Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarság helyzetét értékelte, kiemelve a közösség megmaradásának és Magyarország folyamatos támogatásának fontosságát. A beszélgetés során szóba került a két ország közötti viszony, a háború kimenetele, valamint a jövőbeli lehetőségek és kihívások is.
– Eltelt egy újabb év – ismét 12 hónap a háború árnyékában. Miben változott ezalatt a magyarság helyzete Kárpátalján?
– Nyilván nemcsak a kárpátaljai magyarság vonatkozásában, hanem egész Európa, sőt az egész világ vonatkozásában döntő kérdés a háború és a béke ügye. Valamennyien figyeltük, illetve átéltük az amerikai elnökválasztást, hiszen Donald Trump elnökjelölt békeprogrammal indult, és mindannyian emlékszünk, hogy azt is mondta, huszonnégy óra alatt befejezi a háborút. Megnyerte az elnökválasztást, és sajnálatos módon egy év alatt sem sikerült befejezni a két ország közötti vérontást. Azonban mindenképp pozitívum az, hogy a világ legerősebb országának a vezetője továbbra is érdekelt a béke megvalósításában, és sokat is tesz érte. Örülök annak, és mások is így vannak vele, hogy elindult egy olyan folyamat, amelynek a célja a béke megvalósítása. De fontos azt is megjegyezni, hogy a két ország közötti béke megvalósítása rendkívül bonyolult dolog.
– Miért ennyire nehéz békét teremteni Ukrajna és Oroszország között?
– Sok olyan súlyos probléma és érdekellentét van a háborúzó felek között, amit nehéz megoldani. Látjuk azt is, hogy a világon nem mindenki érdekelt a béke megvalósításában. Különösen fura az, hogy az Európai Unió vezetőinek egy jelentős része mintha a háború folytatásában lenne érdekelt. Azért is furcsa ez, mert Európa mindig is egy békeprojekt volt, ezért is visszatetsző az a háborús retorika, amit az európai vezetők hangoztatnak Ukrajna és Oroszország kérdésében. Mi, kárpátaljai magyarok a békében vagyunk érdekeltek. Minél tovább húzódik ez az értelmetlen vérontás, annál nehezebb helyzetbe kerül nemcsak a kárpátaljai magyarság, hanem egész Ukrajna és maga az egész európai kontinens is. Különösen fontosnak tartom azt, hogy a magyar kormány Orbán Viktor vezetésével folyamatosan azon dolgozik, hogy minél hamarabb béke legyen.
– Hogyan befolyásolják az országon belüli népmozgások a kárpátaljaiak életét?
– Óriási tektonikus mozgások vannak Ukrajnában a népesség vonatkozásában. Ukrajna lakosságának a pontos számát nem tudjuk. 2001-ben tartottak legutóbb népszámlálást az országban, és azóta különféle számokat mondanak a népesség lélekszámát tekintve. Szakértők jelenleg 25–28 millióra becsülik Ukrajna népességét – de ez lehet, hogy még kevesebb, hiszen milliószámra távoztak külföldre, s hogy pontosan mennyien, azt senki sem tudja. Ugyanez igaz Kárpátaljára, azon belül pedig ránk, magyarokra is. Továbbá azt sem tudja senki, hogy Belső-Ukrajnából hányan költöztek be megyénkbe. Rendkívül eltérő számokat mondtak korábban: 500 ezret, aztán hivatalosan 170 ezret, majd 300 ezret – tehát nem tudjuk pontosan. Azonban a nagyobb városok és települések látképén észrevehető, hogy bővült a lakosság száma a keletről érkezők miatt, akik nagy volumenű építkezéseket valósítottak meg Kárpátalján.
– Ha véget ér a háború, a keletről érkezők Ön szerint vissza fognak költözni, vagy esetleg külföldre távoznak?
