Váradi Enikő a KMKSZ képviselőjelöltje a Huszti Járási Tanácsba, valamint a Viski Kistérségi Tanácsba. A fiatal lány, a magyar diákok körében már egyetemistaként is aktív programszervező volt, érdekli a politika és a közélet, hobbija a néprajz és a hagyományőrzés, a Sodró együttes alapítója, vezetője. A Kárpátalja hetilap újságírója, a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosa, a budapesti Hagyományok Háza Hálózatának kárpátaljai programkoordinátora, a Visk Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója. Képzett, nyelveket beszélő fiatalként, a KMKSZ csapatának tagjaként igyekszik saját munkájával is hozzájárulni egykori koronavárosunk fejlődéséhez, szeretne minél többet tenni Visk és a felső-Tisza-vidéki régió fejlődéséért.
– Visken születtél, ott élsz szüleiddel, két húgod van, még hajadon vagy, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolában tanultál, majd a Nagyberegi Református Líceumban érettségiztél. Mit kell tudnunk még rólad?
– Érettségi után felvettek az Ungvári Nemzeti Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára, és párhuzamosan elvégeztem a magyar nyelv és irodalom szakot is. Az egyetem befejezése után felvételiztem a Debreceni Egyetem Néprajztudományi Doktori Iskolájába, ahol három év után most a doktori disszertációm védése előtt állok.
– Ismert néptáncos vagy. A néptánccal kezdődött a néprajz és a hagyományőrzés iránti érdeklődésed?
– Ez már gyerekkoromban kezdődött, és valóban a néptánccal. A viski középiskola táncszakkörébe jártam, aztán minden évben ott voltam a Tiszapéterfalvai Népzene-, Néptánc- és Kézművestáborban, ahol magamba szippantottam ezt a világot. Egyetemistaként Ungváron a barátaimmal szerveztük meg az első táncházi alkalmakat az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskolában. Nem volt az akkor annyira tudatos, hogy ezt komolyabb szinten is szeretnénk űzni, csak a saját szórakozásunkra kezdtük el. Aztán egyre többen lettünk, az új helyszín a Váralja kávézó lett. Végül a zenekart és engem az akkori táncospárommal más helyekre is hívtak, hogy tartsunk táncházakat. Egyre több felkérés és program jött, a zenekarnak nevet kellett adnunk, így Sodró együttes néven elindult a formáció. Ez az indulás szerencsésen találkozott a magyar kormány táncházprogramjával, a támogatásuknak köszönhetően sikerült ezeket a dolgokat széles körben kiterjeszteni és felpörgetni, és egy állandó bázist kialakítani a táncházmozgalom számára Kárpátalján.
– Mit kell tudni a Hagyományok Háza Hálózatról?
– Igény volt rá, hogy szakmai fóruma is legyen itt, Kárpátalján a magyar népi kultúra művelésének, ezt a szerepet a Hagyományok Háza Hálózata Kárpátalja tölti be, amely arra hivatott, hogy a népművészeket, kézműveseket, néptáncosokat, zenészeket összefogja, azoknak szakmai iránymutatást adjon, és minél magasabb színvonalra hozza fel azt a népművelői kört, melynek tagjai ezzel foglalkoznak, és akár ezt színpadra is teszik. Ma már az a feladatunk, hogy visszatanítsuk őseink kiveszőben lévő népi, népzenei és néptánckultúráját a fiataloknak és mindazoknak, akik nyitottak erre. Sokat járunk ilyen programokkal Kárpátalján, azon belül a szórványvidékeken is, ami nem csoda, hisz felső-Tisza-vidékiként nekem az a vidék a szívügyem. A magyar népi kultúrának pedig kimagaslóan fontos szerepe van egy közösség megtartásában.
– PhD-hallgató vagy, a Hagyományok Háza Hálózat munkatársa, néptáncos, zenész, emellett már hetedik éve újságíróként dolgozol a Kárpátalja hetilapnál, és egy ideje a Felső-Tisza-vidékről tudósítod a TV21 Ungvár televíziót. Újságíróként, tévériporterként is sokan találkozhattak már veled…
– 2014-ben, amikor befejeztem az egyetemet, több médiatanfolyam is indult Kárpátalján, amelyeken részt vettem. Molnár Ferenc, a Kárpátalja hetilap akkori főszerkesztője megkeresett, és felajánlotta, hogy csatlakozzam a Kárpátalja csapatához. Azóta vagyok újságíró.
Visken pedig Varga Sándor FIFA-menedzser létrehozta a Visk Jótékonysági Alapítványt, amelynek kuratóriumi tagja lettem, 2015-től pedig az ügyvezető igazgatói teendőket is ellátom az alapítványnál. Mottónk: „Együtt viskiek a viskiekért”, ezért rengeteg programot és akciót szerveztünk, és ezzel párhuzamosan az alapítvány létrehozta a Visk TV-t, amelynek legfontosabb feladata, hogy az aktuális dolgokról helyben hírt adjon. Én 2012 körül csatlakoztam a tv csapatához. Nagyon jó társaság jött ott össze, minden héten híradót, magazinműsorokat és kívánságműsort is készítettünk. Öt éven keresztül aktívan csináltuk, ezalatt fellendült a Visk TV, olyannyira, hogy a Lakiteleki Nemzetközi Filmfesztiválra bekerülhetett egy kisfilmünk, valamint tudósítottuk a magyarországi Echo Televíziót. A Visk TV-ben nekem is voltak magazinműsoraim, híradós is voltam, tehát megtanultam a televíziózás csínját-bínját. A TV21 Ungvár létrejöttekor megkerestek, azóta tudósítom őket a Felső-Tisza-vidékről.
– Most úgy döntöttél, hogy a Huszti Járási Tanácsban megpróbálod képviselni a Viski kistérségben élők érdekeit. Az általad annyira szeretett vidék fejlesztéséért nem könnyű feladatot vállalsz.
