Korolyova Erzsébet évtizedek óta komoly munkát végez a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetében, nemzetiségtől függetlenül bátran fordulhatnak hozzá az emberek. Ezúttal a munkájáról s a közelgő választásokról kérdeztük.
– Négy éve vezeti a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetét, de már sokkal korábban részt vállalt az Alapszervezet munkájában. Hol találkozhatnak önnel az emberek, mivel foglalkozik nap mint nap?
– Szentpéterváron tanultam, ott alapítottam családot, majd visszaköltöztünk Munkácsra 1991-ben. A KMKSZ Munkácsi Alapszervezete 1989-ben alakult, akkor sikerült a Zrínyi Ilona úton lévő épületünket megszerezni. Gulácsy Éva szeretett volna itt egy könyvtárat is kialakítani, tőle vettem át a stafétát, s sikerült is létrehozni a könyvtárat, melynek én lettem a könyvtárosa, 1993-tól pedig az Alapszervezet titkára is. Nagy dolog számunkra ez a könyvtár, hiszen ez az egyetlen könyvtár, melyet egy alapszervezet tart fenn. Négy éve vagyok a munkácsi alapszervezet elnöke, de lényegében 29 éve szerves részt vállalok az Alapszervezet munkájában. 2001 óta a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány munkácsi irodájának főreferense vagyok. Szerdánként a Zrínyi utcai épületünkben találkozhatnak velem az emberek, minden szerdán 9 órától tartok fogadóórát.
– Mi jellemezte az elmúlt öt évet, milyen sikereket ért el a KMKSZ a Munkácsi Városi és Járási Tanácsokban?
– A 2015-ös választásokon a Munkácsi Városi Tanácsba három képviselőnk jutott be. Ennek a kis frakciónak Schink István volt a vezetője. Jómagam a végrehajtó bizottság részét képeztem az elmúlt öt évben, így jó rálátásom van a tanács működésére. Sokszor előfordult, hogy szót emeltem, ha a magyar érdekeket csorbulni láttam. Például ez év elején a temetőben lévő Pro Patria I. világháborús emlékműről tűntek el a névtáblák. Sikerült időben közbelépni, s ezért úgy újították fel az objektumot, hogy visszakerülhettek a régi emléktáblák is. Itt van például a nyugdíjasklub esete, amely szintén egyidős az Alapszervezettel. Egyik napról a másikra tették ki őket ingatlanjukból. Aztán sokáig a könyvtárban voltak, mígnem sok keresgélés után sikerült kilobbiznom számukra a Rákóczi-kastély egyik termét.
– Miért fontos ebben az új helyzetben a magyar képviselet a kistérségi tanácsban?
– Nőként, anyaként nem tartozik leghőbb vágyaim közé a képviselőség. Én munkaként tekintek minderre. Régóta úgy élem az életem, hogy reggel nem azzal kelek fel, hogy mit szeretnék csinálni, hanem hogy mit kell csinálnom. Ha a Jóisten elém tesz egy feladatot, először talán elbizonytalanodom, hogy képes vagyok-e rá. De aztán arra gondolok, hogy Ő jobban tudja a dolgokat, s a feladathoz erőt és kitartást is ad. 2019-ben például 29 rendezvényünk volt, beszámolni is elég volt minderről, nemhogy végigcsinálni.
Sok erőt és kitartást kívánunk Erzsébetnek munkájához, s reméljük, a választásokon sikerül elnyernie az emberek bizalmát, s képviselheti őket ügyes-bajos dolgaikban!
Orosz Géza a 2020-as önkormányzati választásokon a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt jelöltje a Beregszászi Városi Tanácsba. Tősgyökeres beregszászi lakos, aki szívén viseli a város és a kárpátaljai magyarság sorsát. Munkájának köszönhetően Beregszász folyamatosan épül-szépül. Az alábbiakból megtudhatjuk, mit jelent számára alpolgármesternek lenni, milyen problémákkal szembesül nap mint nap, s képviselőjelöltként milyen célkitűzései vannak.
– Kérem, meséljen magáról!
– 1964. április 29-én születtem Beregszászban. Iskolai tanulmányaimat a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában végeztem aranyéremmel. Ezt követően felvételt nyertem a fehéroroszországi Breszti Építészmérnöki Egyetemre. 1986-ban szereztem meg az építészmérnöki diplomámat. Ezután hazatértem Beregszászba, és a Finommechanikai Műszergyár építkezési osztályán dolgoztam. Hamarosan kötelező sorkatonai szolgálatra vittek. Leszerelésem után folytattam munkámat a műszergyárban, majd 1988-tól igazgatóhelyettes lettem egészen a gyár bezárásáig, 1994-ig. Időközben a Szovjetunió szétesett, s rögtön az első önálló ukrajnai képviselő-választáson bejutottam a Beregszászi Városi Tanácsba. Magánéletemet illetően: nős vagyok, feleségemmel, Orosz Edittel két gyermeket nevelünk.
–Mit foglal magában az alpolgármesteri tevékenysége, s milyen problémákkal szembesül Beregszászban nap mint nap?
1994-től a Beregszászi Polgármesteri Hivatal kommunális osztályának voltam a vezetője közel 25 évig. Időközben, 2006–2016 között a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola gazdasági rektorhelyettesi pozícióját töltöttem be. Ez idő alatt a főiskola épületének rekonstrukciója, a tetőszerkezet és a külső homlokzat felújítása volt a feladatom, valamint a kollégium és a sportcsarnok tervezésében és kezdeti kivitelezésében is részt vettem. A 2015 őszén megtartott önkormányzati választásokat követően a polgármester felkérésére átvettem az alpolgármesteri tisztséget mint képviselő és szakember. Feladatom a városi kommunális gazdaságok irányítása, azok ellenőrzése, befektetők keresése és felügyelete. Ezek mellett a város vízvezetékének, csatornahálózatának a gondozása, az utcai közvilágítás és az utak karbantartási munkálatainak koordinálása. Az elmúlt öt évben sok projektet sikerült megvalósítanunk. Az utcai közvilágítás korszerűsödött, nagyobb részük modern LED-lámpás megvilágítással ellátott, mellyel az évi áramfogyasztást 600 000 hrivnyával sikerült csökkenteni. Míg öt évvel ezelőtt körülbelül 2100 darab utcai világítótest volt telepítve, addig ez a szám jelenleg 4700. Több mint 11 kilométer vízvezeték- és szennyvízhálózatot építettünk ki a város területén az elmúlt öt esztendőben: ezek a Kovács Vilmos, a Kazinczy, a Kinizsi, a Tolsztoj, a Rozsoskert és a Szentföld utcák, amely munkálatok kiterjedtek a járda és az útburkolat aszfaltozására is.
–Képviselőjelöltként mik a céljai, a legfontosabb tervei?