– Azt nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő ezzel kapcsolatban, hogy ennek a népmozgásnak mi lesz a következménye. Teljesen nyilvánvaló, hogy Kárpátalja demográfiai összetétele átalakult, hiszen nemcsak a beköltözőknek a száma, hanem az elköltözőknek a száma is jelentős. Azt azonban nem lehet tudni, milyen folyamatok fognak zajlani a háború után, hogy ezek az emberek a háború után itt maradnak-e vagy visszaköltöznek, hiszen Kárpátaljának az eltartó képessége eléggé csekély: nincsenek olyan hatalmas földterületek, nyersanyagkészletek, mint Kelet-Ukrajnában, úgyhogy elképzelhető egyfajta visszavándorlás is. De elsősorban legfontosabb a békének a megteremtése – az összes többi kérdésnek a megoldására csak akkor kerülhet sor, ha eljutunk arra a pontra, hogy mikor és milyen feltételek mellett jön létre a béke.
Azt is látjuk, hogy a kárpátaljai magyarság nem úgy reagált, mint ahogy mások várták volna. Nem tagadhatjuk le, hogy jelentős az elvándorlás mértéke is, azonban túlzott pánikszerű menekülés nem volt tapasztalható. Kárpátalján sikerült fenntartanunk intézményrendszerünket és egyházainkat, ami mindenképpen reményt ad a jövőt illetően.
– Felértékelődött a KMKSZ szerepe ebben a háborús időben? Amelyet ráadásul néhány Covid-járványos év előzött meg…
– Egy közösségnek az érdekeit mindig képviselni kell. Ha nincs, aki képviselje egy közösség érdekeit, az hátrányba kerül, és ennek a feladatnak igyekezett a múltban is és a jelenben is megfelelni a KMKSZ. Továbbá nyilvánvaló, hogy ha az önkormányzatok jelentősége csökkent is az elmúlt háborús időszakban, azonban a képviselőink a helyi szinttől a nemzetközi szintekig a lehetőségeikhez mérten képviselni tudták a kárpátaljai magyarokat. A képviselet mellett pedig fejlődni is tudtunk, hisz a beregszászi Rákóczi-főiskolából egyetem lett, valamint dicséretes, hogy ebben a háborús időszakban az oktatási hálózatunk, a színházunk, a televíziónk és az újságunk is működhet tovább. De ne felejtkezzünk el azokról a kulturális rendezvényekről sem, amelyeket hagyományainkhoz híven sikerült az elmúlt évben is megszervezni. Mindezek erőt adnak a kárpátaljai magyar közösségnek a megmaradáshoz.
– A kárpátaljai magyarság országon belüli megítélése milyen formában változott, tekintettel arra, hogy Ukrajna és Magyarország diplomáciai kapcsolata mélyponton van?
– Korábban sem volt rózsás a helyzet. Valljuk be, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok 2017 után rendkívül kiéleződtek. Ukrajnában egy rendkívül erőteljes magyarellenes propagandakampány folyt ebben az időben, különböző inzultusok érték a kárpátaljai magyarságot: az emlékműveink megrongálása, tüntetések, a KMKSZ székházának a felrobbantása, titkosszolgálati akciók, házkutatások – ezek jellemezték a kárpátaljai magyarság helyzetét, és a két ország között a viszony is romlott, bár történtek kezdeményezések a kapcsolatok javítására, de ezek nem vezettek sikerhez. Tehát ennek a dolognak azért múltja van. Ez nem most kezdődött. És sajnos most is jelentősek az ellentétek. Magyarország ezekben a kérdésekben másfajta álláspontot képvisel, mint az európai országok jelentős része, de azt mindenképpen pozitívumként kell értékelni, hogy Magyarország a béke mellett áll ki, és ha belegondolunk, ez egyezik Ukrajna lakossága és a kárpátaljai magyarság véleményével ezekben a kérdésekben. Rendkívül nehéz folyamat lesz a béke megteremtése és Ukrajnának a beilleszkedése az európai kontinens biztonsági rendszerébe. Magyarországon választások lesznek, és valószínűleg előbb-utóbb Ukrajnában is. Valahogy a béketeremtés folyamata elindult, s reméljük, hogy megvalósul, és ez majd a jövőben alkalmat ad arra, hogy a viszonyt rendezzék, azonban ez egy rendkívül nehéz folyamat lesz.
– Lehetséges-e az elkövetkezendő évben, hogy béke lesz a két ország között?
