Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) elnöke, a Beregszászi Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője az elmúlt év sikereiről, nehézségeiről, továbbá a jövőben megvalósítandó tervekről nyilatkozott.
– Az elmúlt év tele volt kihívásokkal. Miként élték ezt meg a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete és a hozzá tartozó alapszervezetek?
– A 2023-as év számunkra a megpróbáltatások, a beteljesületlen remények éve volt, de ugyanakkor kitartó küzdelem is jellemezte, amelyet a kárpátaljai magyarság és annak meghatározó szervezetei folytattak a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáért. Itt főképpen a nyelvhasználati jogainkra gondolunk, hiszen szervezetünk biztosítani szeretné az utánunk következő nemzedékeknek, gyermekeinknek, fiataljainknak az anyanyelvű oktatás lehetőségét, amint azt a Velencei Bizottság is határozottan ajánlja.
Háborús körülmények közepette élni, működni és összetartani kis közösségeinket nagy energiát követel, hisz életkörülményeink romlottak, a mindennapi megszokott dolgainkat beárnyékolják a különféle korlátozó intézkedések, fegyveres szolgálatra felhívó nyilatkozatok, behívások. A háborús konfliktus sajnos tovább mélyül, a békekötés lehetősége 2023-ban távolodott tőlünk, az agresszor pedig tovább szélesítette háborús arzenálját és hadseregét. Veszteségeink között pedig számos kárpátaljai magyar neve is ott található.
– Kérem, értékelje a KMKSZ BKSZ 2023-as évét.
– A rendkívüli helyzetek közepette is a KMKSZ BKSZ az alapszabálynak megfelelően megszervezte és levezette tisztújító közgyűléseit, a negyedévente sorra kerülő választmányi üléseinken több mint harminc kérdést vitattunk meg és fogadtunk el megfelelő határozatokat. A választmányi és elnökségi üléseinken áttekintettük a kárpátaljai magyarságot érintő kérdéseket, pályázati lehetőségeket, kiemelt fejlesztési programokat, az Egán Ede KGFP által meghirdetett pályázatok végrehajtásának menetét.
Örömmel vettük tudomásul és figyelemmel kíséri szervezetünk néhány nagyobb, számunkra rendkívül fontos beruházás megépítésének menetét, így a Vérke megtisztítását vagy a Makkosjánosi Hulladékfeldolgozó munkálatainak befejező szakaszát.
Mind a harmincnégy alapszervezetünkben sikerült megfelelő módon, nagy érdeklődés közepette megszervezni és levezetni az alapszervezeti közgyűléseket. A fő kérdések között, melyeket felvetettek tagjaink a közgyűléseinken, a háború és béke kérdése, a szociális támogatások meghirdetése, a helyi intézményrendszer megőrzése és továbbfejlesztése, az anyanyelv használatának megőrzése, valamint az Egán Ede KGFP pályázatai szerepeltek.
Örömmel konstatálhatjuk, hogy alapszervezeteink a régió mind a harmincnégy településén az alapszabálynak megfelelően működnek. Négy településen, Makkosjánosiban, Haranglábon, Guton és Rafajnán új alapszervezeti elnök megválasztására került sor, akik bekapcsolódtak szervezetünk érdekvédelmi tevékenységébe.
A KMKSZ BKSZ érdekszférájába tartozó települések öt kistérségbe, városi és községi tanácsokba egyesültek. A 2020-as évben levezetett választásokon a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt sikeresen szerepelt, s ennek eredményeképpen minden kistérségi tanácsban megalakultak a párt frakciói, amelyek néhol ellentámadásos helyzetben, de eredményesen működnek. Itt főképpen a Beregszászi Városi Tanácsban működő „KMKSZ” – UMP-frakcióra várnak éles viták, melyeket az itt fennálló harsány kisebbség megengedhetetlen módon próbál elmérgesíteni, s országunk ellenségéve nyilvánítani az anyaország kormányát, amely fegyvereken kívül mindenben segíti Ukrajnát és az ukrajnai állampolgárokat. „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az” – írta nagy költőnk, Petőfi Sándor, és reméljük, mindenki számára világos lesz, hogy ki az ukrán nép igazi barátja, és kik azok, akik provokatív módszereket vetnek be ellenünk.
Szervezetünk az elmúlt évben is megtartotta – a körülményeknek megfelelően – a betervezett rendezvényeit. A rendkívül feszült helyzetben az emberek igénylik az együttlét örömét, a közösség erejét, s annak megfelelően január 1-jétől, Petőfi születésnapjának megünneplésétől az év végi karácsonyi időszakig megszerveztük ünnepségeinket, rendezvényeinket, megemlékezéseinket.
Ismerjük a hagyományőrzés jelentőségét és fontosságát az ember életében, s ennek jegyében egy sor rendezvényt szerveztek alapszervezeteink, főképpen a Tisza melléki községekben: Badalóban, Haláboron, Tiszacsomán, Gecsében, Csetfalván, Váriban, Orosziban, Benében, valamint Guton. Örömmel tapasztaltuk, hogy a felnövekvő nemzedék is aktívan vesz részt a helyi kulturális életben és kapcsolódik be a helyi folklóregyüttesek munkájába Tiszacsomán, Gecsében, Orosziban, Guton, Borzsován, Haláboron és másutt.