– Öt ciklusban voltam képviselő, soha egyetlen választási kampány előtt sem tettem meggondolatlan vagy felelőtlen ígéreteket. Nem ígérek olyat, amiben nem vagyok biztos, hogy meg tudom valósítani. Hisz minden a központi költségvetés és a befektetők kedvétől függ. Mivel én építészmérnök vagyok, az a feladatom mind képviselőként, mind alpolgármesterként, hogy eldöntsem, melyek azok az elsődleges célok, amelyek az egész város érdekeit képviselik. Jelenleg a legégetőbb probléma a városban a vízvezeték- és szennyvízelvezető rendszer karbantartása, működtetése, hiszen az egész kommunális rendszert még az 1960-as években telepítették. Sajnos, a hálózat annyira elavult, hogy ma azon kell gondolkodnunk, hogyan lehetne a kishegyi vízellátó rendszer újjáépítését mihamarabb megoldanunk, mivel a város vízellátását az elavult vezetékek korlátozzák. Emellett évek óta probléma a város szennyvíztisztító-állomásának felújítása. Mindkét objektumra elkészült a műszaki dokumentáció, és a megvalósítási tervek is elő vannak készítve – az egyetlen kérdés, amit még meg kell oldanunk, az a munkálatok finanszírozása. A város jelentős problémája az elkerülő út kiépítése is, pontosabban a munkálatok fennakadása, aminek a legnagyobb kárát a város lakói látják. Mivel ennek nemzetközi szerződés alapján kell megvalósulnia Ukrajna és Magyarország között, sajnos, a mostani politikai ellentétek miatt ez a terv egy kicsit tolódik, de mindenképp a napirendi pontok között szerepel.
Medve Andrea, a Sislóci Dobó István Középiskola kémia–fizika szakos tanárnője, a tavaly decemberben megalakult Homoki Kistérségi Tanács képviselője, valamint tizenkét éve a KMKSZ Sislóci Alapszervezet elnöke. Az októberi helyhatósági választásokon a KMKSZ listavezetőjeként indul a mostantól már kilenc községet egyesítő Homoki Kistérségi Tanácsba. Medve Andrea terveiről és az eltelt nyolc hónap alatt a tanácsban szerzett tapasztalatairól számol be.
– Pallóban született, pedagóguscsaládban…
– Tizennégy éves voltam, amikor a szüleimmel Sislócra költöztünk, ők is a sislóci középiskolában tanítottak, én is itt tanultam, majd érettségiztem. Van egy nővérem, aki az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola matematikatanára. A szüleim is matematikusok voltak, én viszont kémikus lettem. 1998-ban szereztem diplomát az Ungvári Állami (ma Nemzeti) Egyetemen, azóta ugyanott elvégeztem a fizika szakot is. Már huszonegy éve tanítok Sislócon kémiát és fizikát.
–Régóta szívügye a kárpátaljai magyarság érdekeinek védelme, KMKSZ-aktivistaként tevékeny szerepet vállalt ezen a területen…
– Valóban mindig a szívügyem volt a KMKSZ. 2008-óta vagyok a sislóci alapszervezet elnöke, később megválasztottak a járási szervezet fegyelmi bizottságának elnökévé. A falunk és az alapszervezetünk is kicsi, 93 tagunk van, de nagyon lelkes és aktív emberekből áll. Rendezvényeinkkel és megemlékezéseinkkel igyekszünk erősíteni közösségünkben a magyarságtudatot és az összetartozás érzését.
– Tavaly az akkor megalakult Homoki Kistérségi Tanácsban képviselői szerepet is vállalt. Milyenek a tapasztalatai?
– Először vállaltam ilyen szerepet. 2019. december 22-én volt a választás az akkor létrejött kistérségben, amit komoly harcok előztek meg, hisz nem akarták engedélyezni a Homok központú önkormányzat létrehozását. A 26 képviselőből Bújdosó Erzsébet doktornővel ketten jutottunk be a KMKSZ támogatásával. Mire sikerült megszervezni az új közigazgatási egység működését, karantén lett, visszaesett a gazdaság teljesítménye, csökkentek az adóbevételek stb. A fejlesztések csúsznak, az eltelt nyolc hónap alatt három buszmegálló felépítését sikerült kiharcolnunk, melyek közül a tarnóci és a botfalvai már elkészült, a sislóci építése folyamatban van. Elkészültek a tervek az Ungtarnóc és Koncháza közötti út felújításáról, hisz az a szakasz már szinte járhatatlan, pedig Ungtarnóc, Botfalva és Sislóc lakói azon az úton juthatnak el Homokra, a kistérség központjába. Ugyancsak elkészült az egyik ungtarnóci utca felújításával kapcsolatos tervdokumentáció. A többi tervünk megvalósítása még várat magára.
– Nyolc hónap nem sok idő, ezalatt meg kellett szervezni a kistérség működését. Most viszont előnyben vannak azokkal szemben, akik ezt csak október 25. után kezdik majd el.
– Előnyben vagyunk, hisz már van tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan működik egy kistérség. Mivel jár ez helyben, a falvakban. De új feladatok is lesznek, hisz a mostani választások után már az oktatás és az egészségügy is átmegy a kistérségek fennhatósága alá.
– Mik a céljaik, ha bekerülnek újra a tanácsba?
– Jó lenne, ha minél többen bekerülhetnénk a KMKSZ listájáról, hisz sokféle fejlesztésre lenne még szükség itt, nálunk is. A KMKSZ listáját úgy állítottuk össze, hogy minden egyes település képviselve legyen rajta. Fontos ugyanis, hogy hallatni tudjuk a tanácsban a hangunkat, mert ellenkező esetben nem biztos, hogy a minket megillető, fejlesztésre szánt pénzek eljutnak majd a központtól távolabb eső falvakba. Ezenkívül magyar közösségünk érdekeit is képviselnünk kell, meg kell őriznünk a magyar óvodáinkat és iskoláinkat.
Sok olyan megoldásra váró feladat van, amelyet képviselni szeretnénk a tanácsban. Nagy gondot jelent például, hogy nincs egészséges ivóvizünk, jó lenne, ha sikerülne az ivóvízhálózatot kiépíteni. Sislócon az iskolánkhoz vezető Dobó István utca felújítása is nagyon időszerű lenne már, és rajta kívül még néhány kisebb utcáé mind a mi falunkban, mind a szomszédos falvakban. Szívügyem továbbá a temetők rendbetétele, amiért ugyancsak lobbizni szeretnék a választások után létrejövő tanácsban.
– Az említett rossz út miatt, illetve közvetlen tömegközlekedési lehetőség hiányában akadt olyan sislóci lakos, aki Ungváron keresztül utazott Homokra egy igazolásért. Vannak terveik ennek megoldásával kapcsolatban?
– Mint említettem, a legsürgetőbb a Koncháza és Ungtarnóc közötti út felújítása lenne, mert arra kell mennünk Homokra. A minaji mentőállomáshoz tartozunk, onnan csak nagyon lassan ér ide a mentő. Legtöbbször Ungváron keresztül jön hozzánk a rövidebb út rossz állapota miatt. Ha jó lesz az út, akkor az ígéretek szerint beindítanának egy olyan buszjáratot, amellyel a kistérség falvaiból el lehetne jutni Homokra. Ez a busz naponta többször közlekedne, de előbb járhatóvá kell tenni az utakat.
A Homoki kistérség létrejöttét azért akarta Ungvár megakadályozni, mert előreláthatólag az egyik leggazdagabb kistérség lesz egész Kárpátalján. Úgy gondolom, hogy az említett problémák megoldásának és újabb fejlesztéseknek sem lesznek pénzügyi akadályai, de ismételten hangsúlyozom: ott kell lennünk ahhoz, hogy a számunkra fontos ügyeket napirenden tartsuk. Ott kell lennünk minden tanácsülésen, részt kell vennünk a vitákban. Ezt a munkát mi vállaljuk, amihez kérem a kistérségünkben élők támogatását. Menjenek el választani október 25-én, hogy nekünk, magyaroknak minél nagyobb beleszólásunk legyen a döntésekbe, és ki tudjunk állni az igazunkért.
