Sin József: „Megtartani a szülőföldjén élő kárpátaljai magyarságot – ez a közös feladatunk, közös célunk”

Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) elnöke, a Beregszászi Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője az elmúlt év sikereiről, nehézségeiről, továbbá a jövőben megvalósítandó tervekről nyilatkozott.

– Az elmúlt év tele volt kihívásokkal. Miként élték ezt meg a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete és a hozzá tartozó alapszervezetek?

– A 2023-as év számunkra a megpróbáltatások, a beteljesületlen remények éve volt, de ugyanakkor kitartó küzdelem is jellemezte, amelyet a kárpátaljai magyarság és annak meghatározó szervezetei folytattak a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáért. Itt főképpen a nyelvhasználati jogainkra gondolunk, hiszen szervezetünk biztosítani szeretné az utánunk következő nemzedékeknek, gyermekeinknek, fiataljainknak az anyanyelvű oktatás lehetőségét, amint azt a Velencei Bizottság is határozottan ajánlja.

Háborús körülmények közepette élni, működni és összetartani kis közösségeinket nagy energiát követel, hisz életkörülményeink romlottak, a mindennapi megszokott dolgainkat beárnyékolják a különféle korlátozó intézkedések, fegyveres szolgálatra felhívó nyilatkozatok, behívások. A háborús konfliktus sajnos tovább mélyül, a békekötés lehetősége 2023-ban távolodott tőlünk, az agresszor pedig tovább szélesítette háborús arze­nálját és hadseregét. Veszteségeink között pedig számos kárpátaljai magyar neve is ott található.

– Kérem, értékelje a KMKSZ BKSZ 2023-as évét.

– A rendkívüli helyzetek közepette is a KMKSZ BKSZ az alapszabálynak megfelelően megszervezte és levezette tisztújító közgyűléseit, a negyedévente sorra kerülő választmányi üléseinken több mint harminc kérdést vitattunk meg és fogadtunk el megfelelő határozatokat. A választmányi és elnökségi üléseinken áttekintettük a kárpátaljai magyarságot érintő kérdéseket, pályázati lehetőségeket, kiemelt fejlesztési programokat, az Egán Ede KGFP által meghirdetett pályázatok végrehajtásának menetét.

Örömmel vettük tudomásul és figyelemmel kíséri szervezetünk néhány nagyobb, számunkra rendkívül fontos beruházás megépítésének menetét, így a Vérke megtisztítását vagy a Makkosjánosi Hulladékfeldolgozó munkálatainak befejező szakaszát.

Mind a harmincnégy alapszervezetünkben sikerült megfelelő módon, nagy érdeklődés közepette megszervezni és levezetni az alapszervezeti közgyűléseket. A fő kérdések között, melyeket felvetettek tagjaink a közgyűléseinken, a háború és béke kérdése, a szociális támogatások meghirdetése, a helyi intézményrendszer megőrzése és továbbfejlesztése, az anyanyelv használatának megőrzése, valamint az Egán Ede KGFP pályázatai szerepeltek.

Örömmel konstatálhatjuk, hogy alapszervezeteink a régió mind a harmincnégy településén az alapszabálynak megfelelően működnek. Négy településen, Makkosjánosiban, Haranglábon, Guton és Rafajnán új alapszervezeti elnök megválasztására került sor, akik bekapcsolódtak szervezetünk érdekvédelmi tevékenységébe.

A KMKSZ BKSZ érdekszférájába tartozó települések öt kistérségbe, városi és községi tanácsokba egyesültek. A 2020-as évben levezetett választásokon a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt sikeresen szerepelt, s ennek eredményeképpen minden kistérségi tanácsban megalakultak a párt frakciói, amelyek néhol ellentámadásos helyzetben, de eredményesen működnek. Itt főképpen a Beregszászi Városi Tanácsban működő „KMKSZ” – UMP-frakcióra várnak éles viták, melyeket az itt fennálló harsány kisebbség megengedhetetlen módon próbál elmérgesíteni, s országunk ellenségéve nyilvánítani az anyaország kormányát, amely fegyvereken kívül mindenben segíti Ukrajnát és az ukrajnai állampolgárokat. „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az” – írta nagy költőnk, Petőfi Sándor, és reméljük, mindenki számára világos lesz, hogy ki az ukrán nép igazi barátja, és kik azok, akik provokatív módszereket vetnek be ellenünk.

