Dmitro Kuleba külügyminiszter hullámvasúthoz hasonlította a magyar–ukrán kapcsolatot.
– Nagyon barátságtalan, nonszensz, bizonyos szempontból szánalmas lépés – ismételten így kommentálta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ukrán kormány döntését, amelynek értelmében két magas rangú magyar politikust utasítottak ki Ukrajna területéről a vasárnapi önkormányzati választásokat követően.
A tárcavezető a csütörtöki sajtótájékoztatóján az ATV kérdésére elmondta: „Mind a mai napig semmilyen hivatalos közlést nem kaptunk arról, hogy milyen okból utasítanának ki magyar politikusokat Ukrajnából”, hozzátéve, hogy „az ilyen kitiltásokkal nem igazán azt a jelzést küldik, hogy baráti kapcsolatokra törekednének Magyarországgal.”
A miniszter emlékeztetett, miszerint nem szabad elfelejteni, hogy Ukrajna állítólag az európai és az euro-atlanti integrációra törekszik, akik pontosan tudják, hogy mind az unióban, mind a NATO-ban az összes tagország egyetértése szükségeltetik ahhoz, hogy a nem EU-s tagországokkal való együttműködést szorosabbra fűzzék. Szijjártó Péter a kitiltásokra utalva hozzátette: az ukrán fél egy ilyen döntéssel azt jelzi, hogy nem kérik a magyar támogatást ebben az ügyben.
Hangsúlyozta, hogy rendkívül képmutató dolog, hogy azt nem kezelték a belpolitikába történő beavatkozásnak, amikor néhány héttel az ukrajnai helyhatósági választás előtt ötven lélegeztetőgépet adományozott Magyarország Kárpátaljának, ahogyan a Vérke megtisztításának magyar költségből történő finanszírozását sem, amelyről szintén a választások előtt született döntés.
A kiéleződött konfliktus ellenére Szijjártó Péter leszögezte, hogy Magyarország továbbra is egy kölcsönös tiszteleten alapuló, baráti kapcsolat szeretne Ukrajnával, de ehhez mindkét fél együttműködésére szükség van – vélekedett.
Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter csütörtökön hullámvasúthoz hasonlította a két ország között kapcsolatot, majd közölte, hogy továbbra is készen állnak a konstruktív együttműködésre, annak ellenére is, hogy magyar tisztségviselők agitációt folytattak az ukrajnai helyhatósági választásokon.
Az ukrajnai önkormányzati választások kapcsán Kijev azzal vádolta meg Magyarországot, hogy beleavatkozik az ukrán belpolitikai folyamatokba, majd az ukrán külügyi tárca vezetője egyértelművé tette, hogy erre kemény válaszlépésekkel fognak reagálni. Kuleba rövidesen bejelentette, hogy két magas rangú magyar tisztségviselőnek tiltják meg az Ukrajnába való beutazást, viszont konkrét neveket a mai napig nem közöltek.
Egyikük feltételezhetően Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára lehet, továbbá Magyar Levente parlamenti államtitkár neve is felmerült.
Potápi Árpád János a keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy egyelőre sem a Külügyminisztérium, sem a Miniszterelnökség, és ő maga sem kapott semmilyen hivatalos értesítőt arról, hogy nem kívánatos személy lenne Ukrajnában. Hozzátette, hogy ha egy ilyen nagy állam éppen tőle fél, az az ország erejéről is sok mindent elárul.
I call on all EU and G7 states to stop issuing visas to Russians. President @ZelenskyyUa is absolutely right to insist on this. Russians overwhelmingly support the war on Ukraine. They must be deprived of the right to cross international borders until they learn to respect them.
Due to the ongoing brutal Russian aggression against #Ukraine and in solidarity with #Estonia, #Latvia will lower level of diplomatic relations with #Russia effective February 24, demanding Russia to act accordingly
Orbán Viktor nem szándékozik lemondani az Ukrajnával szembeni kulcsfontosságú magyar igényről, nevezetesen a kárpátaljai magyarság korábban meglévő jogainak a visszaköveteléséről; a magyar miniszterelnök és csapata ugyanis csak a taktikán és nem a stratégián változtatott Ukrajna-politikájában – állította Dmitro Tuzsanszkij, az ukrán közvélemény előtt magát magyarszakértőként feltüntető kárpátaljai újságíró a Jevropejszka Pravda hírportálon az ukrán–magyar kapcsolatok alakulásáról a napokban közzétett terjedelmes elemzésében.