Petei Judit legfontosabbnak a kitartást és az elkötelezett munkát tartja. Kárpátaljánneve nem ismeretlen, hiszen nemcsak kiváló üzletasszony, de remek vezető és gondos családanya is. A közigazgatás területén is komoly eredményeket tud felmutatni. Az október 25-i választásokon a KMKSZ megyei listáján indul képviselőjelöltként.
– Fancsikán született, itt járt iskolába, ezt követően a munkácsi tanítóképzőben tanult, Ungváron történelem szakon diplomázott, majd Kijevben jogász végzettséget is szerzett. Tanulmányait követően hogyan alakult az élete?
– Pedagógusként kezdtem a pályafutásomat akkor, amikor Ukrajnában a tanárok nem kaptak fizetést. A családom zöme harminc évvel ezelőtt áttelepült Magyarországra, nekik köszönhetően adódott egy lehetőség anyaországi munkára. Unokabátyám egy konzervgyár társtulajdonosa volt, így kerültem a gyár ügyvezetői posztjára, és lassan beletanultam a vállalkozás világába. Ez akkor olyannyira jól működött, hogy az ötletet továbbgondolva hasonló céget indítottunk 1999-ben Tiszapéterfalván, a Green Ray konzervgyárat. Ezzel a vállalkozással az elsők között voltunk a kárpátaljai palettán, jól haladtunk, versenyképesek voltunk, és jó lehetőséget nyújtott az emberek számára. 2005-ben magas üzleti szintekre is eljutottunk, aranyérmeket hoztunk a moszkvai gazdasági kiállításokról. Ezután jött a következő konzervgyár ötlete, egy német céggel közösen nyitottuk meg Tiszakeresztúrban a Mikado konzervgyárat. Az újabb gyárral újabb munkahelyeket teremtettünk a kárpátaljaiak számára. Nagy lehetőséget rejtett magában a vállalkozás, de közbeszólt a háborús helyzet Ukrajnában, megszűnt az orosz piac, s ebből adódóan a konzervgyárak működése lassan leállt. Alternatíva sajnos nem volt, s nincs a mai napig.
– Mindeközben ön a kárpátaljai közigazgatási szférába is bekerült.
– 2014-től a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke lettem. Korábban megyei képviselőként is tevékenykedtem, valamint jelenleg járási képviselő vagyok a Nagyszőlősi Járási Tanácsban. Emellett második éve ügyvezető igazgatóként vezetem a Kárpát-Pack gyárat.
– Egyéni vállalkozással is büszkélkedhet.
– Gyerekkorom óta nagyon szeretem a szép ruhákat. Fiatalkoromban is szabtam, varrtam, kötöttem, horgoltam. A külföldi rokonaink sok érdekes ruhadarabot küldtek, én meg szerettem a régi darabokat átalakítani, megújítani. Így indítottunk több mint tíz éve családi vállalkozást, a Patrícia Szalont, amely a lányom nevét viseli. A helyieken kívül rengeteg vendég megfordult már nálunk Európából is. Nagyon jó csapatom van, akikkel remekül folyik a munka. Szaktanácsadást is vállalunk, hisz nincs olyan nő, aki ne szeretne szép lenni, csak segíteni kell neki, hogy ki tudjon bontakozni, megtalálja a saját stílusát. Ebben rengeteg a fantázia, nemcsak a pénztárcától függ, hanem az ízléstől elsősorban, illetve hogy akarjon a nő tetszeni. Nagyon szép estélyi, esküvői és gyermekruháink vannak.
– A soron következő választásokon a KMKSZ listáján megyei képviselőjelöltként szerepel. Mi motiválta abban, hogy a KMKSZ-t válassza?
– Soha nem voltam egy pártnak sem a tagja, pedig korábban megyei képviselő is voltam. A pártok rendre megkerestek. Korábban azért döntöttem ukrán párt mellett, mert a maroknyi magyarság megosztott volt. Ám függetlenül attól, hogy nem voltam magyar párt tagja, megyei és járási szinten is igyekeztem lobbizni a magyarságért. Büszke vagyok a magyarságomra. A magyar közösségért végzett munkám elismeréseként 2010-ben Magyar Arany Érdemkeresztet kaptam a magyar kormánytól. Most jött el annak az ideje, amit már az előző választásoknál is eldöntöttem, hogy ha még egyszer indulok, akkor mindenképpen a KMKSZ színeiben teszem azt, mert magyar vagyok, és szüksége van rám a magyar közösségnek. Az eddig szerzett tapasztalataim, kapcsolataim által szeretném segíteni a magyar közösség ügyét.
– A „KMKSZ” – UMP minden szinten állít jelölteket.
– Nagyon ütős csapat állt össze a KMKSZ színeiben. Büszke vagyok arra, hogy itt vagyok, és jó helyen vagyok. A huszonnegyedik órában vagyunk, most kell megmutatni, hogy magyarok vagyunk, és nemcsak beszélni kell róla, tenni is kell érte. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el a választásokon, mindenkire szükség van. Nekünk, magyaroknak ugyanolyan jogaink vannak, mint bárki másnak, értékes tagjai vagyunk a társadalomnak, és van lehetőségünk arra, hogy megnyilvánuljunk. Kárpátalja egyedi régió, nem mindennapi, nem lehet összehasonlítani más ukrajnai régióval. A kárpátaljai ember unikum, az itt élők közösségének a magyar kisebbség domináns részét alkotja, melyet meg kell tartani, és ezért hegyeket kell mozgatni. Engem a legjobban az irritál, ha több a szó, mint a munka. Jobban szeretem, ha többet dolgozunk és kevesebbet beszélünk, hiszen a munkának van eredménye.
– A 2017-ben alakult Kárpátaljai Magyar Vállalkozónők Egyesületének is ön lett az elnöke.
– A Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint az ungvári konzulátus és az akkori külügyi gazdasági attasé kezdeményezésére jött létre az egyesület. Korábban vidékünkön ilyen nem volt, pedig a nők az élet minden terén jelen vannak, fontos őket is számba venni. A női vállalkozók semmivel sem gyengébbek, semmivel sem rosszabbak, mint a férfiak, azonban a nőknek másfajta utat kell bejárniuk ahhoz, hogy a vállalkozási szférában komoly partnerként tekintsenek rájuk. Szerintem fontos, hogy a nőket arra biztassuk, hogy a külföldi munkavállalás helyett találják meg a helyüket itthon, hiszen ezzel a közösségeinket is megvédjük. Azért alakult ez az egyesület, hogy segítse a vállalkozónőket itt helyben akár fejlesztések, akár új vállalkozások beindítása kapcsán.
– Ön nem átlagos nő. Vállalkozást vezet, a politikában és a társadalmi életben is helytáll, mindeközben családanya is. Miből meríti az energiát?
– Nagy erőt jelent az a családi háttér, amelyet magammal hoztam. Félárvaként hamar önálló lettem, sok mindent kellett egyedül végigcsinálnom, nem volt támaszom, kivéve édesanyámat, aki tanár volt. Valójában neki köszönhetek mindent, ő a mai napig olyan stabil háttér számomra, aki egyben a legjobb barátnőm is. Mindenért meg kellett küzdenem, semmi sem hullott az ölembe. Tizenhat éves koromtól már nyaranta dolgoztam, hogy az egyetemen tudjak tanulni. Mivel a nulláról kezdtem, számomra fontos az egyszerű ember is. Lehet valaki bármilyen nagy vezető, ha nem tiszteli a körülötte lévőket, akkor nem ér semmit a munkája.
– Hogyan vészelhetik át ezeket a vészterhes időket a vállalkozások?
