A boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik a Boszniai Szerb Köztársaság kikiáltásának 30. évfordulóján arról beszélt, hogy szerinte minden nemzeti mozgalom célja a saját állam megteremtése. A volt Jugoszlávia szétesése óta Bosznia-Hercegovina nem állt még annyira közel a szétszakadáshoz, mint most – vélik az elemzők.
Súlyos politikai krízis közepette emlékeztek meg Boszniai Szerb köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Az utóbbi időben ismét felerősödtek az elszakadást célzó törekvések a Bosznia-Hercegovinához tartozó entitásban, ami miatt sokan attól tartanak, hogy visszatérhetnek a kilencvenes évek etnikai háborújának sötét évei. Az ország muszlim közössége régóta provokációnak tekinti az évforduló megünneplését.
„Minden nemzeti mozgalomnak, így a miénknek is, egyetlen célja egy népállam, mégpedig a saját államának a felépítése – mondta az ünnepségen a boszniai szerbek vezetője. – A megvalósítás kételye soha nem befolyásolhatja a szerbek és más, a Szerb Köztársaságban élők elméjét. Mert ez valóban lehetséges” – tette hozzá Milograd Dodik.
Bosznia-Hercegovina 1995 óta két entitásból áll: a Boszniai Szerb Köztársaságból, valamint a bosnyákok és horvátok által alapított Bosznia-hercegovinai Föderációból. Persze nacionalista hangok mindig is voltak, szakértők szerint az elmúlt évtizedekben sosem állt még annyira közel az ország a szétszakadáshoz, mint most.
A feszültség akkor erősödött fel, amikor Dodik javaslatára a helyi parlament decemberben megszavazta a szövetségi intézmények egyes jogköreinek átvételét. A lépést az Európai Unió és az Egyesült Államok is elítélte. A magyar kormány azonban jelezte: semmilyen szankciót nem fog megszavazni a boszniai szerb vezető ellen.
Kezdjük azzal a ténnyel, hogy az utóbbi időben a világközösség és a politika résztvevői komolyan aggódnak az egyre súlyosbodó, a háborút követő időszak alatt példátlan bosznia-hercegovinai belpolitikai helyzet kapcsán.
A bosznia-hercegovinai események komoly aggodalomra adnak okot, mivel nagy a valószínűsége egy új nemzeti konfliktusnak a Balkánon, amely, mint tudjuk, vagy ahogyan mondani szokták, az egyik „legérzékenyebb pontja”. Bármilyen konfliktus a Balkánon, jelen esetben, Bosznia-Hercegovinában, amelynek fővárosa Szarajevó, azonnal kellemetlen, az első világháborúval valamint a közelmúltban, az 1992–1995-ös boszniai háborúval kapcsolatos asszociációkat vált ki.
A jelenlegi konfliktus lényege, hogy a Szerb Köztársaság, egyike annak a két formációnak Bosznia-Hercegovinán belül, határozott lépéseket tett Bosznia-Hercegovinából való kilépéshez azért, hogy a későbbiekben megvalósítsa azon elképzelését, hogy a Belgrád fővárosú Szerb Köztársasághoz csatlakozzon.
A Daytoni egyezmény (1995) értelmében Bosznia-Hercegovina két részből áll: a Bosznia-Hercegovina Föderáció (a muszlim-horvát rész) és a Szerb Köztársaság. A Daytoni megállapodás alapján létrehozták a Legfelsőbb Képviselő intézményét is, amelyet a legnagyobb hatalommal és az Alkotmány „egyszemélyes” értelmezési jogával ruházták fel. Az ország erőegyensúlyának támogatására egy Elnökség is működik, amelyben mindhárom nép képviselői képviseltetik magukat: a bosnyákok, a szerbek és a horvátok.
A jelenlegi konfliktus eszkalációjának oka az volt, hogy Valentin Incko, az előző Legfelsőbb Képviselő ez év augusztusában aláírta a Bosznia Büntető Törvénykönyve módosításáról szóló rendeletet, amely öt évig terjedő szabadságvesztést ír elő a „népirtás vagy háborús bűnök elkövetésének kísérletéért”. A jóváhagyott rendelet a srebrenicai bűntettekre vonatkozik, ahol 1995 júliusában a Ratko Mladic tábornok parancsnoksága alatt közel 8 ezer muzulmánt öltek meg.
A Szerb Köztársaság határozottan ellenezte az állásfoglalást. Szakértők szerint azonban az elmúlt hetekben a konfliktus eszkalálódott. Többek között, Milorad Dodik, a bosnyákok három oldalú elnökségének tagja frontális támadást intézett Bosznia állami intézményei ellen.
