Az amerikai kongresszus az afganisztáni katonai kudarc felelőseit keresi

A napokban kezdődött meg az USA-ban az amerikai csapatok Afganisztánból való kivonása „összefoglalásának” legnagyobb visszhangot kiváltó szakasza. A kongresszusi meghallgatásokon maguk az amerikai tábornokok szólalnak fel – az ország fegyveres erőinek vezetői. Nagyon nehéz feladat áll előttük, mivel valahogy meg kell magyarázni a katonai műveletek tényleges kudarcát, de oly módon, hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe magát az elnököt, Joe Bident.

Ezért nehéz döntést kell meghozni – valakit a saját csapatából megvádolni, ezzel lassítva a népszerűségének csökkenését, viszont veszélyeztetni saját politikai karrierjét, vagy kockáztatni és teljes felelősséget vállalni az afgán kudarcért.

Egyébként nem ez az első meghallgatás a kongresszuson. Anthony Blinken külügyminiszter a képviselőház és a szenátus előtt mondott beszédet. Felszólalása, egészében jól sikerült – abban az értelemben, hogy nem ártott senkinek, és nem próbálta magát sem tisztázni, miszerint „nekem semmi közöm hozzá, mások hozták meg a döntéseket”.

Frank McKenzie, az USA Fegyveres Erői Központi Parancsnokságának vezetője, Mark Millie vezérkari főnök és Lloyd Austin védelmi miniszter két napon keresztül válaszoltak a Kongresszus mindkét kamarája szakbizottságainak kérdéseire. Nekik nem volt könnyű dolguk, és nem „bújhattak” egy Blinken-féle megfogalmazás mögé. Természetesen, maga Joe Biden kijelentette, hogy személyesen irányította a csapatok kivonásának folyamatát, de minden adatot a katonai vezetők adtak meg neki.

Millie tábornok helyzete ma különösen érzékeny. Végül is beosztásánál fogva neki kellett folyamatosan jelentenie az elnöknek az afganisztáni helyzetről. Tehát kiderült, hogy amikor Biden elnök júliusban optimistán kijelentette, hogy a tálibok nem fogják elfoglalni Kabult a közeljövőben, ez elsősorban Millie tábornok adataira épült.

Ezen kívül az amerikai újságírás legendája, Bob Woodward egy kellemetlen „ajándékkal” szolgált a tábornok meghallgatása előtt. Emlékeztetőül, az ő nyomozása lett az oka a Watergate-botránynak, amely Richard Nixonnak az elnöki székébe került. Ő volt az, aki Robert Costával közösen adták ki a Veszély című kötetet. Ebben arról írt, hogy 2020. október 30-án, nem sokkal az elnökválasztás előtt Millie tábornok egy eléggé furcsa kéréssel hívta fel a kínai fegyveres erők parancsnokát, Li Ziucheng-ot. Állítólag a kínaiak, hírszerzésük adatai alapján úgy vélték, hogy Trump, akkori elnök, újraválasztása céljából katonai konfliktus akar kiprovokálni Kínával.

Kiderül, hogy Millie tábornok, Woodward szerint, saját kezdeményezésére és az elnök szankciója nélkül úgy döntött, hogy biztosítja a kínaiakat, hogy ez nem így van. Sőt, még ígéretet is tett arra, hogy figyelmezteti a kínaiakat abban az esetben, ha Donald Trump továbbra is „kis győztes háború” mellett dönt. A kialakult helyzet önkéntelenül azt sugallja, hogy ha a tábornok ilyen kezdeményező volt, talán Joe Bident is félrevezette, mint az Fehér Ház korábbi vezetőjét?

De meg kell jegyezni, hogy Milli tisztességgel kiállta a szenátusi meghallgatás „kínai részét”. Megerősítette, hogy 2020 októberében és ez év januárjában felhívta Li Ziucheng-et. Megjegyezte azonban, hogy nem lépte túl munkaköri feladatait, az elnöknek való jelentést nem követelte tőle senki, és tájékoztatta a Kínával fenntartott kapcsolatokról az akkori honvédelmi minisztert, akinek munkaköri feladata volt az adott témában az elnökkel beszélni. Vagyis, a tábornoknak sikerült „kihúznia magát a csávából”.

