Bocskor Andrea: „Múltunk már megmutatta az erőt, amely a kárpátaljai magyarságban lakozik, azt az erőt, amely minden nehézség ellenére is az életet és megmaradást segíti”

A 2022-ben történt eseményekről, azok hatásairól, az uniós kisebbségvédelem jelenlegi helyzetéről, valamint a kárpátaljai magyarságot érintő kérdésekről beszélgettünk Bocskor Andrea kárpátaljai származású európai parlamenti képviselővel.

– Számos alkalommal hangsúlyozza, hogy munkáját az Európai Parlamentben (EP) a magyar emberek és a magyar nemzet érdekei határozzák meg. Milyen eredményeket emelne ki az elmúlt évre vonatkozóan?

– 2022 súlyos kihívások elé állította a kárpátaljai magyar közösséget, de Magyarországot és a Kárpát-medence különböző régióiban élő magyar közösségeit is. A február 24-én kitört orosz–ukrán háború felborította az életünket, családokat szakított szét, még nehezebbé tette a mindennapok megélését, a kisebbségi jogainkért vívott küzdelmet. Mindezek ellenére 2022-ben példátlan összefogásról, támogatásról, közösen elért eredményekről is tanúbizonyságot tett a magyar nemzet határon innen és túl, tettekkel bizonyítva, hogy közös erővel még a legnehezebb helyzetekben is talpon tudunk maradni és eredményeket tudunk elérni. Az összefogás ékes példája volt az április 3-i választáson a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelme, mely támogatottság is bizonyította, hogy a nemzetben való gondolkodás és felelősségvállalás működik.

A Fidesz EP-delegációjának tagjaként és 2014-ben „nemzeti listán” bekerült kárpátaljai képviselőként számomra természetes, hogy a magyar emberek, a magyar nemzet érdekeinek megvédése elsődleges célunk és feladatunk. Képviselőtársaimmal egy csapatként igyekszünk kiállni a külhoni magyar nemzetrészek érdekében, fellépni a liberális baloldal által Magyarország ellen indított boszorkányüldözés ellen, és a magyar érdekeket érvényesíteni, ami manapság nem könnyű feladat. Az EP-ben küzdünk a minősített többségi döntéshozatal ellen, amely sérti a tagállamok szuverenitását, az LMBTQ- és genderideológia ellen, amelyet rá akarnak erőszakolni a családközpontú keresztény társadalmakra, továbbá az olyan brüsszeli mainstream politikai kötelezettségekkel szemben, melyek tönkretennék Magyarországot. És ez csak néhány dolog, hiszen már nincs olyan uniós törvénytervezet, jelentés vagy határozat, ahová ezeket a témákat ne erőszakolnák bele.

2022-ben a koronavírus-járvány okozta korlátozások megszűnésével számos olyan területen visszatérhettem feladataim ellátásához, amelyet a járvány során el kellett halasztanom. 

Bár a háború kitörésével az EP-ben tabutéma lett az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek helyzete, azért a munkám során mindent megtettem, hogy ez a kérdés a felszínen maradjon mind a Parlamentben, mind a nemzetközi fórumokon. Februárban, még a háború kitörése előtt az EP Kisebbségi Munkacsoportjának ülésén lehetőségünk volt bemutatni a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény ukrajnai végrehajtásáról készített alternatív jelentést, mely magyar szemszögből mutatja be annak végrehajtását, s már akkor egyértelmű volt, hogy sok probléma van a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével Ukrajnában.

Örömmel fogadtam a hírt, hogy Ukrajna megkapta júniusban az EU-s tagjelölti státuszt, melynek egyik feltétele, hogy Ukrajna rendezi a nemzeti kisebbségek jogait szabályozó törvényeit, összhangba hozva azokat a Velencei Bizottság által megfogalmazott ajánlásokkal, így számos fórumon – szem előtt tartva a kárpátaljai magyarok érdekeit – kifejtettem, mennyire fontos ez a tagjelölti státusz, és milyen fontos odafigyelni, hogy Ukrajna pozitív módon rendezze a kisebbségi jogok törvényi keretét.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében részt vettem a kereszténydemokrata pártokat tömörítő Kereszténydemokrata Internacionálé (IDC–CDI) ülésein, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (ang.: Federal Union of European Nationalities – FUEN) tisztújító kongresszusán, továbbá az ENSZ Kisebbségi Fórumán is sikerült felszólalnom a kárpátaljai kisebbség védelmében.

