Miért védelmezi olyan aktívan Angela Merkel az Északi Áramlat-2-t, hogy hajlandó lett volna összeveszni emiatt Joe Biden amerikai elnökkel?

Mint ismeretes, valójában két hónappal a németországi választások előtt Angela Merkel német kancellár, figyelmen kívül hagyva a kelet-európai hangos tiltakozásokat, megállapodott Joe Biden amerikai elnökkel a balti-tengeri Északi Áramlat-2 gázvezeték építésének befejezéséről, amely jelentősen megerősíti Moszkva befolyását Európa energetikai piacán.

És a washingtoni Bidennel lefolytatott tárgyalásokat követően a német kancellár felhívta telefonon Moszkvát, és beszámolt megállapodásról Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. Ő, természetesen elégedett volt a hírek hallatán, és megdicsérte beszélgetőtársát a projekt több éves határozott támogatásáért, közölte az amerikai Politico kiadvány.

Berlin és Moszkva között valójában sok az ellentét, de az „Északi Áramlat-2” gázvezetéket illetően Angela Merkel és Vlagyimir Putyin egy álláspontot képvisel – elmondásuk szerint, „egy tisztán kereskedelmi projekt, amelynek kizárólag a gazdasághoz van köze, és semmi köze a politikához”.

Európában és az óceánon túl még vitatkoznak a gázvezeték második szakasza bekapcsolása következményeit illetően, de egyben, ugyanakkor Németországban mindenki egyetért – a projekt egyértelműen megerősíti az egész kontinens, valamint Németország függőségét az orosz gáztól. De Berlinben, az energiafüggetlenség feladásának vádjára mindig azt válaszolták, hogy nekik mindegy, milyen útvonalon jön a gáz (Ukrajnán keresztül vagy a Balti tenger mélyéből).

Bár senki sem vitatja, hogy két pont közötti legrövidebb távolság az egyenes vonal, vagyis az Ukrajnán keresztül vezető útvonal, mely ország gázinfrastruktúrája elavult és elhasználódott a fél évszázados fennállása alatt, teljesen lenullázza ezt az előnyt. Az ukrán gázinfrastruktúra korszerűsítéséhez és az állandó gázszivárgások megszüntetéséhez, a közgazdászok számításai szerint, 6 milliárd dollárra lenne szükség, jegyezte meg az amerikai kiadvány.

Ezen kívül a Gazprom Kijevnek a gázszállításért minimum 2024-ig, a szerződés lejártáig kész fizetni. Az utóbbi években az ukrajnai tranzit gázszállítás átlagosan évente körülbelül 2 milliárd dollárjába került a gázóriásnak.

De ez nem aggasztja Németországot, amelynek nagy szüksége van az olcsó orosz gázra, hogy helyreállítsa Európa vezető gazdaságát a járványt követően, mivel 2022-ben Berlin lekapcsolja utolsó atomreaktorát. Ezen kívül a tervek szerint 2038-ig teljesen felhagynak a szénégetés által termelt villamos energiával. És meg kell jegyezni, hogy Németország megújuló energiájának aránya folyamatosan növekszik, de még nem érte el az 50%-ot…

Tehát ez azt is jelenti, hogy miután Berlin véglegesen lemond a szénről, szüksége lesz valamire, hogy „betömje az energiamérlegében keletkezett lyukat”. Éppen ezért Németországban a tiszta (a szénhez képest) földgáz segítségével szándékozik megtenni. Mellesleg az ország összes háztartásának csaknem a felét (45%) gázzal fűtik.

Mint ismeretes, Németország gázszükségletének mintegy 30%-át Hollandia biztosítja. Berlin a második harmadot Norvégiától és Oroszországtól szerzi be. A maradékot Angela Merkel kormánya belső forrásokból biztosítja. Hollandia azonban 2030-ig a gáztermelés teljes leállítását tervezi, ami tovább növeli az orosz gáz és az „Északi Áramlat-2” jelentőségét.

Az „Északi Áramlat-2” és az orosz gáz kritikusai azonban azt állítják, hogy a kék üzemanyag megszerzésének számos más forrása is van, de Berlin számára egyikük sem hasonlítható össze az egyszerű és megbízható tenger alatti gázvezetékkel.

Pusztán gazdasági okokból Németország az olcsó és megbízható orosz gáz érdekében hajlandó nemcsak Ukrajna, hanem Lengyelország álláspontját is semmibe venni, amely szintén ádáz ellensége a gázvezetéknek.

Emlékeztetőül, a legutolsó németországi atomreaktor leállításának időpontját 2000-ben határozták meg, amikor Gerhard Schroder kancellár volt hatalmon Németországban. A 2005-ben hatalomra került Angela Merkel pedig lelkesen nekilátott az Energiewende-nek – átállás a „tiszta” energiára annak ellenére, hogy sokan kritizálták az országban azt állítva, hogy nem lehet ilyen korán feladni az atomenergiát a még túl gyenge szél- és napenergia-termelés mellett. Merkel sem akkor, sem ma nem titkolja, az energetika megtisztítását az orosz gáz segítségével tervezi, amelyet Németország már fél évszázada vásárol és soha semmi problémája nem volt, jegyezte meg a Politico.

Természetesen semmiféle „Putyin iránti szeretetről” szó sincs, mint ahogyan Angela Merkel kritikusai állítják. Csupán Merkel meg van győződve arról, hogy a német energiaipar nem tudja nélkülözni az orosz gázt, különösen most, amikor lemondani készül a szénről. Sőt, ez a meggyőződése olyannyira erős, hogy hajlandó az Oroszországból származó gáz és az Északi Áramlat-2 érdekében tönkretenni kapcsolatait nemcsak Kijevvel és Varsóval, hanem Washingtonnal is. A kancellár az előző négy évben többször is demonstrálta eltökéltségét még akkor is, amikor a Fehér Házat a gázvezeték eltökélt ellenfele, Donald Trump foglalta el.

És Angela Merkel az Északi Áramlat-2 iránti „szeretete” egyszerű magyarázata múlt héten hangzott el, amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy nem bánja-e az atomenergia feladását. Erre a német kormányfő azt válaszolta, hogy nem bánja és hozzátette, hogy ezen döntés eredményeként „alakul ki a közeljövőben Németország függősége a földgáztól”.

NEWSMAKER