Interjú Petei Judittal, a KMKSZ megyei listáján induló képviselőjelölttel

Petei Judit legfontosabbnak a kitartást és az elkötelezett munkát tartja. Kárpátaljánneve nem ismeretlen, hiszen nemcsak kiváló üzletasszony, de remek vezető és gondos családanya is. A közigazgatás területén is komoly eredményeket tud felmutatni. Az október 25-i választásokon a KMKSZ megyei listáján indul képviselőjelöltként.

– Fancsikán született, itt járt iskolába, ezt követően a munkácsi tanítóképzőben tanult, Ungváron történelem szakon diplomázott, majd Kijevben jogász végzettséget is szerzett. Tanulmányait követően hogyan alakult az élete?

– Pedagógusként kezdtem a pályafutásomat akkor, amikor Ukrajnában a tanárok nem kaptak fizetést. A családom zöme harminc évvel ezelőtt áttelepült Magyarországra, nekik köszönhetően adódott egy lehetőség anyaországi munkára. Unokabátyám egy konzervgyár társtulajdonosa volt, így kerültem a gyár ügyvezetői posztjára, és lassan beletanultam a vállalkozás világába. Ez akkor olyannyira jól működött, hogy az ötletet továbbgondolva hasonló céget indítottunk 1999-ben Tiszapéterfalván, a Green Ray konzervgyárat. Ezzel a vállalkozással az elsők között voltunk a kárpátaljai palettán, jól haladtunk, versenyképesek voltunk, és jó lehetőséget nyújtott az emberek számára. 2005-ben magas üzleti szintekre is eljutottunk, aranyérmeket hoztunk a moszkvai gazdasági kiállításokról. Ezután jött a következő konzervgyár ötlete, egy német céggel közösen nyitottuk meg Tiszakeresztúrban a Mikado konzervgyárat. Az újabb gyárral újabb munkahelyeket teremtettünk a kárpátaljaiak számára. Nagy lehetőséget rejtett magában a vállalkozás, de közbeszólt a háborús helyzet Ukrajnában, megszűnt az orosz piac, s ebből adódóan a konzervgyárak működése lassan leállt. Alternatíva sajnos nem volt, s nincs a mai napig.

– Mindeközben ön a kárpátaljai közigazgatási szférába is bekerült.

– 2014-től a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke lettem. Korábban megyei képviselőként is tevékenykedtem, valamint jelenleg járási képviselő vagyok a Nagyszőlősi Járási Tanácsban. Emellett második éve ügyvezető igazgatóként vezetem a Kárpát-Pack gyárat.

– Egyéni vállalkozással is büszkélkedhet.

– Gyerekkorom óta nagyon szeretem a szép ruhákat. Fiatalkoromban is szabtam, varrtam, kötöttem, horgoltam. A külföldi rokonaink sok érdekes ruhadarabot küldtek, én meg szerettem a régi darabokat átalakítani, megújítani. Így indítottunk több mint tíz éve családi vállalkozást, a Patrícia Szalont, amely a lányom nevét viseli. A helyieken kívül rengeteg vendég megfordult már nálunk Európából is. Nagyon jó csapatom van, akikkel remekül folyik a munka. Szaktanácsadást is vállalunk, hisz nincs olyan nő, aki ne szeretne szép lenni, csak segíteni kell neki, hogy ki tudjon bontakozni, megtalálja a saját stílusát. Ebben rengeteg a fantázia, nemcsak a pénztárcától függ, hanem az ízléstől elsősorban, illetve hogy akarjon a nő tetszeni. Nagyon szép estélyi, esküvői és gyermekruháink vannak.

– A soron következő választásokon a KMKSZ listáján megyei képviselőjelöltként szerepel. Mi motiválta abban, hogy a KMKSZ-t válassza?

– Soha nem voltam egy pártnak sem a tagja, pedig korábban megyei képviselő is voltam. A pártok rendre megkerestek. Korábban azért döntöttem ukrán párt mellett, mert a maroknyi magyarság megosztott volt. Ám függetlenül attól, hogy nem voltam magyar párt tagja, megyei és járási szinten is igyekeztem lobbizni a magyarságért. Büszke vagyok a magyarságomra. A magyar közösségért végzett munkám elismeréseként 2010-ben Magyar Arany Érdemkeresztet kaptam a magyar kormánytól. Most jött el annak az ideje, amit már az előző választásoknál is eldöntöttem, hogy ha még egyszer indulok, akkor mindenképpen a KMKSZ színeiben teszem azt, mert magyar vagyok, és szüksége van rám a magyar közösségnek. Az eddig szerzett tapasztalataim, kapcsolataim által szeretném segíteni a magyar közösség ügyét.

