Hajlandóak a nyugati országok újabb „Marshall tervet” létrehozni a tálib Afganisztán számára?

Kezdjük azzal, hogy az Európai Unió és az USA szövetségesei iszonyatos sokkban vannak az amerikaiak Afganisztánból való menekülése miatt, bár várható volt. Ma mindannyian (és különösen az uniós országok) a menekültáradat új szakaszát várják, ezt vitatják a kormányhivatalokba, és az Afganisztánban otthagyott jelentős fegyverkészlet okán a terrorizmus fellendülésétől tartanak. Ezen kívül kételyeik vannak a tálibokkal való együttműködés lehetőségét illetően. Gyakorlatilag azonban senki sem teszi fel a kérdést, vajon lehetséges békét és jólétet vinni Afganisztánba a jó szándékú közös erőfeszítések révén.

Ugyanakkor, amint azt a sajtó is közölte, Mohammad Sohail Shahin, a tálibok katari politikai irodájának hivatalos képviselője felkérte a külföldi országokat, hogy vegyenek részt Afganisztán újjáépítésében és természeti forrásainak felkutatásában.

„Most vége a háború és a pusztítás szakaszának, és új fázisba léptünk, amikor Afganisztánnak szüksége van más országok segítségére. El kell, hogy jöjjenek hozzánk, és segíteniük kell az egészségügyben, az infrastruktúra kialakításában, az oktatásban és más ágazatokban. Jöhetnek, és segítsenek kitermelni természeti ásványainkat”  – jelentette ki Mohammad Sohail Shahin.

És ebben a helyzetben a párbeszéd fontos eleme lehet az Afganisztánnak nyújtandó aktív gazdasági segítség, amely valószínűleg „Marshall-tervhez” hasonló.

Köztudott, hogy az amerikaiak két billió dollárt költöttek az afganisztáni jelenlétük utolsó húsz évében. Ez körülbelül százmilliárd dollár. Ezen támogatás nagy részét a katonaság kapta. Ugyanakkor közvetlen segítséget kapott az ország gazdasága is. Egyes becslések szerint ez az afgán GDP-vel egyenlő összeg – körülbelül 20 milliárd dollár évente.

Sok vagy kevés? Egy 30 millió lakosú ország komoly fejlődéséhez, amely lehetővé tenné annak teljes modernizálását, ez meglehetősen kevés. A gazdasági segítség összegét legalább egy nagyságrenddel kellene megnövelni.

Lehet, hogy nem kell 10-el megszorozni, de legalább az ötszörösével meg kell próbálkozni. Akkor százmilliárdokat kapunk, amelyek stabilizálják az afganisztáni gazdasági helyzetet, ami nem csak a Közel-Kelet és a Közép-Kelet számára jelent igazi puskaporos hordót, hanem az egész világ számára.

Azonban itt a Nyugatnak szükségszerűen számolnia kell az ideológiai, vallási, történelmi és politikai sajátosságokkal, amelyeket folyamatosan figyelmen kívül hagyott és ez csak fokozta az ellentéteket.

Azonban a tálib Afganisztánra vonatkozó kollektív „Marshall-terv” ötlete utópiának tűnik. Abszolút utópiának. Azonban a demokratikus, gazdag és viszonylag kis létszámú Nyugatnak fel kell fognia, hogy ellenállása a viszonylag szegény, nem demokratikus és nagy létszámú Közel-Kelettel szemben legfontosabb összetevője lesz az elkövetkezendő évtizedek geopolitikai folyamatainak.

Mindemellett a Nyugat nem élhet régi elképzelései szerint. A szokásos cinikus, a nemzet érdekei iránt közömbös a gyarmatosító politikája ma már nem azzal a védtelen XIX. századi Kelettel szembesül. Ma Kelet – népes, gyorsan növekvő létszámú, ugyanakkor elég jól felfegyverzett és erősen ideológiai terület.

És ha a kollektív Nyugat nem lesz képes erőt venni magán a globális politika új elveinek kidolgozásához, amelyek alapján technológiai, pénzügyi és politikai támogatást nyújtana a Kelet nemzeti országainak, akik jelenleg nagyon gyorsan önállósulnak, soha nem lesz béke és stabilitás.

NEWSMAKER