Évértékelő interjú Péter Csabával

2020-ban nemcsak a koronavírus-járvány nehezítette mindennapjainkat, hanem az ukrán hatóságok magyarellenes intézkedései is alaposan felkavarták azokat. Túl vagyunk egy önkormányzati választáson, ahol – a várakozásokkal ellentétben – a magyar–magyar együttműködés ezúttal elmaradt. A Kiszó által készített évértékelő interjúban Péter Csabával beszélgettek a leköszönő esztendő miértjei mellett 2021-es céljairól, kilátásairól, feladatairól. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) korábbi alelnöke, politikai pártjának exvezetője, a választások alapján a szervezet jelenlegi legnépszerűbb és legtámogatottabb politikusa, aki Kárpátaljai Megyei Tanácsban immáron 20 éve tevékenykedik.

– A 2015-ös helyhatósági választásokon egyértelműen sikerre vezetett a két kárpátaljai magyar szervezet együttműködése, ami az azóta eltelt években is jól működött, ám a 2020-as választások során a kooperáció váratlanul felbomlott. Mindkét szervezet vezetői a másik felet okolják a történtekért. Ön UMDSZ-es politikusként a KMKSZ magyar listáján lett ötödjére is megyei képviselő. Sokan a mai napig nem értik, hogy mi is történt.

– Többet mondok, vagyunk egy páran az országos demokrata szövetség berkein belül is, akik nem értjük, miért kellett az UMDSZ vezetőinek felrúgniuk egy sikeres együttműködést. Kezdjük a kályhától: az év elején volt egy kibővített KMKSZ–UMDSZ elnökségi ülés, ahol meghatároztuk a közös stratégiai céljainkat, a két szervezet súlyához, arányaihoz képest vázoltuk az elképzeléseket, kilátásokat. Azon a bizonyos csapi összejövetelen konstruktív hozzáállással egy jó kiindulási alapot raktunk le. Azt viszont már nagyon sajnálom, hogy szervezetünk, az UMDSZ ezek után hónapokig nem tartott elnökségi ülést, így nem tudtuk összehangolni lépéseinket, felkészülni az előttünk álló feladatokra. Elnökségi tagként meglepődve tapasztaltam, hogy májustól az UMDSZ legszűkebb vezetése testületünk véleményét ki sem kérve elkezdett a háttérben egyezkedni különböző ukrán pártokkal, s magyarországi partnereinknek olyan feljegyzéseket, leveleket küldtek, amiket az elnökséggel meg sem tárgyaltak.

E Budapestnek címzett dokumentumok megfogalmazására az elnökség soha nem adott nekik felhatalmazást, csupán néhány ember vetette ily módon papírra gondolatait. Ráadásul ezek a fogalmazványok a blöf határát súrolták, ha nyilvánosságra kerülnének, sokak szeme kikerekedne az elnökségen belül is. A magyar partnereknek címzett levelek tartalma előrevetítette, hogy az UMDSZ vezetői kettőse nem érdekelt az együttműködésben, még ha kifelé mást is kommunikáltak.

Nekem nem tisztem védeni a KMKSZ-t, de mondhat bárki bármit, nem a kulturális szövetség volt az, amely magyar párt ellenében ukrán politikai erővel írt alá egy paktumot, ráadásul, mint tapasztaljuk, az semmit sem ér. Így szövetségünk 4 megyei mandátumtól esett el, ami pótolhatatlan politikai veszteség. Miután a saját szervezetem nem indított megyei listát, s nem fogadta el a KMKSZ ajánlatát sem, kérdem én: volt más választásom, minthogy UMDSZ-es politikusként elfogadjam a megyei magyar listán számomra felajánlott helyet? Vagy talán néhány más elnökségi tagtársamhoz hasonlóan ukrán pártra kellett volna cserélnem az UMDSZ-t? Merthogy sajnálatosan erre is van példa… Visszatetsző és felháborító a kettős mérce. A kialakult helyzetben örüljünk annak, hogy néhány személynek hála legalább ilyen, alternatív formában megvalósult a két szervezet közötti együttműködés, ami a kárpátaljai magyar közösség és az anyaország jogos elvárása.

– Mindazonáltal badarság lenne a homokba dugni a fejünket, az UMDSZ támogatottsága – kivéve a beregszászi szárnyat – jelentősen esett a 2015-ös eredményekhez képest. Házon belül elemezték már az okokat? Lát esélyt az országos demokrata szövetség megújulására?

