Kocserha János az egykori bányásztelepülés egyik kiemelkedő aktivistája, aki évtizedek óta lelkiismeretesen szolgálja a helyi magyarság és települése ügyét. Az aknaszlatinai alpolgármester a 2020-as önkormányzati választásokon a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt megyei listáján indul jelöltként. Mit jelent számára a közügy, milyen közösségfejlesztő programok megvalósítását tűzte ki célul, a közösségi munka mellett mit csinál szívesen szabadidejében – interjúnkban ezekről és sok másról faggattuk a képviselőjelöltet.
– Hogyan értékeli alpolgármesterként az elmúlt ciklust Aknaszlatinán?
– Az elmúlt évek munkáját felemásan tudom értékelni, mert nagyon sok célt tűztünk ki, s ezekből nem mindent sikerült véghez vinni, megoldani. De azt gondolom, hogy a fejlődési folyamat pozitív irányban indult el a településen. Azt vallom, hogy az ember mindig képes tanulni a hibáiból, s az elmúlt évek tapasztalatai segítenek abban, hogy egyre jobban és hatékonyabban végezzük a munkánkat.
– Mit valósítottak meg az évek folyamán a kitűzött célokból?
– Amikor a községházára kerültem, az egyik legfőbb célomnak tartottam – és most is ez az elsődleges célom –, hogy a településen újra beindítsuk a bányászatot, ehhez pedig az szükséges, hogy a problémákat megoldjuk. Ebben történt is előrelépés. Öt évvel ezelőtt elindult egy folyamat, amikor 2015-ben Bocskor Andrea képviselő asszony meghívására Strasbourgba látogattam, s az Európai Parlamentben sikerült képviselő asszonnyal erről a problémáról komolyabban szót ejteni, aminek következtében elindult egy folyamat. Nyolc országból 17 fős nemzetközi szakértőcsoport járt Aknaszlatinán felmérni a katasztrófahelyzetet, ezt megelőzően a Duna-stratégiáért felelős miniszteri biztos vezetésével a Miskolci Egyetemről is érkeztek szakemberek. A látogatásokat követően egy nemzetközi pályázatot is megírtunk: ez volt a Revital–1, amely arra hivatott, hogy egy monitoring rendszert alakítsanak ki, amely által geofizikai és hidrogeológiai kutatásokat végeznek majd, illetve speciális robotikatechnológiával vizsgálják a bánya belsejét. Ennek a folyamatnak a Revital–2 lenne a folytatása, amelynek keretében már maga a probléma megoldása kezdődne el. Ez természetesen egy hosszas munkálatokat igénylő távlati cél, de fontos.
Ezenkívül a másik két legnagyobb problémát a településen a vízvezeték-hálózat és az infrastruktúra fejlesztése és kiépítése jelenti. Az egyik legrégebbi vízvezetékrendszerrel rendelkezünk Kárpátalján, amely a sóbányászatnak köszönhetően épült ki. Azonban ez a hatalmas hálózat az évek során elavult és felújításra szorul. Az önkormányzat bevételéből teljes mértékben nem tudtuk ezt úgy felújítani, ahogy erre szükség lenne. A legnagyobb problémát nyáron érzékeljük ebben a kérdésben, amikor a turizmusnak köszönhetően megduplázódik a lakosság. Terveink szerint a következő nyárig szeretnénk ezt a helyzetet stabilizálni. Az infrastrukturális fejlesztések keretében részlegesen felújítottuk az úthálózatot, de még mindig sok a tennivaló ez ügyben is.
– Milyen programok vannak folyamatban?