– Egyelőre nincs és koromból adódóan nem is lehet önkormányzati munkával kapcsolatos tapasztalatom. Azonban végzettségemet tekintve politikai, ezen belül külgazdasági kapcsolatok és diplomáciai szakképesítést szereztem, valamint lehetőségem volt gyakornokként az Európai Parlamentben Bocskor Andrea képviselő asszony csapatában tapasztalatokat gyűjteni a politikai világból. A lehetőségekhez mérten mindent meg szeretnék tenni Visk és térsége fejlesztésének érdekében. A közigazgatási reform miatt most egyébként is átalakul az önkormányzati rendszer, mindenkinek tanulni kell majd az új feladatait és jogköreit. Fontosnak tartom, hogy mi egy olyan szervezetet képviselünk ezen az önkormányzati választáson, amely Fodó Sándor alapító elnök révén számos szállal kötődik Viskhez, és harmincéves tapasztalattal rendelkezik az érdekképviseleti munkában. A KMKSZ bizonyította, hogy Kárpátalja fejlődéséért dolgozik, s bár hangsúlyozottan a magyar kisebbség érdekeit tartja szem előtt, de elérendőnek tartott céljaink megvalósulása minden kárpátaljai nemzetiség, az ukrán többség érdekeit is szolgálná. Azt gondolom, hogy csak akkor tudunk változást elérni, ha olyan emberek kerülnek az önkormányzatokba, akiknek fontos, hogy az ott meghozott döntések a közösségünk érdekeit szolgálják, nem pedig valamelyik oligarcháét vagy gazdasági érdekcsoportét. Persze tökéletes szervezet nincs a földön, de a KMKSZ Kárpátalja fejlesztésének érdekében vállalt elkötelezettségét nem lehet megkérdőjelezni. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz helyzetben vagyunk mi, magyarok itt, a Felső-Tisza-vidéken, de ahogy Bethlen Gábor fogalmazott: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Jó csapattal vág bele a KMKSZ ebbe a választási küzdelembe, remélem, a viskiek és az új Huszti járás lakosai támogatni fognak közös céljaink elérésében minket.
Petei Judit legfontosabbnak a kitartást és az elkötelezett munkát tartja. Kárpátaljánneve nem ismeretlen, hiszen nemcsak kiváló üzletasszony, de remek vezető és gondos családanya is. A közigazgatás területén is komoly eredményeket tud felmutatni. Az október 25-i választásokon a KMKSZ megyei listáján indul képviselőjelöltként.
– Fancsikán született, itt járt iskolába, ezt követően a munkácsi tanítóképzőben tanult, Ungváron történelem szakon diplomázott, majd Kijevben jogász végzettséget is szerzett. Tanulmányait követően hogyan alakult az élete?
– Pedagógusként kezdtem a pályafutásomat akkor, amikor Ukrajnában a tanárok nem kaptak fizetést. A családom zöme harminc évvel ezelőtt áttelepült Magyarországra, nekik köszönhetően adódott egy lehetőség anyaországi munkára. Unokabátyám egy konzervgyár társtulajdonosa volt, így kerültem a gyár ügyvezetői posztjára, és lassan beletanultam a vállalkozás világába. Ez akkor olyannyira jól működött, hogy az ötletet továbbgondolva hasonló céget indítottunk 1999-ben Tiszapéterfalván, a Green Ray konzervgyárat. Ezzel a vállalkozással az elsők között voltunk a kárpátaljai palettán, jól haladtunk, versenyképesek voltunk, és jó lehetőséget nyújtott az emberek számára. 2005-ben magas üzleti szintekre is eljutottunk, aranyérmeket hoztunk a moszkvai gazdasági kiállításokról. Ezután jött a következő konzervgyár ötlete, egy német céggel közösen nyitottuk meg Tiszakeresztúrban a Mikado konzervgyárat. Az újabb gyárral újabb munkahelyeket teremtettünk a kárpátaljaiak számára. Nagy lehetőséget rejtett magában a vállalkozás, de közbeszólt a háborús helyzet Ukrajnában, megszűnt az orosz piac, s ebből adódóan a konzervgyárak működése lassan leállt. Alternatíva sajnos nem volt, s nincs a mai napig.
– Mindeközben ön a kárpátaljai közigazgatási szférába is bekerült.
– 2014-től a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke lettem. Korábban megyei képviselőként is tevékenykedtem, valamint jelenleg járási képviselő vagyok a Nagyszőlősi Járási Tanácsban. Emellett második éve ügyvezető igazgatóként vezetem a Kárpát-Pack gyárat.
– Egyéni vállalkozással is büszkélkedhet.
– Gyerekkorom óta nagyon szeretem a szép ruhákat. Fiatalkoromban is szabtam, varrtam, kötöttem, horgoltam. A külföldi rokonaink sok érdekes ruhadarabot küldtek, én meg szerettem a régi darabokat átalakítani, megújítani. Így indítottunk több mint tíz éve családi vállalkozást, a Patrícia Szalont, amely a lányom nevét viseli. A helyieken kívül rengeteg vendég megfordult már nálunk Európából is. Nagyon jó csapatom van, akikkel remekül folyik a munka. Szaktanácsadást is vállalunk, hisz nincs olyan nő, aki ne szeretne szép lenni, csak segíteni kell neki, hogy ki tudjon bontakozni, megtalálja a saját stílusát. Ebben rengeteg a fantázia, nemcsak a pénztárcától függ, hanem az ízléstől elsősorban, illetve hogy akarjon a nő tetszeni. Nagyon szép estélyi, esküvői és gyermekruháink vannak.
– A soron következő választásokon a KMKSZ listáján megyei képviselőjelöltként szerepel. Mi motiválta abban, hogy a KMKSZ-t válassza?
– Soha nem voltam egy pártnak sem a tagja, pedig korábban megyei képviselő is voltam. A pártok rendre megkerestek. Korábban azért döntöttem ukrán párt mellett, mert a maroknyi magyarság megosztott volt. Ám függetlenül attól, hogy nem voltam magyar párt tagja, megyei és járási szinten is igyekeztem lobbizni a magyarságért. Büszke vagyok a magyarságomra. A magyar közösségért végzett munkám elismeréseként 2010-ben Magyar Arany Érdemkeresztet kaptam a magyar kormánytól. Most jött el annak az ideje, amit már az előző választásoknál is eldöntöttem, hogy ha még egyszer indulok, akkor mindenképpen a KMKSZ színeiben teszem azt, mert magyar vagyok, és szüksége van rám a magyar közösségnek. Az eddig szerzett tapasztalataim, kapcsolataim által szeretném segíteni a magyar közösség ügyét.
– A „KMKSZ” – UMP minden szinten állít jelölteket.
– Nagyon ütős csapat állt össze a KMKSZ színeiben. Büszke vagyok arra, hogy itt vagyok, és jó helyen vagyok. A huszonnegyedik órában vagyunk, most kell megmutatni, hogy magyarok vagyunk, és nemcsak beszélni kell róla, tenni is kell érte. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el a választásokon, mindenkire szükség van. Nekünk, magyaroknak ugyanolyan jogaink vannak, mint bárki másnak, értékes tagjai vagyunk a társadalomnak, és van lehetőségünk arra, hogy megnyilvánuljunk. Kárpátalja egyedi régió, nem mindennapi, nem lehet összehasonlítani más ukrajnai régióval. A kárpátaljai ember unikum, az itt élők közösségének a magyar kisebbség domináns részét alkotja, melyet meg kell tartani, és ezért hegyeket kell mozgatni. Engem a legjobban az irritál, ha több a szó, mint a munka. Jobban szeretem, ha többet dolgozunk és kevesebbet beszélünk, hiszen a munkának van eredménye.
– A 2017-ben alakult Kárpátaljai Magyar Vállalkozónők Egyesületének is ön lett az elnöke.
