Miben tudna megegyezni Oroszország és az Egyesült Államok az új biztonsági tárgyalásokon?

Meg kell jegyezni, hogy Nyugaton nem csillapodik a felháborodás az Egyesült Államoknak átadott két orosz dokumentumtervezet formájában benyújtott biztonsági javaslatok okán (a NATO-val való megállapodás és az USA-val kötendő szerződés). De először Oroszország álláspontját vizsgáljuk meg. Már most ultimátumoknak nevezik őket – egyébként olyanoknak, amelyek lehetővé teszik Vlagyimir Putyin számára az ukrajnai inváziót, és ezért a nyugati országok egyértelműen elutasítják.

Moszkva állítása szerint valójában az orosz projektek nem ultimátumok. És még csak nem is projektek, hanem „azon témák listája, amelyekről Oroszország tárgyalni akar a Nyugattal, valamint Moszkva álláspontját tükrözik ezekben a témákban”.  Az Egyesült Államok várhatóan kiegészíti a javaslatokat a sajátjaival. A Washington elvileg meglehetősen felkészületlen arra, hogy felhagyjon az atomfegyver nemzeti területein kívüli telepítésével, és visszavigye az USA-ba a már telepített atomfegyvereket. És itt nemcsak a kelet-európai és közép-ázsiai védelmi rendszer feladásáról van szó, hanem azoktól az eszközökről, amelyek világszerte telepítve vannak. Valójában Moszkvának sincs szüksége erre – Oroszországnak elegendő, ha nincs amerikai atomfegyverek Európában, állítják az orosz politikusok.

A Kreml véleménye szerint az Egyesült Államok nem egyezik bele, hogy hazahívja katonáit, vagyis nem mond le „fegyveres erői és fegyverzete telepítéséről, beleértve a nemzetközi szervezetek, katonai szövetségek vagy koalíciók keretein belül azon régiókban, ahol a Másik fél ezt a tevékenységet nemzetbiztonsága fenyegetéseként fogja fel”.

Ez azt jelentené, hogy fel kell hagynia globális vezetői ambícióival, mivel Oroszország számára az amerikai csapatok Európába, Ázsiába vagy a Közel-Keleten történő telepítése veszélyt jelent.

Az amerikai csapatok és a nyugati a kelet-európai NATO tagországok területéről abszolút irreális (azon országok, amelyek 1997 után csatlakoztak a Szövetséghez). Ez a követelés a Szövetség biztonságának alapját ássa alá – vagyis ez egyenértékű azzal, ha az amerikaiak azt követelnék, hogy az oroszok ne telepítsenek csapatokat a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezet tagállamai területén.

A NATO nem hajlandó elfogadni „azon kötelezettségvállalásokat, amelyek kizárják a NATO további bővítését, többek között Ukrajna és más országok csatlakozását”. A helyzet valójában az, hogy Moszkvának valójában nem kell ezen követelmény teljesítése, jelentik ki ravaszul az orosz politikusok és a Kreml szakértői. Véleményük szerint a Washingtonnal megkötendő szerződés tervezetében ez a követelés másként hangzik: „Az Amerikai Egyesült Államok vállalja, hogy kizárja a NATO további, keleti irányú terjeszkedését, lemond az egykori Szovjetunió tagállamai felvételéről a Szövetségbe”.  

Ha a megvalósítható pontokról beszélünk, az például a „közép- és kis hatótávolságú szárazföldi rakéták nemzeti területen kívüli, valamint olyan térségbeli telepítéséről való lemondás, ahonnan ezek veszélyt jelentenek a Másik fél számára”.

Ezen kívül az orosz fél véleménye szerint teljesíthető a záradék alábbi pontja:

„A felek nem tesznek olyan intézkedéseket, amelyek egy másik fél biztonságát érintik, nem vesznek részt azokban és nem támogatják azokat. Nem tesznek olyan biztonsági intézkedéseket egyénileg vagy nemzetközi szervezet, katonai vagy katonai szervezet keretein belül, amely aláássák a másik fél biztonsági érdekeit”. Ebben a kérdésben ezen biztonsági érdekek meghatározása és összehangolása lesz a fő probléma, mivel mindegyik fél megpróbálja növelni a tétet.

Az oroszbarát politológusok szerint elméletileg elérhető az USA katonai tevékenységének korlátozása a posztszovjet területeken. Az orosz követelmények alapján az Egyesült Államok „nem hozhat létre katonai bázisokat azon országok területén, amelyek korábban a Szovjetunió köztársaságai voltak és jelenleg nem tagjai a NATO-nak, nem használhatja ezen országok infrastruktúráját bármilyen katonai tevékenység elvégzésére, valamint nem ösztönzi a velük való kétoldalú katonai együttműködést”.

Moszkva többször határozottan kijelentette, hogy a posztszovjet területek nem prioritást élvező régiók az Egyesült Államok számára. „Ezért az amerikaiak korlátozhatják ott jelenlétüket és teljesíthetik azt a pontot, nem hoznak létre katonai bázisokat”.  

Ezért Oroszország a NATO-hoz intézett követelése, miszerint „lemond bármilyen katonai tevékenység folytatásáról Ukrajna, valamint más kelet-európai, kaukázusi és közép-európai országok területén” a megvalósíthatatlan kategóriába tartozik, és korrigálást igényel.

Ezen kívül reálisnak tűnik azon pont teljesítése, miszerint csökkentik a katonai tevékenységet Az Orosz Föderáció és a Szövetség határán. Ide tartozik a demonstratív katonai repülésekről, hajók a határ közelében való áthaladásáról való lemondás.

Amint látjuk, a potenciális tárgyaló felek számára számos olyan probléma merül fel, amelyek kompromisszum alapja is lehet, de véleményünk szerint Oroszország továbbra is zsarolni fogja a Nyugatot, élükön az Egyesült Államokkal, hogy részükről maximális engedményeket kapjon.

NEWSMAKER