A magyar és a lengyel jogállamisági kereset ellen foglalt állást az Európai Bíróság főtanácsnoka

Campos Sánchez-Bordona szerint el kell utasítani Magyarország és Lengyelország azon keresetét, amelyet a jogállamiság elveinek a megsértése esetén az uniós költségvetés védelmére szolgáló feltételrendszer ellen nyújtott be. A főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot.

2020. december 16-án az Eupai Tanács elfogadott egy olyan rendeletet, amely a jogállamiság elveinek a tagállamokban történő megsértése esetén az uniós költségvetés védelmére szolgáló általános feltételrendszert vezet be. E célkitűzés elérése érdekében a rendelet lehetővé teszi, hogy a tanács az Európai Bizottság kérésére olyan intézkedéseket fogadjon el, mint – többek között – az uniós költségvetés terhére történő kifizetéseknek vagy az e költségvetés terhére finanszírozott egy vagy több program jóváhagyásának a felfüggesztése.

Magyarország és Lengyelország egyaránt keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz a rendelet megsemmisítését kérve. Keresetük – többek között – a rendelet kiválasztott jogalapjának nem megfelelő jellegén, illetve a megfelelő jogalap hiányán, az uniós szerződés 7. cikkel való összeegyeztethetetlenségén és a jogbiztonság elvének megsértésén alapult.

Az ügyben csütörtökön ismertette indítványát Manuel Campos Sánchez-Bordona. A bíróság főtanácsnoka először arra emlékeztetett, hogy a rendelet célja egy sajátos mechanizmus létrehozása az uniós költségvetés megfelelő végrehajtásának biztosítására abban az esetben, ha egy tagállam oly módon sérti meg a jogállamiság elveit, hogy azzal veszélyezteti az uniós alapok hatékony és eredményes kezelését vagy az unió pénzügyi érdekeit. Ebben az összefüggésben hangsúlyozta, hogy a rendelet a jogállamiságot nem egy, a 7. cikkben szereplőhöz hasonló szankcionáló mechanizmus útján törekszik megvédeni, hanem egy pénzügyi feltételrendszer-eszközt hoz létre ezen uniós érték védelmére. A főtanácsnok véleménye szerint ez a jogalkotói döntés az uniós intézmények mérlegelési jogkörébe tartozik, amely döntés nem minősíthető nyilvánvalóan tévesnek, mivel a jogállamiság elveinek tiszteletben tartása alapvető fontosságú lehet az államháztartás megfelelő működése és az uniós költségvetés megfelelő végrehajtása szempontjából.

A főtanácsnok ezen felül rámutatott, hogy a rendelet kellően közvetlen kapcsolatot követel meg a jogállamiság megsértése és a költségvetés végrehajtása között, ily módon azt nem a jogállamiság valamennyi megsértésére kell alkalmazni, hanem csak azokra, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az uniós költségvetés végrehajtásával. Másfelől, az uniós költségvetés terhére finanszírozott kiadási programok végső kedvezményezettjeinek védelme jellegzetes és logikus intézkedés e források megosztott irányítása során, ily módon az uniós intézmények által elfogadott pénzügyi korrekciót a jogsértő tagállamnak kell viselnie, és azt nem háríthatja át e források e jogsértésben nem részes végső kedvezményezettjeire.

Másodsorban, a főtanácsnok úgy ítélte meg, hogy a 7. cikk nem jogosítja fel az uniós jogalkotót arra, hogy másodlagos jogi szabályokkal egy olyan más, analóg mechanizmust hozzon létre, amelynek ugyanúgy a jogállamiság védelme a célja, és hasonló szankciókat alkalmaz, de a 7. cikk nem akadályozza meg azt, hogy más eszközökkel is gondoskodjanak e védelemről, feltéve, hogy azok alapvető jellemzői eltérnek az e cikkben biztosított védelem eszközeinek alapvető jellemzőitől.

A főtanácsnok szerint míg a 7. cikk az intézkedések elfogadását annak megállapításától teszi függővé, hogy valamely tagállam súlyosan és tartósan megsértette az uniós értékeket, a rendelet csak a jogállamiság elveinek egy tagállam általi olyan megsértésére vonatkozik, amely közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek kockázata komolyan fennáll.

A főtanácsnok szerint a rendelet mechanizmusa az uniós jog különböző területein meglévő, más pénzügyi feltételrendszer-eszközökhöz és költségvetési végrehajtási eszközökhöz hasonlít, nem pedig a 7. cikkben előírt eszközhöz. Campos Sánchez-Bordona úgy véli, a bíróság hatáskörének korlátozása nem alkalmazható a rendeletre, és a rendelet összeegyeztethető a 7. cikkel.

A főtanácsnok szerint, jóllehet a jogállamiságnak mint uniós értéknek a fogalma tág, az uniós jogalkotó jogosult a pontosítására a költségvetés végrehajtásának területén, egy pénzügyi feltételrendszer-mechanizmus létrehozása céljából. A rendelet hét olyan jogelvet sorol fel, amelyeket az uniós értékekre és elvekre figyelemmel kell értelmezni, ezenfelül, a rendelet olyan valószínűsítő körülményeket részletez, amelyek a jogállamiság elveinek megsértésére engednek következtetni, egy példálózó felsorolást is tartalmaz azokról az tényezőkről, amelyek a jogállamiság elveinek megsértéséhez vezethetnek. A főtanácsnok szerint a jogállamiság fent említett elvekre történő hivatkozás útján való jellemzése eleget tesz a jogbiztonság elve által támasztott, az egyértelműség, a pontosság és az előreláthatóság minimális követelményeinek. A tagállamok ugyanis kellő szintű ismeretekkel rendelkeznek az ezekből eredő kötelezettségekről, annál is inkább, mivel azok többségét a bíróság ítélkezési gyakorlata dolgozta ki.

E körülményekre figyelemmel a főtanácsnok azt indítványozza, hogy a bíróság utasítsa el Magyarország és Lengyelország megsemmisítés iránti keresetét.
Ugyanakkor meg kel jegyezni, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé, amelynek bírái most kezdik meg a tanácskozást az ügyben, és az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

Forrás: infostart.hu