– Folyamatban van még egy családorvosi rendelő építésének a befejezése. Sok nemzetközi nyertes pályázatunk van, a Revitalon kívül több mint 5 uniós pályázatunk fut, ezek a település fejlesztésére több mint 500 ezer eurót hoznak be. Ennek köszönhetően megvalósulhat a rendelő, az ukrán középiskola és a román líceum felújítása, illetve markológép vásárlását és egyéb dolgokat tudunk kivitelezni. Ezek komoly fejlesztési befektetések, amelyek gyümölcsét majd most lehet látni. A magyar iskolánk a magyar kormány által a bázisiskola-projektnek köszönhetően teljes felújításon esett át. A Szent Anna Óvoda szintén az egyik legszínvonalasabb óvoda a Felső-Tisza-vidéken. A településen belül már nincs olyan közterület, ahol ne lenne utcai világítás – ez 80 utcát jelent Aknaszlatinán, ezt igyekeztünk az elmúlt évek során megoldani.
– Ön az idei választásokon megyei képviselőnek indul. Meglátása szerint hogyan tudná képviselni a helyiek érdekeit a megyében?
– Azt gondolom, hogy a megyében elsősorban a felső-Tisza-vidéki magyarság ügyét, a Felső-Tisza-vidék problémáit, valamint az Aknaszlatinai kistérség ügyét képviselném. Aknaszlatináról jelenleg nincs megyei képviselő, aki a mi érdekeinket ott megfelelően tudná képviselni. A jelenlegi választásokon már az Aknaszlatinai kistérségi képviselőkre fognak szavazni, amely hat településből fog állni. Most majdnem 9000 fős település vagyunk, a kistérség pedig hat települést magába foglalva 35 000 főt számlál majd. Itt már az adóbevételek és adóelosztás is más lesz. Több pénz maradhat helyben, és ezeket a kistérség vezetősége osztja majd el. Közösen ki lehetne majd alakítani egy olyan irányvonalat, ahol minden település megelégedhet igényei szerint a kistérségen belül.
– Sokszor hallani olyan visszhangot, hogy a KMKSZ csak a magyarságot segíti. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
– Ezt nekem is említették már. De nem így van, hiszen a Keleti Partnerség programban nemcsak magyar intézmények újultak meg, vagy vegyük akár az egészségügyi támogatást, amelyben nemcsak a magyar emberek részesültek. Illetve emlékezzünk arra, amikor a magyar kormány vakcinaszállítmányokat hozott Ukrajnának, és ezenkívül is számos segítségnyújtás történt az évek során. A Szövetségnek Kárpátalja az első, azt gondolom, ezt igyekezett bizonyítani az évek során. Vegyük csak az utóbbi időben végbemenő intézményfejlesztéseket az egész megyében.
– Hogyan látja, a kárpátaljai közösségek közötti egyetértés fenntartásának mi a titka?
– Kárpátalja egy soknemzetiségű vidék, ahol évszázadokon keresztül egymás mellett éltünk békességben, barátságban, és soha nem volt probléma abból, hogy valaki ruszin, román vagy épp magyar. Nálunk Aknaszlatinán is együtt él a román, ruszin, zsidó, magyar, ukrán. Büszkék vagyunk arra, hogy egyedüli település vagyunk, ahol három zászló leng a községháza előtt. A pontos titkot nem tudom megmondani, de azt gondolom, hogy az évszázadok során kialakult egymásba fonódás és egymás iránti szolidaritás az, ami ezt fenntarthatja.
– Honnan sikerül erőt meríteni munkája során? Hiszen nem egyszerű munkakör, amelyben dolgozik, s az alpolgármesteri poszt mellett ön a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének alelnöke is.
– Gyakran van úgy, hogy belegondol az ember, miért is teszi a dolgát. De Aknaszlatina az a település számomra, ahol születtem és felnőttem, s azt szeretném, ha virágozna és megtarthatná bányásztelepülési nagy múltját, és eköré építve formálódna a jövője. Tehát a bányászat itt mindig is központi szerepet játszott, ezt mindenképpen vissza kell hozni a településre. Aztán itt az üdülőövezet, amelyen szintén rengeteg a tennivaló, jó lenne, ha európai szintűvé tudnánk fejleszteni. Emellett az egyik legjobb allergológiai és asztmás betegeket gyógyító kórházunk van, amely föld alatti részleg nélkül maradt, ezt is jó lenne újra visszaállítani régi fényébe. Ezek nélkül nem tudom elképzelni a települést.
