EP-választások: bemutatkozik Kárpátalja magyar jelöltje ‒ Ferenc Viktória

Az anyaországban elkezdődött az idei európai parlamenti és az önkormányzati választások hivatalos kampányidőszaka. Az európai parlamenti választások június 9-én lesznek, ahol pártokra, illetve azok listáira lehet szavazni. A jelölőszervezetek maximum 21 fős listát állíthatnak. A választási részvételtől függően egy mandátum megszerzéséhez nagyjából 180 ezer voksra lesz szükség. Vagyis minél több szavazat érkezik egy pártra, annál több képviselője lesz az EP-ben. A magyarországi kormánypártok, a Fidesz–KDNP jóvoltából közösségünknek az elmúlt tíz évben volt képviselője az Európai Parlamentben. A kárpátaljai magyarság ügye Európában és a világban Bocskor Andreának köszönhetően vált ismertté.

A tíz év után leköszönő Bocskor Andreát jelöltként az Ungvárhoz közeli Pallóban született és felnőtt Ferenc Viktória váltja, aki az előkelő 7. helyen szerepel a Fidesz–KDNP EP-listáján. Interjúnkban a kárpátaljai képviselőjelöltet igyekszünk bemutatni olvasóinknak.

– Elárulna valamit családjáról, tanulmányairól?

– Ungvár közelében, egy alig ötszáz fős kis faluban, Pallóban születtem magyar családban, harmadik gyerekként. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy magyarként neveltek és magyar tannyelvű iskolába írattak, ahol lelkiismeretes tanáraim segítségével megtapasztaltam a tanulás örömét és a benne rejlő lehetőségeket.

– A beregszászi Rákóczi-főiskolán szerzett angol–történelem szakos diplomát, ahol fiatalon aktív szervező, közszereplő volt, a Hallgatói Önkormányzat elnöke.

– Érettségi után nem volt kérdés, hogy szeretnék továbbtanulni. A beregszászi főiskola angol–történelem szakára jelentkeztem, és nagyon hamar rájöttem, hogy itt nemcsak a tudásom, de az önértékelésem is gyarapodhat. A főiskolai közeg, a vezetőség, a tanáraim attitűdje, de még a falak néma kétnyelvű táblái is azt üzenték: kisebbségi magyarként is lehetsz valaki, van helyed a világban!

Ebből az indíttatásból csatlakoztam a Hallgatói Önkormányzat elnökségéhez is, előbb kulturális ügyvivőként, majd elnökként. Nagyszerű élmény volt ebben a kreatív és lelkes csapatban dolgozni, vezetni a magyar diákságot, létrehozni a saját magyar világunkat, megtapasztalni az erőnket, amivel teremteni tudunk.

– 2011-ben alapító elnöke volt a kárpátaljai doktoranduszok szervezetének, a Momentum Doctorandus (MD) egyesületnek…

– Igen, 2006-ban ugyanis doktori tanulmányokat kezdtem a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájában, és ahogy a tanulmányi évek leteltek, készültem a szigorlatra, gyűjtöttem a disszertáció megírásához az anyagokat, aktívan kutattam és publikáltam. Ennek köszönhetően kialakult egy erős kapcsolati hálóm nemcsak a kárpátaljai doktori hallgatókkal, de a Kárpát-medence más magyar közösségeinek doktoranduszaival is, akiknek ebben az időben már volt saját szervezetük, és biztattak, hogy mi is hozzuk létre a sajátunkat, így lehetőség nyílna az együttműködésre szervezeti szinten is.

Nagyon büszke vagyok a szervezet sikereire és az utódok kitartó munkájára, aminek eredményeként 2021-ben Bonis Bona díjat nyert az MD kiváló tehetséggondozó szervezet kategóriában. Ezzel párhuzamosan nemzetközi szinten is foglalkoztam a doktoranduszok érdekképviseletével, alelnöke voltam a Postgraduates’ International Networknek, amely egy, a fiatal kutatók szervezeteit tömörítő, budapesti székhelyű nemzetközi ernyőszervezet.

– Ösztöndíjasként megfordult Magyarország Tallinni Nagykövetségén és a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében Argentínában. Milyen tapasztalatokat sikerült szereznie ezeken a távoli helyeken?

– Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy a terveimhez mindig kaptam megfelelő támogatást. Magyarország Tallinni Nagykövetségére a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram külföldi programszakaszában kerültem, ahol két hónap alatt a közigazgatás számára hasznosítható jó gyakorlatokat gyűjtöttük. Argentínába pedig a Miniszterelnökség Kőrösi Csoma Sándor Programjának ösztöndíjasaként jutottam el. A tengerentúli helyszínen – bár mindenki ismerte Puskás Pancho nevét – kihívást jelentett megértetni a helyiekkel, hogy Ukrajnában születtem, de magyar vagyok. Ez a körülmény arra sarkallt, hogy válasszak olyan beszédmódot, használjak olyan ismertebb kisebbségi példákat, amelyekből ők is megértik a származásom főbb jellegzetességeit: megtanultam nemzetközi szinten gondolkodni erről a témáról és így képviselni származási közösségemet. Argen­tína lakosságának jelentős többsége (főleg spanyol és olasz) bevándorlók leszármazottja: értik és saját bőrükön tapasztalják, hogy nem mindig az a nyelv az anyanyelvük, ami az állam nyelve, nem mindig az a családjuk kultúrája, ami az ország kultúrája, de ez a kettő jól megfér egymás mellett. Számomra felemelő pillanat volt, amikor az argentin függetlenség kikiáltásának kétszáz éves évfordulójára (2016. június 9.) rendezett ünnepi kavalkádban, a magyar kolónia képviselői mellett felvonuló görög közösségből egy férfi azt kiáltotta spanyolul: „Éljen a haza! Éljen a függetlenség! Éljenek a közösségek!” („Viva la Patria! Viva la independencia! Vivan las colectividades!”), amire a jelen lévő népes közönség egy emberként válaszolta: „Viva, viva, viva!”

