Sulyok Tamás: „Minden magyar ember önökkel érez és önökkel van”

Exkluzív interjú Magyarország köztársasági elnökével

Kárpátalja magyarságának üzent a 2025-ös év adventjének végéhez közeledve Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, aki exkluzív interjút adott Darcsi Karolinának, a Kárpátalja hetilap főszerkesztőjének és K. Debreceni Mihálynak, a TV21 Ungvár vezető szerkesztőjének, a Közmédia kárpátaljai tudósítójának. A beszélgetésben szóba került a mielőbbi béke szükségességének kérdése, Magyarország segítségnyújtása, Sebestyén József ügye, illetve a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek emberfeletti munkája is.

– Elnök úr, Ön nemcsak Magyarország köztársasági elnöke, hanem az egész magyar nemzeté. Itt van egy rendkívül nehéz helyzetben lévő maroknyi közösség, a kárpátaljai magyarság; hogyan látja Ön ennek a közösségnek jelenleg a helyzetét?

– A kárpátaljai magyarság helyzete valóban nagyon nehéz. Nem gondoltuk volna, hogy Európában még háborús időket kell tapasztalnunk, annak minden pusztításával és borzalmával együtt. Tudjuk, hogy a kárpátaljai magyarok is a háborútól szenvednek, látjuk nehézségeiket és átérezzük fájdalmaikat.  Mi, magyarok összetartozunk, ezért mindig is számíthatunk egymásra és sohasem hagyjuk magára a másikat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kárpátaljai magyarok is számíthatnak minden magyar közösségre.

A történelem során a Kárpátalján élőket sok sorscsapás és megpróbáltatás érte, de mindig felálltak, és újrakezdték. A mostani helyzetben a kárpátaljaiak ismét példás helytállásról tesznek tanúbizonyságot. Én nagyon reménykedek abban, hogy ahogy korábban más sokszor, úgy most is újra erőre tudnak majd kapni, és ismét gyarapodó közösséggé válnak.

Ehhez elsősorban békére van szükség, amely azonban most sem rajtunk múlik. A nagyhatalmak tárgyalásaival viszont kézzelfogható közelségbe került, ami reménynek ad okot. A gyarapodáshoz, építkezéshez és az emberhez méltó élethez béke kell. Mi továbbra sem hagyhatunk fel azzal, hogy minden eszközzel és állhatatosan szorgalmazzuk a békekötést.

–  Az elmúlt 10 évben rendkívül sok olyan intézkedés, káros intézkedés érte a kárpátaljai magyarságot – gondolok itt az oktatási törvényre, nyelvtörvényre –, ami azért egy EU-ba igyekvő ország esetében, ha nem is másként fogalmaznék, de visszás. Ön a diplomáciai csatornákon keresztül, úgy, hogy ne avatkozzon be nyilván egy ország belügyeibe, hogyan tudja segíteni azt az ügyet, hogy a kárpátaljai magyarság visszanyerhesse jogait?

– A magyar köztársasági elnök egyik legfontosabb alkotmányos feladata a nemzet egységének a kifejezése. A nemzet egységéhez és a nemzet identitásához pedig alapvetően hozzátartozik az anyanyelv és annak használati lehetősége. Ezt egyébként biztosítja a nemzetközi jog, az Európai Unión belül pedig garantálják az európai jog szabályai is.

Köztársasági elnökként nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy jogszerű, igazságos és létfontosságú biztosítani mindenki számára, hogy a „nyelvében élő” nemzetének része lehessen.  Itt a jognak feltétlenül érvényre kell jutnia. Megszerzett jogok megvonása nem felel meg az európai normáknak.

– Nem hozta közelebb a két ország kapcsolatát a kényszersorozás során elhunyt Sebestyén József ügye sem, ráadásul az ukrán hatóságok lezártnak tekintik az esetet. Hogyan látja Ön ezt a borzalmas tragédiát?

– Megdöbbentő és szörnyű, hogy ilyen még előfordulhat a 21. századi Európában, ez minden európai alapértékkel szembe megy.

Noha nem tisztem minősíteni vagy kommentálni más állam hatósági intézkedéseit, de annyit meg kell jegyezzek, hogy az ukrán hatóságok magyarázata egyáltalán nem kielégítő és nem megnyugtató.

–  Hogyan értékelné a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség tevékenységét ezekben a rendkívül nehéz időkben?

–Ez a két civil szervezet döntő módon és hatalmas mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarság az identitását őrizni tudja. Óriási eredménynek tartom a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem megalakulását. Ennek létrejötte az ő eredményük. Szeretnék minden magyar ember nevében köszönetet mondani azért a munkáért, azért az állhatatos, áldozatkész szolgálatért, amelyet ők végeztek, végeznek és végezni fognak a kárpátaljai magyarok érdekében.

