Biden bejelentette: a muszlim Rashad Hussaint jelöli nemzetközi vallásszabadság-nagykövetnek, leváltva Sam Brownbacket, aki 2018 és 2021 között töltötte be ezt a posztot.
Egy egyiptomi folyóirat szerint a 2010 és 2015 közötti időszakban Rashad Hussain egyike volt annak a hat amerikai iszlamista aktivistának, akik az Obama-adminisztrációban a Muszlim Testvériség tagjaiként markáns befolyást gyakoroltak az amerikai politikára. Egy 2012. december 22-i tudósítás szerint, amely az egyiptomi Rose El-Youssef hetilapban jelent meg, a hat fős csoport a Fehér Ház hozzáállását az iszlám szervezetekhez és a Muszlim Testvériség mozgalomhoz „a világon az egyik legellenségesebből a leginkább támogatóvá és elfogadóvá” alakította.
A Chicago Tribune írása szerint a Muszlim Testvériség nevű szerveződés „a világ legbefolyásosabb muszlim fundamentalista csoportja”. A Rose El-Youssef szerint Rashad Hussain részt vett az Amerikai Muszlim Tanács 2002. júniusi éves konferenciáján, amelyet korábban az elítélt, terrorista cselekményeket finanszírozó Abdurahman Alamoudi vezetett. Hussain tagja volt a Critical Islamic Reflection szervezőbizottságának is, az Amerikai Muszlim Testvériség olyan kiemelkedő személyiségeivel együtt, mint Jamal Barzinji, Hisham al-Talib és Yaqub Mirza. Az egyiptomi cikket az Investigative Project on Terrorism (IPT) fordította és közölte.
A Townhall 2010-ben megjelent cikkében Cal Thomas úgy fogalmazott, hogy „Hussain egy hithű muzulmán, aki már korábban is számos alkalommal részt vett a Muszlim Testvériséggel kapcsolatos szervezkedésekben”. Biden új vallásszabadság-nagykövete 2010-ben is megégette magát, amikor első ízben tagadta, később viszont már elismerte, hogy a George W. Bush-kormány által Sami Al-Arian professzorral és más muszlim terrorizmussal gyanúsított személyekkel szembeni nyomozást „politikailag motivált üldöztetésnek” minősítette. Al-Arian ezt követően több alkalommal is bűnösnek vallotta magát a Palesztina Iszlám Dzsihád nevű, kifejezetten kijelölt terrorista szervezettel kapcsolatos vagy annak javára nyújtott szervezkedésekben való részvételben, megsértve az amerikai jogot (18 USC 371. §). Később Törökországba deportálták.
Gyors változás figyelhető meg az amerikai muszlimpolitikában. Az arabok a 2001-es terrortámadás következtében főellenséggé avanzsáltak az országban, majd 2010. december 18-án kirobbant a később „arab tavasznak” nevezett polgárháború-sorozat, amelyben az USA gyakorlatilag lángba borította Észak-Afrikát és a Közel-Kelet jelentős részét. Ezzel szemben ma már – kecskére káposztát alapon – egy muszlimot kíván az elnök kinevezni nemzetközi vallásszabadság-nagykövetnek. Hogy ezzel mi az elnök célja, nem tudni, talán a múltat végleg eltörölni, de hogy a vallásszabadság világszintű előremozdítása korántsem várható a tisztségváltástól, az egészen biztos, ugyanis a Korán más vallások követőiről az alábbiakat állítja: „Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! […] Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.”
