Felfüggesztették hivatalából vasárnap Ekrem Imamoglut, Isztambul korrupció és terrorizmus gyanújával őrizetbe vett ellenzéki polgármesterét – közölte a török belügyminisztérium, számolt be az MTI.
Az illetékes török törvényszék korábban vizsgálati őrizetet rendelt Imamogluval szemben vesztegetés gyanúja miatt, így a tárgyalásáig rácsok mögött kell maradnia.
Az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) politikusa időközben bejelentette, hogy nem fog meghajolni a nyomásnak. „Kéz a kézben fogjuk ezt a csapást, ezt a demokráciánkon ejtett fekete foltot kimetszeni” – írta az X-en. „Egyenesen állok, nem fogok meghajolni” – hangsúlyozta, s egyben felhívta követőit, hogy ne hagyjanak fel a reménnyel.
Imamoglunak korrupción kívül terrorvádak miatt is felelnie kell. Az illetékes bíróság azonban úgy fogalmazott, hogy jelen pillanatban fegyveres terrorszervezet támogatása vádpontban még eltekintenek a letartóztatásától a sürgős gyanú ellenére, mivel már döntöttek letartóztatásáról pénzügyi bűncselekmény gyanúja miatt.
A várakozások szerint az isztambuli városi tanács, amelyben a CHP többséggel rendelkezik, a napokban ügyvivő polgármestert választ. A török belügyminisztérium tudatta azt is, hogy két másik kerületi polgármestert is felmentettek.
A török elnök legfőbb riválisát, akit a vasárnapi előválasztáson jelöltek volna a 2028-ra tervezett elnökválasztásra, szerdán vették őrizetbe. A CHP „a leendő elnök elleni puccskísérletnek” nevezte a polgármester elleni hatósági fellépést. A Halk TV helyi televízió beszámolója szerint vasárnap hosszú sorok voltak Isztambul, Ankara, Izmir, Kahramanmaras és Adiyaman választóhelyiségei előtt, ahol nemcsak párttagok, de bármely török állampolgár leadhatja szavazatát a CHP leendő elnökjelöltjére.
Az ellenzéki politikai erő szerint Imamoglut azért vették őrizetbe, mert veszélyt jelent Recep Tayyip Erdogan török elnökre.
Mansur Yavas, Ankara CHP-s polgármestere Imamoglu őrizetbe vételét az igazságszolgáltatás szégyenének nevezte.
Az isztambuli kormányzóság március 26-ig meghosszabbította a szerda óta érvényben lévő gyülekezési tilalmat, és újabb beutazási korlátozásokat rendelt el a városba esetlegesen „gyülekezés céljából” érkezők számára.
Ali Yerlikaya belügyminiszter vasárnap arról számolt be, hogy a rendőrség 323 embert vett őrizetbe kilenc városban, így Isztambulban, Izmirben, Ankarában, Edirnében, Canakkalében, Adanában és Antalyában. Hangsúlyozta: nem fogják eltűrni a közrend megzavarását.
A rendőrség paprika sprayvel, könnygázzal, illetve vízágyúkkal oszlatta a rendvédelmi szervek tagjaira petárdákat és más tárgyakat dobáló tüntetőket.
Törökország megerősítette Ukrajna támogatását a Krím félsziget az Oroszországi Föderáció általi annektálásának 11. évfordulója alkalmából, amelyre 2014. március 16-án illegitim népszavazás révén került sor, olvasható a török külügyminisztérium honlapján.
„A Krími Autonóm Köztársaság Oroszország általi, tizenegy évvel ezelőtti illegitim népszavazás útján történt annektálásának évfordulóján megerősítjük, hogy Törökország nem ismeri el a Krím-félszigeten kialakult „de facto” helyzetet, amely sérti a nemzetközi jogot, és támogatjuk Ukrajna területi integritását és szuverenitását” – szögezte le a török külügyminisztérium.