– Az első legfontosabb lépésként meg kell tartani a munkaerőt. A második fontos lépés az, hogy meg kell tartani a piacot. A piacnak nagyon fontos szerepe van. Ezt csak úgy tudjuk megtartani, ha az önköltség árát olyan szintre hozzuk, hogy megfizethető legyen az áru, s persze fontos a minőség is. Legyen szó bármilyen ágazatról, a lényeg az, hogy jó minőségű terméket kapjunk jó áron. Ez mindenkinek érdeke, hiszen az árat, a gyártót és a minőséget nézik. Ha ez a három faktor adott és piacon maradtunk, akkor stabil a háttér, van megrendelés, van kiszállítás, van normális körforgása a gazdaságnak. Törekedni kell arra, hogy a fizetés az itteni árakhoz képest a mindennapi megélhetést biztosítsa. Nagyon sürgősen lépni kellene, hogy új munkahelyeket teremtsünk, ehhez azonban megfelelő befektetői környezetet kell teremteni. Az egyik megoldást az jelentené, ha a helyi adottságokkal együttműködő ágazatok fejlődnének, mondjuk a konzervgyárak. A jövőben ezért szeretnék dolgozni, hogy induljanak be olyan ágazatok, olyan cégek, iparágak, amelyek itthon tudják tartani az embereket.
Molnár D. István a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség aktív tagja, aki szívén viseli a kárpátaljai magyarság sorsát és megmaradását, tudományos szakember, demográfus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. Ismerkedjünk meg vele, munkásságával, mindennapjaival.
Nagydobronyban születtem 1979-ben. Ott jártam iskolába. Tanáraim megalapozták az egyes tantárgyak, így a földrajz, biológia és a fizika iránti szeretetemet. Édesapám darukezelőként dolgozott, édesanyám diszpécserként. Szüleink a nehéz gazdasági helyzet ellenére mindent megtettek azért, hogy húgommal ne szenvedjünk hiányt semmiben. Jó volt Dobronyban gyereknek lenni, ismertem a fél falut, pedig nagy falu, rólam is mindenki tudta, ki vagyok (édesapámnak köszönhetően, akit mindenki ismert). Nekem és a húgomnak az volt a dolgunk, hogy tanuljunk. A középiskolát 1996-ban fejeztem be, ugyanebben az évben, augusztusban felvételt nyertem a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola beregszászi kihelyezett tagozatának angol–földrajz szakára. Fél év múlva megalakult a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, így januártól átkerültünk az ukrán oktatási rendszerbe, és keresztfélévesként kezdtük elölről tanulmányainkat. A főiskolás évek tartalmasan teltek, tagja voltam a Hallgatói Önkormányzatnak, részt vettem szinte mindenben, ami a főiskolán zajlott: színjátszó körtől tánckörön át, sportkörökben, de még énekkarba is jártam egy ideig.
Feleségemmel, Svetkó Erzsébettel egy évfolyamra jártunk, ő angol–történelem szakon tanult. Sokáig csak mint barátok ismertük egymást, később szerelem lett belőle. 2006-ban házasodtunk össze, kisfiunk, István 2009-ben született. Habár tanulmányaim kezdetétől többet tartózkodtam Beregszászban, mint Nagydobronyban, hivatalosan 2006-tól vagyok beregszászi lakos.
– Kérem, mutassa be a munkahelyét! Ott milyen pozíciót tölt be jelenleg?
– A főiskolát 2002-ben fejeztem be. Ugyanebben az évben kezdtem el dolgozni a főiskola bázisán működő LIMES Társadalomkutató Intézetben. Később gyakorlati órákat kaptam a Természettudományi Tanszéken. 2003-ban felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Természettudományi Karának Földtudományok Doktori Iskolájába, ahol 2006-ban szereztem meg az abszolutóriumot. Közben a LIMES Társadalomkutató Intézetből két intézet lett – a Hodinka Antal Nyelvi Intézet és a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet – én a Hodinka Antal Intézetben folytattam a munkát. Doktori disszertációmat A hatalomváltások hatása Kárpátalja népességszámának alakulására 1869-től napjainkig címmel 2013-ban védtem meg. Közben előadásokat kaptam a Földtudományi és Turizmus Tanszéken, ahol jelenleg is tanítok térképtant, geoinformatikát, a társadalomföldrajz alapjait és a világgazdaság földrajzát, illetve a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontnak is tudományos munkatársa vagyok.
2014-től a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének vagyok az elnöke, 2015. november 23-tól városi képviselő is a Beregszászi Városi Tanácsban.
– Milyen szinten érintett az október 25-ei helyhatósági választásokban?
– Október 25-én jelöltként indulok a KMKSZ színeiben a Beregszászi kistérség képviselői pozíciójáért a beregszászi 1. sz. választói körzetben. Fontos, hogy a magyarságnak megfelelő képviselete legyen a tanácsban. Az elmúlt öt évben számos eredményt sikerült elérni a választói körzetemben: számos utcában sor került a villanyoszlopok cseréjére, így az áramellátás sokkal jobb minőségű lett; több szakaszon a gázvezetékek meghibásodásából adódó problémák is orvosolva lettek; a Sztefanik utca teljes hosszán kiépült a járda, megújult az Oázis melletti parkoló, fiatal platánfákat telepítettek. Számos lakossági megkeresésre sikerült pozitív megoldást találnunk, ugyanakkor sok olyan, a várost érintő probléma van, melyek megoldását kezdeményeztem, és még folyamatban van az ügy (pl. a Sport utca víz- és csatornahálózatának kiépítése, utak javítása). Ezeket mindenképpen szeretném véghez vinni. De egyéb problémák is vannak a városban, a körzetemben, melyeket meg kell oldani.
Oroszi József azon polgármesterek egyike Kárpátalján, aki tapasztalt több település jó vezetésében, hiszen 2006 óta Nevetlenfalu és a szintén a Nevetlenfalui Községi Tanácshoz tartozó Batár, Akli, Újakli és Aklihegy polgármestere. Azt, hogy milyen tervekkel vág neki a mostani megmérettetésnek, és mit is tart a legfontosabbnak több falu irányítása során, alább olvashatják.
– Minél több település tartozik egy községi tanácshoz, annál bonyolultabb a vezetésük – fejti ki beszélgetőtársam. – Amit pedig a legfontosabbnak tartok több helység vezetése során, az az, hogy nemcsak a községi tanácsnak otthont adó központi település fejlődését kell elérni, hanem azon is munkálkodni kell, hogy a többi falu, köztük a központtól a legtávolabb esők se kerüljön hátrányba. Minden községre oda kell figyelni: az útjaikra, a középületeikre, a közintézményeikre.
– Mit sikerült elérnie eddigi polgármesteri tevékenysége során? Mivel gyarapodtak a Nevetlenfalui Községi Tanács által vezetett falvak?
– A községi tanács alárendeltségébe tartozó községekben a kommunális utak majdnem mindegyikét önerőből leaszfaltoztuk. Immár új épületben működik a Nevetlenfalui Művészeti Iskola. Felújítottuk a Nevetlenfalui Családorvosi Rendelőt, illetve a Batári, valamint az Újakli Felcserközpontot, míg az Aklihegyi Felcserközpont új épületet kapott. Akliban tervben van a felcserközpont, az óvoda és a művelődési ház felújítása, mivel van egy nyertes pályázatunk, amelyből el tudjuk végezni a munkálatokat, jövőre pedig meg is kezdjük azok elvégzését. Felújítás alatt áll a Nevetlenfalui Középiskola, s ugyancsak megújult az Aklihegyi Általános Iskola. Részben állami pénzből, részben önerőből műfüves pályát alakítottunk ki Nevetlenfaluban. Elkészült a Batári Művelődési Ház rekonstrukciójának a tervdokumentációja, s idén megkezdődnek a munkálatok. Mindegyik településen önerőből felújítottuk a közvilágítást, valamint kiépítettük a térfigyelő kamerák hálózatát, illetve felújítottuk a nevetlenfalui postahivatal épületét.