– A Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint az ungvári konzulátus és az akkori külügyi gazdasági attasé kezdeményezésére jött létre az egyesület. Korábban vidékünkön ilyen nem volt, pedig a nők az élet minden terén jelen vannak, fontos őket is számba venni. A női vállalkozók semmivel sem gyengébbek, semmivel sem rosszabbak, mint a férfiak, azonban a nőknek másfajta utat kell bejárniuk ahhoz, hogy a vállalkozási szférában komoly partnerként tekintsenek rájuk. Szerintem fontos, hogy a nőket arra biztassuk, hogy a külföldi munkavállalás helyett találják meg a helyüket itthon, hiszen ezzel a közösségeinket is megvédjük. Azért alakult ez az egyesület, hogy segítse a vállalkozónőket itt helyben akár fejlesztések, akár új vállalkozások beindítása kapcsán.
– Ön nem átlagos nő. Vállalkozást vezet, a politikában és a társadalmi életben is helytáll, mindeközben családanya is. Miből meríti az energiát?
– Nagy erőt jelent az a családi háttér, amelyet magammal hoztam. Félárvaként hamar önálló lettem, sok mindent kellett egyedül végigcsinálnom, nem volt támaszom, kivéve édesanyámat, aki tanár volt. Valójában neki köszönhetek mindent, ő a mai napig olyan stabil háttér számomra, aki egyben a legjobb barátnőm is. Mindenért meg kellett küzdenem, semmi sem hullott az ölembe. Tizenhat éves koromtól már nyaranta dolgoztam, hogy az egyetemen tudjak tanulni. Mivel a nulláról kezdtem, számomra fontos az egyszerű ember is. Lehet valaki bármilyen nagy vezető, ha nem tiszteli a körülötte lévőket, akkor nem ér semmit a munkája.
– Hogyan vészelhetik át ezeket a vészterhes időket a vállalkozások?
– Az első legfontosabb lépésként meg kell tartani a munkaerőt. A második fontos lépés az, hogy meg kell tartani a piacot. A piacnak nagyon fontos szerepe van. Ezt csak úgy tudjuk megtartani, ha az önköltség árát olyan szintre hozzuk, hogy megfizethető legyen az áru, s persze fontos a minőség is. Legyen szó bármilyen ágazatról, a lényeg az, hogy jó minőségű terméket kapjunk jó áron. Ez mindenkinek érdeke, hiszen az árat, a gyártót és a minőséget nézik. Ha ez a három faktor adott és piacon maradtunk, akkor stabil a háttér, van megrendelés, van kiszállítás, van normális körforgása a gazdaságnak. Törekedni kell arra, hogy a fizetés az itteni árakhoz képest a mindennapi megélhetést biztosítsa. Nagyon sürgősen lépni kellene, hogy új munkahelyeket teremtsünk, ehhez azonban megfelelő befektetői környezetet kell teremteni. Az egyik megoldást az jelentené, ha a helyi adottságokkal együttműködő ágazatok fejlődnének, mondjuk a konzervgyárak. A jövőben ezért szeretnék dolgozni, hogy induljanak be olyan ágazatok, olyan cégek, iparágak, amelyek itthon tudják tartani az embereket.
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Fontos, hogy a kárpátaljai magyarok a magyar jelölteket támogassák az október 25-ei ukrajnai önkormányzati választásokon – közölte szerdán az MTI-nek telefonon nyilatkozva a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Potápi Árpád János kétnapos kárpátaljai látogatása során.
Fotó: Fülöp László, Facebook.com/Potápi Árpád János
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) jelöltjeinek támogatását azért tartja különösen fontosnak a politikus, mert – mint rámutatott – így az eddig elnyert pozíciókat meg tudja őrizni és erősíteni az ottani magyarság.
Az államtitkár közölte: ha a politikai intézményrendszer bírja a kárpátaljai magyarok bizalmát, akkor nagyon sokat tud tenni a megmaradás és a kitűzött célok elérése érdekében. A nemzeti összetartozás fontosságát is hangsúlyozva utóbbi között említette az oktatási, kulturális, szociális és egészségügyi, valamint politikai intézményrendszer fejlesztését.
Potápi Árpád János beszámolt arról, hogy a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében megújult három intézményt adnak át Kárpátalján szerdán: az ungvári Harmónia Oktatási-Nevelési Központot, a perecsenyi Szivárvány Óvodát és a nagybereznai óvodát.
A szerdán átadott fejlesztések olyan intézményekben valósultak meg, ahova nagyrészt ukrán vagy csak ukrán gyerekek járnak. Példaként említette, hogy az ungvári óvoda négy éve indított magyar csoportot, egyúttal támogatandónak nevezte, ha az ukrán szülők magyar csoportba íratják a gyerekeiket.
„Ezáltal megtanulják a nyelvünket, a kultúránkat” – hangoztatta Potápi Árpád János, aki szerint magyar nemzeti érdek, hogy akik ezzel a lehetőséggel élni szeretnének, azok tudjanak is élni. Jelezte: idéntől szórvány-oktatási program is indul Kárpátalján.
Potápi Árpád János csütörtökön részt vesz a tiszapéterfalvi Egán Ede Szakképzési Centrum ünnepélyes tanévnyitóján, majd a centrum oktatási épületének átadásán. Beregszászon meglátogatja a kárpátaljai magyar bázisiskola program keretében megújuló 4. számú Kossuth Lajos Középiskolát. Szintén Beregszászon részt vesz a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tetőterének ünnepélyes átadásán, majd ajándékcsomagokat ad át a Szakma Sztár szakmai verseny kárpátaljai díjazottjainak.
Kárpátaljai látogatásának befejezéseként az államtitkár részt vesz az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ kollégiumi részének ünnepélyes átadásán.
A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program az egyik legnagyobb költségvetésű nemzetpolitikai projekt, amelynek célja a külhoni magyar területek óvodai-bölcsődei hálózatának megerősítése, megújítása. A 2016-ban indított program három ütemben zajlik, összkerete 47,6 milliárd forint. 2021-ig 140 új óvoda és bölcsőde épül, valamint több mint 700 intézményt fejlesztenek és újítanak fel szerte a Kárpát-medencében. A Miniszterelnökség kitért arra is, hogy a program összkeretéből Kárpátaljára 6,1 milliárd forint jut, ebből 25 új óvoda épül és 116 intézményt felújítanak fel.
Ukrajna és Kárpátalja a Covid-19 pandémia idején és a helyhatósági választások előtt címmel tartottak online konferenciát csütörtök délután kárpátaljai magyar vezetők, magyar európai parlamenti képviselők, vezető európai uniós és magyarországi politikusok részvételével, Bocskor Andrea fideszes kárpátaljai európai parlamenti képviselő szervezésében és moderálásával.
