A tajvaniak szerint ők már nem kínaiak

A közös nyelv és a tradíciók ellenére a tajvaniak immár azt mondják, hogy önálló identitásuk van. A Peking által szakadár tartománynak tartott sziget ismét geopolitikai feszültség forrása lett.

Tajvan a kínai–amerikai rivalizálás és az ukrajnai háború közepette vonta magára ismét a világ figyelmét. Nancy Pelosi amerikai kongresszusi házelnök látogatása – és Tajvan melletti kiállása – csak tovább élezte a helyzetet, aminek az lett az eredménye, hogy a kommunista Kína harci gépeivel és haditengerészetével „kóstolgatja” a sziget felségvizeit, valamint a légterét övező „biztonsági zónát”.

Több felmérés szerint a tajvaniak azt vallják, hogy a kínai szárazföldről származnak és ez a lakosok 90 százalékára igaz is. De most már egyre határozottabbak abban, hogy teljesen más az identitásuk, mint a kommunista párt által irányított szomszédé.

És ez a meggyőződés annál jobban erősödött bennük, minél inkább bizonygatta a pekingi vezetés, hogy a sziget az övék.

Ma már a 23 milliós sziget lakosságának több mint 60 százaléka mondja azt, hogy „kizárólag tajvani”. Ez az arány 1992 óta a háromszorosára ugrott.
Közben pedig 25 százalékról 2 százalékra esett azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy ők kínaiak.

Az identitás kérdése generációs probléma is, mivel az idősebbek számára Kína a hagyományokról, a kultúráról és a családi kötelékekről szól. Ők azok, akik ama milliónyi ember közé tartoztak, akik Csang Kaj-sek tábornok nacionalista erőivel a szigetre menekültek a szárazföldön előretörő kommunisták elől. Akkor a tajvani „őslakos” kínaiak is más dialektusban beszéltek. Azóta viszont kialakult a szabadabb élet élményét magában foglaló tajvani identitás, ami irritálja Kínát.

„Azok, akik elfelejtik az örökségüket, elárulják a hazájukat és megpróbálják szétszakítani az országot, nem számíthatnak jó végre” – ezt hangoztatta Hszi Csin-ping kínai elnök arra utalva, hogy „szakadároknak” tekinti a tajvaniakat.

Mindeközben – egészen eddig – a legtöbb tajvani elégedett volt azzal, hogy ő más. Nem akart „hivatalos” függetlenséget Kínától csak hogy ne idegesítse fel a hatalmas szomszédot. Azt viszont

a tajvaniak többsége el sem tudja képzelni, hogy egy országban éljen „a kínaiakkal”.
A félelem az, hogy miként Ukrajna növekvő önállósulása feldühítette Oroszországot, úgy Kína is azt gondolhatja: lépnie kell Tajvan ügyében.

Hua Csun-jing, a kínai külügyi szóvivő megemlítette, hogy Tajpejben sok étterem szolgál fel Sanhszi tartományból származó ételt. „Az ízek nem csalnak” – közölte arra utalva, hogy a sziget Peking szerint Kínához tartozik.

Emellett egy kínai kormányzati anyag felajánlotta Tajvannak a hongkongihoz hasonló „egy ország, két rendszer” modellt. Bár közben visszavonta azt az ígéretét, hogy nem állomásoztatna kínai katonákat a szigeten. Peking ráadásul az önálló identitást is eltörölné, ha sikerülne az „újraegyesítés”. Kína franciaországi nagykövete nemrég azt mondta, hogy a kommunisták valószínűleg „átnevelési” programokat is indítanának.

Peking ezalatt az eddigi legnagyobb hadgyakorlattal riogatta parányi szomszédját. Noha mindezt úgy próbálja beállítani, hogy Tajvan az „egyesítéssel csak visszatérne oda, ahová kulturálisan tartozik”.

Forrás