– A Tiszapéterfalvai kistérség polgármesterévé választása esetén mit szeretne elérni?
– Az egyik legfontosabb célom, hogy a lakosság számára ne váljon bonyolultabbá a hivatalos ügyintézés, sőt, egyszerűbb legyen. Céljaim közé tartozik továbbá az utak minőségi felújítása ott, ahol erre szükség van, különösen a központi településtől távol eső falvakban. Szeretném, ha a községi tanács mellett létrehoznánk és a szükséges gépekkel ellátnánk egy kommunális részleget, mely elvégezné az utak, a járdák, a parkok, a vízelvezető árkok tisztítását, illetve a karbantartásukat. Ahol még szükséges, fel kell újítani az orvosi rendelőket, az iskolákat, az óvodákat, a művelődési házakat. Tiszapéterfalvát a kistérség igazi központjává kívánom tenni, akár még várossá is fejleszteni. Ugyancsak a célok közt említeném egy ipari park létesítését, mely munkahelyeket teremtene és gazdaságilag fellendítené a kistérséget, a mezőgazdaság fejlesztése végett pedig konzervgyárat, terményszárítót és terménytárolót hoznánk létre. Ugyancsak szeretném kiépíttetni a kistérség községeinek a szennyvízelvezető hálózatát. Mindent összefoglalva: a célom, hogy az itt lakók és leszármazottaik is jól érezzék magukat a szülőföldjükön, csökkenjen, sőt, leálljon az elvándorlás.
Reméljük, mindezt sikerül elérni – fűzhetjük hozzá az elhangzottakhoz…
A szülőfalujához és a magyarsághoz mindig hű Orbán István mozdonyvezetőként számos helyen megfordult már. István nem csupán a több ezer tonnás szerelvényeket vezette nagy szakértelemmel, hanem a KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezetét is – immár 29 éve. A mostani önkormányzati választásokon pedig a KMKSZ jelöltjeként indul, hogy a tiszaásványiakat képviselje a Csapi kistérségben.
– Csak nemrég hagyta abba a mozdonyvezetést, előtte azonban több napos folyamatos munka és a család mellett a KMKSZ helyi alapszervezetét is vezette. Hogyan sikerült a feladatokat egyeztetni?
– Amikor még mozdonyvezetőként dolgoztam, sok terhet rótt a vállamra az alapszervezeti munka. A több napos munka után helyt kellett állnom a családban, s ott voltak még azok a feladatok, amelyek egy KMKSZ-alapszervezeti elnök feladatai, állandó kapcsolattartás a tagsággal, rendezvényszerevezés stb. Hála Istennek, mindenben segítségemre volt az alapszervezeti elnökség. Alapszervezetünket ’89-ben alapította Ónody Géza, aki kiváló példával járt előttünk, de eljött az idő, amikor át kellett adnia a stafétát. Ő bízta gondjaimra az alapszervezetet, s immár 29 éve végzem ezt a munkát. Először 1998 és 2002 között voltam járási képviselő, aztán egy szünet következett. Leszja Ukrajinkát akkortájt jobban szerették, mint engem – fűzi István az elmondottakhoz keserédesen.
– Öt éve egy sikeres választást követően ön ismét képviselő lett az Ungvári Járási Tanácsban. Milyen eredményeket sikerült elérni a KMKSZ-frakciónak a térségben?
– Balogh Lívia frakcióvezető asszony segítségével a kitűzött célokat szinte teljes mértékben sikerült elérnünk. Járási forrásból teljes belső felújításon esett át a kultúrház. Továbbá terveink között szerepelt a Tiszaásvány–Csap útszakasz felújítása is. Sajnos, késő ősszel, novemberben kaptunk forrást erre a projektre, így már jelentkeztek hibák az útfelületen, de ha akkor nem csináljuk meg azt a szakaszt, azóta már tankkal sem lehetne eljárni arra. Kitisztítottuk az árkokat is, szinte el lehetett látni Csapig. Az óvodának új ágyakat és kazánt is sikerült járási forrásból vásárolni. Emlékszem, amikor a fűtésszezon előtt egy-két héttel elromlott az óvoda kazánja, nem volt idő teketóriázni. Napokon belül sikeresen megoldottuk a problémát. De mindehhez ott kellett lennem a tanácsban, ha nem lett volna olyan sikeres a legutóbbi választás, mindez nem valósulhatott volna meg. És persze a kitűzött célok megvalósításához nagymértékben hozzájárult Ferkó Csaba polgármester úr segítőkész hozzáállása.
– Megrekedhet a fejlődés a járásban, ha az emberek otthon maradnak október 25-én, vagy más pártokra szavaznak?
– Őszintén megmondom: harminc éve látható, hogy a KMKSZ az egyetlen párt, amely megvalósítja az ígéreteket. Más pártok csupán választás előtt találkoztak a lakosokkal, aztán már meg sem ismertek minket. Jól mutatja mindezt Csap városa. Öt évig csak a vizet keresték, mégsem találtak megoldást a problémára. Rajtunk kívül senki sem kérdezi meg öt év alatt az embereket. Rendezvényeket bonyolítunk le, öt éve mi szervezzük a hagyományőrző falunapot, melynek az egész környéken jó híre van.
– Szinte már hagyománnyá vált vidékünkön, hogy néhány hete alakult pártok igazi kortárs színházat rendeznek. Óriásplakátokon ismeretlen arcok hirdetik a választások utáni szebb jövőt. Ezzel szemben milyen érvek szólnak egy alapszervezeti elnök mellett?
– A KMKSZ mellett a legfontosabb érv az elvégzett munka! Nyugodtan tudok aludni, mert tudom, hogy minden pénzforrással jól sáfárkodtunk, minden döntést becsületesen hoztunk meg. Mindenkivel kapcsolatban vagyok a faluban, 37 éve élek Tiszaásványban, bátran fordulnak hozzám a falusi emberek. Olyan is előfordul, hogy ukrán ajkú emberek állítanak meg az utcán s biztatnak, látva a KMKSZ politikai tevékenységét.
– Mik a legfontosabb problémák a községben/térségben, melyek azonnali megoldást kívánnak, s melyeket a következő ciklusban meg is tudna oldani a KMKSZ?
– A legfontosabb tervünk a térségben az ivóvízellátás kiépítése, hiszen ha van is víz, az gyakorlatilag ihatatlan. Tiszaásványban, az úthálózatot is rendbe kell tenni, hiszen csak a falu elején, néhány méteren lett aszfaltozva még régebben. Jó lenne a kultúrházat is befejezni, hogy kívülről is fel legyen újítva. Ránk férne egy iskolafelújítás/építés is. Nálunk két helyen tanulnak a gyerekek, de ezek a helyek lakásoknak készültek. A kicsiny szobák nem alkalmasak a gyerekek számára. A sok-sok feladat mellett még ki lehet emelni a töltés rendbetételét. Szinte erdő nőtt a töltésre, ami jelentősen növeli az árvíz kockázatát.