A tanácskozást nyitó előadásában Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosa hangsúlyozta, hogy munkakörében nem csak Ukrajna, hanem Kárpátalja ügyét is fontosnak tekinti. Ismertetve, hogy milyen kérdések szerepelnek az október 6-i EU-Ukrajna csúcstalálkozón, emlékeztetett arra, hogy az EU 2014, azaz a „méltóság forradalma” óta évente 200 millió eurós támogatást nyújt Ukrajnának a reformok támogatására. Fontosnak nevezte az október 25-i helyhatósági választásokat, amelyek a településtársulások (kistérségek) kialakítása mellett a közigazgatási reform első szakaszának a lezárását jelentik, mindazonáltal – emelte ki – Kijevnek még nagyon sokat kell tennie a folyamat sikeres befejezése érdekében. A biztos rámutatott, hogy Ukrajnának az ENSZ és az Európa Tanács tagjaként be kell tartania a nemzeti kisebbségeire vonatkozó nemzetközi egyezményeket, s a kapcsolódó jegyzőkönyvekben lefektetett elveket és rendelkezéseket. „Eljött annak az ideje, hogy az ukrán kormány tekintse partnernek a kisebbségeket, és vonja be őket az új, készülő kisebbségi törvény megalkotásába” – emlékeztetett, jelezve, hogy ezt az üzenetet közvetíti az ukrán vezetőkkel történő minden találkozóján. „Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy Ukrajna teljes mértékben hajtsa végre a Velencei Bizottság következtetéseit és ajánlásait” – hangozatta befejezésül Várhelyi Olivér.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a kárpátaljai járványhelyzet kapcsán emlékeztetett arra, hogy KMKSZ sietett először a megfelelő védőfelszerelés nélküli egészségügyi dolgozók segítségére nagyszabású gyűjtés szervevezésével, majd a szükséges anyagok és eszközök beszerzésével, ami visszhangtalanul maradt az ukrán médiában. Azt is jelezte, hogy a szomszédos országok közül Magyarország nyújtotta és nyújtja a legnagyobb támogatást Kárpátaljának a világjárvány idején, aminek eklatáns példája a Szijjártó Péter külügyminiszter múlt heti látogatása során kárpátaljai egészségügyi intézményeknek adományozott, 3 millió euró összértékű 50 lélegeztető gép. Az elnök köszönetet mondott Magyarországnak és kormányának azért is, hogy mostanra sikerült minden orvosi rendelőt felújítani a határ menti településeken, ami különösen fontos a járvány közepette.
A közigazgatási reformról szólva a KMKSZ vezetője elmondta: az összességében hátrányos a kárpátaljai magyarságra nézve, már csak azért is, mert a településtársulások kialakításával sok értelmiségi állás megszűnik, s nem utolsó sorban csökken a magyarság aránya az új közigazgatási egységekben, így a Beregszászi járásban is kisebbségbe szorulnak a magyarok. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Ukrajnában a decentralizációs reformok mindig központosítással végződnek, és erre az EU-nak oda kell figyelnie – hívta fel Várhelyi Olivér figyelmét. Azt is jelezte neki, hogy a reményekkel ellentétben az ukrajnai elnök- és parlamenti választások után semmit nem javult a kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság helyzete, folyamatos a nyomásgyakorlás a magyarokra és intézményeikre, ráadásul itt nem csupán kisebbségi, hanem általános emberi jogokról van szó.
A közelgő helyhatósági választásokról szólva Brenzovics László azt emelte ki, hogy kiforratlan az új választójogi törvény, ezért sok a bizonytalanság. Megmaradtak a legkomolyabb régi problémák is – folytatta –, így a választókerületek önkényes kialakítása és a szavazatvásárlás. Rendkívül fontosnak mondta, hogy mindenki menjen el szavazni, a külföldön dolgozók is lehetőleg jöjjenek haza a voksolásra, mert igen nagy a tét, hogy megmarad-e a hatékony magyar érdekképviselet. Ezért arra kérte az online konferencián részt vevő Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, hogy Magyarország tegye lehetővé a külföldön dolgozó kárpátaljai magyar szavazópolgárok számára a könnyített határátkelést.
Kommentárjában Bocskor Andrea levezető elnök, mielőtt átadta volna a szót Gál Kinga európai parlamenti képviselőnek, arra emlékeztetett, hogy az 1990-es években még széleskörű jogokat biztosítottak Ukrajnában a nemzetiségi kisebbségeknek, amelyeket azonban elkezdtek szűkíteni. Szerinte ezt a folyamatot minél hamarabb meg kell állítani, mert ez nem EU-gyakorlat.
Hozzászólásában Gál Kinga hangsúlyozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az Európai Parlamentben napirenden tartsa a kárpátaljai magyarság jogsértéseinek ügyét. Visszásnak nevezte, hogy miközben az EU támogatja Ukrajnát, ott elveszik a magyarok szerzett jogait, és hangulatkeltés folyik a közösség ellen. Úgy vélte, az Európai Bizottság elnéző Kijev jogtipró intézkedéseit illetően, azok nem érik el az ingerküszöbét, jóllehet itt nem ukrán-magyar kérdésről, hanem összeurópai problémáról van szó.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár előadásában arról biztosított, hogy a magyar kormány továbbra is minden támogatást meg fog adni a kárpátaljai magyarságnak, annál is inkább, mert folyamatosak a visszalépések Ukrajna kisebbségpolitikájában. Hiába vannak – folytatta – a miniszteri szintű találkozók, nincs előrelépés a kárpátaljai magyarok kisebbségi és emberi jogainak biztosítása terén. Szerinte tarthatatlan, hogy vegzálják az anyaországi támogatási programokat lebonyolító szervezeteket, sőt ellehetetlenítették a kulturális missziót teljesítő Petőfi Sándor program megvalósítását. Úgy vélte, Ukrajna szakított a több mint két évtizeden át folytatott nemzetiségbarát politikájával, és már nemzetállamként fogalmazza meg magát, ami senkinek nem jó, hiszen a olyan visszalépés történt, ami rosszabb helyzetet idézett elő a nemzetiségi politikában, mint amilyen a Szovjetunióban volt.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy minden anyaországi támogatás a kárpátaljai magyarság szülőföldön maradásának az elősegítését szolgálja. Ennek érdekében – mutatott rá – meg kell erősíteni az intézményrendszert, most, október 25-én a leadott voksokkal meg kell őrizni az erős magyar politikai érdekképviseletet. Ha magyar közösség nem fog össze és ezt elveszíti, akkor elveszíti a többi intézményét is, amit nem szabad megengedni. A kárpátaljai magyarságnak eredményt kell felmutatnia az önkormányzati választásokon, annál is inkább, hogy öt évvel ezelőtt ez sikerült, magyar érdekeket szem előtt tartó képviselőket kell bejuttatni a településtársulások önkormányzataiba – tette hozzá, hangoztatva, hogy a kárpátaljai magyaroknak meg kell tartaniuk a politikai pozícióikat akkor is, ha nem minden ponton értelmezhető az új választójogi törvény.