Fontos volt számomra, hogy a politika mellett a tudományos élet is teret kapjon újra az életemben, így nagy örömmel vállaltam az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform által szponzorált és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történészei és tudósai által írt Struggle for Survival. The Transcarpathian Hungarians (1944–2022) című angol nyelvű tanulmánykötet szerkesztését és kiadás alá szervezését, mely nagy segítséget jelent azon külföldi politikusok, döntéshozók számára, akik szeretnék megismerni és megérteni a kárpátaljai magyarok múltját és jelenét.

A kárpátaljai magyarság múltjának nagy tragédiája a málenkij robot, melyről kevesen tudnak Nyugat-Európában. Ebből a szempontból volt fontos, amikor a szovjet kommunista diktatúra áldozatairól emlékeztünk meg az EP-ben, és sikerült elérnem, hogy a málenkij robot kárpátaljai magyar áldozatairól is megemlékezzenek, és 500 kárpátaljai magyar nemzetiségű férfi neve is bekerült abba a listába, amelyet EP-képviselők, EU-s nagykövetek és uniós tisztségviselők olvastak fel.

2022-ben már lehetőségem volt látogatócsoportokat is fogadni, így májusban a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző IV. évfolyamát, szeptemberben Kárpátaljáról, novemberben pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből fogadhattam látogatókat.

– Amíg az év első heteiben olyan aggasztó híreket olvashattunk a világsajtóban, hogy Oroszország bármelyik pillanatban megtámadhatja Ukrajnát, február 24-én hajnalban ez a rémálom szörnyű valósággá vált. A háború mindenki életét felforgatta. Véleménye szerint az Unió megfelelően reagált az eseményekre?

– Igen, szörnyű hírekre ébredtünk február 24-e reggelén. Az EP Külügyi Bizottságának ülésein már a háború előtti hetekben is számos EP-képviselő hozzászólásában nem a tárgyalásos rendezést, a minszki megállapodások végrehajtását szorgalmazta, hanem háborús retorikát. De valójában sokan bíztunk abban, hogy a háború elkerülhető, és megdöbbentünk azon, hogy a putyini Oroszország megtámadta Ukrajnát. Oroszország Ukrajna ellen indított agresszív háborúja több tízezer ember tragédiáját idézte elő, több mint 11 millióan menekültek el Ukrajnából az EU-ba, ebből Magyarországon is több mint egymillióan kerestek menedéket. A magyar emberek példátlan összefogással kezdték el segíteni a háború elől menekülőket, és a magyar kormány is története legnagyobb humanitárius akcióját indította nemcsak a menekültek, de az Ukrajnában, többek között a Kárpátalján maradt emberek megsegítése érdekében. A háború kitörését követően márciusban Gál Kinga képviselőtársammal mi is a magyar–ukrán határhoz siettünk, hogy személyesen lássuk az ott kialakult helyzetet, a menekülthullám kezelését, és adományokkal segítsük a háború szörnyűségei elől menekülő embereket, valamint az értük éjjel-nappal dolgozó önkénteseket.

A háború óriási kihívások elé állította az egész világot, alapjaiban ingatta meg az EU gazdaságát, hisz a mindig a béke pártján álló Európai Unió szomszédságában tíz hónapja elhúzódó háború zajlik, és az EU elkötelezett támogatója Ukrajnának. Magyarország amellett, hogy elvei mentén támogatja Ukrajnát ebben a háborúban, a mielőbbi békét sürgeti minden fórumon, és az elmúlt évben én is folyamatosan a béke mellett szólaltam fel, számtalanszor adtam hangot annak, hogy elítélem az orosz agressziót, és kiállok Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett, de minél előbb véget kell vetni a harcoknak, az emberi szenvedéseknek.

– Az év elején tisztújításra került sor a Parlamentben, melynek eredményeként ön a továbbiakban is a Kulturális és Oktatási, valamint a Külügyi Bizottság tagjaként tevékenykedik. Kiáll amellett, hogy Ukrajna sokszínű kulturális öröksége a béke által menthető meg?

– Januárban az európai parlamenti ciklus félidejéhez érve újra főtagként folytathatom a munkám a Kulturális és Oktatási Bizottságban, illetve a Külügyi Bizottságban póttagként tevékenykedhetem tovább, ami számomra nagyon fontos, hiszen így számos, Ukrajnát érintő politikára is rálátást nyerhetek. Úgy gondolom, minél inkább elhúzódik ez a háború, annál nagyobb a veszteség minden téren. A békével sok minden megmenthető lenne, elsősorban az emberéletek, de a kulturális és művészeti értékek is, melyek terén így is nagy károkat szenvedett már el az ország. Az EU segítséget nyújt a kulturális örökség megmentéséhez, átköltöztetéséhez vagy digitális megőrzéséhez, de az épített örökség terén felbecsülhetetlen károk keletkeztek már ez idáig.

