Hosszú távon is meghatározhatja a tagállamok ukrajnai háborúval kapcsolatos politikáját a jubileumi NATO-csúcs

Keddtől csütörtökig Washingtonban tartják a NATO jubileumi csúcstalálkozóját a szervezet megalakulásának 75. évfordulója alkalmából. Az idei találkozó ugyanakkor számos más okból is kiemelt figyelmet érdemel, elsősorban azért, mivel a találkozó hosszú távon is meghatározhatja a tagországok politikáját az ukrajnai háborúval kapcsolatban.

A háború kitörése óta eltelt két év folyamán a 2022-es madridi és a 2023-as vilniusi csúcstalálkozókon számos olyan döntés született, amelyek a kollektív Nyugat Ukrajna-politikája pilléreinek tekinthetők. 2022-ben, az orosz–ukrán háború kitörésének évében fogadta el a szervezet új stratégiai koncepcióját, a madridi koncepciónak is nevezett NATO-doktrína alapelveit a 2022. június 29-én tartott gyűlés zárónyilatkozatában is rögzítették. 2022-ben döntöttek a többnemzetiségű hadtestek felduzzasztásáról, illetve a NATO keleti határára – elsősorban Romániába és Lengyelországba való – telepítéséről, a magas készültségű, gyorsreagálású erők létszámának növeléséről, 40 ezer főről 300 ezer főre, valamint a védelmi képességek növelését célzó felszerelés és nehézfegyverzet telepítéséről is, elsősorban a légvédelmi és rakétavédelmi képesség megerősítését szem előtt tartva.

Továbbá döntés született a szövetséges reakciós hadtest megalakításáról, illetve a NATO integrált légvédelmi és rakétavédelmi programjának a bővítéséről is többek között. Jens Stoltenberg idén utolsó alkalommal vezeti a szervezet csúcstalálkozóját, mivel októbertől új főtitkár, a júniusban megválasztott Mark Rutte korábbi holland miniszterelnök veszi át a szövetség vezetését. A július 9. és 11. között Washingtonban megrendezésre kerülő jubileumi NATO-csúcs egyik kulcskérdése Ukrajna csatlakozása lesz a szervezethez. Ezzel kapcsolatban a The New York Times írt arról, hogy a szövetség hidat építhet a csatlakozás felé.

A legfontosabb téma: Ukrajna

Nyilvánvalóan a központi téma egyértelműen az ukrajnai háború, és tulajdonképpen ez határozza meg a jelenlegi stratégiai döntéseket is – mondta el Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója a hirado.hu azon kérdésére, miszerint milyen folyamat rajzolódhat ki az előző két, a madridi és a vilniusi csúcstalálkozók döntéseinek fényében. Hozzátette:

 Látható az a tendencia, hogy a NATO–Oroszország-versengés a szövetség politikáját alapvetően fogja meghatározni.

A szakértő külön említést tett bizonyos stratégiai döntésekről – ide tartozik szerinte Svédország és Finnország felvétele a szövetségbe –, amelyek a NATO keleti szárnyának megerősítését szolgálják. Az elemző kifejtette: a Vilniusban és Madridban hozott döntések alapvetően arra irányulnak, hogy fokozzák a NATO-országok közötti erőfeszítéseket, elsősorban Oroszországgal mint közvetlen fenyegetéssel és Kínával mint kihívással szemben.

Az előző két csúcstalálkozón már szóba került az indiai–csendes-óceáni térség kérdése, amelyre a NATO fokozott figyelmet szeretne fordítani az elkövetkező időszakban. A nyugati országok regionális törekvéseivel kapcsolatban már Kína is megszólalt, a pekingi vezetés szerint az Egyesült Államok a NATO csendes-óceáni változatának létrehozásán fáradozik. A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint  hangsúlyos az amerikai jelenlét a térségben, és a NATO szövetségesekkel közösen Washington az euroatlanti és a csendes-óceáni térséget próbálja összehangolva kezelni, és egy egységes szövetségi rendszert létrehozni.

A szakértő szerint ennek a folyamatnak Kína felemelkedése az egyik legfontosabb oka: Washington ugyanis szeretné elérni, hogy – hasonlóan az Oroszországgal konfrontálódó európai NATO-országokhoz – a távol-keleti és óceániai vezető országok is fokozzák védelmi készültségüket, csak éppen Peking vélt vagy valós befolyásnövekedésével szemben. Az Egyesült Államok fontos térségbeli szövetségeseiként többek között Japánt, Ausztráliát – Washington és Canberra egyaránt tagjai az AUKUS-szövetségnek – Dél-Koreát és Tajvant tarthatjuk számon.

(hirado.hu)