A cikket közlő, amerikai
pénzből fenntartott honlap eszmeiségébe illeszkedő, észrevehetően Soros-féle
iskolákban vagy tanfolyamokon képzett Tuzsanszkij szándékoltan félrevezető
mondanivalójának már a felvezetésében is provokál, amikor azt írja: „A
konfliktusokat provokáló bevett és cégjelzésnek számító stílusa helyett Magyarország,
úgy tűnik, áttér a klasszikus, ha úgy tetszik, unalmas diplomáciára.” Ez a
változás ideiglenes jellegű is lehet a szerző szerint, aki – sunyi stílusára
jellemzően – elhallgatja, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok megromlását közel
nem Magyarország, hanem Ukrajna provokálta ki azzal, hogy hitszegő módon, saját
alkotmányát, törvényeit és nemzetközi kötelezettségvállalásait semmibe véve,
minden előzetes ígérete ellenére 2017-ben szabad utat engedett a kárpátaljai
magyar kisebbséget létében fenyegető oktatási törvénynek.
Tuzsanszkij – a
mindenkori ukrán vezetők mentalitásának megfelelve – Szijjártó Péter február
eleji kijevi látogatását, amint az előrelátható volt, a magyar fél
meghátrálásaként tünteti fel. A magyarok provokálására hangolt eszmefuttatásában
a kárpátaljai „szakértő” jólértesültségét fitogtatva állítja, hogy Orbánt
nemcsak az ukrán fél, hanem más körülmények, közte a nyugati partnerek fellépése
késztette visszakozásra. Mindazonáltal szerinte hiú ábránd azt gondolni, hogy a
magyar miniszterelnök kész lenne a kapitulálásra az ukrán kérdésben.
A bölcsek kövének megtalálójaként
Tuzsanszkij öt okot nevez meg, amelyek Budapestet, úgymond, kemény álláspontjának
az enyhítésére bírták. Ezek között említi a magyarok pozícióinak – általa
feltételezett – meggyengülését a kárpátaljai megyei és helyi önkormányzatokban,
problémáikat a településtársulások létrehozása kapcsán, illetve az őszi
önkormányzati választások magyar szempontból bizonytalan kimenetelét tekintve.
Az okok taglalását követően a szerző kijelenti: Budapest nem készül arra,
hogy lemondjon az Ukrajnával szembeni követeléséről, miszerint vissza kell adni
a kárpátaljai magyaroknak azokat a jogokat, amelyekkel korábban rendelkeztek,
de mindenekelőtt az anyanyelvű oktatás jogát valamennyi szinten. „Magyarország
erről a követeléséről soha nem fog lemondani” – írta Tuzsanszkij, elfelejtve
megemlíteni, hogy a magyar kormány nem valamiféle szeszélytől vezérelve áll ki
a határon túli magyar közösségek jogai mellett, hanem mert erre az ország
Alaptörvénye kötelezi.
A magyarok elleni szurka-piszka céljából megeresztett, elemzésnek álcázott
ömlengése végén a kárpátaljai szerző eljut a céljához: ukázokat fogalmaz meg
Kijevnek arra vonatkozóan, hogyan kezelje a magyar kérdést. Szerinte ugyanis a
jelenlegi ukrán-magyar kapcsolatrendszerrel az a baj, hogy az ukránok az utóbbi
években „Magyarország hajójának a farvizén” eveznek. „Kijevnek végre meg kell
fogalmaznia saját elvárásait, a terveivel kapcsolatos elképzeléseit,
nevezetesen a Magyarország régióban betöltött szerepére vonatkozó javaslatait”
– indítványozza Tuzsanszkij. Majd azzal teszi fel a pontot az i-re, hogy leírja
a magyarokon rugózó cikkének lényegét: „Kijevnek ellenkövetelésekkel kell előrukkolnia
Budapesttel szemben, amelyeknek feltétlenül hangot kell adnia a majdani Orbán–Zelenszkij
találkozón.”
Egyébként a szerző szakértelmét és azt, hogy mennyire van képben a
kárpátaljai magyar közösség problémáit illetően, jól jellemzi az ugyancsak a
Jevropejszka Pravda portálon január 17-én megjelent írása, amelyben
megengedhetetlennek és „immár törvénytelennek” nevezte a kárpátaljai magyar
tannyelvű oktatás jelenlegi státuszának változatlanul hagyását. A makkosjánosi
és a kőrösmezei iskolák (Kárpátalja magyarlakta településeire egyáltalán nem
jellemző) példáira hivatkozva azt állította: ha nehezen is, de megoldható a
kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban az oktatás átállítása ukrán nyelvre. Ennek
tükrében minden skrupulus nélkül kijelenthető: ha valaki a kárpátaljai magyar
oktatás helyzetének ismeretében ilyet állít, az vagy cinikus provokátor, vagy
hülye. Ukrajna ugyanis az elmúlt három évtizedben ennél százszor, ezerszer
kisebb volumenű feladatok megoldására is teljességgel képtelennek bizonyult.
