Nem ezt a lovat akarták az írek: szigorítások jöhetnek Írországban

Hamarosan akár azért is megbüntethetnek valakit Írországban, ha egy bevándorlásellenesnek ítélt vicces képet találnak a telefonján, ráadásul nem a vádnak kell bizonyítani a bűnösséget, hanem a megvádoltnak az ártatlanságát. Az ír kormány azt követően nyújtotta be az erre vonatkozó törvényjavaslatot a parlamentnek, hogy a múlt héten egy algériai származású bevándorló az utcán megkéselt három gyermeket és két felnőttet egy iskola közelében.

Példátlan felháborodási hullám söpört végig Írországon a múlt heti késeléses merénylet után. A brutális merénylet miatti dublini tüntetésekkel összefüggésben már az első éjszaka három tucat embert vettek őrizetbe – egy részük egészen biztosan felhasználta az utcákon uralkodó káoszt arra, hogy boltokat fosztogasson. A mainstream sajtó a legtermészetesebb módon „szélsőjobboldalizta” a tiltakozókat, az őrizetbe vettek pedig kiváló lehetőséget biztosítottak Leo Varadkar miniszterelnök és kabinetje számára, hogy összemossa őket a valódi tüntetők tömegeivel, így kriminalizálva a tiltakozást – írja a Mandiner.

 Úgy tűnik, hogy a dublini kormány nemcsak az indulatok félresiklatására használja fel a történteket, hanem támadásba is lendül.

Legalábbis erre utal, hogy – mint arról a Fox News beszámolt – a „gyűlölethullámra” reagálva Varadkar belengette a gyűlölet elleni törvények modernizálását. Mint fogalmazott: „Szerintem most már nyilvánvaló mindenki számára, hogy a törvények nem elég naprakészek a közösségi média korában.” Hangsúlyozta, új jogszabály kell, és „ezt néhány héten belül be kell vezetnünk, mert itt nemcsak a közösségimédia-platformoknak van felelősségük, hanem azoknak is, akik gyűlöletkeltő és erőszakra buzdító tartalmakat töltenek fel az internetre.”

A Fox News amerikai hírtelevízió szerint mindez a tömeges migrációtól idegenkedő írek bebörtönzéséhez vezethet, hiszen az új jogszabály ilyen kitételt is tartalmaz: „a rasszizmus és a xenofóbia közvetlen erőszak a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása ellen, azon elvek ellen, amelyekre az Európai Unió alapul, és amelyeket a tagállamok is osztanak”.

Az amerikai orgánum azt is hozzáteszi, hogy a xenofóbia könnyedén ráhúzható mindenkire, aki ellenzi a tömeges migrációt, és aggodalmasnak tartja, hogy az írásbeli vagy képi tartalmak terjesztése önmagában büntetendő cselekményként került be a törvénytervezet szövegébe.

Ismeretes: a múlt heti zavargások kapcsán a rendőrség csőcselékként hivatkozott a tüntetőkre, mondván, „egyértelmű, hogy az emberek a közösségi médián, az interneten keresztül radikalizálódtak”. A téma már hónapokkal korábban, júniusban az ír parlament előtt volt Pauline O’Reilly zöldpárti szenátor akkor úgy fogalmazott: „korlátozzuk a szabadságot, de a közjóért tesszük!”

A most felmelegített tervezet ennél még szaftosabb részleteket is tartalmaz, ami ellen még Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezérigazgatója is kikelt. A tervezet ugyanis szélsőséges esetben börtönnel fenyegeti azokat az ír polgárokat, akik „olyan anyagok birtokában vannak, amelyek bizonyos védett tulajdonságokat kritizálnak, a nemi identitástól kezdve az etnikumig”.

A börtönhöz eszerint elég olyan anyagot készíteni vagy birtokolni, amely valószínűleg erőszakot vagy gyűlöletet szít egy személy vagy személyek csoportja ellen azok védett tulajdonságai kapcsán, s amely a nyilvánosság egy részéhez való eljuttatás céljából készült. A nyári szövegtervezet a védett tulajdonságok felsorolása kapcsán a gender szót így értelmezi: „egy személy nemét jelenti, vagy azt a nemet, amelyet a személy preferált nemeként fejez ki, vagy amellyel a személy azonosítja a transzneműt, valamint a férfi és női nemtől eltérő nemet”. Csakhogy e passzus szélsőséges alkalmazásával akár a Bibliát vagy a katolikus hittételeket is büntetendő gyűlöletbeszédként lehetne értelmezni.

