Vitatható a nemzetközi szankciók sikeressége
Az elmúlt évtizedekben bevezetett nemzetközi szankciók csupán egyharmada nevezhető sikeresnek – állítja egy neves európai lapban megjelent kutatás. Az elemzők 729 szankciós intézkedést vizsgáltak 66 éves időtávban.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértő, Deák András szerint a szankciós hatás kvantitatív módon nehezen mérhető, és sok esetben már eleve teljesíthetetlen feltételeket szab a korlátozásokkal sújtott állam számára.
A globális gazdasági és politikai szankciók hatását és sikerességét vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport, és arra a következtetésre jutott, hogy azok csak az esetek 34 százalékában nevezhetők sikeresnek. A kieli egyetem professzora, Gabriel Felbermayr által vezetett kutatásban német és amerikai gazdasági elemzők vettek részt, az eredményeket a European Economic Review októberi számában publikálták. Az 1950 és 2016 közötti büntetőintézkedéseket vizsgálták, összesen 729 különböző szankciós lépést.
– A probléma az, hogy szankciókat nem mindig feltételesen hoznak, vagy olyan feltételeket szabnak, hogy azokat ne tudja teljesíteni az adott ország – mondta a Magyar Nemzetnek Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. A szakértő szerint ilyenek például az Oroszország ellen a Krím félsziget elcsatolása miatt hozott szankciók: büntető hatásuk van, illetve „arcmentésül” szolgálnak, hiszen katonailag nem lehet megbüntetni Oroszországot, nem is lehet kiűzni a Krím félszigetről, de valamit mégis tenni kellett.
Az elemzők a szankciók több csoportját határozták meg: kereskedelmi, pénzügyi (például hitelezés megvonása, bankszámlák befagyasztása), a mozgás korlátozására irányuló szankciók, fegyveres embargó és egyebek, írja az RBK orosz hírügynökség. A szankcióknak különbözhetnek a céljaik is: irányulhatnak arra, hogy rávegyék az államot bizonyos normakövetésre (például emberi jogok betartására), lehet céljuk a hatalomváltás vagy lehet destruktív jellege – az adott ország gazdaságának tönkretétele, hogy ezáltal minimalizálják a politikai és katonai kockázatokat (mint például Irán vagy Észak-Korea esetében).
Deák András szerint sokszor az a szankció célja, hogy olyan jövőbeli eseményeket zárjon ki, amelyek bekövetkezhetnének. – Nevelő hatása van: ha valami rosszat teszel, akkor veled is valami rossz fog történni, ezért a jövőben ne tegyél ilyen rosszat. Tehát nem a múltra vonatkozik, hanem előretekint, emiatt szinte mérhetetlen – véli a szakértő. A kutatás ugyanakkor felsorol példákat a hatékony, sikeresnek bizonyuló szankciókra: ilyen például a Haiti elleni amerikai intézkedések. Miután 1991-ben Haiti első demokratikusan megválasztott elnökét, Jean-Bertrand Aristide-ot egy katonai puccsal leváltották, Washington kemény szankciókat vezetett be az ország ellen. A rendszer végül összeomlott, Aristide pedig 1994-ben újra elnök lett. Ugyanakkor a szankciók hatásfokát még akkor is nehéz megítélni, ha feltételekhez kötött. Deák András példának hozza az első orosz–csecsen háború miatt bevezetett szankciókat.
– Nem azért lett vége a háborúnak, mert a szankciók működtek, hanem mert az oroszok elvesztették az ügyet. Egy ilyen metodológia szerint ez sikeres intézkedésnek számítana, pedig az ok-okozat nem feltétlenül van meg – mondta lapunknak Deák András.
Oroszország ellen a hidegháború alatt hat, annak modern kori, posztszovjet történelme során pedig nyolc alkalommal vezettek be szankciókat. A Moszkva elleni szankciók többsége az orosz–ukrán konfliktus miatt történt. Bár a most megjelent tanulmány szerzői szerint ezek sikerességét egyelőre korai lenne megítélni, mert még mindig érvényben vannak, de idáig deklarált eredményről az orosz gazdaságnak okozott károkon kívül aligha beszélhetünk.
Forrás: Magyar Nemzet
Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!
Feliratkozás