A KMKSZ által támogatott polgármesterjelöltként méreti meg magát Nagy Ferenc, a Nagydobrony Térség Fejlesztéséért civil szervezet elnöke a Nagydobronyi kistérségben, aki eddig már számos fejlesztési projekt lebonyolításával bizonyított.
Nagy Ferenc az általa épített híd és Nagydobronyi Magyar Ház előtt
Nagy Ferenc az az ember, akinek irányításával kilenc kilométer utat aszfaltoztak le a faluban, gyógyszertámogatást ad az általa vezetett szervezet az idős, rászoruló embereknek, egy csodálatos élővízzé és pihenő övezetté szeretné varázsolni a falut átszelő, most még nyáron bűzlő Hatrác-patakot. Őt, a legesélyesebbnek tartott polgármesterjelöltet azzal vádolták meg egy, a ProZak és a Holos Karpat hírportálokon megjelent, Vaszil Koval által aláírt újságcikkben, hogy szavazatokat vásárol magának magyarországi pénzből. Nagy Ferencet az ellene folyó lejárató kampányról, valamint terveiről kérdeztük.
– Az ön által irányított civil szervezet vállalta, hogy öt-öt millió forinttal támogatja ravatalozó építését Csongoron, Kisdobronyban és Nagydobronyban. Ez szavazatvásárlás?
– Nem adtam senkinek pénzt, csak egy szándéknyilatkozatot a három említett település református egyházközségeinek, akik ravatalozót szeretnének építeni. A munkát csak a választások után akarják elkezdeni, mi pedig civil szervezetként elköteleztük magunkat, hogy ha elkezdik az építkezést, akkor támogatni fogjuk azt. Az ötmillió forintnak megfelelő hrivnya 20%-át az alapok megöntésére, 20%-át a falak felépítésére, újabb 20%-át a tetőhöz, 30%-át a berendezések megvásárlására, míg 10%-át tereprendezésre használhatják fel az építők, ezt foglaltuk a szerződésbe, amit bárki elolvashat a civil szervezetünk honlapján. Ez nem szavazatvásárlás, az említett újságcikk pedig egy ellenem irányuló lejárató akció újabb eleme.
– Lehet tudni, kik rendelhették meg az ukrán hírportáloknál ezt a lejárató cikket, kik próbálják egy ideje ellehetetleníteni nyolc nagydobronyi társával alapított civil szervezetük munkáját?
– Eddig is lehetett sejteni, de most már biztosan tudom. Az egyik konkurens polgármesterjelölt csapata. Szerintem jobb lenne, ha a kampányukban arra helyeznék a hangsúlyt, hogy mit tettek eddig az itteni közösségért, illetve mik a terveik. Ehelyett megpróbálnak bennünket és a KMKSZ-t lejáratni, bemocskolni a becsületünket. Például valótlan állításokkal támadták a Facebookon a KMKSZ egyik képviselőjelöltjét, hogy egy bunkó, és nem igaz, hogy az iskola igazgatóhelyettese, ahogy magáról állítja. Pedig valójában ő a középiskolánk gazdasági igazgatóhelyettese. Velem kapcsolatban tévesen azt írták, hogy csak nyolc osztályom van, ez sem igaz. Minden ismerősöm tudja, hogy a Munkácsi Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, majd az akkori kolhozban kezdtem dolgozni állatfelcserként. Folyamatosan zaklatják telefonon azokat az embereket is, akik kedvelik az oldalamat vagy megosztják azt.
– Nevezze meg a hazug, lejárató támadások mögött álló vetélytársát vagy annak emberét, ha biztosan tudja, hogy kik az ukrán nyelvű cikk megrendelői!
– Nem szükséges, úgy is mindenki tudja Nagydobronyban, hogy kiről van szó. Például az Ungvári Járási Állami Közigazgatási Hivatal Nagydobronyban élő, volt elnökhelyettese felhívta az egyik magyarországi támogatónkat, hogy én hűtlenül kezelem a rám bízott pénzt, amit kampánycélokra használok fel. Megpróbálta elérni, hogy vonják vissza az említett települések ravatalozóira szánt összeget. Úgy tudom, hogy azt a választ kapta: „Nagy Ferenc szabad kezet kapott a rá bízott pénzek felhasználásához.” Hangsúlyozom, hogy ez nem a kampányom része, ez esetben két különböző dolgot igyekeznek összemosni. A szervezetünk támogatói pedig örülnének annak, ha én lennék a Nagydobronyi kistérség polgármestere a jövőben, ez megkönnyítené a falvaink fejlesztésével kapcsolatos tervek kivitelezését, hogy mást már ne is említsek.
Az egyik ellenfelem emberei viszont odáig jutottak a vádaskodásaikkal, hogy veszélyeztetik a civil szervezetünk munkáját, nem érdekli őket, hogy Csongoron, Kis- és Nagydobronyban lesz-e ravatalozó a temetőben vagy sem, csak az ő jelöltjük legyen a polgármester, s ennek mindent hajlandóak alárendelni. Azt sem mérlegelik, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha elveszítjük a magyarországi támogatónk bizalmát az itt kialakult marakodás miatt. Egy ideje már támadásoknak van kitéve a civil szervezetünk, folyton feljelentenek bennünket a hatóságoknál, például az útépítések kapcsán rendszeresen berendelnek a titkosszolgálat ungvári székházába.
Nem értem, miért nem építenek fel ők is a nulláról egy ilyen szervezetet, miért nem tesznek valamit, ami a közösségünk és lakhelyünk fejlődését, előrelépését szolgálja? Én támogatnám ebben őket. Ezzel szemben ők csak megszólnak, becsmérelnek bennünket, elültetik az emberek fülébe a bogarat, hogy amiért mi dolgozunk, az úgy is meglenne, mert az jár. Márpedig ez nem jár, ez után menni kell, és meg kell érte keményen dolgozni. A szervezetünk minden tagjának meg kellett dolgoznia, hogy elérjük a mostani eredményeinket, és ennél még nagyobb szabású fejlesztési terveim vannak, amelyek megvalósításához szükséges lenne a polgármesteri pozíció. Olyan emberekkel dolgozom a programjaink sikeréért, akik zászlajukra tűzték, hogy Nagydobronyt és a közigazgatásilag hozzá csatlakozott falvakat egy élhetőbb környezetté varázsolják, ami vonzóbb lesz a fiataloknak, hogy ne menjenek el, ne hagyják itt ezt a vidéket.
De beszélhetünk a másik jelölt fő támogatójáról is, aki hosszú éveken át volt a járási adminisztráció egyik vezetője. Milyen előnyét látta ennek a nagydobronyi közösség? Milyen fejlesztést hozott ide?
– Miért tarthatnak ennyire öntől ellenfelének a befolyásos támogatói?
– Azt már tapasztalták, hogy velem a mutyi nem megy. Amennyiben nekem szavaznak bizalmat a választók, akkor rend, átláthatóság és tisztaság fogja jellemezni a Nagydobronyi kistérséget. Megígérem, hogy nem lesznek kivételek, nem lesznek mások felett álló prominens személyek, nem fogom kiemelni a rokonaimat, a barátaimat, a jóembereimet, mert ezt nem tartom helyesnek. A létrejövő intézmények irányításával a legrátermettebb, arra méltó embereket bízom majd meg. Nem a keresztlányom, a barátom, vagy a sógor, rokon kapja meg ezeket a pozíciókat. Úgy látom, hogy ők ettől félnek, pedig az mindannyiunk közös érdeke lenne.