Viszont Millie, Frank McKenzie és Lloyd Austin magyarázata az afgán fiaskó kapcsán már sokkal rosszabbul sikerült. Válaszaikból hirtelen kiderült, hogy az amerikaiak 20 éves afganisztáni tartózkodása hasztalan volt, mind az „Iszlám Állam”, mind az „Al-Kaida” továbbra tevékenykedik afgán területen. A tálibok egyébként fenntartják a kapcsolatot az Al-Kaidával. Az pedig, hogy Asraf Ghani elnök hadserege nem fog ellenállni, Millie tábornok mondása szerint, kellemetlen meglepetés volt az amerikaiak számára.

Ugyanakkor az amerikai védelmi miniszter, mint kiderült, azt sem tudja, hol van most az egykori afgán elnök, aki az amerikai tisztek tanúvallomása szerint „ő a bűnös a tálibok győzelmében”. „Azt hiszem, az Egyesült Arab Emírségekben lehet. Nem vagyok benne biztos. Ez volt az utolsó információ, amit kaptam” – jelentette ki Lloyd Austin, a honvédelmi miniszter.

Millie tábornok ugyanakkor ragaszkodott azon állításához, miszerint az amerikai hadsereg helyesen cselekedett. Többek között a döntés, miszerint a kabuli repülőtér, nem pedig a bagrami légi bázis lett kijelölve evakuációs pontként, mindenképpen helyes volt. A harci feladatokat végrehajtották, és nincs szükség visszatérni Afganisztánba.

Mark Millie hirtelen bejelentette, ő azt ajánlotta, hogy két és fél ezer amerikai katona maradjon az országban arra az esetre, ha Gháni elnök kormánya összeomlik. De ez a tézis közvetlenül ellentmond Biden elnök szavainak, aki azt állította, hogy senki sem ajánlotta, hogy biztosítani kellene az afgán kormányt. Tehát aszerint, hogy az ismert tábornoknak, a republikánus képviselők nyomására egyszerűen felmondták az idegei.

A demokrata szenátorok, amennyire csak tudták, támogatták a tábornokokat. Így például Elizabeth Worren szenátor emlékeztetett arra, hogy Trump elnöksége idején, amikor valójában megszületett az elvi döntést a csapatok kivonásáról Afganisztánból, az ottani helyzetet a Kongresszus nagyon ritkán vitatta, viszont Biden idejében ez már az ötödik meghallgatás. Úgy néz ki, hogy az akkor az afganisztáni helyzet iránt közömbös republikánus szenátorok, amikor még meg lehetett volna valamit változtatni, most csupán az új adminisztrációval akarnak leszámolni. Ugyanakkor Worren asszony azonban nem tudta meggyőzni a hallgatóságot.

Meg kell jegyezni, hogy a meghallgatások során gyakran felmerült, hogy a Frank McKenzie, Mark Millie és Lloyd Austin trió mondjon le. Ugyanakkor a kongresszusi képviselők azonban nem menthetik fel tisztségükből, ez Joe Biden elnök hatásköre, aki most nehéz helyzetben van – az Egyesült Államok közvéleménye bűnbakot keres és lemondásokat vár. És bármit is mondanak a tábornokok, az Afganisztánból való kivonulást az Egyesült Államokban katonai és politikai fiaskónak tekintik, nem pedig a küldetés sikeres befejezésének. Ugyanakkor Trump elnök példáját említik, aki könnyen cserélgette embereit csapatában, és végül ez nagyon sokba került neki. Például a közismert John Bolton, akit kizavartak a Fehér Házból, aki a későbbiekben egykori főnöke legmeggyőzőbb kritikusa lett, és remek munkát végzett Trump imázsának rombolása kapcsán.

Frank McKenzie, Lloyd Austin és főleg Mark Millie a meghallgatások során nem azt a hatást keltették, akik lemondásukat követően hallgatni fognak. Ez pedig azt jelenti, hogy Joe Bidennek nagyon meg kell gondolkodnia, mielőtt felmenti őket. De valakit viszont fel kell mentenie. Ki legyen az – ez ma az USA jelenleg hivatalban lévő elnökének egyik legfőbb problémája.

NEWSMAKER