A török külügyminisztérium többek között hangsúlyozta a krími tatárok, a félsziget őslakosai ügyének fontosságát.
„Továbbra is szorosan figyelemmel kísérjük a krími fejleményeket, beleértve a krími tatárok, a félsziget őslakosainak helyzetét, és a nemzetközi közösség napirendjén tartjuk őket”, áll a közleményben.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megbeszélést folytatott a török kormány és az üzleti szektor képviselőivel, ahol az Erdogan elnökkel Ankarában kötött megállapodásokat tekintették át.
Fontos, hogy a török vállalkozások már jelen vannak Ukrajnában. Országunk értékeli ezt, valamint Törökország támogatását és segítségét, különösen a Bayraktar drónok szállítását – hangsúlyozta az ukrán vezető csütörtök délutáni bejegyzésében.
A tárgyaláson több kulcsfontosságú témát érintettek: az igazságos és tartós béke elősegítését, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését, az együttműködési lehetőségeket különböző típusú drónok gyártásában, valamint török cégek részvételét Ukrajna újjáépítésében.
Zelenszkij kiemelte, hogy Ukrajna stratégiai partnerként tekint Törökországra a biztonsági garanciák szempontjából is, és készen áll a szabadkereskedelmi megállapodás ratifikálására is.
A török védelmi minisztérium csütörtökön bejelentette, hogy szükség esetén Törökország kész katonai erőket küldeni Ukrajnába a béke biztosítása érdekében – számolt be az MTI.
„Egy esetleges misszióhoz való hozzájárulás tervéről minden érdekelt féllel egyeztetünk, amennyiben úgy döntenek, hogy az szükségessé válhat a térség stabilitásához és békéjéhez” – olvasható a tárca közleményében, amelyben egyúttal leszögezik:
Törökország nélkül nem lehet Európa békéjét garantálni.
Emlékeztettek arra is, hogy Ankara az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a NATO tagjaként, illetve fejlődő hadiiparával „Európa biztonsági struktúrájának elválaszthatatlan része, erős hadseregével pedig fontos szerepe van a régiós válságok megoldásában”.
Törökország 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz és az Egyesült Államok után a szövetség második legnagyobb hadseregével rendelkezik.
Good conversation with the UK’s PM @Keir_Starmer today. 🇳🇴 and 🇬🇧 are well aligned on continued support for Ukraine, with a clear expectation that Ukraine must have a seat at the table and that Europe must participate with a unified message in future peace negotiations.
Törökország vezetése következetesen elutasította Donald Trump azon tervét, hogy több mint kétmillió palesztint telepítsenek ki a Gázai övezetből, amelyet az Egyesült Államok ellenőrzése alá vonnának, és a „Közel-Kelet riviérájává” változtatnának. Recep Tayyip Erdogan figyelmeztette az USA elnökét, hogy hozzáállása veszélyezteti a regionális stabilitást.
Recep Tayyip Erdogan török elnök megismételte korábbi kijelentését, mely szerint „Izrael gázai támadása népirtással ér fel”, miközben nemzetközi intézkedéseket követelt Benjamin Netanjahu kormánya ellen.
Fagyossá válhat a török–amerikai viszony
Az efféle kijelentések valószínűsíthetően nem lesznek pozitív hatással a két fél közötti viszonyrendszerre, pedig Törökország az Egyesült Államok fontos szövetségesének számít a térségben. A két ország számos területen működik együtt, különösen a NATO keretein belül, ahol Törökország stratégiai szerepet is betölt a Közel-Keleten és a Fekete-tenger térségében. Emellett együtt dolgoztak a terrorizmus elleni harcban, a szíriai válság kezelésében és a védelmi ipari fejlesztésekben is.
Az Egyesült Államokat bíráló kijelentések kétségtelenül feszültebbé tehetik a viszonyt, mivel alááshatják a kölcsönös bizalmat, és megnehezíthetik a későbbi együttműködést. A két fél elidegenedése a NATO egységét is gyengítheti, és akadályozhatja a közel-keleti biztonság, a fegyverbeszerzések vagy a regionális válságok kezelésének koordinációját.