– Számít még újabb lejáratásra a választásig hátralévő két hétben?
– Nem lepne meg. Ugyanis egy fénykép és videó vágásához jól értő ismerősöm jelezte, hogy őt azzal keresték meg, hogy készítsen valamilyen engem lejárató anyagot. Az ismerősöm nem vállalta, de jó pénzért biztosan lesz, aki belevág a dologba. Tehát ilyenre még számítunk a kampány során. Ugyanakkor elmondhatom, hogy ezek a támadások még inkább megerősítettek az elhatározásomban.
– Ferenc! Eddig kilenc kilométer aszfaltutat építettek a vezetésével Nagydobronyban, életmentő gyógyszerekkel látják el a rászoruló idős embereket. Építésvezetőként megépíttette a Nagydobronyi Magyar Házat, plusz két hidat a Hatrác-patakon át és egy harmadikat is terveznek. Kezdeményezte a patak zsilipjének helyreállítását, amely még az idén elkészül. Mi az, amit még megvalósítana, amennyiben polgármesterré választják?
– A munkám során mind az öt faluban megfordultam már, ahol az emberek elmondták, hogy mit szeretnének. Ennek alapján járható utakat, környezetvédőként szelektív szemétgyűjtést, parkosítást, a közterületek szebbé tételét, rendezését rövid távon megoldható feladatnak látom. Nagydobronyban a tó vagy más szóval a Hatrác-patak zagytározóra emlékeztető medrét hamarosan élő víz tölti majd meg, a partját pedig szép pihenőhellyé szeretném varázsolni járdákkal, a patakon átívelő hidakkal.
Ahhoz, hogy nagyobb fejlesztéseket is meg tudjunk valósítani ebben a kistérségben, befektetőket kell ide csábítanunk. Munkahelyekre és adót fizető vállalkozásokra van szükségünk, csak ezek révén gondolkodhatunk nagyobb léptékű beruházásokra. Már vannak érdeklődő vállalatok, akik számára polgármesterként meg szeretném teremteni a feltételeket, hogy itt létrehozhassák üzemeiket, telephelyeiket.
– El lehetne ezekről az érdeklődőkről valamit árulni?
– Egy száraztésztát előállító üzem alig várja, hogy jöhessen. Megvásárolta egy vállalkozó a lerobbant dimicsői termálfürdőt, magyarországi partnereink vele egyeztetve létrehoznának itt egy mozgásszervi diagnosztikai központot, amely mesterséges intelligencián alapuló vizsgálatokat végezne együttműködésben a kiépülő gyógyfürdővel. Ez a projekt már olyan fázisban van, hogy konkrét megállapodások is megtörténtek. Egy ásványvíz-palackozó cég is telepítene ide egy üzemet, illetve a magyarországi FŐKEFE nevű, állami tulajdonban lévő vállalat is szívesen befektetne nálunk.
– Az új közigazgatási rendszer előnyös lesz a központi településeknek, de a hozzájuk csatlakozott kisebb falvak számára ez a változás hozhat valami jót is?
– Máshol nem jellemző, de én kötni fogok a Nagydobronyi kistérséghez csatlakozott falvakkal egy szerződést, amelyben lefektetjük, hogy a lakosság arányának megfelelően osztozunk majd az anyagi javakban és a terhekben is. Minden községet bejártam már, beszélgettem az emberekkel, hogy mi az, amit szeretnének. A kistérségünkhöz tartozó mind az öt falu fejlesztésével kapcsolatban vannak terveim.
Az emberek egészséges ivóvizet és szennyvízcsatornákat is szeretnének. Egy egységes vízvezeték- és csatornarendszer kiépítése a szükséges létesítményekkel együtt csak Nagydobrony esetében háromszázmillió hrivnyába kerülne. Ennyi pénzünk egyelőre nem lesz, viszont kísérleti jelleggel elkezdtük egy négy-öt háztartás ellátására alkalmas ivóvízellátó rendszer és szennyvízkezelő létesítmény kiépítését. Amennyiben az első ilyen beválik, elképzelhető, hogy ez lesz a megoldás a problémára. Amennyiben engem választanak Csongor, Nagydobrony, Kisdobrony, Tiszaágtelek és Dimicső lakói, mindent elkövetek majd, hogy élhetőbbek legyenek ezek a falvak minden lakos számára.
Az adminisztratív reform során a megszűnő Nagyszőlősi járás területén két magyar többségű kistérség fog létrejönni: a Tiszaújlaki és a Tiszapéterfalvai. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselőjelölteket indít mindkét új közigazgatási egység tanácsába. Hevesi Miklós, a KMKSZ Szőlősgyulai Alapszervezetének elnöke, s most a Tiszapéterfalvai Kistérség Tanácsba indul a KMKSZ-pártlista listavezetőjeként.
– Mely községekből fog állni a kistérség, hány választási körzetet alakítottak itt ki, ön pedig hol indul listavezetőként? Milyen politikai tapasztalatokkal rendelkezik?
– A Tiszapéterfalvai kistérség Tiszapéterfalvát, Tiszabökényt, Tivadarfalvát, Forgolányt, Nagypaládot, Fertősalmást, Nevetlenfalut, Szőlősgyulát, Batárt, Aklihegyet, Aklit, Újaklit, Csepét, Hetenyét, Feketeardót, Hömlőcöt és Csomafalvát fogja magába tömöríteni. A mostani helyhatósági választások során pedig három választási körzetet alakítottak itt ki. Az első körzetbe került Tiszapéterfalva, Tiszabökény, Tivadarfalva, Nagypalád és Fertősalmás. A második körzetbe sorolták Nevetlenfalut, Szőlősgyulát, Batárt, Aklit, Aklihegyet, Újaklit, valamint Forgolányt. A harmadik körzetet pedig Csepe, Hetenye, Feketeardó, Hömlőc és Csomafalva alkotja. A KMKSZ összesen huszonöt képviselőjelöltet indít a kistérség leendő tanácsába: az első és a második körzetben egyaránt kilencet, míg a harmadikban hatot, plusz a listavezetőt. S mivel mindhárom választási körzetben én vagyok a listavezető, így a kistérségben – személyemben – egyetlen listavezetőt indít a KMKSZ. Természetesen már korábban is foglalkoztam politikával, két ciklusban voltam a Nagyszőlősi Járási Tanács képviselője, s jelenleg is a KMKSZ nagyszőlősi járási tanácsi frakciójának vagyok a tagja.
– Milyen fő kérdésekben van szükség a kistérség és az itt élő magyar közösségek érdekeinek a megjelenítésére?
– Elsősorban azt szeretnénk, hogy az egyszerű emberek ne érezzenek semmilyen hátrányt az új közigazgatási egység létrejöttével. Helyben tudjanak hozzájutni a szükséges kérvényekhez, igazolásokhoz, egyéb hivatalos iratokhoz. Sajnos, nem tudjuk, milyen költségvetéssel fogunk rendelkezni, de azt szeretnénk, hogy ne kelljen iskolákat, óvodákat bezárni. A Keleti Partnerség program keretében, a KMKSZ segítségével szeretnénk felújítani a Nevetlenfalui Középiskolát, hogy bázisiskola legyen belőle, és ugyancsak a Keleti Partnerség program keretében, a KMKSZ támogatásával szeretnénk felépíteni a batári művelődési házat.
– Milyen választási programmal indulnak a KMKSZ képviselőjelöltjei a kistérségi választásokon? S mely pártokkal kell versenyezniük?