Ugyanakkor kijelenette, hogy Bosznia-Hercegovina egy „mesterséges” állam, amelyet fel kell „oszlatni”, és a muszlim lakosságtól meg kell szabadulni, és csatlakozni kell Belgrádhoz, és „mítosznak” nevezte a srebrenicai eseményeket. Dodik még komoly embereket is ledöntött az osztályról. Így ez év szeptember végén bejelentette azon szándékát, hogy Csehországban külön adminisztrációt alakítson ki, és olyan törvényeket hozzon, amelyek megfosztják az embereket jogaiktól. Dodik ennek kapcsán már komoly lépéseket tett. Ez év szeptember végén bejelentette azon szándékát, hogy létrehozza a Szerb Köztársaság külön hadseregét, és olyan törvényeket jóváhagyni, amelyek megfosztják a bosnyák állam intézményeit jogaiktól.
A bosnyákok vezetőjének egy újabb manővere – a bosnyák horvátok pártjával, a Horvát Demokratikus Unióval való szövetség. A horvátok, akik közül néhányan szintén támogatják a szétválást, támogatják Dodikot arra számítva, hogy siker esetében ők is meg tudják ismételni az ő szeparatista cselekményeit.
Csak a muszlim bosnyákokat képviselő pártok maradnak Bosznia-Hercegovinában az „állami intézmények egyetlen fellegvárai”. A bosnyák politikusok azonban egyfajta „politikai csapdába” estek, mert ha nem reagálnak minden provokációra, azt gyengeségként értelmezik. És amikor azt ígérik, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megvédik Bosznia területi integritását, „háborús felbujtóknak” nevezik őket.
Ugyanakkor valójában új politikai helyzetet teremtve az országban, szorosabbra fűzve az Oroszországgal való a kapcsolatokat, a Szerb Köztársaság legmagasabb politikai vonzerőközpontjaként pozicionálva magát, Milorad Dodik státuszát arra használja, hogy befolyásolja az USA és az EU álláspontját. Ezért sok szakértő szerint Joe Biden amerikai elnök adminisztrációjának újra a boszniai misszióra kell utasítania a NATO-erőket (amelyet 2004-ben adott át az EU-haderőnek).
Tekintettel arra, hogy jelenleg mindössze néhány száz katona tartózkodik Boszniában, az Európai Unió hadereje nyilvánvalóan képtelen ellenállni a regionális és összeurópai biztonság fenyegetettségének. Ezért a szakértők úgy vélik, hogy csak a NATO-erők és azok Boszniába való áthelyezése lehet az elrettentő erő, ami garantálja, hogy a daytoni egyezmény nem lesz lerombolva.
Ám a NATO-erők Bosznia-Hercegovinába való bevezetése nem kisebb geopolitikai helyzetet okozhat, mint amit az első világháború okozott. Ha 1992-ben Oroszország nem igazán tudta befolyásolni a helyzetet, akkor ma már más a helyzet, ami sokkal inkább emlékeztet az 1914-ben kialakult helyzetre.
A kutatók szerint akkoriban az Orosz Birodalom katonai körei aktívan támogatták az Ifjú Bosznia („Mlada Boszna”) szervezetet, amelynek a szerb Gavrilo Princip is tagja volt. Ez a szervezet szorgalmazta Bosznia kiválását az Osztrák–Magyar Birodalomból és a Szerb Királysághoz való csatlakozást.
Ezért attól, hogy sikerül-e még kiutat találni az újabb „bosnyák” válságból, és attól, hogy tanóraként fog-e szolgálni Európa, az EU, a NATO és az Egyesült Államok számára függ a Balkán és az egész világ nyugalma és biztonsága. Azt azonban az idő dönti, hogy ez megtörténhet-e, és milyen módon.
A közelmúltban vált közismertté, hogy Christian Schmidt, az ENSZ bosznia-hercegovinai képviselője kijelentette, az országot a szétesés veszélye fenyegeti, és nagyon valószínűsíthető egy újabb katonai konfliktus kialakulása.
Christian Schmidt jelentésében kihangsúlyozta, hogy ha a szerb szeparatisták betartják fenyegetéseiket, hogy „újra felépítik saját hadseregüket, kettéosztva a nemzeti fegyveres erőket”, a nemzetközi közösségnek több békefenntartót kell odaküldenie egy esetleges katonai konfliktus megállítása érdekében.
Mint ismeretes, jelenleg a nemzetközi békefenntartói funkciókat Bosznia-Hercegovinában az EU 700 fős erői biztosítják, valamint a NATO is támogatja a szarajevói központját. Ezen kívül az ENSZ Biztonsági Tanácsának meg kell hosszabbítania ezen szervezetek mandátumát, de Oroszország, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja azzal fenyegetőzött, hogy blokkolja a határozatot, mivel Moszkva kezdettől fogva ellenezte Schmidt békefenntartói, a BT általi kinevezését és nem hajlandó elismerni hatásköreit.