Elmérgesedő szócsaták a török és izraeli kormányzat között
A 2023. október 7-i Hamász-terrortámadást megelőzően a javulás jeleit mutatta Törökország és Izrael viszonya. Erdogan és Benjamin Netanjahu ugyanazon év szeptemberében találkozott New Yorkban, és a török elnök kijelentette, hogy az izraeli miniszterelnök rövid időn belül Ankarába látogat.
A két fél javuló kapcsolatának viszont hamar véget vetett a gázai konfliktus, amelynek során Erdogan kezdeti enyhébb bírálatait egyre élesebb retorika váltotta fel, ami egészen addig fajult, hogy az izraeli felet „népirtással” vádolta meg. A török elnök emellett az izraeli miniszterelnököt „vámpírnak” és „gengszternek” is nevezte, mondván, hogy mind a hazai igazságügyi hatóságok, mind a Nemzetközi Büntetőbíróság határozatai alól kibújik.
Az izraeli kormányfő közleményben reagált a sértegetésekre: „Erdogan, aki népirtást hajt végre a kurdok ellen, és az uralmát ellenző rekordszámú újságírót tart börtönben, az utolsó, aki az erkölcsről prédikálhat nekünk. Az IDF a világ legmorálisabb hadserege, amely harcol, és felszámolja a világ legaljasabb és legbrutálisabb terrorszervezetét, a Hamász-Dáist (Hamász–Iszlám Állam – a szerk.), amely emberiség elleni bűncselekményeket követett el, miközben Erdogan dicséri és vendégül látja magas rangú tisztségviselőit.”
Miért elnéző Recep Tayyip Erdogan a Hamásszal szemben?
Törökország és a Hamász kapcsolata évek óta szoros, mivel Ankara a palesztin ügy egyik legfőbb támogatójaként lép fel a nemzetközi színtéren. Erdogan kormánya politikai és humanitárius segítséget is nyújt a Gázai övezetben működő szervezetnek, miközben, ahogy láthattuk, rendszeresen bírálja Izrael katonai műveleteit és telepespolitikáját. Emellett a Hamász politikai szárnyának több vezető személyisége is Törökországban lelt menedékre.
Ankara számára a Hamász a palesztin ellenállás legitim képviselője, amelyet nem kezel terrorista csoportként. Erdogan hozzáállásával hazája geopolitikai pozícióját is erősíti a Közel-Keleten. Éppen ezért sem meglepő, hogy az izraeli–palesztin konfliktus kapcsán csak az előbbi hibáit nagyítja fel. Példának okáért a török elnök a tűzszünettel kapcsolatban a napokban kiemelte, hogy a Hamász eddig betartotta ígéreteit, és ennek megfelelően halad előre a folyamat. „Mint mindig, az az oldal, amelyben nem lehet megbízni, az az izraeli kormányzat” – tette hozzá.
Regionális ambíciók
Ankara az utóbbi években igyekezett közvetítő szerepet betölteni a közel-keleti konfliktusokban, miközben saját geopolitikai befolyását is növelni kívánta. Erdogan politikájának egyik kulcseleme az volt, hogy egyszerre ápolt jó viszonyt a nyugati hatalmakkal és a muszlim országokkal. Az izraeli–palesztin konfliktus kapcsán azonban a török elnök egyre inkább az iszlám világ védelmezőjeként kíván fellépni, ezzel növelve befolyását az arab és muszlim közösségek körében.
Törökország a diplomáciai színtéren továbbra is aktív maradt: míg Washington és Brüsszel kritikával illette Erdogan álláspontját, addig több arab országban és Iránban egyes politikai erők üdvözölték azt. Ugyanakkor az olyan regionális hatalmak, mint Szaúd-Arábia vagy Egyiptom, nem feltétlenül támogatják Ankara térségbeli dominanciáját. Erdogan stratégiája hosszú távon is kockázatos lehet, mivel a radikális retorika elidegenítheti a nyugati partnereket.