Ukrajna soknemzetiségű ország, és úgy gondolom, az egyik legnagyobb érték az, hogy a különböző nemzetiségek mindig békében éltek egymás mellett ebben az országban, és ha ezt elveszítenénk, az lenne a legnagyobb veszteség, tragédia. Ilyen soknemzetiségű vidék Kárpátalja is, amely példaként szolgálhat a békés egymás mellett élés szempontjából, az itt élők egymás nyelvét, kultúráját, hagyományait, vallását tisztelve élték és élik mindennapjaikat. Bár sajnos vannak, akik ezt a békét is megbontani kívánják, és ellentéteket próbálnak szítani a nemzetiségek között. Nagy megdöbbenéssel és szomorúan fogadtam a hírt, hogy a munkácsi városvezetés úgy döntött, eltávolítja a munkácsi várból a több évtizede ott álló turulszobrot, ami nagyon barátságtalan és provokatív lépés volt ebben a pattanásig feszült háborús helyzetben, így remélem, csak elszigetelt esetről van szó. Az Európai Unióba tartó ukrán vezetés nyilvánvalóan tisztában van az Unió „Egyesülve a sokféleségben” jelmondatával, amely egymás nyelvének, kultúrájának és hagyományainak tiszteletét jelképezi. Ezt vallom én is, fontos, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsuk egymás hagyományait, történelmi és kulturális örökségeit, egymás nyelvét, hiszen az egymás iránt való tisztelet kulcsfontosságú eleme a békének.

– Június 23-án Ukrajna (és Moldova) megkapta az uniós tagjelölti státuszt, melyet előzőleg a Fidesz európai parlamenti képviselői is egyhangúlag támogattak. Mit gondol, Ukrajna európai uniós tagjelöltsége előmozdítja a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok jogainak érvényesítését?

– Örömmel fogadtam a hírt, hogy Ukrajna megkapta az EU-s tagjelölti státuszt, hisz képviselői munkám kezdete óta támogatom és segítem ezt a folyamatot. Pozitív hír volt az is, hogy a tagjelöltség 7. feltételeként azt kérte az Európai Bizottság, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő jogszabályokat a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban kell rendeznie Ukrajnának, aminek ez év végéig kellett megtörténni. Sajnos azonban a december folyamán az ukrán törvényhozók által gyors iramban elfogadott, Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvény amellett, hogy visszalépést jelent a hatályon kívül helyezett 1992-es nemzeti kisebbségi törvényhez képest, az ígéretek ellenére nem orvosolja a kárpátaljai magyarok oktatási és nyelvhasználati jogait sem, s csupán a 2017-es és 2019-es jogszűkítéseket betonozza be. Szomorúnak tartom, hogy a törvény megalkotása során nem vették figyelembe a kisebbségi szervezetek által megfogalmazott javaslatokat, és a velük való egyeztetések is csak szimbolikusan voltak lefolytatva. Az Ukrajnában élő magyar közösséget képviselő két szervezet, a KMKSZ és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) közös nyilatkozatban bírálta az Ukrajna nemzeti közösségeiről szóló új törvényt. Teljes mértékben támogatom és egyetértek a nyilatkozatban foglaltakkal. A törvénnyel kapcsolatban már Románia is kifejezte nemtetszését. Nagyon remélem, hogy az EU részéről is alapos elemzésnek vetik majd alá a törvény tartalmát, és az lenne a minimum, hogy az újonnan elfogadott törvényt küldjék el véleményezésre a Velencei Bizottsághoz, hiszen a törvény nem biztosít megfelelő intézményi alapokat és jogi mechanizmusokat a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséhez és védelméhez.

– Kicsit más vizekre evezve… A pandémia miatti több mint két és fél év kényszerszünet után szeptemberben ismét Kárpátaljáról érkezett látogatócsoportot fogadott Strasbourgban. Mindig fontosnak tartotta a személyes találkozásokat az „otthoniakkal”.

– Örömömre szolgált, hogy idén több mint 120 látogatót köszönthettem az EP brüsszeli vagy strasbourgi székhelyén. Szeptemberben valóban Strasbourgban járt egy nagyobb látogatócsoport Kárpátaljáról. A látogatócsoportok külön fontossággal bírnak számomra, hiszen amellett, hogy az ide érkezők közelről ismerhetik meg az EP-t és annak működését, betekintést nyerhetnek a parlamenti munkámba, de lehetőségünk van a kötetlenebb, építő beszélgetésekre is, melyek során én is aktuálisabb képet kapok a hazai helyzetről. A kárpátaljai látogatók mindig elhoznak a szívükben egy darabot Kárpátaljából, ami számomra erőt és kitartást ad a munkámhoz, amelyet a kárpátaljai magyarság jogainak megőrzéséért folytatok.

