Embertelen bűncselekményekkel vádolták meg Oroszország Afrikában tevékenykedő zsoldosait egy friss ENSZ-jelentésben. A nemzetközi szervezet elemzői szerint a hivatalosan csak kiképzési feladatokat ellátó fegyveresek valójában tevékenyen részt vesznek a Közép-afrikai Köztársaságban zajló harcokban, civileket öltek meg, fosztogatnak és más súlyos háborús bűncselekményeket követnek el. Oroszország mindent tagad, és azt állítja, hogy csak a megtépázott afrikai ország békéjét akarják helyre állítani, valójában azonban a színfalak mögött a Közép-afrikai Köztársaság gazdag gyémánt- és aranylelőhelyeiért folyhat a harc, melyekből hatalmas szeletet szerezhet meg hamarosan egy Putyin-közeli oligarcha.
Ez a világ egyik legkaotikusabb országa
Kisebb-nagyobb megszakításokkal évtizedek óta polgárháború zajlik a Közép-Afrika Köztársaságban, jelenleg éppen egy 2012 óta húzódó, többfrakciós konfliktus teszi teljesen élhetetlenné a 4,5 milliós lakosságot számláló országot. Csak a mostani polgárháború miatt közel 1 millió ember vált menekültté.
A polgárháborúban több tucat, kisebb etnikai, vallási és törzsi közösség harcol egymás ellen állandóan változó diplomáciai viszonyok mellett, de jelenleg a legtöbb összecsapás az ország fővárosát és keleti térségének nagy részét uraló Touadéra-kormány és a magukat „A változásért hazafi koalíciónak” (CPC) nevező, több nagy milícia-csoportot is tömörítő szervezet között zajlik. A CPC tagjai – több, korábban éveken át egymás ellen harcoló fegyveres szervezet – azzal vádolta meg Faustin Touadérát, hogy elcsalta a 2020-as választásokat és François Bozizé korábbi elnököt akarják az ország élére juttatni. A választásokat egyébként le sem tudták rendesen folytatni az országban: több száz szavazóhelyiség ki sem nyitott, mivel a kormány megbízottjai nem tudtak eljutni a lázadók által uralt térségekbe.
A nemzetközi közösség egyöntetűen a kormányt támogatja. A régióbeli országok, mint Ruanda, Csád, Szudán vagy Dél-Afrika a mai napig aktívan szerepet vállalnak a konfliktus menedzselésében, de korábban megjelentek Közép-Afrikában francia katonák is (lévén az ország volt francia gyarmat), illetve egy időben az ENSZ megbízásából egy közös, 11 európai országot magába foglaló békefenntartó misszió is működött a térségben.
A konfliktus területéről egyébként folyamatosan érkeznek a hírek durva háborús bűncselekményekről: rendszeresek a népirtások, a lincselés, a nemi erőszak, a vallási épületek rombolása, de még kannibalizmusról is számot adtak a nemzetközi megfigyelők. Még a segélyszervezeteket sem kímélik: rendszeresen támadnak meg, fosztanak ki kórházakat különféle milícia-csoportok, riportereket, újságírókat gyilkolnak meg, ellátmányt és vagyontárgyakat zabrálnak a lakosságtól.
Durva bűncselekményekkel vádolják az orosz zsoldosokat
Oroszország 2017–18 körül lépett be az igencsak kaotikus közép-afrikai konfliktusba, miután három orosz újságíró életét vesztette az országban. Ekkorra az ENSZ-által szponzorált missziók nagy része már véget ért és a franciák is kivonultak az országból, az orosz kormány pedig felajánlotta, hogy segít a térség stabilizálásában a környező országok bevonásával zajló diplomáciai tárgyalások lebonyolításában, illetve a nemzetközileg támogatott kormányerők katonai kiképzésében. Az ENSZ áldását adta az orosz misszióra, 2020-ban pedig hivatalosan is megkezdték a munkájukat Közép-Afrikában az orosz zsoldosok.
Az ENSZ hamarosan publikál egy részletes jelentést az orosz zsoldosok tevékenységéről, melyben komoly emberiség-ellenes atrocitásokkal készülnek megvádolni a bérkatonákat. A jelentést a New York Times előzetesen megszerezte és annak tartalmát publikálta is.
A lap arról ír, hogy az ENSZ-misszió keretein belül szankcionált 550 orosz kiképzői kontingens létszáma valójában ennek majdnem négyszerese: 2100 fő. A fegyveresek ráadásul a CAR kormánykatonáinak kiképzése mellett aktívan részt vesznek az országban zajló harci cselekményekben is.
Mint írják, az orosz zsoldosok azóta harcolnak a „frontvonalon,” hogy a kormánykatonák decemberben elhárítottak egy, a főváros, Bangui megszerzésére irányuló támadást, majd ellentámadásba kezdtek és több nagyvárost visszahódítottak a lázadó csoportosulásoktól. Nem csupán arról van szó, hogy egy-egy orosz fegyveres megjelenik a harcoló alakulatok közt: az ENSZ elemzői azt állítják, hogy a papíron fegyvertelen orosz kiképzők lényegében komplett lojalista osztagokat, hadműveleteket irányítanak a frontvonalon.
