Az olasz szenátus 2026-ig halasztja a szexuális erőszakról szóló törvénybe való beleegyezésről szóló szavazást

Az olasz szenátus 2026 februárjáig elhalasztotta a szexuális erőszakról szóló törvénybe való beleegyezés bevezetését célzó törvényjavaslat szavazását, ami bírálatot váltott ki az ellenzéki pártokból, és vitákat indított el a jogi következményekről.

Az olasz szenátus 2026 februárja előtt nem szavaz a szexuális erőszakról szóló törvénybe bevezető beleegyezés fogalmáról, ezzel meghiúsítva azt a törvényjavaslatot, amelyet egy héttel ezelőtt a Képviselőház egyhangúlag jóváhagyott.

Giulia Bongiorno, a Szenátus Igazságügyi Bizottságának elnöke szerdán a Corriere della Sera újságnak azt nyilatkozta, hogy a törvényjavaslat januárra elkészül a bizottságban, de a szenátusi szavazást elhalasztották, miután a Liga új meghallgatásokat és a szöveg felülvizsgálatát kérte.

A Liga párt aggodalmát fejezte ki a „kis súlyú” eseteket szabályozó paragrafussal kapcsolatban, és kérte a fogalom pontosítását. A Forza Italia és az Olasz Testvérek (FdI) támogatta a kérést, elhalasztva a keddi, a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjára tervezett szavazást.

A törvényjavaslat Elly Schlein, a Demokrata Párt (PD) vezetője és Giorgia Meloni, az FdI miniszterelnöke közötti megállapodás eredményeként született meg, és a Ház a múlt héten egyhangúlag elfogadta.

Az egyhangúságtól az összecsapásig
A halasztás éles kritikát váltott ki az ellenzéki pártokból, amelyek azzal vádolták a kormánykoalíciót, hogy szabotálta a jogszabályt egy nappal a regionális választások után, amelyeken a balközép Campaniában és Pugliában, a jobbközép pedig Venetóban győzedelmeskedett.

„Hallottam Giorgia Melonit, és kértem tőle, hogy érvényesítse a megállapodásokat” – mondta Schlein a szavazás elhalasztása után. „A szöveget kevesebb mint egy héttel ezelőtt egyhangúlag elfogadták. Most komoly lenne, ha a nők bőrén, a választások utáni leszámolásokra a többségen belül kerülne sor.”

Maria Elena Boschi, az ellenzéki Italia Viva párt képviselőházi frakcióvezetője azzal vádolta a többséget, hogy megfordították a nézeteiket, kijelentve: „Már nem bízunk bennük.”

Meloni megvédte a halasztást, mondván, hogy a törvényt „helyesen kell meghozni, nem elhamarkodottan”, és tagadta, hogy bármilyen politikai megállapodás született volna a szavazás elsietésére. „Ez nem olyasmi, amit én dönthetek el, ez parlamenti kezdeményezésű törvény, nem kormányzati” – nyilatkozta a Corriere della Serának.

Bongiorno elutasította a késedelmekre vonatkozó állításokat, kijelentve: „Igaz, hogy Schlein és Meloni között megállapodás született, de nem az egyetlen bekezdés részleteiben, illetve abban, hogy a szabályt 25-én kell elfogadni.”

A törvényjavaslat a parlamenti eljáráson túlmutató vitát váltott ki. Enrico Amati büntetőjogász arra figyelmeztetett, hogy a beleegyezési követelmények és a „szexuális cselekmények” tág kategóriájának kombinációja azzal a kockázattal jár, hogy a bizonyítási teher a vádlottakra hárul, amivel az esélyegyenlőségi miniszter, Eugenia Roccella is egyetértett.

Fabio Roia, a milánói bíróság elnöke, aki évtizedek óta foglalkozik nemi erőszakkal kapcsolatos ügyekkel, elutasította az állítást, mondván, hogy „egyáltalán nem igaz, hogy a szabad beleegyezés fogalmának bevezetése a bizonyítási teher megfordítását jelentené”.

Hogyan áll Európa a nőgyilkosságok kérdésével?
Roxana Mînzatu, az Európai Bizottság alelnöke, Hadja Lahbib esélyegyenlőségi biztos és Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője közös nyilatkozatukban megerősítették a blokk elkötelezettségét a nők elleni erőszak felszámolása mellett.

Megjegyezték, hogy a nők jogaira vonatkozó ütemtervük a „nemi alapú erőszaktól való mentesség” elvét helyezi előtérbe, és ezt fogja prioritásként kezelni a 2026–2030-as nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiában is.

Az Európa Tanács 2011 áprilisában jóváhagyott és 45 ország által aláírt Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszakot emberi jogi jogsértésként és diszkriminációként határozza meg. Az EU 2023 júniusában ratifikálta az egyezményt.

Az egyezmény bűncselekményként azonosította a zaklatást, a szexuális és fizikai erőszakot, a kényszerházasságot és a kényszerabortuszt, és ajánlotta az aláíró országoknak, hogy ezeket is vonják be büntetőjogi keretrendszerükbe.

Az EU első, nők elleni erőszakról szóló jogszabálya, amelyet 2024-ben fogadtak el, kizárta a beleegyezést a nemi erőszak meghatározásából, miután több tagállam, köztük Franciaország és Németország is ellenezte. Az Európai Bizottság eredeti, 2022-es tervezete a nemi erőszakot „beleegyezés nélküli szexként” határozta meg.

Franciaország októberben a Gisèle Pelicot-ügy után kulcsfontosságú elemként vette fel a beleegyezést a nemi erőszak büntetőjogi definíciójába, amelyben egy nőt a férje elkábított, majd több tucat férfi szexuálisan bántalmazott, miközben az asszony eszméletlen volt.

Spanyolország, Svédország, Hollandia, Kanada és Norvégia korábban már bevezetett beleegyezésen alapuló definíciókat a szexuális zaklatás áldozatainak védelmének megerősítése érdekében.

Forrás