– Nem lehet tudni, hogy mi fog történni a következő évben, senki sem tudja. Reménykedjünk, hisz a békefolyamat elindult. Jelenleg intenzív tárgyalások zajlanak az Egyesült Államok és Oroszország, valamint az Egyesült Államok és Ukrajna között, de az Európai Unió is igyekszik ebbe – kevés sikerrel – beleszólni. Mindenképpen pozitív, hogy elindult egy olyan folyamat, amely már a békét célozza. Azonban azt is tudjuk, hogy ezek a dolgok rendkívül nehezek lesznek, és minél tovább tart a háború, annál nagyobbak az emberi és az infrastrukturális veszteségek, valamint annál kilátástalanabb helyzetbe kerül Ukrajna. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a békefolyamat felgyorsuljon és minél hamarabb meg is valósuljon. Nagyon fontos, hogy átfogó békére van szükség, hiszen tudjuk azt, hogy korábban is voltak megállapodások, amelyek nem vezettek tartós békéhez. Azonban a történelem azt mutatja, hogy a háborúkat lezáró folyamatok általában hosszúak – gondoljunk csak vissza a vietnámi vagy a koreai háború lezárásaira. Reménykedjünk abban, hogy előbb-utóbb győzedelmeskedik a józan ész, és ez a háború is lezárul.
– Mit tehetünk személyesen mi, kárpátaljai magyarok ezekben a ködös és szomorú időkben?
– A közösségünk legfontosabb feladata most a túlélés, ehhez pedig az szükséges, hogy ne adjuk fel a reményt, legyünk szolidárisak, segítsük egymást, tartsuk fenn intézményeinket, és próbáljuk meg átvészelni ezt a nehéz időszakot. Ebben a Szövetségünk is igyekszik mindent megtenni, és rendkívül pozitív, hogy számíthatunk az anyaország támogatására is, amelyet számos formában valósított meg az elmúlt évben is, amiért hálásak vagyunk.
Hatékony évet zárt a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány 2024-ben. A támogatási programokról, az alapítvány tevékenységéről, valamint a jövőbeli tervekről Gulácsy Géza igazgató adott évértékelő interjút.
– A „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány fennállása óta töretlenül szolgálja a kárpátaljai magyarság fennmaradásának elősegítését. Az alapítvány igazgatójaként hogyan tekint vissza az elmúlt 14 éves munkára?
– Általában ötévente szoktuk összesíteni az alapítványi tevékenységet, így ez a jövő esztendő feladata lesz, azonban úgy gondolom, hogy az eddig befogadott több mint 552 ezer pályázat kezelése alapvetően eredményesnek tekinthető.
– Az elhúzódó háború mindenre hatással van. Hogyan zárta az elmúlt évet az alapítvány?
– Az elmúlt évben az alapítvány a háborús helyzet ellenére is folyamatosan működött, és sikerült minden programot a terveknek megfelelően lebonyolítani. Bár a kifizetések banki kezelésével kapcsolatban számos probléma akadt, végül is valamennyi jogosult pályázónk megkapta a támogatást. Összesen 30 569 pályázatot fogadtunk be 2024-ben. Ebből 17 363 oktatási-nevelési támogatás, 4647 oktatási dolgozók támogatása, 4023 gyermekétkeztetési támogatás, 2016 egészségügyi dolgozók támogatása iránti pályázat volt.
– Hozott-e változásokat a 2024-es év a támogatási programok tekintetében?
– 2024-ben nagyobbára nem történt lényegi változás, ugyanazokat a programokat hirdettük meg, mint 2023-ban. Az oktatási-nevelési pályázat lebonyolítása azonban új rendszerben történt, ugyanis az a Rákóczi Szövetségen keresztül zajlott. A pályázatokat az alapítványi irodákon keresztül vagy személyesen lehetett benyújtani az elektronikus rendszerbe. Ez az újítás azonban megmutatta, hogy a magyar szülők többsége még nincs felkészülve az egyéni elektronikus pályázásra. Az egyénileg benyújtott pályázatok 72%-a hibásnak bizonyult, s ezeket a későbbiekben kellett kijavítani. Ebben az évben tovább folytattuk a KMKSZ által meghirdetett, súlyos betegeket érintő egészségügyi támogatási rendszer kezelését is.
– A támogató részéről milyen adókötelezettségekkel jár a támogatás? Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban?
– A támogatás után esedékes adókat az alapítvány a törvények szerint köteles befizetni. Ez ebben az évben is megtörtént, és több tíz millió hrivnya összeget tett ki. Ennek az összegnek a 60%-a az alapítványi fiókokon keresztül a helyi önkormányzatokhoz jutott.
