi szomszédja ellen. A tárgyalási folyamat megszakadt. A szerbek zajt csaptak és fenyegetőztek, bár az akció nem nekik szólt.
Koszovó demonstrálta az Európai Uniónak: az Önök vágya, hogy Szerbiát az EU-ban lássák, a maguk problémája, nem a miénk. Be kell mutatnunk, hogy az Egyesült Európa integrációs potenciálja még nem merült ki, önöknek ki kell tölteniük a balkáni geopolitikai vákuumot, hogy nehogy Oroszország kerüljön oda. A koszovóiak pedig csak saját feltételeik alapján segítik Brüsszelt. Melyek azok? Ezt a kérdést külön kell megbeszélni.
És már nem egyszer kellet megállítani a Nyugat által részben elismert köztársaság kormányát. Az Egyesült Államok és az Európai Unió nyomására a múltban lemondott Albin Kurti. Ez év márciusában visszatért a hatalomba, miután pártja győzött a parlamenti választásokon. Fél év telt el – és minden a régi lett. A balkáni politikában már többször előfordult, hogy az elv győzelmet aratott az érdek felett. És a helyi politikusok gyakran jobbnak tartották nem úgy cselekedni, ahogy az ország érdekei megkövetelik, hanem úgy, hogy ne veszítsék el arcukat, és nehogy gyengéknek lássanak. Ebben különböznek az albánokat, a szerbeket és a volt Jugoszlávia köztársaságainak összes többi képviselője. Csak a külső nyomás kényszerítette büszkeségük visszafogására. Valószínűleg ez most egy hasonló eset.
NEWSMAKER
Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!
Feliratkozás