– Sokan a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatójaként ismerték meg a nevét, a kárpátaljai régió, az itt élő magyar közösség helyzetét feltáró kutatásai kapcsán.

– 2013 februárjától a Nemzetpolitikai Kutatóintézet főállású kutatójaként kezdtem el dolgozni, ahol főleg a Kárpátaljával kapcsolatos kutatások, illetve az oktatást, az oktatás nyelvét érintő kérdések tartoztak feladatkörömbe. Ezenkívül az elmúlt években több olyan kutatócsoport munkájában is részt vettem, illetve önálló kutatást is vezettem, amelyek egyszerre négy régióra (Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja) kiterjedő, Kárpát-medencei szintű összehasonlításra törekedtek többek között a magyar szülők többségi iskolaválasztása, a magyar iskolák pedagógusainak utánpótlása, család- és ifjúságkutatás témákban.

Őszintén hiszem, hogy az így felhalmozott tudás és tapasztalat hozzájárult ahhoz, hogy én kaptam az EP-képviselő-jelöltség megtisztelő lehetőségét, hiszen ez a „csomag” minden bizonnyal hasznosítható az európai parlamenti munkában is.

– Elindult a kampány, milyenek az első tapasztalatai?

– A kampány április 19-én indult Budapesten, a Millenárison, az EP Választási Manifesztumot bemutató rendezvénnyel, ahol a miniszterelnök, a külügyminiszter és az EP-listavezető mondott beszédet. Az ezt követő hétvégén, az aktivistahálózat jó szervezettségének eredményeképpen össze is gyűlt a szükséges számú ajánlás, és elsőként vette nyilvántartásba a Fidesz–KDNP EP-listáját a választási iroda.

Jómagam épp Nyíregyházán tartózkodtam ezekben a napokban, ahol nagyon sok kárpátaljai magyar talált átmeneti menedéket. A városban azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan jönnek aláírni, fiatalok éppúgy, mint idősebbek.

Manapság jelentős súlya van az emberek elérésében a közösségi média felületeinek is. A közösségi oldalamon napi rendszerességgel üzenek a kárpátaljai magyar közösségnek és azoknak, akiknek fontos a közösség sorsa.

– Mit üzen a Kárpátalján élő magyaroknak?

– Ugyan néhány éve már Magyarországon élek, de ezer szállal kötődöm Kárpátaljához, kutatom a közösség anyanyelvi jogait, magyar tannyelvű oktatását, társadalmi helyzetét, emellett pedig gyakran utazom Kárpátaljára, oktatok a beregszászi főiskolán. Pontosan ezért a béke és ezen belül a békés kárpátaljai hétköznapok helyreállítása a legfontosabb cél számomra.

Büszkeséggel tölt el, hogy száz év megpróbáltatásai után is számottevő kárpátaljai magyar közösségről beszélhetünk, és még a mostani helyzet sem tudta megtörni az itteni magyarság szívósság.

Ha megengedi, kiegészíteném a kérdésfeltevést, és nemcsak a Kárpátalján élő, de a Kárpátaljáról elszármazott közösséget is arra hívom, hogy támogassa szavazatával június 9-én a nemzeti listát, ezzel származási közösségét. A kárpátaljai magyarok közössége akkor is közösség marad, ha földrajzilag most épp nem egy helyen tartózkodnak a tagjai.

– Megválasztását követően képviselői munkájának melyek lesznek a legfontosabb prioritásai?

– Az eddigi tevékenységeim (kutatási tapasztalat, közösségszervezés, társadalmi munka) során szerzett képességeimet szeretném az EP-ben is hasznosítani. Küldetésemnek tekintem az ukrajnai és kárpátaljai, nemzetpolitikai szempontból fontos események figyelemmel kísérését, a külhoni magyarok anyanyelvhasználata és anyanyelvű oktatása szempontjából elengedhetetlen jogi keretek megteremtését, fenntartását és alkalmazását a Magyarországgal szomszédos országokkal szoros együttműködésben.

Eltérő vélemények vannak a Kárpátalján maradt magyarok számát illetően, de egyet leszögezhetünk: ha már csak egy maroknyi magyar élne is Kárpátalján, ugyanúgy jár számukra a szabad identitásválasztás, a saját érdekképviselet, az anyanyelvű iskolaválasztás, a hivatali anyanyelvhasználat joga és a hatékony államnyelv-elsajátítás lehetősége. Szeretnék az Európai Parlamentben hangot adni a kárpátaljai magyarok itt felsorolt jogos igényeinek, folytatva ezzel elődöm, Bocskor Andrea munkáját.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)