– Milyen tervekkel tekintenek a következő évre?
– A körülményekből kifolyólag alapvető célunk, hogy megőrizhessük a támogatási rendszert legalább jelenlegi formájában. Erre van esély, hiszen a magyarországi vezetőktől olyan ígéretet kaptunk, hogy továbbra is biztosítani fogják az eddigi támogatások folytatásának lehetőségét. A rendszer további bővítésére csak a háború lezárulta után mutatkozik esély.
Ferenc Viktória a magyarországi kormánypártok jóvoltából Kárpátalját képviseli a 2024. július 16-án megalakult új Európai Parlamentben. A képviselő asszonyt az elmúlt fél év tapasztalatairól és a brüsszeli helyzet alakulásáról kérdeztük, különös tekintettel az Ukrajnát és Kárpátalját érintő kérdésekre.
– Fél éve kezdte el munkáját az új Európai Parlament. Magyarország és Kárpátalja szempontjából melyek voltak a legfontosabb események ebben az időszakban?
– Fél évvel ezelőtt, a júniusi választásokon több millió választópolgár fejezte ki abbéli akaratát, hogy változásra van szükség az európai politikában. A csehek, az osztrákok, a magyarok, a spanyolok, a franciák, az olaszok, a hollandok megválasztott képviselői Patrióták Európáért névvel létrehoztak egy vadonatúj frakciót, amely épp a változás hangja kíván lenni Európában. A frakció, amelynek a Fidesz–KDNP EP-képviselői is tagjai, már megalakulásakor a harmadik legnépesebb csoportként foglalt helyet az Európai Parlamentben. Ez Magyarország és Kárpátalja szempontjából is nagy eredménynek számít, hiszen egy nagyobb politikai közösség áll mögöttünk és az ügyeink mögött, érdekérvényesítésünk így erősebb. Képviselőtársaimmal minden lehetséges fórumon felszólaltunk az illegális migráció ellen, a külső határok védelme, de mindenekelőtt a mielőbbi béke mellett, továbbá amellett, hogy a kárpátaljai magyarok visszakaphassák az őket megillető, korábban szerzett kisebbségi jogaikat Ukrajnában.
Emellett elmondható, hogy a parlamenti ciklus eleje nagyon összetett: az első néhány hónapban zajlanak a szakbizottságok, küldöttségek alakuló ülései, valamint az Európai Bizottság biztosainak parlamenti meghallgatásai is. Ez utóbbi kapcsán – a betöltött főtagságaim révén – 2024 novemberében több mint tíz, egyenként a három órát is meghaladó meghallgatáson vettem részt. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság magyar főtagjaként többek között a magyar biztosjelölt, Várhelyi Olivér meghallgatásának menetét is felügyeltem. Ennek kapcsán sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a messzemenően a legfelkészültebb és leginkább hozzáértő, a tagállamok közül Magyarország által delegált biztosjelölt szakmai felkészültségét félresöpörve, politikai patthelyzetet teremtve akadályozták meg a pozíció betöltésében. Végül politikai háttéralkuk alapján döntöttek, többek között Várhelyi Olivér biztosi pozíciójának jóváhagyásáról is.
Az elmúlt fél év jelentős eseménye volt az is, hogy az Európai Tanács soros elnökségét Magyarország töltötte be. Erre csak tizenhárom évente kerül sor, így valóban nagy dolognak számít, amikor a mi miniszterelnökünk, a mi minisztereink mutatják be az Európai Parlamentben az elnökség prioritásait, szakmai programjait. Ezzel kapcsolatban az elnökség lezárultával kijelenthető, hogy kiválóan teljesített a magyar elnökség. A sikerek közül az erdélyi magyar közösség szempontjából külön kiemelném, hogy sikerült elérni, hogy 2025. január 1-től Románia a schengeni övezet teljes jogú tagja legyen, ezzel is támogatva az anyaországgal való kapcsolattartást.
– Már az induláskor nem kaphatta meg a Patrióták-frakció az őt megillető bizottsági pozíciókat, egyfajta cordon sanitaire-t igyekeztek az új frakció köré vonni az európai mainstreampártok. Valamelyest konszolidálódott mostanra a helyzet?
