Az Európai Bizottság „nem találja” Ursula von der Leyen levelezését a Pfizergate vakcina beszerzési ügyben

Az Európai Unió „nem találja” az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és a Pfizer vezetője közötti levelezést, annak ellenére, hogy jelentős közérdek fűződik az ügyhöz, és az Európai Bíróság ítélete is meghozta ítéletét – írja a The New York Times.

Mint ismeretes, május 14-én az Európai Bíróság elrendelte, hogy az EB jogellenesen döntött, amikor elutasította a nyilvánosságra hozatalát Ursula von der Leyen, az Európai Bíróság elnöke, Albert Burloin, valamint a Pfizer vezérigazgatója szöveges üzeneteit, amelyeket még azelőtt váltottak, hogy az EU megállapodásra jutott volna, amelyben a blokk kötelezettséget vállalt a Pfizer-BioNTech Covid–19 vakcina közel 1,8 milliárd adagjának megvásárlására.

Amikor az Európai Unió 2021 elején megkötötte a megállapodást, nagy érdeklődés övezte annak megvalósításának módját. Amikor kiderült, hogy Ursula von der Leyen, az EU végrehajtó hatalmának elnöke szöveges üzeneteket váltott a Pfizer vezérigazgatójával a megállapodásról szóló tárgyalások során, az újságírók a blokk átláthatósági szabályai alapján kérték a szövegeket. Az Európai Unió ezt elutasította, a The New York Times pedig bíróságon megtámadta az elutasítást.

2025 májusában az EU bírósága úgy ítélte meg, hogy a blokk „nem tudta hihető módon megmagyarázni”, miért nem hozta nyilvánosságra a szöveges üzeneteket. Az ítéletre válaszul a blokk végrehajtó hatalmi ága, az Európai Bizottság magyarázatot adott az újságnak, amiben azt közölték, hogy az üzenetek megsemmisültek vagy elvesztek. A bizottság „nem tartotta őket fontosnak”, és nem gondolta, hogy köteles megőrizni azokat.

A NYT megjegyezte, hogy a válasz megerősíti azt, hogy az SMS-ek valaha léteztek. Pontosabban, Ursula von der Leyen kabinetfőnöke, Björn Seibert „2021 nyarán” olvasta el őket. Ez azt jelenti, hogy az üzenetek megőrzésének mellőzéséről szóló döntés Alexander Fanta, akkori német hírportál újságírójának 2021 májusi kezdeti kérése után született meg. A NYT később saját indítványt nyújtott be.

A Bizottság azt állítja, hogy von der Leyen irodavezetője nyilvánvalóan úgy döntött, hogy az üzenetek „kizárólagos célja” a tervezés, és hogy azokat nem kell megőrizni.

Az Európai Bizottság azt is közölte, hogy jelenleg nem találja a szöveges üzeneteket, és – anélkül, hogy kifejezetten kijelentette volna – feltételezte, hogy azok eltűntek. Ez azzal magyarázta, hogy Ursula von der Leyen 2021 óta többször is lecserélte a telefonját anélkül, hogy adatait teljesen átvitte volna az új eszközökre. És amikor Mr. Seibert nemrég a Signal alkalmazásban kereste az üzeneteket, nem találta meg.

„Sok a kérdés – nem hiszem, hogy ez a válasz bárki számára is kielégítő” – mondta Nick Aiossa, a Transparency International EU korrupcióellenes elemzőközpont igazgatója. Megkérdőjelezte, hogy miért nem hozták nyilvánosságra a szövegeket, ha létezésükről már 2021-ben tudtak.

Bár különböző kormányok eltérő módon viszonyulnak az elektronikus üzenetekhez az információszabadságról szóló törvények értelmében, egyes helyeken, köztük számos amerikai államban és némely esetben, pl. az amerikai szövetségi kormányzatban is, nyilvános iratként kezelik azokat.

Az Európai Bizottság azonban ellenállt a politika megváltoztatásának vagy a további információk közlésének, még a folyamatos kritikák ellenére is. A szöveges üzenetek feldolgozása, amelyet Brüsszelben gyakran „Pfizergate”-ként emlegetnek, állandó politikai kérdés volt von der Leyen számára. Ez még egy bizalmatlansági szavazást is eredményezett ellene a nyár elején, ami több mint egy évtizede az első ilyen jellegű.