Előadásában Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke is arra emlékeztetett, hogy Volodimir Zelenszkij elnökké választása óta visszalépések történtek a kisebbségek jogainak biztosítása terén, különös tekintettel az anyanyelvű oktatáshoz fűződő jogokra. Elmondása szerint már több ezer oldalt tesz ki a KMPSZ levelezése az illetékes állami szervekkel az oktatás ügyében, de semmilyen pozitív hozzáállás nem tapasztalható Kijev részéről. Mint kifejtette, az oktatási tárcánál a régi gárda dolgozik továbbra is. A helyzet – mutatott rá – odáig fajult, hogy immár nem csak a megfelelő állami támogatás hiányzik a kárpátaljai magyar oktatási intézmények esetében, hanem elkezdték hatóságilag vegzálni az anyaországi támogatásokat célba juttató szervezeteket, mi több, alattomos módon, különböző trükkökkel megpróbálják ellehetetleníteni a magyar főiskola működését is. Felhívta a figyelmet az 1993-as magyar-ukrán alapszerződés rendelkezésére, amely szerint Ukrajna nem vesz el kisebbségi jogokat. Szerinte a helyzet rendezéséhez elegendő lenne a magyarországi kisebbségi törvényt alapul venni, és ugyanazokat a jogokat biztosítani a kárpátaljai magyarok számára, amelyeket a magyar jogszabály az ottani ukrán kisebbségnek nyújt. Fontosnak nevezte, hogy Ukrajnában ismerjék el őshonos kisebbségnek a kárpátaljai magyarságot, hogy megkaphassa azokat a jogokat, amelyeket a krími tatároknak biztosítanak.
Barta József, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátalja Megyei Tanács alelnöke a Covid-19 terjedésének megakadályozására hozott kárpátaljai intézkedéseket ismertette. Kitért a KMKSZ gyűjtésére, amely szerinte kezdetben valóságos mentőöv volt az egészségügyi intézmények és dolgozóik számára, majd áttért a közigazgatási reformmal, az új járások, településtársulások kialakításával kapcsolatos fejlemények ismertetésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a magas magyar részvételi arány az október 25-i önkormányzati választásokon. Mint rámutatott, a kárpátaljai magyarság érdekei csak akkor védhetők meg és érvényesíthetők, ha a közösség megfelelő számú képviselőt juttat minden szintű önkormányzatba.
K. Debreceni Mihály, az MTVA ungvári tudósítója, mint a terepen mozgó riporter, hozzászólásában arról számolt be, hogy a kárpátaljai emberek belefáradtak a fél éve tartó karanténba. Ráadásul szerinte Ukrajna úgy ment bele a koronavírus-járvány második hullámába, hogy az elsőt le sem zárta. A helyi lakosság szempontjából az egyik legnagyobb problémának a határátkelés ellehetetlenülését nevezte, hiszen nagyon sok embernek – a rokoni kapcsolattartás fontossága mellett – a megélhetése függ a határ átjárhatóságától. Abszurdnak mondta, hogy 30 év után ismét vasfüggöny ereszkedett le a régióban.
Zárszavában Bocskor Andrea azt emelete ki, hogy Ukrajnának tudatosítania kell, a kárpátaljai magyar kisebbség nem probléma, hanem erőforrás, és ha Kijev fontosnak tartja az EU-integrációt, akkor tudomásul kell vennie, hogy ehhez az út Kárpátalján keresztül vezet. A helyhatósági választások fontosságát hangsúlyozva és minden szavazásra jogosultat a voksoláson való részvételre szólítva első számú feladatként jelölte meg a kárpátaljai magyarság pozícióinak megtartását a helyi önkormányzatokban.
With László #Brenzovics, President of the Cultural Alliance of Hungarians in Trans-Carpathia, and @AndreaBocskor today discussing the need for #Ukraine to ensure rights of persons belonging to national minorities, in close cooperation with their representatives. pic.twitter.com/m10YRt1BSo
Kocserha János az egykori bányásztelepülés egyik kiemelkedő aktivistája, aki évtizedek óta lelkiismeretesen szolgálja a helyi magyarság és települése ügyét. Az aknaszlatinai alpolgármester a 2020-as önkormányzati választásokon a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt megyei listáján indul jelöltként. Mit jelent számára a közügy, milyen közösségfejlesztő programok megvalósítását tűzte ki célul, a közösségi munka mellett mit csinál szívesen szabadidejében – interjúnkban ezekről és sok másról faggattuk a képviselőjelöltet.
– Hogyan értékeli alpolgármesterként az elmúlt ciklust Aknaszlatinán?
– Az elmúlt évek munkáját felemásan tudom értékelni, mert nagyon sok célt tűztünk ki, s ezekből nem mindent sikerült véghez vinni, megoldani. De azt gondolom, hogy a fejlődési folyamat pozitív irányban indult el a településen. Azt vallom, hogy az ember mindig képes tanulni a hibáiból, s az elmúlt évek tapasztalatai segítenek abban, hogy egyre jobban és hatékonyabban végezzük a munkánkat.
– Mit valósítottak meg az évek folyamán a kitűzött célokból?
– Amikor a községházára kerültem, az egyik legfőbb célomnak tartottam – és most is ez az elsődleges célom –, hogy a településen újra beindítsuk a bányászatot, ehhez pedig az szükséges, hogy a problémákat megoldjuk. Ebben történt is előrelépés. Öt évvel ezelőtt elindult egy folyamat, amikor 2015-ben Bocskor Andrea képviselő asszony meghívására Strasbourgba látogattam, s az Európai Parlamentben sikerült képviselő asszonnyal erről a problémáról komolyabban szót ejteni, aminek következtében elindult egy folyamat. Nyolc országból 17 fős nemzetközi szakértőcsoport járt Aknaszlatinán felmérni a katasztrófahelyzetet, ezt megelőzően a Duna-stratégiáért felelős miniszteri biztos vezetésével a Miskolci Egyetemről is érkeztek szakemberek. A látogatásokat követően egy nemzetközi pályázatot is megírtunk: ez volt a Revital–1, amely arra hivatott, hogy egy monitoring rendszert alakítsanak ki, amely által geofizikai és hidrogeológiai kutatásokat végeznek majd, illetve speciális robotikatechnológiával vizsgálják a bánya belsejét. Ennek a folyamatnak a Revital–2 lenne a folytatása, amelynek keretében már maga a probléma megoldása kezdődne el. Ez természetesen egy hosszas munkálatokat igénylő távlati cél, de fontos.
Ezenkívül a másik két legnagyobb problémát a településen a vízvezeték-hálózat és az infrastruktúra fejlesztése és kiépítése jelenti. Az egyik legrégebbi vízvezetékrendszerrel rendelkezünk Kárpátalján, amely a sóbányászatnak köszönhetően épült ki. Azonban ez a hatalmas hálózat az évek során elavult és felújításra szorul. Az önkormányzat bevételéből teljes mértékben nem tudtuk ezt úgy felújítani, ahogy erre szükség lenne. A legnagyobb problémát nyáron érzékeljük ebben a kérdésben, amikor a turizmusnak köszönhetően megduplázódik a lakosság. Terveink szerint a következő nyárig szeretnénk ezt a helyzetet stabilizálni. Az infrastrukturális fejlesztések keretében részlegesen felújítottuk az úthálózatot, de még mindig sok a tennivaló ez ügyben is.