– A háború kitörését követően Magyarország az egyik legnagyobb segélyakcióját indította el Ukrajna felé, és számos menekültet befogadott. Hogyan látja Ön, az ilyen gesztusok mennyire hozzák közelebb a két ország kapcsolatát?

– Magyarország a háború kitörésétől fogva valóban a legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre az ukrajnai emberek érdekében. Nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül mindenkit segítünk. Több ez, mint gesztus, ez az emberiesség és a keresztény felebaráti szeretet által diktált morális kötelesség­érzetből fakad.

–  Magyarország gyakorlatilag a háború kitörése óta a béke megteremtésének fontosságát hangsúlyozza, és ez az egyik alapfeltétele, sőt a legfontosabb alapfeltétele annak, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradjon. De hogyan lehet elérni a békét Ön szerint?

–  A béketeremtésnek van egy logikája. Nagyon nehéz úgy békét kötni, ha a hadban álló felek egymást lövik, és közben nem próbálnak meg a diplomácia eszközeivel tárgyalóasztalnál is valamiféle egyezségre jutni. Tehát ahhoz, hogy béke legyen, elengedhetetlen, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a felek. Nagyon fontos másik előfeltétel pedig az, hogy ne a háború folytatása melletti érdekek hangja uralja a közbeszédet.

Magyarország nem nagyhatalom, a szerepe ennek megfelelő súlyú tud lenni egy béketeremtésben. De a reményünk, amiért a lehetőségeinkhez képest mindent meg is teszünk, az az, hogy a párbeszédet és a béke fontosságát képesek vagyunk a magunk eszközeivel hatékonyan szorgalmazni mindenhol. Sokat jelent, hogy Magyarországnak jelenleg megvan ehhez a tekintélye a világhatalmak szemében.

–  Mi magunk is nagyon várjuk már a békét, és remélhetőleg mielőbb el is jön. Nyilvánvalóan a fegyvernyugvás és a békekötés után el fog indulni egy olyan folyamat, amely Ukrajnának az újjáépítését fogja megcélozni. Hogyan látja Ön, ebbe a folyamatba Magyarország be tud-e majd kapcsolódni, illetve milyen együttműködési lehetőségek várnak a két országra?

– Arra vágyunk mindnyájan, hogy legyen béke a térségünkben, a béke után pedig legyen egy újjáépítési és gazdasági fellendülési periódus, mert ez nemcsak Ukrajnának, hanem az egész közép- és kelet-európai régiónak egy prosperitási lehetőséget biztosítana. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország képes és elkötelezett minden lehetséges eszközzel segíteni és támogatni a helyreállítást. Ennek konkrétumairól azonban természetesen a kormányoknak kell akár bilaterális, akár multilaterális formában megállapodni.

– A jövő tavaszi ország­gyűlési választások előtt egyre többször hallani olyan gondolatokat, szavakat, hogy vannak olyan körök, amelyek megvonnák a határon túli magyarságtól, illetve a külföldön élő magyarságtól a szavazati jogot. Ön szerint ez megtehető?

–Hatalmas mérföldkőnek tartom azt, amikor a külhoni magyarok megkapták a szavazati jogot és tulajdonképpen a magyar közjogi rendszer részévé váltak annak ellenére, hogy nem Magyarország területén élnek. Ezzel a nemzeti egység nemcsak szellemi-lelki, hanem közjogi értelemben is megnyilvánul. Az ezt érintő jogfosztás lehetőségének még csak a felvetésével sem értek egyet. 

– A kárpátaljai magyarság nagy tisztelettel viseltetik Ön iránt. Tervezi-e azt, hogy a közeljövőben Kárpátaljára látogat, hogy a háborús helyzetben lévő kárpátaljai magyarok iránti szolidaritását kifejezze?

– Személyes célomnak tartom, hogy minden magyar nemzetrészhez, minden magyar közösséghez ellátogassak, így természetesen Kárpátaljára is.

– Az új év közeledtével mit üzenne a kárpátaljai magyarság, a magyar médiumok nézőinek és olvasóinak?

– Talán a legfontosabb üzenet az, hogy Önökkel, a kárpátaljai magyarokkal vagyunk.  Magyarország és az egész nemzet önök mellett áll.

Egyek vagyunk, elválaszthatatlanul összetartozunk, ennek tudatában pedig biztosak lehetnek abban, hogy – nemcsak szóban, de tettekben is – számíthatnak minden magyar közösségre.

A mi közös reményünk, hogy béke legyen. Ebben a reményben kívánok minden kárpátaljai magyarnak kegyelmekben gazdag, legfőképpen pedig békés új évet. Én ezért imádkozom.

– Elnök úr, köszönjük szépen a beszélgetést.

– Én is nagyon szépen köszönöm.

– Köszönjük szépen.

D. K., K. D. M.