A nem nyugati országok minél szorosabb együttműködése egybeesik Kína érdekeivel, mivel sem a távol-keleti ország, sem a partnerei nem elégedettek a jelenlegi világrendben rájuk osztott szereppel. A BRICS egy olyan „reformcsomag” lehet, amely eszközt jelent mind politikai, mind gazdasági értelemben a Nyugattal szembeni érdekérvényesítésben.
Bár a nyugati sajtó leginkább azzal foglalkozott a kazanyi BRICS-csúcstalálkozóval kapcsolatban, hogy Oroszország még sincs izolálva a világtól, a több mint harminc ország részvételével lezajlott nemzetközi esemény Kína részéről is sikeresnek mondható. Erről Horváth Levente Kína-szakértő, volt sanghaji főkonzul, az Eurázsia Központ igazgatója beszélt az Indexnek. A BRICS már tizenhatodik éve működik, és a platform komolyságát jelzi, hogy egyre több nem nyugati ország csatlakozna hozzá szívesen.
Kína már hetven évvel ezelőtt a globális Dél országainak az élére akart állni. 1955-ben Kína részt vett a bandungi konferencián, amelyen a volt gyarmatosított országok ültek össze, hogy a világrend megreformálását követeljék. Továbbá Mao Ce-tung »három világ« elmélete is erről szólt, amit Teng Hsziao-ping 1974-ben az ENSZ-közgyűlésen is bemutatott – magyarázta lapunknak a Kína-szakértő.
A „három világ”-elmélettől egy új kapcsolatrendszer kialakítását remélte Kína, pontosabban a harmadik világ vezetőjeként pozicionálta magát. Továbbá azt is megállapították, hogy a nemzetközi békére és biztonságra elsősorban a nagyhatalmak hegemón törekvései jelentik a legnagyobb veszélyt. Az elmélet szerint a következőképpen néz ki a világ felosztása (Eredmények és kihívások: 10 éves az Övezet és Út kezdeményezés / Neumann Lapkiadó és Kommunikációs Kft., 2023):
Az „első világ” a két szupernagyhatalom, az USA és a Szovjetunió, amelyek hegemón hatalmat akarnak megszerezni, irányítani akarják az ázsiai, dél-amerikai és afrikai fejlődő országokat, emellett megfélemlítik a náluk gyengébben fejlett országokat.
A „második világ” a fejlett országokat jelenti.
A „harmadik világ” pedig az ázsiai, dél-amerikai és afrikai fejlődő országokat.
Horváth Levente rámutatott, hogy hetven vagy akár még ötven évvel ezelőtt sem volt hangja a globális Délnek, nem volt egy erős gazdasági hatalom, amely hallatni tudta volna a hangját. „De mára itt a BRICS, amelyben gazdasági szempontból Kínának van a legnagyobb súlya, tehát kvázi a globális Dél élére tud állni, hiszen a globális Dél egyre több országa csatlakozik a BRICS-együttműködéshez” – tette hozzá.
A szakértő szerint nem szabad alábecsülni ezt az együttműködést: még most kezd igazán kialakulni, fejlődésben van, vagyis jelenleg nem érdemes következtetéseket levonni abból, hogy mennyire szervezett vagy sem. Ha a számokat vesszük alapul, akkor az új partnerekkel együtt (a státuszukról az októberi kazanyi csúcson döntöttek) már a világ népességének 57 százalékát képviselik, GDP szempontjából a világ 32 százalékát, vásárlóerő-paritást (PPP) tekintve pedig a világ 46 százalékát (míg a G7-ek – Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok – PPP alapon a világ 29 százalékát adják).
Ugyanakkor Horváth Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy Kínának nincsenek hegemón céljai, nem törekszik a BRICS egyedülálló vezetésére. A távol-keleti ország részt vesz a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO) is, és 2013-ban elindította saját – az Övezet és Út – kezdeményezését (BRI), amelyhez már több mint 150 ország csatlakozott.
Kína máshogy gondolkodik, mint a nyugati birodalmak. Kína egy Kína-centrikus gondolkodással rendelkezik, a nemzeti érdekei a legfontosabbak, együttműködik mindenkivel, míg megvan a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös párbeszéd, és az ebből fakadó kölcsönös előnyök – fogalmazott a szakértő.
Reformcsomag a világrendhez
Az, hogy Kínának nincsenek hegemón céljai, még nem azt jelenti, hogy elégedett lenne a szerepével a jelenlegi világrendben, ezért az egyik legfontosabb célkitűzése, annak megreformálása.
Kína nem új világrendet akar létrehozni, hanem megváltoztatni azt, de ugyanezt akarja Oroszország és a globális Dél is, így a BRICS egyik célkitűzése is az, hogy a világrendet megváltoztassák. A jelenlegit ugyanis a nyugati nagyhatalmak a saját elképzeléseik szerint alkották meg, és ezt erőltették rá az egész világra. Mára azonban a világrendet képező különböző nemzetközi szervezetek nem tükrözik a 21. századi gazdasági erőviszonyokat. Például az ENSZ állandó Biztonsági Tanácsában az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Oroszország mellett az Egyesült Királyság és Franciaország foglal helyet. GDP szempontjából Anglia a hatodik, Franciaország a hetedik, vásárlóerő-paritást mérve viszont csak a kilencedik-tizedik helyen állnak. Ellenben India és lassan Brazília is komolyabb gazdasági erővel rendelkezik. De a pénzügyi világot befolyásoló IMF és Világbank vezetésére is csak nyugati személyeket jelölnek ki – az IMF-be európait, a Világbankba amerikait –, az ázsiai országokból csak másod- és harmadvonalba kerülhetnek vezetők a nemzetközi pénzügyi intézetekbe – fejtette ki a szakértő, hozzátéve, hogy Kínában neves közgazdasági kutatók cikkeikben és tanulmányaikban már számtalanszor kiemelték: országuk nem a gazdaságban betöltött szerepéhez méltó szavazati joggal rendelkezik.
Horváth Levente a BRICS-et egyfajta nagy reformcsomagnak látja, amelynek részét képezi a békés együttműködés és a szankciók ellenzése (a BRICS-tagság feltétele, hogy nem léphet be az, aki illegálisan szankcionál más országokat, miközben a nyugati szövetségi rendszereken belül már-már megszokott az egyet nem értők szankcionálása).
Emellett a tagok nem szólnak bele egymás belpolitikájába, mindenkinek a saját maga útját kell járnia. Nincsenek ideológiai követelések, a BRICS a nemzeti érdekek, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésről szól. Az együttműködést a multipolaritás jellemzi, azaz minden kontinensről, minden kultúrából és civilizációból vannak szereplők, nincs hegemón uralom.
„Ezekkel és még sok más javaslattal állt elő a BRICS, amelyek a jelenlegi egypólusú, nyugat dominálta világrend megreformálására vonatkoznak, hogy hogyan változzon egy békésebb, egyenlőbb, multipoláris, azaz többpólusú világrenddé” – mondta lapunknak a Kína-szakértő.