Ráadásul a bizonyítási eljárás fordított, vagyis az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme lép színtérre. E szerint „ha bebizonyosodik, hogy a vádlott az említett anyag birtokában volt, és megalapozottan feltételezhető, hogy az anyagot nem személyes használatra szánták, a személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az (1) bekezdésbe ütköző anyag birtokában volt.”

Dornfeld László, az Alapjogokért Központ elemzője szerint „az új ír törvénytervezetben a minél szélesebb gumifogalom megteremtése a cél. Sehol sem szerepel például a gyűlöletbeszéd definíciója”. Hozzátette: még csak az sem kell, hogy valaki sértőként értelmezze az adott anyagot, „már az is elég az elkövetéshez, ha az alkalmas lehet rá. Hogy ki dönti ezt el? A hatóságok. Igazi orwelli gondolatbűnnel állunk szemben”.

 Már az is bűncselekmény lesz, ha valakinek a telefonján egy bevándorláskritikus mémet találnak, ráadásul a bűnösség vélelme mellett a jelenlegi jogszabályokkal ellentétben még az sem nyújt védelmet, hogy a vádlott nem ezt gondolta.

„A javaslat szembemegy az önvádra kötelezés tilalmával is, hiszen ha valaki nem hajlandó elektronikus eszköze vagy felhasználói fiókja jelszavát átadni az ilyen ügyek nyomozásánál, úgy az már ezért is büntethetővé válik” – teszi hozzá Dornfeld.

A vezető elemző úgy véli, történelmi okokból nem meglepő és nem is ritka a szólásszabadság korlátozása az emberi méltóság védelmében Európában, de ehhez erős indok kell – a magyar alaptörvényben ez a nyilvánvaló és közvetlen veszély kritériuma –, itt ez is hiányzik, vagyis rossz esetben egy Brian élete című filmből kivágott jelenettel is törvényt sérthetünk. Dornfeld szerint a valós cél nem a gyűlöletbeszéd visszaszorítása, hanem az ellenvélemény ellehetetlenítése, a rossz gondolatok büntetőjogi fenyegetése.

 Az időzítés egyértelmű, ahogy az is beszédes, hogy Írország egyik legnépszerűbb sportolóját, az MMA harcművészetben jeleskedő Conor McGregort már vizsgálat alá is vonták.

Noha egy évtizede még éppen a közösségimédia-platformokat tekintették a szólásszabadság legújabb színterének, ahol megfértek a másutt kriminalizált vélemények, a 2010-es évek második felében szinte az összes ilyen platform jóval erősebb cenzúrát kezdett bevezetni, mint akár az adott ország törvényei.

Ezt nevezték például a Facebook közösségi alapelveinek, és itt került sor először a fent részletezett, mindenféle jogállamisági kritériumot mellőző gyakorlatokra. Úgy, mint egyes védett csoportok privilegizálására, mások, például a konzervatívok véleményének erős korlátozására, vagy a bűnösség vélelmének alkalmazására.

 Most pedig úgy fest, hogy a törvényalkotók kezdenek mintaként tekinteni az addig minden törvényi felügyelettől ódzkodó közösségimédia-platformok gyakorlatára. Külön pikáns, hogy a Facebook moderátori központja épp Dublinban működik.

Mindennek kapcsán Dornfeld elmondta: „Mark Zuckerberg nem sokra tartja a szólásszabadságot, a jogi bizonytalanságot sokkal jobban gyűlöli: a platformja nem veszít pénzt azzal, ha legitim véleményeket töröl, de azzal igen, ha azok nem törlése miatt megbüntetik.”

Az ír törvénytervezetnek ugyanaz a gyenge pontja, mint a közösségi alapelvek betartatásának: az irónia algoritmikusan elválaszthatatlan a komolynak szánt üzenettől.

Az elemző szerint ennek bizonyítása jogállami körülmények között nehézkes, „a javaslat ezért egy demonstrációs tesztet vezetne be, vagyis azt vizsgálná, ellenségesen viselkedett-e az elkövető valamely csoport tagjával”, ami szintén nem visz közelebb a valóság megismeréséhez.

Az ír törvény könnyen precedenssé válhat; „egyértelmű, hogy a progresszió ebbe az irányba akar elmozdulni: az eltörlés kultúrája, az egyre inkább nyíltan totalitariánus woke ideológia végső célja az, hogy rajta kívül más gondolat ne maradhasson. Az ilyen ideológiáknak mindig is természetes ellensége volt a humor, hiszen nevetségessé teszi világmegváltó eszméiket” – fogalmaz Dornfeld, hozzáfűzve: bízik abban, hogy „ami nem sikerült a kommunistáknak és a náciknak, ott a globalisták sem fognak sikerrel járni” – olvasható a Mandineren.

(hirado.hu)