Amerika háttérbe vonulása után Európa előtt nehéz feladat áll, egyetlen kulcsfigurát kell találnia, aki képes asztalhoz ültetni az orosz és az ukrán felet. Bár a háttérben már megkezdődtek a találgatások a lehetséges közvetítő személyéről, kérdéses, hogy az uniós tisztviselők meg tudnak-e állapodni. Vajon képes lesz az Európai Unió közös stratégiát kialakítani, vagy a belső viták és a bizalmatlanság miatt a békefolyamat még sokáig várat magára?
Mivel Donald Trump amerikai elnök és az amerikai kormányzat figyelme az iráni helyzet megoldására irányul, egyre nagyobb nyomás helyeződik Európára, hogy saját maga nevezzen ki különmegbízottat az orosz–ukrán béketárgyalások előmozdítására — és meglepő módon Kijev és Moszkva is nyitottnak mutatkozik erre – számolt be róla a Reuters.
Washington először pénzügyileg hátrált ki Ukrajna mögül, most pedig a jelek szerint Európának át kell vennie a közvetítői szerepet a béketárgyalásokon. A Reuters szerint Kijev és Moszkva egyetért abban, hogy Európának egyetlen személyt kellene kijelölnie, nem pedig egy bizottságot.
A legfontosabb kérdés, hogy ki képviselhetné megfelelően Európát az orosz–ukrán egyeztetések jövőbeli fordulóin.
Vlagyimir Putyin Gerhard Schröder volt német kancellára tett javaslatát azonnal elutasították — Ukrajna külügyminisztere viccelődve azt mondta, hogy Putyin ennyi erővel az oroszbarát színészeket, Steven Seagalt vagy Gérard Depardieut is jelölhette volna.
Ki képviselheti Európát az orosz–ukrán béketárgyalásokon?
Kaja Kallas
Kaja Kallas az egyik kézenfekvő jelölt. Az EU külügyi főképviselője sokáig ellenezte a közvetlen tárgyalásokat Oroszországgal, de azóta nyitottá vált egy különmegbízott kinevezésére, és azt mondta hogy az uniós külügyminiszterek még ebben a hónapban tárgyalhatnak erről a kérdésről. Múlt héten újságíróknak kifejtette: Úgy gondolom, át tudnék látni azokon a csapdákon, amelyeket Oroszország állít.
Három uniós diplomata azonban arra figyelmeztetett, hogy Kallas kemény, oroszellenes álláspontja gyors ellenszenvet válthatna ki Putyinból. Emiatt egy uniós diplomata szerint kis esélye van, hogy rá essen a választás.
Angela Merkel
A volt német kancellár az egyik legesélyesebb jelölt lehet, mivel közvetlenül tárgyalt már Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és Vlagyimir Putyinnal is. Angela Merkel neve azért merül fel rendszeresen, mert kancellárként kulcsszerepet játszott a minszki békefolyamatban, amely éveken keresztül az egyik legfontosabb diplomáciai keretet jelentette az ukrajnai konfliktus kezelésére. Ahogy arról lapunk is beszámolt, Merkel közben egyértelművé tette, hogy nem kíván közvetítőként fellépni Oroszország és Európa között az ukrán konfliktus ügyében. A volt német kancellár szerint az ilyen tárgyalásokhoz politikai hatalomra és hivatalos felhatalmazásra van szükség, ezért a közvetítői feladatot a hatalmon lévő európai vezetők közül kell valakinek ellátnia.
Alexander Stubb
A finn elnök rendelkezik közvetítői tapasztalattal hazájában és korábban érdeklődést mutatott a szerepkör iránt, ugyanakkor széles körű uniós támogatásra lenne szüksége és Finnország NATO-tagsága Moszkva szemében nagy eséllyel hátrányt jelent.
Mario Draghi
Az egykori olasz miniszterelnököt széles körben tisztelik Európában és nem tartják túlzottan Kreml-barátnak. Ugyanakkor egyelőre nincs jele annak, hogy a gazdasági fókuszú Draghi egyáltalán vágyik-e a közvetítői szerepre.
A vita jól mutatja, hogy miközben Európa nagyobb szerepet akar vállalni az orosz–ukrán háború lezárásában, továbbra sem világos, hogy a tagállamok képesek-e közös geopolitikai stratégiát kialakítani.
Az uniós különmegbízotti irány zsákutca?
A Kijev gondolkodását ismerő források szerint a leendő európai különmegbízottnak erős uniós támogatást kell élveznie, de nem szabadna az Európai Unióból érkeznie, mivel az orosz elnök mélyen bizalmatlan a blokkal szemben. Egyes elemzők szerint éppen ezért olyasvalaki lehet a legalkalmasabb közvetítő, aki ugyan szoros kapcsolatban áll Európával, mégsem az Európai Unió intézményrendszeréből érkezik. India és Norvégia merült fel, mivel mindkét ország igyekezett fenntartani a kommunikációs csatornákat Moszkvával a háború alatt is. Ez olyan szereplők felé mutathat, mint Espen Barth Eide norvég külügyminiszter, aki tapasztalt közel-keleti szakértő, vagy akár S. Jaishankar indiai külügyminiszter, aki mindkét féllel jó diplomáciai kapcsolatot ápol.