Erdogan célja egy olyan regionális pozíció kialakítása, amelyben Törökország kulcsszereplővé válhat a közel-keleten, és amely révén erősítheti hazai politikai bázisát is. Azonban, ha a diplomáciai szóváltások gazdasági és politikai elszigetelődéshez vezetnek, akkor ez a stratégia visszafelé is elsülhet.
Törökország ideális hely az Oroszország által Ukrajna ellen kirobbantott háború lezárását célzó tárgyalásokhoz, jelentette ki Recep Tayyip Erdogan török elnök egy sajtótájékoztatón, miután Ankarában találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, közölte az Ukrinform.
„A Zelenszkij úrral való találkozásom során kifejeztem, hogy Törökország határozottan támogatja Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. Ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy minden lehetséges támogatást megadunk annak érdekében, hogy a tárgyalási folyamat tartós békével záruljon”, biztosított Erdogan.
Támogatását fejezte ki Donald Trump amerikai elnök azon kezdeményezését illetően, miszerint tárgyalások útján gyorsan le lehet zárni a háborút.
Erdogan azt is bejelentette, hogy országa erőfeszítéseket tesz a fekete-tengeri hajózás biztonsága érdekében.
A török elnök hozzátette: Ankara célja a stratégiai partnerség kialakítása Kijevvel, a kereskedelmi forgalom növelése, valamint a háború következtében elpusztult létesítmények helyreállításának támogatása.
Törökország arra számít, hogy a közeljövőben pontosítják az Ukrajnával kapcsolatos békekezdeményezéseket. Ez valószínűleg 2025 júniusában fog megtörténni, jelentette ki Hakan Fidan, az ország külügyminisztere az Anadolunak adott interjújában.
Elmondása szerint Törökország azzal számol, hogy a közeljövőben kezdeményezést indít az ukrajnai háború megoldására. Valószínűleg ez év júniusára.
„Számos kezdeményezést hallunk Donald Trump amerikai elnöktől ebben az ügyben. Az Oroszországi Föderáció és az Egyesült Államok vezetőinek találkozója előtt azonban szükség van a kulisszák mögötti munkára és az arra való felkészülésre” – hangsúlyozta a török külügyminiszter.
A kurdok vezette SDF 2014‒2017 között ‒ amerikai légi támogatással ‒ jelentős szerepet játszott az Iszlám Állam harcosainak legyőzésében, és máig szíriai fogolytáborokban őrzi a terroristákat. Törökország azonban most az SDF feloszlatását várja az új szíriai vezetéstől.
Törökország „bármit megtesz” a biztonsága érdekében, ha az új szíriai kormány nem tudja kezelni Ankara aggodalmait az Amerikával szövetséges kurd szervezetek miatt, amelyeket terrorista csoportoknak tekint ‒ jelentette ki Hakan Fidan külügyminiszter szombaton.
Törökország az YPG-t, az Egyesült Államokkal szövetséges Szíriai Demokratikus Erők (SDF) élén álló militáns csoportot ‒ amely a többségi iszlamista csoportokkal együtt részt vett az Aszad-rezsim megdöntésében ‒ a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) kiterjesztésének tekinti, amely 40 éve lázad a török állam ellen a kurd önrendelkezésért, és amelyet Ankara, Washington és az Európai Unió is terrorista szervezetnek tart.
Az ellenségeskedések azóta eszkalálódtak, hogy alig két hete megdöntötték Aszad rendszerét, Törökország és az általa támogatott szíriai csoportok pedig már december 9-én elfoglalták Manbidzs kurd városát az SDF-től. A kurd frakciók azonban igyekeznek megtartani az elmúlt 13 évben elért politikai eredményeket.