– Akiknek ez a feladata lenne, mélyen hallgatnak. Az ungvári elképesztő mértékű leszereplés, az Ung-vidéki, a Beregszászi és a Nagyszőlősi járásban tapasztalt eredményekkel a választók világosan üzentek a szervezet élén álló vezetőknek, hogy nem kérnek abból, amit ők az elmúlt öt évben műveltek. A teljes tétlenségnek nem is lehetett más a következménye, amiért politikai felelősséget illik vállalni. Ugyanakkor szabályt erősítő kivételnek tekinthetjük a Beregszászi kistérségben elért, kifejezetten jó eredményt, ami a mi kis csapatunk szorgos munkájának a gyümölcse. Megmutattuk a szervezeten belül is, hogy lehet ezt másként, hitelesen, eredményesen csinálni. A beregszászi kistérségi eredmények tudatában kizárólag ennek a szárnynak van felhatalmazása arra, hogy az UMDSZ megkerülhetetlen reformját végigvigye, hiszen mindenhol másutt a tagság nagyon megbüntette a szervezet vezetőit. Ezzel együtt hiszem, hogy az UMDSZ-t még vissza tudjuk terelni a helyes magyar útra. A személyemet és társaimat érő kritikákra mi inkább valós munkával és eredményekkel kívánunk válaszolni. A szervezet megújítását a nemzeti tanács átalakításával kell kezdeni. Ezt a döntéshozó grémiumot az UMDSZ színeiben megválasztott képviselőknek és a szövetségünket képviselő községi elöljáróknak, sztárosztáknak kell alkotniuk. Az teljességgel nonszensz, hogy egy képviselői mandátummal nem is rendelkező személy vezesse azt. Az elnökség tagjainak a nemzeti tanács mostani vezetője Szolyván már megígérte a távozását, várjuk a bejelentését. Ez utat nyithat a többi változás előtt is.

Budapest üzenete egyértelmű, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is kijelentette, az UMDSZ veszélyes útra tévedt. Össze kell fognunk, hogy letérítsük erről a rossz útról. 2021 a nemzeti újrakezdés éve lesz, Budapesten igenis számolnak egy megbízható, erős UMDSZ-szel, de ezért itt helyben nekünk is tenni kell. A mostani vezetők pedig azzal segíthetnek a legtöbbet, ha a szövetség érdekeit személyes céljaik elé helyezik. Ezt nekik is meg kell érteniük, nem pedig haragudni és személyeskedni.

Valamennyiünknek szemünk előtt kell tartani Budapest üzenetét, vissza kell nyerni az anyaország kormányának és a kárpátaljai magyarságnak az eljátszott bizalmát.  Amennyiben ez nem történik meg, az UMDSZ-nek esélye sincs visszakerülni a Máért-ba, a külhoni magyar szervezetek legrangosabb fórumába. 8-10 év kemény munkája volt, hogy komolyan számoljanak velünk, hogy ott lehessünk, erre most egy rossz politikai döntéssel mindent elvesztettünk. Szervezetünknek sürgősen tisztújításra és alapszabály-módosításra van szüksége. Nem maradhatnak olyanok a helyükön, akiket a választók elzavartak, és olyanok sem, akiknek nem volt merszük megmérettetni magukat.  A helyüket olyanoknak kell átvenniük, akik erre világos, legitim, jól mérhető felhatalmazást kaptak a szavazóktól.

– Beregszászban létrejött egy stabil magyar többség az UMDSZ és a KMKSZ összefogásának köszönhetően, de nem mindenhol van ez így.

– Valóban Beregszász a pozitív, s mondjuk Csap a negatív példa. A határ menti kistérségben az UMDSZ-es képviselők megmagyarázhatatlan módon nem a másik magyar szervezetben látnak partnert, hanem inkább Andrij Baloga Csapatának pártját részesítik előnyben, s ezáltal olyanokat segítenek hatalomhoz, akik korábban éppen magyarellenes cselekedeteikkel híresültek el. S hogy még furább legyen az összkép, az UMDSZ vezetői – megint csak az elnökség és a szélesebb tagság felhatalmazása nélkül – ugye paktumot kötöttek a Nép Szolgájával, ehhez képest a zöldek színében, az UMDSZ támogatásával megválasztott mezőkaszonyi polgármester ellenzi, hogy Hegedűs Attila Beregsom községi elöljárója legyen, egy olyan személy, aki több évtizede szervezetünk hű tagtársa. Mit ér akkor egy ilyen paktum? Kaotikus az egész. Arról már nem is beszélve, hogy hallotta-e bárki is megszólalni az elmúlt hetek magyarellenes inzultusai kapcsán az UMDSZ elnökségének jóváhagyása nélkül született paktumot a zöldek részéről aláíró Mihajlo Laba parlamenti képviselőt? Egyszer is kiállt valaki a hatalompárt részéről? Senki sem tartotta fontosnak elítélni a közösségünk elleni megfélemlítő akciókat…

