Rendkívül elhanyagolt állapotban volt az ukrán haderő 2014-ben, amikor a donyeci konfliktus kirobbant, részben ez is vezetett oda, hogy Oroszország gyakorlatilag egy puskalövés nélkül annektálni tudta a Krímet és a Donyec-medencét uraló szakadárok ellen indított „terrorellenes hadműveletek” is befuccsoltak. Az ukrán haderő ütőképességének növeléséért számos nyugati ország küldött fegyvereket, katonai felszereléseket Ukrajnába az elmúlt években, az idei vélt vagy valós orosz fenyegetés miatt pedig különösen megugrott a nyugati katonai támogatás volumene.

Özönlenek a fegyverek

A 2014-ben kirobbant donyeci konfliktust követően egyértelműen és vokálisan Ukrajna mellé álltak a nyugati hatalmak, Egyesült Államok szövetségeseivel már a konfliktus első évében megkezdte a fegyverek, katonai eszközök leszállítását Ukrajnának.

A polgárháború kirobbanása óta csak Amerika több mint 2,5 milliárd dollárnyi haditechnikai eszközt küldött az országba, tavaly 650 millió dollárnyi fegyvert, járművet, felszerelést és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat szállították le, ami rekordösszegnek számít.

Decemberben, ahogy több mint 100 ezer orosz katona vonult fel az ukrán határ térségébe, újabb 200 millió dollárnyi fegyverszállítmány Ukrajnába küldéséről döntött a Biden-kormány, ennek a „csomagnak” a leszállítása az elmúlt hetekben, több részletben történt meg.

Jelenleg az Egyesült Államok szenátusa kétpárti konszenzus mellett ígért újabb fegyvereket Ukrajnának, a csomag pontos tartalma viszont egyelőre még nem ismert, hiszen más intézkedésekről is tárgyalnak Oroszországgal szemben, melyről még nincs konszenzus.

Az Egyesült Államok mellett természetesen más, Amerika-szövetséges, NATO-tag országok is segítik Ukrajnát: az Egyesült Királyság, Csehország és a balti országok is úgy döntöttek, fegyvereket küldenek a térségbe. Rajtuk kívül Németország is segíti az ukránokat egészségügyi felszerelésekkel, sisakokkal, a német fegyverek exportját viszont blokkolják, még abban az esetben is, ha más ország exportálná őket Ukrajnának.

Mi is érkezett?

A nagy számok és támogató szavak ellenére azért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az ukrán haderő minden tekintetben a legkorszerűbb, legütőképesebb, leghasznosabb technikát kapta volna meg a Nyugattól.

Többnyire az látszik, hogy főleg olyan eszközöket küldtek Ukrajnának a támogatók, melyek logisztikai jellegűek, erősen használtak vagy nem növelik érdemben az ukrán haderő képességeit. A teljesség igénye nélkül:

Az Egyesült Államok 2014 óta eltérő források szerint körülbelül 700-1000 darab Humveet szállított le. Ezeket a többnyire páncélozott, 4×4-es katonai terepjárókat folyamatosan cseréli le az amerikai haderő modernebb MRAP-ekre, a régi Humveekat pedig tömegével szállítják, szállítottak le olyan (volt) partnereiknek, mint Irak, a volt Afgán Nemzeti Hadsereg vagy éppen Ukrajna. Az ukránoknak nyilván előrelépést jelentenek ezek a járművek a rozsdásodó UAZ terepjárókhoz, esetleg BRDM harcjárművekhez képest, viszont elsősorban logisztikai területen nyújtanak segítséget, főleg annak tekintetében, hogy a leszállított Humveek mintegy fele platós, toronnyal nem felszerelt jármű.

Az Egyesült Államok több tucat AN/TPQ-36 és AN/TPQ-48 mobil radarrendszert szállított Ukrajnának, ezek elsődleges feladata az ellenséges tüzérségi eszközök azonosítása. Bár az ukránok harctéri felderítési képességeit biztosan segítik ezek az eszközök, az ellenséges tüzérségnek még mindig saját csapásmérő képességeivel kell válaszolni az ukrán haderőnek, ami minimálisan fejlődött csak az elmúlt nyolc évben.