A France 24-nek adott interjújában Fidan elmondta: Ankara azt a lehetőséget részesíti előnyben, hogy az új damaszkuszi kormányzat „Szíria területi egységével, szuverenitásával és integritásával összhangban” kezelje a problémát, és úgy vélte, hogy az YPG-t azonnal fel kell oszlatni.
„Ha ez nem történik meg, meg kell védenünk saját nemzetbiztonságunkat” ‒ mondta. Arra a kérdésre, hogy ez magában foglalja-e a katonai fellépést, Fidan azt mondta: „ami csak szükséges”.
A Szíriában kialakult új helyzet szerinte rendezni fogja ezeket a kérdéseket de „az YPG/PKK tudja, hogy mit akarunk. Nem akarjuk, hogy bármilyen formában katonai fenyegetést lássunk magunkra nézve. Nemcsak a jelenlegi, hanem a potenciálisat sem” ‒ tette hozzá.
During her visit to Syria's Damascus, German foreign minister Annalena Baerbock did not receive a handshake from de facto leader Ahmad al-Sharaa: "Even when I arrived, it was clear to me that there would obviously be no ordinary handshakes here." pic.twitter.com/42a2lRL5AY
Az Aszad-rezsim megdöntése után eljött az idő Szíria egységére. Törökország erőfeszítéseket tesz a béke megteremtésére a szomszédos országban, és kész együttműködni az új vezetéssel.
Ugyanakkor a Kurdisztáni Munkáspárttal kapcsolatos erők nem tekinthetők legitim félnek Szíriában – mondta Hakan Fidan török külügyminiszter.
„Törökország nagy jelentőséget tulajdonít Szíria szuverenitásának és területi integritásának. A szíriai nép megváltoztatja országa jövőjét. Szíriaiak milliói, akiknek el kellett hagyniuk országukat, most visszatérhetnek az országukba” – mondta Hakan Fidan.
A miniszter hangsúlyozta, hogy Törökország a szomszédos országokkal együtt mindent megtesz Szíria újjáépítéséért, és együttműködik az új vezetéssel.
Az ellenzéki erők különböző csoportokból állnak, de közöttük van egy koordinációs mechanizmus, az egység és a szolidaritás fontos az új szíriai közigazgatás kialakításának folyamatában.
„Ugyanakkor aggódunk az ISIS és más terrorszervezetek miatt. Nem akarjuk, hogy kihasználják ezt a helyzetet. Tárgyalunk amerikai barátainkkal, tudják, hogy jogunk van megvédeni magunkat minden olyan fenyegetés ellen, amely ezektől a terrorszervezetektől származhat. A Kurdisztáni Munkáspárt bármely terjeszkedése nem tekinthető legitim félnek Szíriában, és nem lehet tárgyaló fél” – mondta Fidan.
December 8-án, vasárnap a szíriai ellenzék Egyesült erői bejelentették az ország fővárosának, Damaszkusznak a felszabadítását és Bassár el-Aszad elnök szökését a városból.
A jelentések szerint Aszad egy repülőgépen hagyta el Damaszkuszt ismeretlen helyre. Mohammed Ghazi al-Jalali szír miniszterelnök kijelentette, nem tudja, hol van most Aszad.
During her visit to Syria's Damascus, German foreign minister Annalena Baerbock did not receive a handshake from de facto leader Ahmad al-Sharaa: "Even when I arrived, it was clear to me that there would obviously be no ordinary handshakes here." pic.twitter.com/42a2lRL5AY
The next negotiations between representatives of Russia and the USA have started in Istanbul
This time the negotiations will touch upon the problems of the work of embassies. The Russian delegation arrived at the residence of the US Consul General early in the morning.… pic.twitter.com/9URXOaQVT6
Csatlakozna a NATO-hoz Ciprus – jelentette be nemrégiben Nikosz Hrisztodulidisz. A szigetország elnöke tisztában van azzal, hogy amerikai segítség nélkül erre aligha van esély. De vajon az Egyesült Államok felrúgná-e az Ankarával fenntartott barátságát Ciprusért? Ahhoz ugyanis, hogy bővüljön a védelmi szövetség, a már tag Törökország beleegyezésére is szükség van, mely ezt nem nézi jó szemmel.