Szervezetünk az elmúlt évben is megtartotta – a körülményeknek megfelelően – a betervezett rendezvényeit. A rendkívül feszült helyzetben az emberek igénylik az együttlét örömét, a közösség erejét, s annak megfelelően január 1-jétől, Petőfi születésnapjának megünneplésétől az év végi karácsonyi időszakig megszerveztük ünnepségeinket, rendezvényeinket, megemlékezéseinket.

Ismerjük a hagyományőrzés jelentőségét és fontosságát az ember életében, s ennek jegyében egy sor rendezvényt szerveztek alapszervezeteink, főképpen a Tisza melléki községekben: Badalóban, Haláboron, Tiszacsomán, Gecsében, Csetfalván, Váriban, Orosziban, Benében, valamint Guton. Örömmel tapasztaltuk, hogy a felnövekvő nemzedék is aktívan vesz részt a helyi kulturális életben és kapcsolódik be a helyi folklóregyüttesek munkájába Tiszacsomán, Gecsében, Orosziban, Guton, Borzsován, Haláboron és másutt.

Középszintű szervezetünk közösségépítő és -erősítő céllal a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark bázisán szervezett juliálist, amelyen részt vettek az alapszervezeteink képviselői, jelenleg működő folk­lóregyütteseink, néprajzosok és ismert zenészek.

Külön ki szeretném emelni az általunk támogatott BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet tevékenységét, amely egyházi és világi művekből összeállított elő­adásaival lélekemelő hangulatot teremtett számos település templomában és iskolájában, tudatosítva a jelenlévőkben, hogy „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát”. E két intézmény az, amelynek megtartása és ereje jelentősen hozzájárulhat a kárpátaljai magyarság megmaradásához, elősegítve a nehéz idők túlélését. És ne hagyjuk persze a többi jelentős intézményünket, gondolok itt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházra, egyházi líceumainkra, amelyek immár harminc éve állnak tartóoszlopként a kárpátaljai magyarság életében.

– Milyen problémák leküzdése vár önökre a jövőben?

– Az eddig elmondottak alapján jogosan lehetnénk teljes mértékben bizakodók is, ha nem éreznénk mindennap a háború ránk nehezedő sötét árnyát, ha nem éreznénk a szülőföldjüket elhagyó sorstársaink hiányát. Úgy gondolom, a KMKSZ küzdeni tudásban, kitartásban jól vizsgázott az elmúlt időszakban, s mindent megtett azért, hogy megkönnyítse a szülőföldjükön maradottak életét. Ezt a kitartó munkát kell megőriznünk a jövőben is.

Ahhoz, hogy bizakodóan tekinthessünk a jövőbe és itt tudjuk elképzelni a jövőnket, szükség van arra, hogy a kisebbségek számára kedvezően realizáljuk a nemzeti közösségekről szóló törvény pontjait, valamint a decemberben elfogadott módosításokat az oktatási és nyelvhasználati törvényben.

Mivel az elemzők többsége Ukrajnában a helyzet rosszabbodására számít, így fel kell készülnünk arra, hogy megvédjük és biztosítjuk intézményrendszerünk működését, a lakosságunk szociális támogatásának kiszélesítését. Itt elsősorban nemzetközi szervezetekre, illetve Magyarország segítségére számíthatunk. El kell mondanunk, hogy az anyaországunk eddig is jelentős támogatást nyújtott, ez a segítség eljutott a kisiskolásoktól a nyugdíjas pedagógusokig, a nagycsaládosoktól a műtéti beavatkozáson átesett személyekig.

– Meglátása szerint a jövőben kikre számíthatunk a közös és hatékony munka érdekében?

– Biztató jelként tudjuk értékelni vezető magyarországi politikusok nyilatkozatait arról, hogy a magyarnak maradás elősegítése nemzetpolitikai kihívássá vált Magyarországon, és garantált a kárpátaljai intézményrendszer támogatása is.

Ennek reményében fontos dolog, hogy együtt keressük a kiutat a jelenlegi súlyos helyzetből, szem előtt tartva a maroknyi magyarság érdekeit és jövőjét a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezeteivel, egyházi vezetőivel, a működő civil szervezetek vezetőivel és persze azokkal a kistérségekkel, amelyekben jelentős számú magyar él, és vezetőivel együtt lehet működni.

Megtartani a szülőföldjén élő kárpátaljai magyarságot – ez a közös feladatunk, közös célunk, hisz „nekünk itt van jussunk borban és búzában!”

(K. K./Kárpátalja hetilap)