– Sokat hallottunk már önről a közéletben, de talán kevesebbet tudunk az ifjúkoráról. Hol tanult, hogyan vált közszereplővé?
– Az általános és középiskolát Aknaszlatinán végeztem el, az egyetemi tanulmányaimat a Rigai Műszaki Egyetemen kezdtem el, azonban a Szovjetunió szétesését követően befejezni ott már nem volt lehetőségem, ezért a felsőfokú végzettséget a Harkovi Műszaki Egyetemen szereztem meg mint hőenergetikus. Ezt követően hazakerülve a szakmában nem tudtam elhelyezkedni, így a bányamentőknél kezdtem el dolgozni. Itt végigjártam a ranglétrát, majd az utóbbi években szakaszvezető lettem. Ezt követően 2006-ban teljesen váratlanul jött a felkérés, hogy vállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget, és a családdal egyeztetve belevágtam. A közösségi életbe gyakorlatilag már diákéveim alatt kerültem bele a KMKSZ által, ahol eleinte tagként, majd elnökségi tagként, jelenleg pedig felső-Tisza-vidéki alelnökként tevékenykedem, ez lassan az életem részévé vált.
– S amikor éppen nem alpolgármesterként, és nem alelnökként tevékenykedik, akkor mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?
– Szabadidőm lényegében nem nagyon van, de amikor néha mégis összejön, akkor a családdal igyekszünk bejárni Kárpátalja nevezetességeit, valamint nagyon szeretek kerékpározni, sokszor veszek részt kerékpáros zarándoklatokon. Igyekszem minél több időt a családommal tölteni.
Kékesi Sándor polgárjogi aktivista, elkötelezett közösségépítő ember, aki mindent megtesz a helyi magyarság kulturális életének fenntartásáért, a felső-Tisza-vidéki Técső magyarságának egyik meghatározó személyisége. Elkötelezett vezető, családapa, aki számára fontos a közösségi érdek érvényesítése, a técsői magyarság megtartása. Több mint tíz éve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Técsői Alapszervezetének elnöke, emellett a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány felső-Tisza-vidéki regionális irodájának főreferense. A KMKSZ listáján kistérségi és megyei képviselőként indul a választásokon.
– Nemrég újra három évre bizalmat kapott a KMKSZ Técsői Alapszervezetének vezetőjeként.
– Igen, éppen ezért igyekszem minden fórumon méltón képviselni a técsői magyarság érdekeit. Újraválasztásom annak is köszönhető, hogy az elmúlt évek során igyekeztünk a mellettem álló csapattal minél több kulturális programot szervezni a közösség számára, illetve a helyi magyar érdekekért kiállni. Én a kezdetektől KMKSZ-tag vagyok, és közel 11 éve vezetem a técsői alapszervezetet. Kezdetben, amint a KMKSZ alapszervezeti elnöke lettem, az volt az első dolgom, hogy jogi személyként bejegyeztessem az alapszervezetet, hiszen csak így tudtunk pályázni. Egyből sikerült programokra támogatást nyerni, amelynek köszönhetően elindulhatott a magyar kulturális élet helyi szinten is.
– Ön egyben közel tíz éve a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány felső-Tisza-vidéki regionális irodájának főreferense is.
– Valóban, ami azt jelenti, hogy a Felső-Tisza-vidék három járását lefedve – Huszti, Técsői és Rahói – fogadjuk az embereket, hogy az éppen aktuális pályázati kérelmeket benyújthassák. Itt másfajta munkavégzés történik, de az közös, hogy itt is emberekkel kell dolgozni, kapcsolatot tartani, így az évek során lehetőségem volt megismerni a Felső-Tisza-vidék magyarságát.
– Nőtt-e a szórványban az igény a magyar programok iránt?
– Igen, az oktatási-nevelési pályázatokon is látjuk, hogy egyre többen adják magyar iskolába a gyermekeiket. A szórványban is egyre népszerűbb a magyar nyelv, népszerűbbek a magyar programok, a magyar iskolák, egyre több vegyes házasságban élő fiatal fordul vissza a magyar gyökereihez.