– Milyen programok vannak folyamatban?
– Folyamatban van még egy családorvosi rendelő építésének a befejezése. Sok nemzetközi nyertes pályázatunk van, a Revitalon kívül több mint 5 uniós pályázatunk fut, ezek a település fejlesztésére több mint 500 ezer eurót hoznak be. Ennek köszönhetően megvalósulhat a rendelő, az ukrán középiskola és a román líceum felújítása, illetve markológép vásárlását és egyéb dolgokat tudunk kivitelezni. Ezek komoly fejlesztési befektetések, amelyek gyümölcsét majd most lehet látni. A magyar iskolánk a magyar kormány által a bázisiskola-projektnek köszönhetően teljes felújításon esett át. A Szent Anna Óvoda szintén az egyik legszínvonalasabb óvoda a Felső-Tisza-vidéken. A településen belül már nincs olyan közterület, ahol ne lenne utcai világítás – ez 80 utcát jelent Aknaszlatinán, ezt igyekeztünk az elmúlt évek során megoldani.
– Ön az idei választásokon megyei képviselőnek indul. Meglátása szerint hogyan tudná képviselni a helyiek érdekeit a megyében?
– Azt gondolom, hogy a megyében elsősorban a felső-Tisza-vidéki magyarság ügyét, a Felső-Tisza-vidék problémáit, valamint az Aknaszlatinai kistérség ügyét képviselném. Aknaszlatináról jelenleg nincs megyei képviselő, aki a mi érdekeinket ott megfelelően tudná képviselni. A jelenlegi választásokon már az Aknaszlatinai kistérségi képviselőkre fognak szavazni, amely hat településből fog állni. Most majdnem 9000 fős település vagyunk, a kistérség pedig hat települést magába foglalva 35 000 főt számlál majd. Itt már az adóbevételek és adóelosztás is más lesz. Több pénz maradhat helyben, és ezeket a kistérség vezetősége osztja majd el. Közösen ki lehetne majd alakítani egy olyan irányvonalat, ahol minden település megelégedhet igényei szerint a kistérségen belül.
– Sokszor hallani olyan visszhangot, hogy a KMKSZ csak a magyarságot segíti. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
– Ezt nekem is említették már. De nem így van, hiszen a Keleti Partnerség programban nemcsak magyar intézmények újultak meg, vagy vegyük akár az egészségügyi támogatást, amelyben nemcsak a magyar emberek részesültek. Illetve emlékezzünk arra, amikor a magyar kormány vakcinaszállítmányokat hozott Ukrajnának, és ezenkívül is számos segítségnyújtás történt az évek során. A Szövetségnek Kárpátalja az első, azt gondolom, ezt igyekezett bizonyítani az évek során. Vegyük csak az utóbbi időben végbemenő intézményfejlesztéseket az egész megyében.
– Hogyan látja, a kárpátaljai közösségek közötti egyetértés fenntartásának mi a titka?
– Kárpátalja egy soknemzetiségű vidék, ahol évszázadokon keresztül egymás mellett éltünk békességben, barátságban, és soha nem volt probléma abból, hogy valaki ruszin, román vagy épp magyar. Nálunk Aknaszlatinán is együtt él a román, ruszin, zsidó, magyar, ukrán. Büszkék vagyunk arra, hogy egyedüli település vagyunk, ahol három zászló leng a községháza előtt. A pontos titkot nem tudom megmondani, de azt gondolom, hogy az évszázadok során kialakult egymásba fonódás és egymás iránti szolidaritás az, ami ezt fenntarthatja.
– Honnan sikerül erőt meríteni munkája során? Hiszen nem egyszerű munkakör, amelyben dolgozik, s az alpolgármesteri poszt mellett ön a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének alelnöke is.
– Gyakran van úgy, hogy belegondol az ember, miért is teszi a dolgát. De Aknaszlatina az a település számomra, ahol születtem és felnőttem, s azt szeretném, ha virágozna és megtarthatná bányásztelepülési nagy múltját, és eköré építve formálódna a jövője. Tehát a bányászat itt mindig is központi szerepet játszott, ezt mindenképpen vissza kell hozni a településre. Aztán itt az üdülőövezet, amelyen szintén rengeteg a tennivaló, jó lenne, ha európai szintűvé tudnánk fejleszteni. Emellett az egyik legjobb allergológiai és asztmás betegeket gyógyító kórházunk van, amely föld alatti részleg nélkül maradt, ezt is jó lenne újra visszaállítani régi fényébe. Ezek nélkül nem tudom elképzelni a települést.
– Sokat hallottunk már önről a közéletben, de talán kevesebbet tudunk az ifjúkoráról. Hol tanult, hogyan vált közszereplővé?
– Az általános és középiskolát Aknaszlatinán végeztem el, az egyetemi tanulmányaimat a Rigai Műszaki Egyetemen kezdtem el, azonban a Szovjetunió szétesését követően befejezni ott már nem volt lehetőségem, ezért a felsőfokú végzettséget a Harkovi Műszaki Egyetemen szereztem meg mint hőenergetikus. Ezt követően hazakerülve a szakmában nem tudtam elhelyezkedni, így a bányamentőknél kezdtem el dolgozni. Itt végigjártam a ranglétrát, majd az utóbbi években szakaszvezető lettem. Ezt követően 2006-ban teljesen váratlanul jött a felkérés, hogy vállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget, és a családdal egyeztetve belevágtam. A közösségi életbe gyakorlatilag már diákéveim alatt kerültem bele a KMKSZ által, ahol eleinte tagként, majd elnökségi tagként, jelenleg pedig felső-Tisza-vidéki alelnökként tevékenykedem, ez lassan az életem részévé vált.
– S amikor éppen nem alpolgármesterként, és nem alelnökként tevékenykedik, akkor mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?
– Szabadidőm lényegében nem nagyon van, de amikor néha mégis összejön, akkor a családdal igyekszünk bejárni Kárpátalja nevezetességeit, valamint nagyon szeretek kerékpározni, sokszor veszek részt kerékpáros zarándoklatokon. Igyekszem minél több időt a családommal tölteni.
A kárpátaljai magyarság egy újabb nagy megmérettetés előtt áll, hisz létérdekünk, hogy a rohamosan közeledő helyhatósági választások eredményeként nemzetrészükért és kisebb közösségükért tenni akaró s tudó személyeket válasszunk meg a magyar többségű kistérségek polgármestereinek és községi tanácsi képviselőinek. S az is elérendő célkitűzés, hogy a kárpátaljai tömbmagyarság nagyobbik részét is magába foglaló, bár már csak 40 százalékban magyarlakta kibővített Beregszászi járás tanácsának elnöke is egy érdekeinkért kiálló, nemzetrészünk soraiból kikerülő személy legyen.
