Alekszandr Lukasenko fehérorosz uralkodó, az orosz elnök tekintélyelvű modorát utánozva, „tevékenységével” fokozatosan egyre több büntetőpontot szerez a nemzetközi porondon mind az országon belül, úgy saját népe ellen. És ezek a pontok idővel végzetessé válhatnak számára.
A közelmúltban vált ismertté, hogy hivatalos indítványt nyújtottak be ellene a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon. A fehérorosz állampolgárok nevében népirtással és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják, számolt be az ellenzéki „Népi válságellenes főigazgatóság” Telegram-csatornáján.
„Ez egy fontos nyilatkozat, amelynek más eszközökkel együtt aktívabb jogi lépésekre kell, hogy ösztönözze különböző országok vezetőit: a kormányok nevében indítványok benyújtása a Nemzetközi Bírósághoz, elfogatóparancs kiadása a gyanúsítottak ellen az egyetemes joghatóság keretein belül” – közölte Pavlo Latusko, a „Népi válságellenes főigazgatóság” vezetője. Elmondása szerint a Nemzetközi Büntetőbíróságnak ítélete meghozatala előtt jogában áll elfogatóparancsot kiadni a rezsim képviselőinek, és az Interpol által körözötteknek nyilvánítani őket.
Az indítvány Tomasz Vilinski lengyel ügyvéd nyújtotta be a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Korábban hasonló közleménnyel fordult a lengyel Nemzeti ügyészséghez. A vádlottak között van, Lukasenkón kívül, a fehérorosz KGB vezetője, Ivan Teptel, az ország belügyminisztériumának helyettes vezetője, Mikola Karpenkov és még sokan mások.
A benyújtott indítvány 160 oldal jogi indoklást és 40 000 oldalnyi dokumentumokat tartalmaz. A dokumentumok egyebek mellett „Fehéroroszország, Lengyelország, Irak, Szíria és más országok állampolgárai ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos vádakat tartalmaznak”.
A felperesek az alábbi eseményekre hívják fel a bíróság figyelmét: migrációs válság Fehéroroszország és EU határán, a Ryanair gép kényszerleszállása, amelynek fedélzetén volt Roman Protaszevics ellenzéki blogger és aktivista, valamint belorusz ellenzékiek letartóztatása.
A hágai (Hollandia) Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), amelynek joghatóságát részletesen a Római alapszabály határozza meg, az első nemzetközi bíróság, amelyet szerződéses alapon hoztak létre annak érdekében, hogy segítsen megszüntetni a 21. században elkövetett súlyos bűncselekmények büntetlenségét.
A Nemzetközi Büntetőbíróság az ENSZ független nemzetközi testülete. Működését a résztvevő országok befizetett járulékai biztosítják, elfogadhat jótékony befizetéseket kormányoktól, nemzetközi szervezetektől, magán személyektől, társulásoktól és más szervezetektől.
A nemzetközi közösség régóta törekedett egy állandó nemzetközi bíróság létrehozására, de csak a huszadik században, a konszenzus alapján határozták meg a népirtás, az emberiesség elleni és a háborús bűnök fogalmát.
Az 1990-es években, a hidegháború végén létrehozott a nemzetközi törvényszékek, mint például „Az egykori Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék”, „A Ruandával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék” annak a konszenzusnak lett az eredménye, miszerint a büntetlenség elfogadhatatlan. Tekintettel arra, hogy ezek az intézmények kizárólag egy adott időpontban elkövetett konkrét bűncselekmények és konkrét konfliktusok kivizsgálásának céljából jöttek létre, nemzetközi közösség álláspontja szerint egy független és állandó büntetőbíróságra van szükség.
Ezért 1998 júliusában Rómában a 120 ENSZ tagállama elfogadta a Római alapszabályt, amely jogalapja lett egy állandó nemzetközi bíróság létrehozásának. A Római alapszabály 2002. július 1-jén lépett hatályba, miután 60 állam ratifikálta.
NEWSMAKER