Továbbra is tragikus a helyzet a lengyel–fehérorosz határon

A határon embertelenek a menekültek körülményei. Egyelőre semmilyen megoldás nem látszik, a szabályok enyhítése a lengyel belpolitikai feszültségek miatt sem reális.

Több mint százan haltak már meg a belarusz állam által kiprovokált, de a lengyel hatóságok által is fenntartott embertelen körülmények miatt. Megoldás nem látszik. A lengyel parlament 2024-ben engedélyezte a lőfegyverhasználatot az agresszív menekültekkel szemben, mert Wladyslaw Kosiniak-Kamysz miniszterelnök-helyettes és védelmi miniszter, a Parasztpárt elnöke azt mondta: a katonák nem élhetnek bizonytalanságban.

Ha a határt védve tüzet nyitnak, nem tarthatnak felelősségre vonástól. Donald Tusk miniszterelnök, bár éppen saját támogatóitól kapott éles bírálatot, látta a tömeghangulatot – a visszatoloncolást a lakosság kétharmada támogatta –, és úgy érezte, nem engedheti át a terepet a 2023 vége óta ellenzékben lévő jobboldalnak, miközben ígéreteinek jelentős részét részben a köztársasági elnök vétói miatt, részben gazdasági okokból nem tudja teljesíteni.

A menekültek segítőit ugyanúgy bíróság elé állítják, mint korábban, noha ezt a mai kormánypártok ellenzékben még elítélték. A zárt határövezetet is kiterjesztették, pedig az tönkreteszi a vidék gazdaságát és turizmusát, ideértve a bölényekről híres bialowiezai vadont. Sajnálom, bármennyire keressük a humánus megoldásokat, nekem mégiscsak a határ biztonságát kell elsődlegesnek tekintenem – mondta a miniszterelnök.

2025-ben törvényt hoztak, amely szerint egyszerre legfeljebb 60 napra felfüggeszthető a menedékjogi eljárás a lengyel–belarusz határon érkezők esetében. Ezt azóta többször meghosszabbították. Elvben azok nem kérhetnek menedékjogot, akik a Lukasenka belarusz diktátor által Ázsiából és Afrikából szervezett csoportokban illegálisan lépik át a határt. Kivételt képeznek a kísérő nélkül átlépő kiskorúak, a várandós nők és az idősek, valamint mindenki, akit „jelentős veszély fenyeget”, ha visszatoloncolják az országába, de nem tudni, hogy ez hogyan derülhet ki, ha senkinek nem engedik meg, hogy a határon benyújtsa a kérvényét.

Már az előző, jobboldali kormány falat építtetett a keleti határon. A hvg.hu akkor helyszíni riportokban számolt be a drámai helyzetről. A téma azóta is heves érzelmeket vált ki (a világhírű filmrendezőnőt, Agnieszka Hollandot éles támadások érték a Zöldhatár című filmje miatt), mert a humánum és a biztonság egyformán fontos szempontjai mindmáig összeegyeztethetetlennek látszanak. Tény, hogy a Szomáliából, Eritreából és sok más országból érkezetteket a belaruszok nagy pénzek fejében szervezetten szállítják a határra, és – talán a polgárháború dúlta Szudán állampolgárai kivételével – nagy részük nem felel meg a menekült fogalmának. Ugyanakkor a sérült, kimerült, nem ritkán haldokló emberek esetében nehéz más szempontot érvényesíteni, mint az emberségét – de a hatóságokat a törvény köti.

Emberi jogi szervezetek friss adatai szerint 15 000 embert toloncoltak vissza Belaruszba, akik valahogy átjutottak a határon. Közülük 600 ellen a lengyel határőrség törvénytelen erőszakot alkalmazott, ami rasszista gúnyolódástól, sértegetéstől verésen át a kifosztásig (például a létfontosságú telefonok elvételéig) terjedt. 118 sérültet sikerült kórházba juttatni. 2025 márciusa és 2026 februárja között 451 olyan külföldi volt, aki valahogy – főleg a határon ügyeletet tartó és ezzel saját szabadságukat és egzisztenciájukat kockáztató jogvédők segítségével – mégis eljutott a menedékkérelem benyújtásáig, de elutasították őket. Mindössze 94 kérelmet fogadtak el olyanoktól, akik az úgynevezett „érzékeny csoportok” valamelyikébe tartoztak (állapotos nő, gyerek, súlyos beteg, rokkant, sebesült) és szerencséjük is volt. Az elmúlt négy és fél évben 103 ember halt meg dokumentáltan az erdőben vagy a mocsárban, de valószínű, hogy ennél többen voltak.

Egyelőre semmilyen megoldás nem látszik, a szabályok bármilyen enyhítése a lengyel belpolitikai feszültségek miatt sem reális.

(hvg.hu)