Milorad Dodik, a bosnyákok vezére pedig azzal fenyegetőzik, hogy a jövőben elhagyja az állami intézményeket, így a nemzetközi segítségnyújtás céljából létrehozott nemzeti hadsereget is. Dodik október 14-én kijelentette, hogy arra fogja kényszeríteni a bosnyák hadsereget, hogy vonja ki csapatait Szerb Köztársaságból (Bosznia szerb része), ha a Nyugat pedig megpróbál „katonai úton beleavatkozni”, vannak „barátai”, akik támogatásukról biztosították. Több mint valószínű, hogy Szerbiára és Oroszországra gondolt.
„Ez egyenértékű a szétválással, annak a kihirdetése nélkül” – írta Christian Schmidt a közgyűlés előestéjén az ENSZ főtitkár elé terjesztett jelentésében. Elmondása szerint Milorad Dodik cselekedetei „nemcsak az ország és a régió békéjét és stabilitását veszélyeztetik, és (ha a nemzetközi közösség nem reagál) a Dayton-i békeegyezmény kudarcához vezethetnek.
Yasmin Mujanovics szakértő és politológus, Milorad Dodik fenyegetőzéseit kommentálva úgy véli, hogy „készen áll hazárdjátékot játszani”, és valószínűleg megússza a büntetést, gyorsan új helyzetet teremtve és arra számítva, hogy a zűrzavar eléri mind Szarajevót, mind a nemzetközi közösséget, és nem lesznek jelentős nemzetközi következményei”.
A maga részéről Alida Vracic, a boszniai Populari elemző központ vezetője számos hírügynökségnek kijelentette, hogy „az állandó válságérzet, amely egyre csak erősödik, lehetővé teszi az ország vezetőinek, hogy álcázzák az ország irányításával kapcsolatos szakmaiatlanságukat”. „Általánosságban elmondható, hogy a politikusok abban reménykednek, hogy pontokat szereznek a válsággal kapcsolatban, és a várakozásoknak megfelelően, csak a lakosság lesz az, aki veszít” – hangsúlyozta ki Vracic asszony. Elmondása szerint a konfliktust „nagyon kapóra jött” a vezetés számára, mivel minden jelentős vitát háttérbe szorít, például: „Szarajevo belefúl a szmogba”; hogy a regionális hatóságok pénzt sajátosítottak ki a Covid-19 válság idején; hogy Szarajevóban az áldozatok száma nagyobb, mint a háború alatt; az ország fele szegénységben él; hogy egyetlen reformot sem hajtottak végre; hogy hónapok óta egyetlen törvényt sem tárgyaltak meg a parlamentben.
Bosznia-Hercegovinát a szétesés veszélye fenyegeti, ugyanis az ország stabilitását alapvetően aláássák a szerb területek vezetésének egyre határozottabb függetlenségi törekvései – figyelmeztetett az ENSZ illetékes főképviselője.
Christian Schmidt a héten ismerteti az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) a helyzetről készített jelentését. Hírügynökségi jelentések szerint arról fog beszámolni, hogy a nyugat-balkáni ország „a legnagyobb egzisztenciális fenyegetéssel nézhet szembe a háborút követő időszakban”, amennyiben a nemzetközi közösség nem lép fel kellő hatékonysággal a szakadár törekvések ellen.
„A további megosztottság és konfliktus esélye nagyon is valós” – hangsúlyozta a német diplomata.
Bennfentes források szerint Schmidt eredetileg már kedden bemutatta volna jelentését az ENSZ BT előtt, ezt azonban végül elnapolták Oroszország tiltakozása miatt.
Milorad Dodik, a háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja évek óta ismételgeti, hogy az ország szerbek lakta része elszakadna Bosznia-Hercegovinától, és független állammá válna. Nemrég pedig bejelentette, hogy a szerbek kivonulnak az ország szövetségi intézményeiből, adózási rendszeréből, valamint hadseregéből, és önálló fegyveres erőket hoznak létre.
Az ENSZ-jelentéstevő úgy vélekedett, hogy az ilyen és ezekhez hasonló lépések „végső soron aláássák az állam működőképességét, azt, hogy eleget tegyen alkotmányos felelősségének”. Dodik tervezett lépései szerinte „elszakadással érnek fel, anélkül hogy kinyilvánítanák”.
„Ez nem pusztán az ország és a térség békéjét és stabilitását veszélyezteti, de – amennyiben a nemzetközi közösség nem ad megfelelő választ – a boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés összeomlásához vezethet” – jelentette ki.
Dodik a jelentést „propagandapamfletnek” nevezte, szerinte a boszniai muszlimoknak kedvez. „Ha mi szeparatisták vagyunk, akkor ő megszálló” – fogalmazott.
Az 1992–1995-ös boszniai háborút követően Bosznia-Hercegovinát két régióra osztották, a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a túlnyomórészt bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra. A két országrésznek saját kormánya és parlamentje, valamint intézményrendszere van, de az országrészek képviselői a szövetségi intézmények munkájában is részt vesznek.