– Ejtsünk pár szót a megyei önkormányzatról is. A magyar frakciónak sikerült megőriznie politikai súlyát, de a rendkívül furcsa koalíciókeringő során úgy alakult, hogy nem lettek a többség tagjai. Megtudhatunk esetleg többet ennek a hátteréről?

– A mostani megyei koalíció csak megválaszolatlan kérdések sorát veti fel. A mi frakciónk azt szerette volna, hogy kárpátaljai kötődésű legyen a megyei tanács új vezetője, ez a színtiszta igazság. Mert aki helyi, az sokkal jobban ismeri a helyzetet, a sajátos viszonyokat, nagyobb felelősséggel viseltetik szülőföldje iránt.

Rossz és vállalhatatlan alkut nem köthettünk csak azért, hogy pozíciókhoz jussunk, mert azzal becsapnánk a szavazóinkat, ők nem erre adtak felhatalmazást.

A megszületett szivárványkoalíció sok egyéb mellett azért sem vállalható, mert a kulisszák mögött a Nép Szolgája kiegyezett esküdt ellenségével, az Európai Szolidaritással, a pillanatnyi érdekeik felülírtak mindent, a pénzéhségben megtalálták egymást. Számunkra az első perctől kezdve nem a poszt a fontos, hanem a választóink érdekképviselete, ehhez most nem találtunk megfelelő partnert. Ugyanakkor ismerve a helyzetet, akár már egy éven belül átrendeződhetnek az erőviszonyok és akkor a megváltozott új felállásban a mi pozícióink is kedvezően módosulhatnak. Látjuk, Ukrajnában minden nagyon képlékeny, egy előrehozott parlamenti választásnak is nagy esélyt adok.

– Könnyebb lesz-e közösségünk számára 2021, mint a leköszönő esztendő volt?

– Nehéz optimistának lenni, amikor körbe nézünk az országban. Januártól az élet minden egyes területén szigorítások jönnek, többet fizetünk majd a rezsiért, a szociális háló recseg-ropog, január közepétől a kisebbségellenes nyelvtörvény újabb passzusai lépnek életbe, ami még jobban a perifériára szorítja a nemzeti közösségek nyelveit. Mindeközben káoszt látunk mindenütt, különösen a legfelső politikai szinteken, a korrupció mit sem csökkent, Ukrajnában lassan már több a milliárdos, mint egész Európában, miközben az életszínvonal az afrikai országok szintjén mozog. Ennek ellenére nekünk tenni kell a dolgunkat, van bőven feladatunk. A megyei tanácsban tárgyalásos úton meglesznek az eszközeink arra, hogy erős lobbit folytassunk közösségünk érdekében. Például a „Nagy építkezés” állami fejlesztési alapból a közösségünk 12 százalékos arányának megfelelően szeretnénk részesülni a magyar lakta vidékekre jutó infrastrukturális forrásokból, nagyon fontos, hogy elkészüljön a beregszászi kórház, amihez a magyar kormány is kész hozzájárulni. Pontot kell végre tenni a Nagypalád–Nagyhódos határátkelő megnyitásának a végére. Aztán ott vannak az újonnan megalakult kistérségek előtt tornyosuló feladatok: 2021-ben a kommunális intézményeket a kistérségekbe kell integrálni, azokhoz megnyugtató finanszírozást rendelni, már az első fél évben rendezni kell a földkérdéseket. Ezeket egységesen, közös erővel kell megoldanunk, tehát rengeteg munka vár ránk, unatkozni nem fogunk, az egyszer biztos, s reméljük az idei évünket megkeserítő Covid-19 is enged már a szorításából.

Az alkalmat megragadva, szeretnék az ideinél nyugodtabb, békés, szeretetben teljes új esztendőt kívánni valamennyi honfitársamnak!

(kiszo.net)