Utoljára idén márciusban bővült a NATO Svédországgal, de már több ország is sorban áll azért, hogy tagja lehessen a védelmi szövetségnek, köztük Ukrajna, Georgia, Bosznia-Hercegovina, legutóbb pedig Ciprus jelentette be, hogy csatlakozna a szervezethez. „Ciprus pályázhat a NATO-tagságra, amint fegyveres erői megkapják a szükséges kiképzést és felszerelést az Egyesült Államok támogatásával ahhoz, hogy megfeleljenek a katonai szövetség normáinak” – fogalmazott nemrégiben Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnök.
A bejelentés nem sokkal azután történt, hogy októberben az államfőt Joe Biden amerikai elnök fogadta a Fehér Házban: a felek a stratégiai párbeszéden túl olyan kérdésekben is egyeztettek, mint az ukrajnai és izraeli háborúk, de szóba került Ciprus felosztásának 50. évfordulója is.
Török vétó – máris kudarcba fulladt a terv?
De vajon valóban van esély arra, hogy Ciprus belép a NATO-ba? A kérdés megválaszolásához ugorjunk vissza az időben, és nézzük meg, hogyan alakult a ciprusi kérdés rendezése. Az első kulcsfontosságú dátum 1974. július 20., amikor is Törökország az Attila-hadművelet során bevonult a sziget északi felére. Ciprus azóta, azaz már több mint 50 éve megosztott: északi felén a török ciprióták élnek a kizárólag Törökország által elismert Észak Ciprusi Török Köztársaság területén – amelyet 1975. február 13-án kiáltottak ki –, másik felén pedig a görög ciprióták élnek a Ciprusi Köztársaság területén.
A 2000-es évek elején még látni lehetett a jeleit annak, hogy megoldódhat a ciprusi kérdés. Az ENSZ az akkori főtitkáráról, Kofi Annanról elnevezett Annan-tervvel állt elő, amelynek lényege az volt, hogy a török és görög ciprióták részvételével egy konföderáció jött volna létre a sziget területén. A 2004. április 24-én megtartott népszavazás azonban meghiúsította a terveket: a török ciprióták 65 százaléka támogatta a javaslatot, a görögök 76 százaléka viszont elutasította azt. Az eredmények reprezentatívak voltak, a referendumon a görög ciprióták 89 százaléka vett részt, a törökök esetében hasonló, 87 százalékos volt a részvételi arány.
A 2010-es években a felek között ismét újrakezdődtek a tárgyalások. A 2014-es, az ENSZ közreműködésével lezajlott egyeztetések viszont nem vezettek eredményre, majd a 2017-es svájci tárgyalások is kudarcba fulladtak, és végül a 2023-as tárgyalások során sem történt előrelépés. Mára a szigeten gyakorlatilag patthelyzet alakult ki, amelynek megoldását tovább nehezíti, hogy a görög és a török ciprióták is egészen más forgatókönyvet képzelnek el: előbbiek föderációban látják a megoldást, utóbbiak viszont a kétállami megoldást támogatják.
A ciprusi kérdés tehát a világ egyik leghosszabb ideje megoldatlan konfliktusává vált, amelynek következtében Törökország aligha járulna hozzá ahhoz, hogy Ciprus is helyet kapjon a NATO-ban, noha a sziget déli felén rendszeresen előkerül a csatlakozás kérdése. Ahhoz ugyanis, hogy egy országot felvegyenek a védelmi szövetségbe, minden tagállam egyhangú beleegyezésére szükség van, Ankara viszont élhet a vétó jogával, mondván, amíg a ciprusi kérdés nem rendeződik, nem járul hozzá a felvételhez.