– A „KMKSZ” – UMP minden szinten állít jelölteket.

– Nagyon ütős csapat állt össze a KMKSZ színeiben. Büszke vagyok arra, hogy itt vagyok, és jó helyen vagyok. A huszonnegyedik órában vagyunk, most kell megmutatni, hogy magyarok vagyunk, és nemcsak beszélni kell róla, tenni is kell érte. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el a választásokon, mindenkire szükség van. Nekünk, magyaroknak ugyanolyan jogaink vannak, mint bárki másnak, értékes tagjai vagyunk a társadalomnak, és van lehetőségünk arra, hogy megnyilvánuljunk. Kárpátalja egyedi régió, nem mindennapi, nem lehet összehasonlítani más ukrajnai régióval. A kárpátaljai ember unikum, az itt élők közösségének a magyar kisebbség domináns részét alkotja, melyet meg kell tartani, és ezért hegyeket kell mozgatni. Engem a legjobban az irritál, ha több a szó, mint a munka. Jobban szeretem, ha többet dolgozunk és kevesebbet beszélünk, hiszen a munkának van eredménye.

– A 2017-ben alakult Kárpátaljai Magyar Vállalkozónők Egyesületének is ön lett az elnöke.

– A Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint az ungvári konzulátus és az akkori külügyi gazdasági attasé kezdeményezésére jött létre az egyesület. Korábban vidékünkön ilyen nem volt, pedig a nők az élet minden terén jelen vannak, fontos őket is számba venni. A női vállalkozók semmivel sem gyengébbek, semmivel sem rosszabbak, mint a férfiak, azonban a nőknek másfajta utat kell bejárniuk ahhoz, hogy a vállalkozási szférában komoly partnerként tekintsenek rájuk. Szerintem fontos, hogy a nőket arra biztassuk, hogy a külföldi munkavállalás helyett találják meg a helyüket itthon, hiszen ezzel a közösségeinket is megvédjük. Azért alakult ez az egyesület, hogy segítse a vállalkozónőket itt helyben akár fejlesztések, akár új vállalkozások beindítása kapcsán.

– Ön nem átlagos nő. Vállalkozást vezet, a politikában és a társadalmi életben is helytáll, mindeközben családanya is. Miből meríti az energiát?

– Nagy erőt jelent az a családi háttér, amelyet magammal hoztam. Félárvaként hamar önálló lettem, sok mindent kellett egyedül végigcsinálnom, nem volt támaszom, kivéve édesanyámat, aki tanár volt. Valójában neki köszönhetek mindent, ő a mai napig olyan stabil háttér számomra, aki egyben a legjobb barátnőm is. Mindenért meg kellett küzdenem, semmi sem hullott az ölembe. Tizenhat éves koromtól már nyaranta dolgoztam, hogy az egyetemen tudjak tanulni. Mivel a nulláról kezdtem, számomra fontos az egyszerű ember is. Lehet valaki bármilyen nagy vezető, ha nem tiszteli a körülötte lévőket, akkor nem ér semmit a munkája.

– Hogyan vészelhetik át ezeket a vészterhes időket a vállalkozások?

– Az első legfontosabb lépésként meg kell tartani a munkaerőt. A második fontos lépés az, hogy meg kell tartani a piacot. A piacnak nagyon fontos szerepe van. Ezt csak úgy tudjuk megtartani, ha az önköltség árát olyan szintre hozzuk, hogy megfizethető legyen az áru, s persze fontos a minőség is. Legyen szó bármilyen ágazatról, a lényeg az, hogy jó minőségű terméket kapjunk jó áron. Ez mindenkinek érdeke, hiszen az árat, a gyártót és a minőséget nézik. Ha ez a három faktor adott és piacon maradtunk, akkor stabil a háttér, van megrendelés, van kiszállítás, van normális körforgása a gazdaságnak. Törekedni kell arra, hogy a fizetés az itteni árakhoz képest a mindennapi megélhetést biztosítsa. Nagyon sürgősen lépni kellene, hogy új munkahelyeket teremtsünk, ehhez azonban megfelelő befektetői környezetet kell teremteni. Az egyik megoldást az jelentené, ha a helyi adottságokkal együttműködő ágazatok fejlődnének, mondjuk a konzervgyárak. A jövőben ezért szeretnék dolgozni, hogy induljanak be olyan ágazatok, olyan cégek, iparágak, amelyek itthon tudják tartani az embereket.

(Váradi Enikő/Kárpátalja hetilap)