Mindez alapvetően nem biztos, hogy szúrná az ENSZ szemét, de a jelentés azzal is megvádolja a zsoldosokat, hogy ők személyesen elkövetői is az évtizedes konfliktust általánosságban jellemző emberiség-ellenes bűncselekményeknek.
A nemzetközi szervezet vizsgálata szerint decemberben Grimari-településen az oroszok tüzet nyitottak egy civileket szállító kisbuszra, mely során három ember meghalt és 15-en megsérültek, februárban az orosz zsoldosok a közép-afrikai kormánykatonákkal közösen megostromoltak egy mecsetet Bambariban, melyben lázadó fegyveresek civilekkel együtt tartózkodtak, a támadás során hat civil életét vesztette, házkutatások során rendszeresen visznek el az oroszok vagyontárgyakat; pénzt, járműveket és ékszereket.
Az ENSZ azzal is megvádolta a zsoldosokat, hogy tisztázatlan körülmények közt lelőttek öt civilt, köztük két mozgássérültet is.
A jelentésben az is olvasható, hogy „léteznek beszámolók” arról is, hogy az orosz zsoldosok kínzásban, szexuális erőszakban és gyilkosságban vesznek részt, de erre a szervezet konkrét bizonyítékot nem mutat be, még anekdotikusan sem.
Oroszország az ENSZ BT-ben és a Kreml hivatalos csatornáin keresztül is kategorikusan tagadta az atrocitásokról szóló vádakat.
Az orosz katonai tanácsadók nem tudtak részt venni és nem vettek részt semmilyen gyilkosságban vagy fosztogatásban. Ez az egész egy újabb hazugság – mondta Dimitrij Peszkov kormányszóvivő.
Az oroszok mindössze annyit ismertek el, hogy megtörtént a Bambari mecset ostroma, viszont azért került rá sor, mert a lázadók elbarikádozták magukat az épületben és lőállásként használták azt. Azt tagadták, hogy orosz zsoldosok részt vettek volna az ostromban vagy, hogy civilekre támadtak volna.
Minden a gyémántokról szól
A Közép-afrikai Köztársaság jelentős mennyiségű kiaknázatlan nyersanyag-lelőhelyet tartalmaz, számos (potenciális) gyémánt- és aranybányája van az országnak, melyet az állandó polgárháborús állapot miatt nem tudnak megfelelően hasznosítani.
Az ENSZ-jelentés rámutat arra, hogy az orosz zsoldosok egyre gyakrabban látnak el biztonsági feladatokat ezek közül a bányák, lelőhelyek körül, illetve orosz testőrök vigyáznak Faustin Touadéra kormányfőre, valamint a főtanácsadója is egy volt orosz kém.
A térségben tevékenykedő orosz zsoldosok a New York Times anyaga szerint többnyire olyan cégeknek dolgoztak, melyeknek (rész-)tulajdonosa egy Vlagyimir Putyinhoz közelálló orosz oligarcha, Jevgenyij Prigozsin. Prigozsin összeköthető az orosz kormány „titkos háborúit” megvívó Wagner-zsoldoscsoporttal is, illetve a 2016-os amerikai választásokat manipuláló Internet-kutatási Ügynökséggel is. A vállalkozó az elnökválasztásba való orosz beavatkozás miatt az Egyesült Államok szankciós listáján is szerepel.
A New York Times nem mondja ki nyíltan, de erősen utal rá, hogy Prigozsin a közép-afrikai nyersanyag-lelőhelyek bányászati jogaira pályázik, illetve az is lehet, hogy már szerzett ilyen koncessziókat a Touadéra-kormánytól.
Ha igazak az NYT és az ENSZ megállapításai és az oroszok valóban a közép-afrikai gyémántokra utaznak, előfeltétele a hatékony kitermelésnek és kereskedésnek, hogy valamilyen úton-módon békét teremtsenek a régióban. Az látszik, hogy a lázadók elleni offenzív hadműveletekkel párhuzamosan az oroszok a béketárgyalásokat is segítik: 2019 februárjában 14 lázadó milíciával kötött békét a közép-afrikai kormány, a hadurak tárgyalóasztalhoz vezetésében pedig az oroszok is jelentős szerepet vállaltak.
Érdemes azt is megjegyezni, ha valamilyen úton-módon valóban sikerül orosz bevonással tartós fegyvernyugvást elérni a háború-tépázta országban, ez nemzetközi szinten is komoly diplomáciai győzelmet jelent az orosz kormánynak, amely javítani tud a háborús uszító imidzsén, mely módon sokan az országra gondolnak.
Oroszország tehát egy közép-afrikai békével egyszerre hozzájutna gazdag gyémánt- és aranylelőhelyekhez, javítaná a nemzetközi megítélését és növelheti politikai befolyását az igencsak megosztott szubszaharai Afrikában.
Egy ilyen győzelem átengedése nem feltétlen áll Oroszország nemzetközi ellenlábasainak érdekében, ezért várható, hogy a közeljövőben nagyítóval vizsgálja majd át az orosz zsoldosok tevékenységét a térségben a nemzetközi közösség és az ellenlábas hatalmak minden alkalmat megragadnak majd, hogy az orosz szerepvállalást – jogosan vagy jogtalanul – bírálják.