A török külpolitikában pedig egyáltalán nincs jele annak, hogy a közeljövőben változhat az álláspont Ciprussal kapcsolatban. Erre várhatóan akkor kerülhetne sor, ha egyrészt a sziget megosztásának kérdését megoldanák, és egyes vélemények szerint az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok javulásához is szükség lenne.
Mindezek kapcsán figyelembe kell venni, hogy a NATO is igyekszik óvatosabb politikát folytatni a tagságra váró országok ügyében – a szövetség ugyanis mindent megtesz, hogy elkerülje a fegyveres konfliktusok kirobbanásának lehetőségét. Erre jó példa Georgia esete: a kaukázusi ország 1994 óta tagja a NATO Békepartnerség nevű programjának. 2008-ban a védelmi szövetség bukaresti csúcstalálkozóján a tagállamok abban is megállapodtak, hogy ha minden követelményt teljesít, Georgia csatlakozhat a szervezethez.
A háttérben azonban olyan biztonságpolitikai okok húzódnak, amelyek hátráltatják a folyamatot. Georgia területén ugyanis két szakadár régió is fekszik, nevezetesen Abházia és Dél-Oszétia, amelyek függetlenségét Oroszország elismerte, és katonai erővel is jelen van mindkét régióban. Ennek függvényében, noha a NATO támogatja Georgia területi integritását, az orosz katonai jelenlét miatt biztonsági kockázatokat hordoz magában a szervezethez való csatlakozása.
Amerikai támogatásra számít Ciprus
Ciprus esetében viszont a Törökországgal való ellentéten túl más okok miatt is várathat magára a NATO-csatlakozás. Azt ugyanis maga Nikosz Hrisztodulidisz elnök is elismerte, országa még korántsem áll készen arra, hogy a NATO tagja legyen – elsősorban modernizációra van szüksége. Nyilatkozata szerint ugyanakkor arra számít, hogy külföldi partnerei katonai támogatások és együttműködések révén hozzásegítik a tagsághoz.
Ezen a téren Ciprus egyik legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok, amellyel az elmúlt években több katonai és biztonsági megállapodás is született. 2020-ban Washington részlegesen feloldotta a Ciprusra vonatkozó, 1987-es fegyverembargót, szintén négy éve amerikai program keretében ciprusi katonai tisztviselőket és szakembereket képeznek az Egyesült Államokban. 2022-ben pedig Cipruson megnyitották az amerikai támogatással létrejött CYCLOPS nevű kiképzőközpontot.
A megállapodások következtében a sziget déli felén jelentősen megnőtt az amerikai katonai jelenlét, amelyre válaszul Észak-Ciprus aggodalmának adott hangot, mondván az Egyesült Államok és Ciprus közötti stratégiai partnerség kockázatot jelent a régió stabilitására nézve. Felmerült ugyanakkor annak lehetősége is, hogy Cipruson katonai bázist létesítsen Washington, amelyet a török ciprióták erőteljesen elleneznek. Egyelőre csupán az Egyesült Királyságnak vannak katonai bázisai a szigeten, Akrotíri és Dekélia viszont brit tengerentúli területeknek számítanak, amelyek III. Károly királyhoz tartoznak. Noha a brit katonai jelenlét nem játszik szerepet a nyugati katonai műveletekben, támogathatják a NATO és az Egyesült Államok célkitűzéseit.
Ciprus tehát meglehetősen messze van még attól, hogy a NATO tagjává váljon.
A szigetország nemcsak hogy katonailag nem áll készen a védelmi szövetségbe való belépésre, de Törökország aligha fog zöld utat adni a csatlakozásnak. Ankara ugyanis előtérbe helyezi a ciprusi kérdés megoldását, amelyre egy 50 éve befagyott konfliktusként tekint. Arra viszont koránt sincs válasz, hogy a sziget megosztottsága mikor érhet véget.
