Már nem csak Kína mozgolódik, fegyverkezési verseny robbant ki Ázsiában

Látványos fegyverkezés indult meg a csendes-óceáni régióban az elmúlt években, amely már nemcsak az olyan nagyhatalmak szintjén érhető tetten, mint az Egyesült Államok vagy Kína, hanem más térségbeli országok esetében is. A folyamatot elsősorban Kína befolyásának utóbbi években látott erősödése és az Észak-Korea által jelentett állandó fenyegetés is indokolja. A Reuters elemzése szerint azonban szakértők aggódnak, hogy egy új fegyverkezési verseny csak rombolja a kontinens biztonságát és szélsőséges esetben háborúhoz is vezethet.

Ami a nagyhatalmakat illeti, Kína például nemrég megkezdte a 4000–5000 kilométeres hatótávolságú, „Guamgyilkosként” is emlegetett DF–26-os ballisztikus rakéták tömeggyártását, ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok pedig olyan fegyverek fejlesztésébe kezdett, mellyel ellensúlyozni tudja az új kínai technológiákat és biztosítani tudja uralmát a csendes-óceáni térség felett.

A két óriás mellett a kontinens más részein is fegyverkezési törekvések figyelhetők meg, elsősorban Kína utóbbi években tapasztalt előretörésének visszaszorítása, illetve az Egyesült Államoktól való egyoldalú függés enyhítése céljából. Ezen ambíciók az utóbbi időben újfajta katonai rakétarendszerek fejlesztésében is megjelentek.

Szakértők azonban aggódnak, hogy a fegyverkezés fokozódása és potensebb fegyverfajták, mint a ballisztikus rakéták térnyerése csak bizalmatlanságot szül az egyes országok között, amely szélsőséges esetben háborút is előidézhet.

Elemzők különösen azon ballisztikus rakétáktól tartanak, amelyek nukleáris robbanófejeket szállítanak. Ilyenekkel jelenleg három ország, az Egyesült Államok, Kína és Észak-Korea rendelkezik a régióban. Érdemes azonban számba venni azokat az országokat is, amelyek az utóbbi időben kezdtek még nagyobb figyelmet fordítani a fegyverkezésre.

Egy pacifista ország újra fegyverkezésbe kezd?

Japán ma már a világ egyik legpacifistább állama, amely főleg a második világháborús szerepvállalásából adódik. A japán alkotmányban jelenleg is szerepel az a passzus, amely kimondja, hogy Japán lemond azon jogáról, hogy hadseregét támadó célokra használja más országok ellen.

Az utóbbi években azonban változás állt be a japán vezetés hozzáállásában, amely egyrészt Észak-Korea fenyegető közelségével, másrészt pedig Kína növekvő katonai erejével és geopolitikai befolyásával magyarázható.

Japán, Abe Sindzó miniszterelnöksége alatt kezdett el plusz forrásokat allokálni védelmi célokra, ennek jegyében pedig a japán vezetés elkötelezte magát, hogy éves GDP-jének legalább 1 százalékát ilyen kiadások fedezésére fordítja, de ez a szám növekedhet is a jövőben.

Emellett Japán a jövőben aktívabban léphet fel a nemzetközi porondon is. A japán miniszterelnök-helyettes, Aszó Taró például a múlt hónapban kijelentette, hogy Japánnak és az Egyesült Államoknak meg kell védenie Tajvant egy esetleges kínai támadás esetén. Japán ennek megfelelően az utóbbi években szorosabbra fűzte viszonyát a vitatott jogállású szigettel, a japán védelmi erők így több Amerikával közös hadgyakorlatban is részt vehetnek majd.

Az Egyesült Államoknak azonban nem lenne ellenére egy katonailag erősebb Japán, ahol még most is 54 ezer amerikai katona állomásozik. Az Egyesült Államok ráadásul a következő években a még nem rendszerbe állt hiperszonikus rakétáit is Okinavára tervezi telepíteni.

Amerika ellenlábasain kívül azonban Amerika szövetségesei közül sem mindenki nézi jó szemmel a japán fegyverkezési törekvéseket, Dél-Koreára ez különösen igaz. Az Egyesült Államoknak tehát a jövőben ügyelnie kell arra is, hogy a japán haderő-fejlesztés ne keltsen feszültséget a szövetségesek között.

