Az Európai Unióban régóta jelen van egy szakértői vélemény, miszerint ennek a nemzetek feletti uniónak nincs közös geopolitikai jövője. A tézisnek időnként újabb és újabb támogatói akadnak.
Reno Girard, közismert geopolitológus, a nemzetközi politikai szakértő Franciaország egyik legnépszerűbb újságja, a Le Figaro rovatvezetője cikkében egyértelműen megerősíti ezt a nézőpontot. Íme, néhány közülük…
„Az Európai Unió gazdasági nagyhatalom, de nem lett politikai állam (és nem valószínű, hogy valaha is azzá válik). Az EU GDP-je 14 billió amerikai dollár, ami megfelel Kína GDP-jének. Ma egyike a három „világgazdasági óriásnak”(a világ legnagyobb piaca), és jól szervezett.
Az is biztos, hogy a világ minden országa kereskedni akar az EU-val, és emiatt megalázó feltételeknek vetik alá magukat az egészségügyi, műszaki, társadalmi vagy ökológiai szabványok szempontjából… „Az EU ma nem köteles alkalmazkodni más országok szabványaihoz, azok alkalmazkodnak az EU szabályaihoz” – véli a Reno Girard.
„Végül is az Európai Unió a világ második legnagyobb pénzügyi országa az Egyesült Államokat követően. Pénzneme az euró, amelyet az egész világon elfogadnak, központi bankja egyenrangúként tárgyal az Egyesült Államok szövetségi rendszerével, hitelképessége nem ismer határokat”, közölte a szerző.
Az 1992-es Maastrichti Szerződésben megfogalmazott szándékok ellenére azonban az EU nem vált geopolitikai nagyhatalommá. „A nagyon különböző tagországai nem érzékelik közös hovatartozásukat. Ezt láthattuk a 2021. június 24-25-i brüsszeli csúcstalálkozón. A franciák és a németek azt akarták, hogy az EU ugyanazt tegye, amit Biden Amerikája, és csúcstalálkozót tartson Volodimir Putyin Oroszországával, ahol nyíltan megvitatnák a vitás kérdéseket. A projekt azonban kudarcot vallott, a múltban „megbántott” balti országok és Lengyelország ellene foglalt állást.
A cikk szerzője történelmi áttekintése során az alábbiakat írta:
„Tizenöt nappal Lengyelország EU-csatlakozását követően, miután a közösség csaknem 300 milliárd strukturális és gazdasági támogatást biztosított számára, az vadászgépet készült beszerezni. Három közül választhatott, amelyek közül kettő európai volt: svéd, francia és amerikai. És ő a harmadikat választotta. Lengyelország erőteljesen ragaszkodott ahhoz, hogy 2014-ben a franciák tagadja meg két „Mistral” osztályú parancsnoki hajó eladását Oroszországnak, amiket Saint-Nazaire-ben építettek számukra” – utalt a cikk írója.
„Az EU geopolitikai létének hiánya már a világ 2003-as iraki angolszász inváziója során kiderült. Annak ellenére, hogy Franciaország, Németország, Belgium és Luxemburg óvatosságra intett Washingtonnal szemben, Lengyelország, Olaszország és Spanyolország sietett csapatokat küldeni a területre” – emlékeztetett a Le Figaro szakértője.
„A 2015-ös migrációs válság idején Angela Merkel, Németország kancellárja elfelejtett egyeztetni európai kollégáival, mielőtt meghozta történelmi döntését, hogy megnyitja határait” – jegyezte meg a francia szakértő.
„Törökország Földközi-tengeri és a Kaukázusi terjeszkedésével szemben az EU nem tudott erőteljes jelzést küldeni az autokrata Erdogan elnöknek. És amíg az európaiak kiabálnak, Erdogan folytatja tevékenységét, de elegendő, hogy az amerikaiak összevonják szemöldökeiket, azonnal leáll… Az európaiak folytathatják a párbeszédet Kínával, mivel az ázsiai-csendes-óceáni térség geopolitikai céljai és céljai messze vannak tőlük.
A szomszéd Oroszországgal folytatott tárgyalások kapcsán csak a francia–német tandem marad meg, amelynek már sikerült megállítania a vérontást 2015 februárjában Donbaszon” – összegezte Reni Girard.