– A Patrióták Európáért képviselőcsoport, amely a jelenlegi ciklusban a harmadik legnagyobb frakció az EP-ben, a konzervatív, keresztény értékrendet, az illegális migráció megállítását és a család fontosságát állítja középpontba. Az Európai Parlament balliberális többsége – ezen értékek ellen fellépve – a demokratikus elveket és az Európai Parlament szabályait semmibe véve akadályozza a frakciónk munkáját már a ciklus kezdetétől, s ez sajnos mára sem javult. Kezdetben ellehetetlenítették, hogy elnöki vagy alelnöki tisztségeket töltsünk be, majd elvették a lehetőségét annak is, hogy jelentéstevői feladatokat lássunk el különböző szakbizottsági témákban. Természetesen mindezt nem hagyjuk annyiban: amellett, hogy jogi úton tiltakozunk a bennünket ért igazságtalanság ellen, hangos és aktív ellenzéke leszünk a következő hónapokban a háborút, a migrációt, a még több bürokráciát és ideológiát támogató baloldali összefogásnak. A cordon sanitaire vagy egészségügyi karantén a betegség megfékezésére szolgál. De mi nem vagyunk betegek, nagyon is egészséges, a józan ész vezérelte gondolatok jellemzik politikánkat. Ezért nem engedjük, hogy elszigeteljenek minket, s ezzel elhallgattassák azt a több millió állampolgárt, akik a mi pártjainknak szavaztak bizalmat.
– Volt hatása az EP-ben az amerikai választások eredményének?
– Az amerikai elnökválasztás hatása megkérdőjelezhetetlen az aktuális világrend alakulásának szempontjából. Bízom benne, hogy Donald Trump győzelmével hamarosan pozitív változások történnek majd az Ukrajnában folyó háború lezárását illetően, és megvalósulhat sok-sok ember vágya az orosz–ukrán háború békés és igazságos rendezésével kapcsolatban is. Ha megfigyeljük a nyugat-európai politikát, ahogy közeledünk az új amerikai elnök beiktatásának időpontjához, egyre több ország vezetője emel hangot a béke lehetőségéről, egyre több szó esik a fegyverszünetről. Magyarország miniszterelnöke volt az egyetlen uniós politikus, aki a kezdetektől az azonnali tűzszünetet támogatta, és a béketárgyalások mellett foglalt állást, sőt ő volt az egyetlen, aki lépéseket is tett a béke érdekében, akit ezért sajnos aljas támadások értek. Valami hasonlót láthattunk az illegális migrációt illetően is a kezdetekben, s mára ez is óriási fordulatot vett, egyre többen veszik észre a magyar álláspont észszerűségét, egyre többen csatlakoznak hozzá. Remélem, az Európai Parlamentben is egyre többen látják majd be, hogy a jelenlegi stratégia nem hozott megfelelő eredményt: túl régóta tart már a háború, és túl sokan vesztették már életüket vagy kényszerültek elhagyni otthonukat. Ha egy stratégia nem hoz eredményt, meg kell vizsgálni más alternatívákat is, mint amilyen a diplomáciai út, a tűzszünet és a béketárgyalások lehetősége.
– Milyen tapasztalatai vannak a bizottságokban végzett munkával kapcsolatban?
– Elmondhatom, hogy intenzív, de eredményes hónapokon vagyunk túl a csapatommal. A munkám során a kárpátaljai magyarokkal szoros együttműködésben, az ő érdekükben dolgozom a leghangsúlyosabban: az elmúlt fél évben két alkalommal is ellátogathattam Kárpátaljára, hogy mind a megye vezetőségével, mind a magyar szervezetek képviselőivel találkozhassam. Ezek a találkozások mindig nagyon feltöltenek, hiszen első kézből kapok információkat a közösség valós helyzetéről, szükségleteiről.