– Kárpátaljai születésű képviselőként nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél közelebbről megismerjék vidékünket Brüsszelben is. Ezt szolgálta az idén hetedik alkalommal megszervezett Brüsszeli Kárpátalja Nap is, melyet a Struggle for Survival. The Transcarpathian Hungarians (1944–2022), azaz a Küzdelem a megmaradásért. A kárpátaljai magyar közösség (1944–2022) című tanulmánykötet angol nyelvű verziójának bemutatója előzött meg november 15-én. Miért tartja fontosnak ezeket a rendezvényeket?

– A Brüsszeli Kárpátalja Nap immár hagyománnyá nőtte ki magát. Örömmel tapasztaltuk, hogy a brüsszeli magyar közösség már várja a rendezvényt. Ez hatalmas elismerés és visszacsatolás, hiszen Kárpátalja mint fogalom – részben a rendezvénynek köszönhetően – Brüsszelben is bekerült a köztudatba.  Bizonyítja ezt az a tény is, hogy évről évre több nem magyar anyanyelvű látogató is érkezik az alkalomra. A Brüsszeli Kárpátalja Nap nemcsak egy rendezvény számomra, hanem egy küldetés, melynek célja a kultúrdiplomácia eszközeivel bemutatni a vidéket és az ott élő emberek mindennapjait, küzdelmeit a megmaradásért a szülőföldjükön. A rendezvény minden évben aktuális témákkal foglalkozik, így 2022-ben az volt a célunk, hogy a mindennapi életet mutassuk be a háború árnyékában, a légiriadók, áramszünetek és egyéb nehézségek közepette működő oktatási folyamatot a magyar iskolákban, az egészségügyben vagy a családok és a fiatalok körében. Panelbeszélgetés keretében tértünk ki az oktatás- és egészségügyre, a társadalmi változások, valamint a belső-ukrajnai menekültek segítésének kérdésköreire, melyek felvezetéseképpen a közönség megtekinthette a TV21 Ungvár rövid dokumentumfilmjét a február 24-e óta eltelt időszakról. Az est második felében Szűcs Nelli és Tarpai Viktória kárpátaljai származású színésznők elevenítették fel vidékünk kiemelkedő dívájának, Fedák Sárinak az életét. A rendezvény zárásaként szintén hagyománnyá vált, hogy a Kárpátalján jellemző káposztás paszulyt kóstolhatták meg a résztvevők.

A Struggle for Survival. The Transcarpathian Hungarians (1944–2022) című tanulmánykötet bemutatóját az EP-ben szerveztük meg. A kötet első bemutatója sikeres volt, hiszen a nyugati közönség számára angol nyelven készült el a vidék politikai életét és társadalomtörténetét bemutató kiadvány. A munka nemcsak a történelem kedvelői számára hasznos, hanem azok számára is, akik a jelenben zajló folyamatok jobb megértésére törekednek, akik kíváncsiak a miértekre a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatosan. Az, hogy az EP-ben mutattuk be először a kötetet, szintén üzenettel bír: mutatja, hogy a kárpátaljai magyarság minden nehézség ellenére továbbra is hallatja a hangját, kiáll jogaiért, és szeretné megőrizni anyanyelvét, kultúráját szülőföldjén.

– Mit üzen a kárpátaljai magyaroknak?

– Múltunk már megmutatta az erőt, amely a kárpátaljai magyarságban lakozik, azt az erőt, amely minden nehézség ellenére is az életet és a megmaradást segíti. 1920 óta folyamatosan ez az erő tartja meg a maroknyi magyarságot Kárpátalján. Számos nehézséget, fájdalmat éltünk már át, vettek el tőlünk apákat, férjeket, fiúkat, elveszítettünk elődeink megfeszített munkájából származó gazdaságokat, rangokat és tisztségeket. De mégis megmaradtunk, összefogtunk, megerősítettük közösségünket, kiépítettük a kárpátaljai magyar oktatást, értelmiséget, kultúrát, társadalmat.

A tíz hónapja zajló háború sokak életét megtörte, sok családot űzött messze szülőföldjétől. A szülőföldjüktől távolra kerülteknek és a minden nehézség ellenére otthon maradottak számára nehéz most olyan szavakat találni, amelyek valódi vigaszt tudnak adni.  Így az elődeink számára is erőt adó Isten igéjét hívom segítségül: „Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat” (Zsoltárok 40, 2).

Békés, örömökben és egészségben gazdag új évet kívánok!

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)