Az Egyesült Államok már összesen öt Island-osztályú őrnaszádot küldött Ukrajnának, melyek Odesszában állomásoznak. Ezek a hajók többnyire a ’80-as évek végén épültek, korábban a parti őrség használta őket. Kiválóan alkalmasak arra, hogy rendre utasítsanak egy tilosban hajózó civil csónakot vagy éppen segítsenek egy vízi baleset mentésében, de nem jelentenek érdemi visszatartó erőt például orosz hadihajókkal, tengeralattjárókkal szemben. Ukrajna rendelt egyébként 16 darab, modernebb, Mark IV-es őrnaszádot is, de ezeknek a leszállítása még nem kezdődött meg.

Ukrajna nagy mennyiségű lőszert kapott az Egyesült Államoktól és szövetségeseitől. Azt nem tudni, hogy Amerika pontosan mit adott a „partnerországnak,” az eddigi kommunikáció alapján úgy tűnik, elsősorban kézifegyver-lőszerekről van szó. Amerika mellett Csehország 152 milliméteres tüzérségi lőszereket küldött Ukrajnának, melyektől valószínűleg egyébként is valamilyen formában megváltak volna, hiszen az ezt használó DANA önjáró lövegeiket épp most cserélik le.

A fentiekkel ellentétben talán érdemi képességnövelő segítségnek lehet nevezni a páncéltörő eszközök leszállítását. Az Egyesült Államok több száz Javelin páncéltörő rakétafegyvert és több ezer páncéltörő rakétát szállított le eddig Ukrajnának, hasonlóan tett az Egyesült Királyság is, amely 2000 páncéltörő rakétát és számos NLAW indítót adott Ukrajnának. A balti országok közül Észtország küld még Javelineket Ukrajnába. Ezek az eszközök valószínűleg tényleg jól jönnek, hiszen egy potenciális orosz támadásban harcjárművek ezrei vennének részt, ezek a fegyverek pedig kifejezetten hatékonynak bizonyulnak például a tankok, gyalogsági harcjárművek ellen.

Szintén hasznosak lehetnek a Stinger vállról indítható légvédelmi rakétarendszerek, melyekkel Litvánia és Lettország, illetve hamarosan az Egyesült Államok is ellátja az ukránokat. Ezek lassabban mozgó légi eszközök, például helikopterek, drónok ellen kifejezetten hasznosak lehetnek.

A legnagyobb visszhangot az elmúlt időben kétség kívül a törökök által gyártott Bayraktar TB2-es drónok váltották ki, hiszen a legnagyobb előrelépést az ukrán haderő ütőképességében talán ezeknek az eszközöknek a beszerzése jelenti. Ezeket a csapásmérő drónokat már alkalmazták is a szakadárok ellen, olyan sikeresen, hogy a lázadók már nyíltan Moszkva segítségét kérték ellenük. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy sok más országgal ellentétben Törökország nem ingyen adta a drónokat, csak az első hat robotrepülőgépért, illetve az ehhez tartozó kiegészítő szolgáltatásokért 69 millió dollárt fizetett Ukrajna.

Érdemes egy szót ejteni arról is, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei repeszálló mellényekkel, sisakokkal, rádiókkal, éjjellátókkal és más, személyi felszerelésekkel is segítette az ukránokat. Közel sem olyan mennyiségben viszont, hogy sikerüljön a teljes ukrán haderőt szintre hozni a Ratnyik-program során jelentős fejlődési ugrást elérő orosz haderővel.

Összességében tehát nem úgy kell elképzelni az Ukrajnának nyújtott segítséget, hogy most az Egyesült Államok lényegében modern, ütőképes hadsereget varázsolt az ukrán fegyveres erőkből, akik már csupa élvonalbeli, amerikai fegyverrel vannak felszerelve.

Többnyire inkább arról van szó, hogy Ukrajnába küldtek, küldenek olyan eszközöket, melyek nem feltétlen támadó jellegűek és egyébként is kivonásra kerültek volna a nyugati országok haderőiből.

Kivétel persze ez alól egy-két olyan eszköz, mint például a páncéltörő, légvédelmi rakéták, radarok, személyi felszerelések, melyek érdemi segítséget nyújthatnak, de azért önmagukban nem képviselnek konfliktusdöntő erőt.