Emellett a környezetvédelmi, a külügyi, a női jogi és esélyegyenlőségi szakbizottságokban is aktívan tevékenykedem, részt veszek az üléseken, felszólalok a vitákban. A szakbizottsági munka során az a legfontosabb, hogy a magyar emberek érdekeit képviseljük, és keressük a kapcsolódási pontokat Kárpátaljával, a kárpátaljai magyar közösséggel, amikor az európai szabályozásról döntünk: legyen szó a hulladékkezelésről, a tiszta ivóvízhez való jogról, az emberek jobb mentális egészségéről, a nők biztonságáról az utcán vagy a köztereken, a megfélemlítéstől mentes politikai környezetről vagy a kisebbségek jogairól a csatlakozásra váró országokban.
– Az új évben a Fidesz–KDNP képviselőcsoport számára mik lesznek a legfontosabb prioritások?
– Úgy gondolom, hogy egész Európa megnyugodhatna és a saját versenyképességére, növekedésére koncentrálhatna, ha végre helyreállna a béke az európai kontinensen. De mindenekelőtt ez azért kiemelkedően fontos, hogy megszűnjön az emberi szenvedés, a háborúnak ne legyen több áldozata, ne kelljen az embereknek félelemben élniük. Európán belül ez Magyarországra és Kárpátaljára is igaz. Ezért a Fidesz–KDNP képviselőcsoportja számára a mielőbbi béke mellett való kiállás a 2025-ös év első számú prioritásai közé tartozik továbbra is, ez elsősorban a háború eszkalálódásának megakadályozása, másodsorban a gazdasági növekedés szempontjából elengedhetetlenül fontos. Ezenfelül a családok, a keresztény értékrend, a határaink, a magyar nemzeti szuverenitás védelme továbbra is kiemelkedő helyen szerepel.
Az európai uniós színtéren a nemzeti kisebbségi jogok védelméért való kiállás, az uniós csatlakozási kritériumok betartatása továbbra is prioritás. Hiszen jómagam is a Fidesz–KDNP nemzeti listájának köszönhetően tölthetem be európai parlamenti képviselői pozíciómat. A kárpátaljai magyar közösség jogaiért való kiállást szívügyemnek tartom, és hálás vagyok az anyaországnak, hogy lehetőséget teremtett arra, hogy közösségünk Európa szívében is képviselve legyen. Hiszen ezáltal kaptam lehetőséget arra például, hogy az ukrán miniszterelnök-helyettes asszonyt személyesen tájékoztassam a kárpátaljai közösséget aggasztó, Ukrajna oktatási törvényét módosítani kívánó javaslatról, amely kapcsán biztató választ kaptam. Bízom benne, hogy ezek nem üres szavak, és a kijevi vezetés valós lépéseket tesz a kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozólag, azok teljes helyreállítása érdekében.
– Kárpátalja lakossága mindennél jobban várja már a békét és a fegyvernyugvást. Brüsszelből hogyan látja ennek az esélyeit?
– Ukrajnában tragikus a helyzet, és mélyen együttérzek az ukrajnai és a kárpátaljai magyar lakossággal a veszteségek miatt, amiket el kellett szenvedniük a lassan három éve tartó háború idején. Az emberek elfáradtak, a gazdaság romokban hever, a tél ismét elhozta az áramszünetet, sok család sötétben, sőt hideg otthonokban vészeli át ezt a nehéz időszakot. S bár az ünnepekre az energiaellátás terén kicsit javult a helyzet, azonban ez csak ideiglenes, és talán drasztikusabb lesz a helyzet az ünnepek végével e téren. Hiszen a harcok továbbra is folynak, egyre intenzívebbek. Egyre többször éri légitámadás Kárpátalját is. Folyamatosak a besorozások, rengeteg katona és civil vesztette életét, köztük rengeteg gyermek. Milliók hagyták el az országot, családok szakadtak szét.
Minél tovább húzódik a háború, annál nagyobb a veszteség. A fájdalom, a traumák, amiket az emberek átélnek, gyógyíthatatlan sebeket ejtenek a társadalmon, amelyeket generációk cipelnek majd magukkal. Bízom benne, hogy az új év, 2025 elhozza a várva várt békét, és ezt követően már Ukrajna újjáépítéséről beszélünk, egy demokratikus, uniós csatlakozásra váró ország rekonstrukciójáról, ahol tiszteletben tartják a kárpátaljai magyar közösség jogait.
Remélhetőleg a 2025-ös év elhozza a várva várt békét, hiszen végre, közel három év után elmondható, hogy erősödik a béke hangja, Magyarország hangja visszhangra talált.