– Az elmúlt harminc év távlatából hogyan látja a magyarság helyzetét Técsőn?
– Sajnos még mindig erős a kivándorlás. Látjuk ezt abból is, hogy egyre kevesebben vagyunk a közösségi programokon, egyre kevesebben vesznek részt a közösségi munkákban.
– Miből áll egy KMKSZ alapszervezeti elnök munkája?
– Ez nagyon összetett munka. A kezdetekkor irodánk sem volt, saját otthonunkban fogadtuk az embereket, néha még vasárnap délután is. Az elnök munkája azt jelenti, hogy képviselem a közösséget, s akármilyen dolgom is van, ha valaki eljön és segítséget kér, akkor ott segíteni kell. Ha tudok, segítek, tavaly például keményen harcolnunk kellett az ősi temetőért, hiszen a helyére egy családorvosi intézmény létesítését tervezték. A harcot megnyertük, az ősi temető megmaradt, és az intézetet máshol építették fel.
– Az elmúlt 11 évben milyen eredményeket sikerült elérnie városi szinten?
– Sikerült az elmúlt évek során jó kapcsolatot kialakítani a helyi egyházakkal, civil szervezetekkel, önkormányzattal. Amióta elnök vagyok, nem volt olyan választás, hogy tőlünk ne jutott volna be képviselőjelölt a városi tanácsba. Ez a választás azonban nehezebb lesz, mint az előzők.
– S ha már megemlítette: ön hogyan látja a jelenlegi választásokat?
– Reménykedem, hogy újra lesz a KMKSZ-nek helyi szinten is képviselete a Técsői kistérségben. Hiszen a Szövetségnek az elmúlt harminc évben Kárpátalja volt az első, s ha a magyar emberek nem a KMKSZ mellett állnak ki, akkor ki lesz az, aki kiáll a magyar emberek jogaiért? Fontosnak tartom, hogy minden nemzettel fenntartsuk a jó viszonyt, hiszen évszázadok óta egy soknemzetiségű területen élünk.
– A mostani választásokon jelöltként indul.
– Valóban, idén én is megmérettetem magam. A választásokon kistérségi és megyei képviselőként indulok. Az motivál, hogy a helyi érdekekért és a közösségünkért ezúttal még keményebben szükséges kiállni. Ha bejutok, akkor méltóan igyekszem majd képviselni a közösség érdekeit.
– Mit jelent önnek a közösség?
– Számomra egy családot jelent a közösség, ahol mindenkinek megvan a saját helye és feladata. A magyarság helyzetét most a választás fogja megmutatni. Bízom benne, hogy a magyar embereknek és a szimpatizánsoknak is helyén lesz a szívük.
Cserkész, önkéntes, a KMKSZ alapszervezeti elnöke, mindemellett városi képviselő, és nem mellesleg családapa – ő Kozma József, a felső-Tisza-vidéki Huszt magyar közösségének hosszú évtizedek óta aktív szervezője. Cikkünkben a huszti szórványmagyarság helyzetéről mesél.
– Mikor és hol született, illetve hol folytatta tanulmányait?
– 1965. április 9-én születtem Huszton egyszerű polgári családban, amelyben egyszerre négy nemzetiség vére is keveredik: olasz, sváb, ruszin és magyar. A huszti általános iskola elvégzése után felvételiztem a helyi ipari szakmunkásképzőbe, ahol vasesztergályosi szakmát szereztem. Éveken keresztül esztergályosként dolgoztam, mellette elkezdtem a vízvezeték-szereléssel foglalkozni. Volt egy 90 éves nagynéném, aki túlélte a két világháborút, és mindig azt mondta: „Józsi, mindig a víz mellett forogj, mert a víz az élet!” Mivel szeretem ezt a munkát, így a mai napig ezt csinálom magánemberként.
– Hogyan jött az életébe a közösségi munka, a szervezés?