Az új, nagy Beregszászi járás képviselő-testületébe is több jelöltet állított a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), egyikük a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza, a megszűnő Nagyszőlősi járás képviselő-testületének politikai tapasztalatokkal felvértezett tagja, Gál István, akivel röviden elbeszélgettem eddigi politikai és falugazdászi tevékenységéről.
– Hogyan lett képviselő, mióta vesz részt a politikai életben?
– Egész életemben igyekeztem távol tartani magam a „politikától”, mégcsak községi tanácsi képviselőnek sem indultam soha. A családunkban a „politikus” kifejezés szitokszónak számított, egyetlen családtagom sem lépett be soha semmilyen pártba. Szüleim agrárértelmiségiek voltak, magam is agrármérnöki szakot végeztem, s abban a hitben voltam, hogy a mezőgazdaság kívül esik a politikán. Úgy gondoltam, a mi dolgunk az, hogy megműveljük a földet, a politikusoké meg az, hogy politikával foglalkozzanak. A politikai tevékenységem kimerült abban, hogy négyévente elmentem szavazni.
Aztán öt évvel ezelőtt – nagy meglepetésemre – azzal keresett meg Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, hogy szeretnének képviselőnek jelölni a Nagyszőlősi Járási Tanácsba mint listavezetőt. Elmondta: egy ideje már figyelemmel kíséri a falugazdászi tevékenységemet, s tetszett neki, mennyire lelkesen mutattam be az éppen aktuális programjainkat, elképzeléseinket, védtem meg azokat az esetleg kétkedő vélemények ellenében. Szerinte ilyen habitusú képviselőkre van szükség a KMKSZ leendő frakciójában is. Én pedig igent mondtam, hisz az ember nehezen tud nemet mondani az egykori fizikatanárának, akit azóta is tisztel.
– Milyen sikereket, eredményeket tudott elérni, és mi az, amit kudarcként értékel a képviselői munkájában?
– Szeretném leszögezni, hogy a Nagyszőlősi Járási Tanácsban nem hét KMKSZ-es képviselő volt, hanem egy héttagú, de egységes frakció. A napirendi pontokat előre megvitattuk, s ha néha-néha voltak is véleménykülönbségek, a szavazáskor a frakció már egységesen szavazott. Ezért minden eredmény, amit elértünk, közös eredmény.
Sajnos, a választások előtt kötött egyezséget a másik magyar érdekvédelmi szervezet nem tartotta be, s a KMKSZ-nek hátat fordítva, két ukrán párt koalíciójához csatlakozott. Így ellenzékbe kerültünk, ellenzékben politizálva pedig igen nehéz volt látványos eredményeket felmutatni. Ennek ellenére nagyon sok mindent sikerült elérnünk: a magyar kulturális és oktatási intézmények felújítását, útszakaszok javítását, rendelőintézetek fejlesztését a járás magyarlakta falvaiban stb. Igyekeztük kiharcolni, hogy a nehezen kialkudott keretből minél több magyarlakta településre jussanak anyagi források, hisz a járás teljes magyarságának a képviseletét felvállaltuk. Mivel a járási tanács költségvetése folyamatosan hiánnyal küszködött, ezért az igazán jelentős fejlesztések eléréséhez a megyei tanács KMKSZ-es képviselőitől kértünk segítséget, ezt legtöbbször meg is kaptuk, amit ezúton is szeretnénk megköszönni.
Sikerült több olyan kérdésben is megszereznünk a képviselők többségének a támogatását, melyek inkább elvi jelentőségűek a helyi magyarság szempontjából. Például elfogadtunk egy határozatot, amelynek értelmében a járás területén működő közintézmények, vállalatok kötelesek biztosítani a magyar anyanyelvű ügyfelek számára az anyanyelven történő segítségnyújtást. Ennek eredményeként nagyon sok intézményben kihelyezésre kerültek az Itt Magyarul Is! táblák, matricák. Több intézmény pedig jelezte, hogy nagyon szívesen felvennének magyarul is tudó munkatársakat, de az alacsony fizetések miatt nem jelentkeznek. Ugyancsak sikerült elérnünk, hogy egyedüli járásként nálunk továbbra is regionális státuszt élvez a magyar nyelv. Így az a hivatalnok, aki magyar nyelven szolgálja ki a hozzá forduló magyar anyanyelvű lakosokat, nem követ el törvénysértést, holott az új nyelvtörvény alapján már nem tehetné ezt meg. Egyhangúlag lett megszavazva a beadványunk, mely szerint kezdeményezni kell a magyarországi jégeső-elhárítási rendszer kiterjesztését Kárpátaljára is. Ez ügyben aztán jelentős előrelépések is történtek: Barta József eltökéltségének köszönhetően benyújtásra került egy közös magyar–ukrán EU-s pályázat.
Ami igazán csalódást okozott az elmúlt időszakban, az az volt, hogy megismerhettem az ukrán politikai realitásokat. A KMKSZ-en kívül szinte nincs egyetlen, valódi elvek mentén működő párt sem, amely valóban egy közösség politikai érdekeit védené. Szinte valamennyi ukrán párt mögött valamelyik oligarcha vagy helyi „kiskirály” áll, aki a saját vagyonát politikai hatalomra szert téve akarja tovább növelni. Hatalmuk megtartása, a másként gondolkodók megfélemlítése érdekében pedig minden eszközt, aljas módszereket is bevetnek. Ez nagyon kiábrándító volt.
– Említette, hogy falugazdászként is tevékenykedik.
– Már 2003 óta, azaz 17 éve, hogy falugazdász-szaktanácsadóként tevékenykedek az ugocsai és beregi régióban. Előbb a Terra Dei Alapítvány zöldségtermesztési szaktanácsadóiként próbáltuk meg átadni a gazdáknak azt az elméleti tudást és szakmai tapasztalatot, amely a sikeres zöldségtermesztéshez szükséges, majd a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászaiként bővült a feladatkörünk. A KMKSZ szakmai szervezeteként a szaktanácsadáson túl feladatunk lett a különböző mezőgazdasági fejlesztési programok kidolgozása, esetleg lebonyolítása is. Kidolgoztuk a kárpátaljai magyar agrárium fejlesztési tervét, amely szerves része lett az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programnak, majd e stratégia alapján kiírt mezőgazdasági pályázatoknak.
Nagy népszerűségnek örvend az Első lépés szociális programunk, melynek keretében gyermekeket nevelő magyar családok kapnak kamatmentes támogatást a családi gazdaságuk beindításához. A programban részt vevő családok száma mára megközelítette a háromszázat, s minden évben többszörös rá a túljelentkezés. Szívemhez mégis talán a Magyarok Kenyere jótékonysági akció kárpátaljai részakciója áll a legközelebb, amelynek megszervezésében és lebonyolításában a kezdetektől részt vehettem. E nemes ügy érdekében sikerült összefognunk a kárpátaljai magyar történelmi egyházakat, társadalmi és civil szervezeteket és nem utolsósorban megszólítani a magyar gazdákat, hogy együtt tegyünk a rászorulókért, a gyerekekért.