A helyzet fokozódik a Koreai-félszigeten

Dél-Korea is kiemelt helyet foglal el az ázsiai fegyverkezésben, amely már csak azért sem meglepő, mert északi szomszédja állandó veszélyt jelent rá nézve. Éppen ezért a koreai háború óta az Egyesült Államok is számottevő jelenléttel bír a térségben.

Dél-Korea rendelkezik továbbá a világ egyik legfejlettebb haderejével és hadiiparával, a ballisztikus rakéták fejlesztése azonban egészen a közelmúltig korlátok közé volt szorítva az országban. Természetesen nem azért, mert Dél-Koreának nem állt rendelkezésre a megfelelő technológia rakétaprogramjának fejlesztésére, a valódi ok az Egyesült Államok ellenállása volt.

Amerika ugyanis attól tartott, hogy egy ellenőrzés nélküli rakétaprogram hosszú távon konfliktushoz vezetne az egymással hagyományosan fagyos viszonyban lévő Japán és Dél-Korea között.

Végül egyezség született Dél-Korea és az Egyesült Államok között: az ázsiai ország csak olyan rakétákat fejleszthetett, amelyek hatótávolsága nem haladta meg a 180 kilométert, cserébe Amerika ellátta Dél-Koreát a legmodernebb haditechnikával.

Ahogy azonban Észak-Korea komolyabb fegyverkezésbe kezdett, az amerikaiak fokozatosan enyhítettek a korlátozásokon, így először 300 kilométerre, majd 800 kilométerre bővítették a felső határértéket, 2017-ben pedig végleg eltörölték.

Az utolsó korlátozások feloldásáról idén májusban állapodott meg Joe Biden amerikai és Mun Dzsein dél-koreai elnök. Ebben pedig kiemelt szerepe volt Kína közelmúltban tanúsított asszertív magatartásának, amellyel szemben a Biden vezette Amerika intenzíven gyűjti szövetségeseit. Ennek megfelelően a dél-koreai rakéták hatótávolsága már egészen Kínáig ér.

Az elefánt a szobában

Tajvan státusza már évek óta szűnni nem akaró konfliktus tárgya. A sziget ugyanis a kínai polgárháború vége óta önálló politikai berendezkedéssel rendelkezik. Kína azonban a mai napig saját területeként kezeli Tajvant és nem titkolt célja, hogy a jövőben egyesítse a szigetet az anyaországgal, akár katonai úton is.

Az utóbbi hónapokban tapasztalt kínai villongásokkal párhuzamosan, illetve bizonyára azok hatására is látványos közeledés volt megfigyelhető Tajvan és régi szövetségese, az egyesült államok között.

Az Egyesült Államok ugyan hivataloson sosem ismerte el Tajvant önálló államként, viszont az 1979 óta érvényben lévő Taiwan Relations Act kimondja, hogy Amerikának gondoskodnia kell Tajvan megfelelő védelmi képességeinek meglétéről. Nem is meglepő, hogy az Egyesült Államok évek óta Tajvan legfontosabb fegyverszállítója is egyben. A szorosabb együttműködést mutatja az is, hogy tavaly októberben összesen 4,2 milliárd dolláros fegyverüzletről állapodtak meg a szigettel, illetve Tajvan bejelentette, hogy nagy hatótávolságú manőverezhető robotrepülőgépeket tervez vásárolni az Egyesült Államoktól.

Tajvan egyébként eddig még nem jelezte nyilvánosan, hogy rendelkezik ballisztikus rakétaprogrammal, decemberben azonban az Egyesült Államok jóváhagyta a sziget kérését, amely egy tucat amerikai rövidtávú ballisztikus rakéta megvásárlására irányult.

Tajvan ezeket felhasználva már megkezdte olyan nagyobb hatótávú rakéták kifejlesztését, amelyek Pekinget is elérhetik. A tajvani kormány szerint azonban kifejezetten defenzív célokat szolgál a program.

(portfolio.hu)