– Szüleim patrióták voltak, nagyon sokat hallottam tőlük a régi magyar időkről. Gyermekkoromban több nyarat töltöttem az ungvári nagyszüleimnél, ott is sokat hallottam a régi időkről (egyébként anyai vonalon a család nemesi származású). Így a magyar szellemi élet már a családi körben elültetődött bennem. Sokat adott nekem lelki vezetőm, Hidász Ferenc atya tanítása is. Iskolás éveimben szintén igyekeztem aktívan tevékenykedni. Később cserkészképző táborban vettem részt, ahol ott volt Popovics Béla és Popovics Pál is. Egy évre rá megalakítottuk a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetséget. Az első cserkésztábort itt, Huszton szervezték meg. Ettől kezdve rendszeresen részt vettem a cserkésztáborokban, szerveztem a fiatalok részvételét a programokon. A későbbiekben csatlakoztam a Katolikus Karitász missziómunkájához, amelyet a mai napig végzek itt, Huszton.
– A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Huszti Alapszervezetének elnökeként is tevékenykedik…
– Tizenhét évig dolgoztam az alapszervezetben mint alelnök, ezt követően – mikor megüresedett a hely – engem kértek fel az elnöki pozíció betöltésére, amelyet immáron hét éve látok el. Számos projektben részt vettünk az elmúlt évek során. Kulturális programjaink vannak, ezek közül az egyik legnagyobb a Bethlen-nap, amelyet a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettel közösen szervezünk. Emellett a helyi közösséggel igyekszünk mindig ott lenni azokon a programokon, amelyeket a KMKSZ megyei szinten rendez. Az alapszervezet a várossal is jó kapcsolatot tart fenn. Jelenleg a huszti vár körüli táj rendbetétele és a várba vezető út aszfaltozása zajlik, ebben is igyekszünk folyamatosan segíteni a városi vezetőségnek.
– Ön az elmúlt választások során a KMKSZ pártjának színeiben bejutott a városi tanács képviselő-testületébe, ahol a KMKSZ-frakciót is vezeti.
– Öt évvel ezelőtt a KMKSZ-től három képviselő is bejutott a városi tanácsba. Ez nagy eredményt jelentett a felső-Tisza-vidéki szórványmagyar közösség érdekképviselete szempontjából. Idén ismét választásra kerül sor, amely – úgy gondolom – nem lesz egyszerű. Itt, a végeken igazán nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a jelenlegi koronavírus-járvány miatt egyre többen hagyják el a várost, és költöznek külföldre, valamint rengetegen dolgoznak Európa-szerte, akik nem biztos, hogy haza tudnak jönni a választásokra. Viszont bármennyire is nehéz, a munkát folytatni kell.
– Ön pontosan milyen tevékenységet lát el képviselőként?
– A költségvetési bizottság tagjaként dolgozom. A képviselőség napi huszonnégy óra munkát igényel. Igyekszem mindig ott segíteni, ahol tudok, a saját körzetemből napi szinten hívnak különböző problémák megoldása miatt. Gyakorlatilag folytonos kapcsolattartás alakult ki az évek során a polgárokkal a körzetemben. Netán egy haláleset történik, tűzvész, bármi, akkor mindig hívnak, telefonálnak, valamikor éjjel is. Tehát ez a feladat napi szinten jelen van az életemben.
– Hogyan látja Huszton, a magyarság egyik végvárban, milyen a magyar közösség helyzete?
– Sajnos jelentős a kivándorlás. Nagyon kevesen maradtunk, ez nagy problémát jelent. Az ifjúság sem akar maradni, mert nem lát itt jövőt a gazdasági helyzet miatt. De abban bízom, hogy akik itt vannak, azokat a fiatalokat integrálni tudjuk a magyar közösségi életbe. Igyekszem ezért mindent megtenni, mert hiszem, hogy hosszú távon a fiatalokban van a közösségünk jövője, ezért minden lehetőséget és pozíciót próbálok helyi szinten biztosítani számukra.
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