Az ukrán kormány is úgy gondolja, hogy amit eddig kaptak, kevés. Mind az ukrán szárazföldi erők, mind a légierő, mind a megtépázott haditengerészet a mai napig jelentős többségében szovjet időkből származó, csupán részben modernizált fegyverekkel, eszközökkel van felszerelve, ennél az ukrán vezetés szerint többre van szükség, hogy elrettentsenek egy orosz inváziót.

Mi kell még?

Ukrajnának hosszas listája van arról, hogy milyen eszközöket szeretne beszerezni nyugatról, annak érdekében, hogy elrettentésének, netán elhárítsanak egy orosz támadást. Ilyen például:

Légvédelmi rakétarendszerek beszerzése. Ukrajna korábban Patriot rakétavédelmi rendszereket kért az Egyesült Államoktól, melyre implicit elutasító választ kaptak, egyes szenátorok viszont latolgatták a Vaskupola-ütegek Ukrajnába telepítését, melyre várhatóan szintén nem kerül sor. Ukrajna most állítólag NASAMS légvédelmi rakétarendszerek beszerzését fontolgatja.

Ukrajna helikopter-flottája nagyon rossz állapotban van, Mi-24-es harci helikoptereinek jelentős részét lelőtték a donyeci konfliktus elején. Az Egyesült Államok most exafgán Mi-8/17-es többcélú közepes helikoptereket adna Ukrajnának, de a háború sújtotta ország ennél modernebb, jobb állapotban lévő Black Hawkokat szeretne. Ezekkel persze a harci helikopter-képesség nem állna vissza, viszont az ukrán haderő mobilitása jelentősen javulna.

Tárgyalások folynak a csehek által kivonás alatt álló DANA önjáró lövegek beszerzéséről. Ezekkel kompatibilisek az ajándékba kapott 152 milliméteres tüzérségi lőszerek is. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy a csehek részéről némi üzleti szándék is meghúzódott a nagyvonalú adomány mögött.

Amerikai szakértők szerint kellő elrettentő erőt képviselnének az oroszokkal szemben HIMARS rakétatüzérségi eszközök is, arról viszont nincs információ, hogy Ukrajna ezek beszerzéséről tárgyalna.

Egyes ukrán politikusok, diplomaták arról is beszéltek, hogy nukleáris fegyverekre van szükségük, hiszen érdemi elrettentő erőt csupán ezek az eszközök képviselnének.

Nincs rá túl sok esély, hogy ezek mindegyike beszerzésre kerül a közeljövőben, különösen a rakétavédelmi rendszerek, a HIMARS-indítók és talán a Black Hawkok okozhatnak gondot, a nukleáris fegyvereket pedig még talán az ukrán vezetés sem gondolja komolyan.

Ennek az oka többek közt, hogy minden támogató nyilatkozat ellenére az Egyesült Államok még mindig óvatosan kezeli Ukrajnát, hiszen az ország nem tagja a NATO-nak, sem bármely nyugati szövetségi rendszernek, így a mostani nyugatbarát hozzáállás is könnyen változhat, amennyiben a politikai széljárás változik.

Ukrajnában még mindig jelentős a korrupció és ez kiterjed a haditechnikai eszközök adásvételére is. Nem is olyan rég füleltek le egy légvédelmi rakétarendszerekkel seftelő bűnbandát Ukrajnában.

Orosz invázió esetén könnyen orosz kezekbe kerülhet a nyugati technika, ami az Egyesült Államokra nézve komoly biztonsági kockázatot jelent.

Talán feltételezhető, hogy az amerikai kormány nem akarja túlságosan sem provokálni az oroszokat például azzal, hogy olyan technológiát küldenek Ukrajnába, mellyel Oroszországot is támadni lehetne (pl. elsősorban tüzérségi eszközöket), pedig egyes vélemények szerint csak ezek képviselnének érdemi elrettentő erőt.

Mindennek a hátránya, hogy továbbra sem látszik, hogyan vehetné fel Ukrajna a harcot Oroszország ötödik generációs vadászgépeivel, deszantos páncélosaival, cirkáló- és ballisztikus rakétáinak százaival vagy akár kiberműveleti képességeivel. Oroszország tehát minden nyugati segítség ellenére továbbra is jelentős technológiai fölényben van Ukrajnához képest.

(portfolio.hu)