– Szövetségünk mindig is a magyarság érdekeit képviselte, és teszi azt a mai napig is. Azért dolgozunk, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, megmaradjon a kultúránk, tudjuk ápolni a hagyományainkat, nem utolsósorban pedig tudjunk megmaradni és boldogulni szülőföldünkön, Kárpátalján. A kistérséget illetően pedig azt is szeretnénk, ha mielőbb sor kerülne a Nagypalád–Nagyhodos határátkelőhely megnyitására. Ami pedig a KMSZ ellenfeleit illeti a kistérségi választásokon, többek között az UMDSZ-szel, a Ridne Zakarpattyával, a Szluha Naroduval, illetve a Batykivscsinával kell megmérkőznünk.
– Miként igyekeznek elérni, hogy a magyar választópolgárok a KMKSZ jelöltjeire voksoljanak, s ne adják el a szavazatukat? S hogyan próbálják megszólítani az ukrán választókat, hogy körükből is szerezzenek szavazatokat?
– Ami a magyarokat illeti, próbáljuk feleleveníteni számukra, hogy mennyi mindent értünk el az utóbbi években. Gondolok itt – többek között – az oktatási-nevelési támogatásra, az iskolai és az óvodai étkeztetési támogatásra, a digitális felzárkóztatási támogatásra, az első osztályosok iskolai tanszercsomagokkal való támogatására, a gazdasági támogatásra (lásd Egán Ede-program), a pedagógusok, az orvosok, a nevelők anyagi támogatására. De arra is kitérünk, hogy a Keleti Partnerség program keretében iskolákat, óvodákat, rendelőket újítottak fel Kárpátalján, mely felújítások lebonyolításában a KMKSZ is szerepet játszott. A legújabb eredmények között pedig arról is szólunk, hogy ez év szeptemberében adtuk át az óvodáknak az egészségügyi segélycsomagokat, amelyek a Covid–19 vírus terjedése elleni védekezéshez szükségesek. Mindezek után hogy tudnak azok tükörbe nézni, akik eladják a szavazatukat néhány száz hrivnyáért?
A zömmel magyarlakta községek mellett a kistérség ukrán többségű falvaiban is indít képviselőjelölteket a KMKSZ, ott is igyekszünk szavazatokat szerezni. Próbáljuk meggyőzni az embereket, hogy olyan pártra voksoljanak, amelyik már harmincegy éve változatlanul és becsületesen kiáll a helyi érdekekért, és ne szavazzanak olyan pártokra, melyek üres ígéretekkel kecsegtetik, szédítik a választókat.
S itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a Tiszapéterfalvai kistérségben a KMKSZ polgármesterjelöltet is indít dr. Oroszi József jelenlegi nevetlenfalui polgármester személyében, akit teljes mértékben támogatunk. Személyében egy becsületes, tapasztalt vezetőt, zsinati tagot tisztelhetünk. Egy kistérség jó vezetése érdekében fontos a polgármester személye, de nem kevésbé fontos az is, hogy egy erős KMKSZ-frakció álljon mögötte a kistérség képviselő-testületében, és támogassa őt. Ahhoz pedig, hogy a választásokon jó eredményt érjünk el, minden magyar választópolgárnak el kell mennie szavazni, és helyesen kell szavaznia! Hadd legyen a magyarságnak képviselője a megyei, a járási és a kistérségi tanácsban is!
Lokita István 2011 óta a beregszászi járási Gát polgármestere, mely település a szülőfaluja. A községéért tenni akaró fiatal 1985-ben született, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségizett, majd a Kijevi Jogi Egyetemen szerzett diplomát. Az október 25-i önkormányzati választásokon a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt beregszászi járási listáján indul.
– Polgármesterként milyen problémákkal szembesült, illetve hogyan oldotta meg azokat?
– Újoncként az emberek többsége nagy lendülettel vág bele a munkába, azonban az ukrajnai körülmények nagyon hamar rádöbbentettek, hogy nem igazán úgy mennek a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezi. Ha a költségvetést tekintjük, Gát sem állt jól, voltak olyan hónapok, amikor a fizetésekre sem volt elegendő a rendelkezésre álló pénz, viszont minden évben tudtunk valamit fejleszteni. Az utóbbi évek egyik jelentős beruházása a ravatalozó építése volt, melyet tavaly sikerült befejezni. Az óvodánkat is a járás egyik legszebb intézményévé varázsolhattuk – azért mondom, hogy varázsolhattuk, mert pénzünk nem igazán volt rá, ennek ellenére üveggyapottal szigeteltük a külső falakat, vakoltuk és színeztük azokat, a belső falakat felújítottuk, játszószobákat alakítottunk ki a gyerekeknek. Emellett a KMKSZ-nek köszönhetően felújítottuk az orvosi rendelőt, amiért nagyon hálásak vagyunk, hiszen az eredmény egy európai színvonalú orvosi rendelő lett. Ami a legörömtelibb hír számomra, hogy Brenzovics László elnök úr a rendelő átadóján bejelentette, hogy a Keleti Partnerség program keretében már októberben megkezdődnek a munkálatok a kultúrház tetőszerkezetét illetően, amely beruházás összege 3,8 millió hrivnya. Ez egy 2200 m2-es épület a falu központjában, amelyben a községi könyvtár, a kultúrház, a posta és az önkormányzat hivatala is megtalálható. Már 1996-ban lapos tetővel rendelkezett, amely állandóan beázott, s akkor egy ideiglenes tetőszerkezet került rá, de a problémát ez sem oldotta meg. Emellett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatán is nyertünk 1,5 millió forintot a nyílászárók cseréjére.
– Milyen célokkal indul a választásokon? Mik szerepelnek a tervei között?
– Természetesen az, hogy tovább tudjuk fejleszteni községünket. Ez egy új felállás lesz, még senki sincs igazán tisztában azzal, hogyan is fog alakulni a költségvetés, viszont vannak biztató jelek, mivel Gátról elég sok adó folyik be a jövedelemadó után, amelyből a község semmit nem kap. Jelenleg ennek a nagyobb része Kijevbe kerül, kisebb részét pedig a járás kapja meg. Ezeknek az adóknak a nagyobb része ezentúl a kistérségekbe fog befolyni, ezért úgy gondolom, hogy nagyobb összeggel fogunk rendelkezni, amelyből tovább tudjuk fejleszteni községünket. Nagyon szeretném a központi részt rendbe rakni, a kultúrházat teljes egészében felújítani, amely közösségi térként szolgálhat majd a lakosság apraja-nagyjának. Modernizálni kell a közvilágítást is, mivel az elavult. Tennivaló akad bőven, s bízom benne, hogy a KMKSZ-szel karöltve tovább fejlődhet falunk.
– Képviselőjelöltként mit tart a legfontosabbnak?
– Nekem mindig a falum volt a legfontosabb, hiszen mindenkinek a sajátjához húz a szíve. Fontosnak tartom az egészségügyi ellátást, az anyanyelvi oktatást, szeretném a közszférát javítani, folytatni a temető gondozását. Az utóbbi években presbiterként is tevékenykedem, s sikerült anyaországi segítséggel felújítani a templomunk épületét. A munka a torony felújításával kezdődött, majd a külső és belső falakkal folytatódott, s ma már ott tartunk, hogy lassan a parókia is elkészül. Nagyon remélem, hogy Isten kegyelméből és az emberek támogatásával folytathatjuk a községünkért végzett munkát, hiszen mi az elvégzett munkákkal kampányolunk, nem üres ígéretekkel mint más pártok!
