Szaúd-Arábia megnyitja szárazföldi és vízi határait, valamint légterét Katar előtt – jelentették be hétfő este kuvaiti források.
A döntést a Perzsa-öböl hat olajtermelő országát tömörítő Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) keddi csúcstalálkozójára időzítették, melyet a történelmi emlékeiről és fellendülő turizmusáról ismert Al-Ulában rendeznek. Az ülésen három év után először Tamím bin Hamad ász-Szání katari emír is részt vesz, a várakozások szerint aláírnak egy megállapodást, amely véget vethet a több mint három éve tartó ellenségeskedésnek.
Hálid bin Ahmed al-Kalifa bahreini külügyminiszter, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Donald Trump amerikai elnök és Abdalláh bin Zajid án-Nahajan sejk, egyesült arab emírségekbeli külügyminiszter (balról jobbra) a békeszerződés aláírásán, Washingtonban Fotó: MTI
Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom és Bahrein vezetésével több arab állam még 2017 júliusában szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Katarral. A mindössze 11 ezer négyzetkilométeres, körülbelül 2,6 milliós lakosú, ám dúsgazdag államot azzal vádolták, hogy támogatja a terrorizmust, együttműködik a rivális Iránnal, aláássa a közös érdekeket.
Ezeket az állításokat Doha mindvégig tagadta, bár a külpolitikája kétségtelenül különutas: például a perzsa állammal szorosabb a kapcsolata, és a Gázai övezetet uraló Hamász terrorszervezet, valamint a sokak által ugyancsak terrorszervezetként nyilvántartott Muszlim Testvériség egyik fő szponzora.
A katari válság végül megmaradt a diplomáciai-gazdasági színtéren, de állítólag a konfliktus kirobbanásakor a katonai beavatkozás sem állt messze. Meg nem erősített információk szerint a szaúdi vezetésű offenzíva csak a hathatós amerikai beavatkozásnak, no meg a sebtiben átdobott több ezer török katonának köszönhetően maradt el.
Két évvel ezelőtt pedig az is felmerült, hogy Szaúd-Arábia csatornát építene a közös szárazföldi határra, amellyel fizikálisan is szó szerint elszigetelte volna szomszédját.
A Perzsa-öbölbe benyúló félszigeten elterülő országot a három éve tartó blokád valamelyest megviselte, de nem roppantotta össze. Az ellátásban eleinte ugyan keletkezett némi zavar, ám a polcok, különösen a török szövetségesnek hála, hamarosan újra megteltek, és például magyar fejősteheneket is szállítottak a sivatagi országba. A diplomáciai nyomás tehát önmagában nem lett célravezető, az Egyesült Államok viszont a viszállyal kellemetlen helyzetben találta magát: míg Szaúd-Arábia egyik legközelebbi szövetségese és fegyvervásárlója a Közel-Keleten, addig Katar ad otthont a térség legnagyobb amerikai bázisának, és Dohától ugyancsak zsíros megrendelésekre számíthat.
Nem csoda, hogy a békítésben a mindig semlegességre törekvő Kuvait mellett állítólag az amerikaiaknak is kulcsszerep jutott. A GCC ülésére várják Jared Kushnert, Donald Trump vejét és közel-keleti főtanácsadóját, aki Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel is kiváló viszonyt ápol, és állítólag most is oroszlánrészt vállalt a rendezésben.
Az amerikai elnököt érő minden bírálat ellenére egyértelmű külpolitikai siker, hogy a leköszönő Trump-adminisztráció még utolsó napjaiban is ilyen megegyezést hoz tető alá.
Az elmúlt négy év mérlege a térségben mindenképpen pozitív: ha az „évszázad alkujaként” emlegetett izraeli–palesztin béke nem is jött össze, Izrael rendezte a kapcsolatait négy arab állammal, amire évtizedek óta nem volt példa.
Hogy a katari válság feloldása mögött milyen alku húzódik, azt egyelőre nem tudni. Három évvel ezelőtt az arab államok tizenkét pontból álló követeléslistát tettek le az asztalra, melyben szerepelt többek között az iráni kapcsolatok lazítása, a terrorszervezetekként számon tartott csoportok támogatásának befagyasztása, a befolyásos al-Dzsazíra hírcsatorna leállítása.