– Indul most is a helyhatósági választásokon?
– Mint ismeretes, jelentősen átalakul Ukrajna adminisztratív berendezkedése, megszűnik a települések önállósága, s kistérségeket hoznak létre helyettük, míg a járások összevonásra kerülnek. A KMKSZ megtisztelő felkérésére a Beregszászi Járási Tanács képviselőjelöltjeként indulok a választásokon.
Kékesi Sándor polgárjogi aktivista, elkötelezett közösségépítő ember, aki mindent megtesz a helyi magyarság kulturális életének fenntartásáért, a felső-Tisza-vidéki Técső magyarságának egyik meghatározó személyisége. Elkötelezett vezető, családapa, aki számára fontos a közösségi érdek érvényesítése, a técsői magyarság megtartása. Több mint tíz éve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Técsői Alapszervezetének elnöke, emellett a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány felső-Tisza-vidéki regionális irodájának főreferense. A KMKSZ listáján kistérségi és megyei képviselőként indul a választásokon.
– Nemrég újra három évre bizalmat kapott a KMKSZ Técsői Alapszervezetének vezetőjeként.
– Igen, éppen ezért igyekszem minden fórumon méltón képviselni a técsői magyarság érdekeit. Újraválasztásom annak is köszönhető, hogy az elmúlt évek során igyekeztünk a mellettem álló csapattal minél több kulturális programot szervezni a közösség számára, illetve a helyi magyar érdekekért kiállni. Én a kezdetektől KMKSZ-tag vagyok, és közel 11 éve vezetem a técsői alapszervezetet. Kezdetben, amint a KMKSZ alapszervezeti elnöke lettem, az volt az első dolgom, hogy jogi személyként bejegyeztessem az alapszervezetet, hiszen csak így tudtunk pályázni. Egyből sikerült programokra támogatást nyerni, amelynek köszönhetően elindulhatott a magyar kulturális élet helyi szinten is.
– Ön egyben közel tíz éve a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány felső-Tisza-vidéki regionális irodájának főreferense is.
– Valóban, ami azt jelenti, hogy a Felső-Tisza-vidék három járását lefedve – Huszti, Técsői és Rahói – fogadjuk az embereket, hogy az éppen aktuális pályázati kérelmeket benyújthassák. Itt másfajta munkavégzés történik, de az közös, hogy itt is emberekkel kell dolgozni, kapcsolatot tartani, így az évek során lehetőségem volt megismerni a Felső-Tisza-vidék magyarságát.
– Nőtt-e a szórványban az igény a magyar programok iránt?
– Igen, az oktatási-nevelési pályázatokon is látjuk, hogy egyre többen adják magyar iskolába a gyermekeiket. A szórványban is egyre népszerűbb a magyar nyelv, népszerűbbek a magyar programok, a magyar iskolák, egyre több vegyes házasságban élő fiatal fordul vissza a magyar gyökereihez.
– Az elmúlt harminc év távlatából hogyan látja a magyarság helyzetét Técsőn?
– Sajnos még mindig erős a kivándorlás. Látjuk ezt abból is, hogy egyre kevesebben vagyunk a közösségi programokon, egyre kevesebben vesznek részt a közösségi munkákban.
– Miből áll egy KMKSZ alapszervezeti elnök munkája?
– Ez nagyon összetett munka. A kezdetekkor irodánk sem volt, saját otthonunkban fogadtuk az embereket, néha még vasárnap délután is. Az elnök munkája azt jelenti, hogy képviselem a közösséget, s akármilyen dolgom is van, ha valaki eljön és segítséget kér, akkor ott segíteni kell. Ha tudok, segítek, tavaly például keményen harcolnunk kellett az ősi temetőért, hiszen a helyére egy családorvosi intézmény létesítését tervezték. A harcot megnyertük, az ősi temető megmaradt, és az intézetet máshol építették fel.
– Az elmúlt 11 évben milyen eredményeket sikerült elérnie városi szinten?
– Sikerült az elmúlt évek során jó kapcsolatot kialakítani a helyi egyházakkal, civil szervezetekkel, önkormányzattal. Amióta elnök vagyok, nem volt olyan választás, hogy tőlünk ne jutott volna be képviselőjelölt a városi tanácsba. Ez a választás azonban nehezebb lesz, mint az előzők.
– S ha már megemlítette: ön hogyan látja a jelenlegi választásokat?
– Reménykedem, hogy újra lesz a KMKSZ-nek helyi szinten is képviselete a Técsői kistérségben. Hiszen a Szövetségnek az elmúlt harminc évben Kárpátalja volt az első, s ha a magyar emberek nem a KMKSZ mellett állnak ki, akkor ki lesz az, aki kiáll a magyar emberek jogaiért? Fontosnak tartom, hogy minden nemzettel fenntartsuk a jó viszonyt, hiszen évszázadok óta egy soknemzetiségű területen élünk.
– A mostani választásokon jelöltként indul.
– Valóban, idén én is megmérettetem magam. A választásokon kistérségi és megyei képviselőként indulok. Az motivál, hogy a helyi érdekekért és a közösségünkért ezúttal még keményebben szükséges kiállni. Ha bejutok, akkor méltóan igyekszem majd képviselni a közösség érdekeit.
– Mit jelent önnek a közösség?
– Számomra egy családot jelent a közösség, ahol mindenkinek megvan a saját helye és feladata. A magyarság helyzetét most a választás fogja megmutatni. Bízom benne, hogy a magyar embereknek és a szimpatizánsoknak is helyén lesz a szívük.
A Központi Választási Bizottság jóváhagyta a helyhatósági választások szavazólapjainak külalakját és színét – jelentette a korrespondent.net a CVK weboldala nyomán.
Olekszij Kosel, az Ukrajna Választói Bizottságának elnöke úgy véli, hogy az ukrajnai helyhatósági választások több okból is rendkívül bonyolultak lesznek. Ezt a Прямий tv-csatorna adásában nyilatkozta.
„A választások rendkívül bonyolultak lesznek. Több problémába ütközünk. Az első – a választásokra vonatkozó jogszabályok rendkívül alacsony minőségűek. Másodszor a koronavírus, amely hatással lehet, beleértve a politikai technológiát is. Mivel a koronavírus leple alatt nagyon könnyű befolyásolni bizonyos választási csoportok részvételét. Például, ön csökkenteni kívánja versenytársáért szavazók részvételi arányát, akire többnyire az idősebb választók szavaznak – elég egy pletyka a betegség terjedéséről, hogy elvegye a választók kedvét, hogy elmenjenek szavazni” – mondta Kosel.