Középszintű szervezetünk közösségépítő és -erősítő céllal a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark bázisán szervezett juliálist, amelyen részt vettek az alapszervezeteink képviselői, jelenleg működő folklóregyütteseink, néprajzosok és ismert zenészek.
Külön ki szeretném emelni az általunk támogatott BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet tevékenységét, amely egyházi és világi művekből összeállított előadásaival lélekemelő hangulatot teremtett számos település templomában és iskolájában, tudatosítva a jelenlévőkben, hogy „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát”. E két intézmény az, amelynek megtartása és ereje jelentősen hozzájárulhat a kárpátaljai magyarság megmaradásához, elősegítve a nehéz idők túlélését. És ne hagyjuk persze a többi jelentős intézményünket, gondolok itt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházra, egyházi líceumainkra, amelyek immár harminc éve állnak tartóoszlopként a kárpátaljai magyarság életében.
– Milyen problémák leküzdése vár önökre a jövőben?
– Az eddig elmondottak alapján jogosan lehetnénk teljes mértékben bizakodók is, ha nem éreznénk mindennap a háború ránk nehezedő sötét árnyát, ha nem éreznénk a szülőföldjüket elhagyó sorstársaink hiányát. Úgy gondolom, a KMKSZ küzdeni tudásban, kitartásban jól vizsgázott az elmúlt időszakban, s mindent megtett azért, hogy megkönnyítse a szülőföldjükön maradottak életét. Ezt a kitartó munkát kell megőriznünk a jövőben is.
Ahhoz, hogy bizakodóan tekinthessünk a jövőbe és itt tudjuk elképzelni a jövőnket, szükség van arra, hogy a kisebbségek számára kedvezően realizáljuk a nemzeti közösségekről szóló törvény pontjait, valamint a decemberben elfogadott módosításokat az oktatási és nyelvhasználati törvényben.
Mivel az elemzők többsége Ukrajnában a helyzet rosszabbodására számít, így fel kell készülnünk arra, hogy megvédjük és biztosítjuk intézményrendszerünk működését, a lakosságunk szociális támogatásának kiszélesítését. Itt elsősorban nemzetközi szervezetekre, illetve Magyarország segítségére számíthatunk. El kell mondanunk, hogy az anyaországunk eddig is jelentős támogatást nyújtott, ez a segítség eljutott a kisiskolásoktól a nyugdíjas pedagógusokig, a nagycsaládosoktól a műtéti beavatkozáson átesett személyekig.
– Meglátása szerint a jövőben kikre számíthatunk a közös és hatékony munka érdekében?
– Biztató jelként tudjuk értékelni vezető magyarországi politikusok nyilatkozatait arról, hogy a magyarnak maradás elősegítése nemzetpolitikai kihívássá vált Magyarországon, és garantált a kárpátaljai intézményrendszer támogatása is.
Ennek reményében fontos dolog, hogy együtt keressük a kiutat a jelenlegi súlyos helyzetből, szem előtt tartva a maroknyi magyarság érdekeit és jövőjét a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezeteivel, egyházi vezetőivel, a működő civil szervezetek vezetőivel és persze azokkal a kistérségekkel, amelyekben jelentős számú magyar él, és vezetőivel együtt lehet működni.
Megtartani a szülőföldjén élő kárpátaljai magyarságot – ez a közös feladatunk, közös célunk, hisz „nekünk itt van jussunk borban és búzában!”
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Az elmúlt évet értékelő, exkluzív interjút adott Bocskor Andrea kárpátaljai származású európai parlamenti képviselő.
– Munkáját az Európai Parlamentben (EP) elsősorban a nemzet és a magyar közösség szolgálatában végzi, melyhez egyértelműen hozzátartozik a kárpátaljai magyarság melletti kiállás, a kárpátaljai magyarok érdekeinek védelme is. Melyek voltak 2023 legfontosabb eredményei képviselői tevékenysége kapcsán?
– Képviselői munkám elsődleges célja szolgálni a nemzetemet. A Kárpátaljáért és ott élő emberekért, a magyar közösségért végzett munkát hivatásomnak tekintem, melynek célja, hogy a szülőföldemen élők oktatási és nyelvi jogai biztosítva legyenek, fennmaradjon a magyar nyelvű kultúra a régióban, és ne lehetetlenedjen el a szülőföldön való megmaradás. Természetesen, ez a legnehezebb a jelenlegi háborúval terhelt időszakban, mely rányomja keserű bélyegét minden család életére.
Sűrű volt az elmúlt év is, hiszen az ukrajnai háború és Ukrajna EU-integrációs törekvései mellett évek óta küzdenünk kell a 2017-es oktatási törvénnyel elkezdődött jogszűkítések visszaállításáért, ezért májusban az EP Kisebbségi Munkacsoportjának társelnökeivel közösen konferenciát szerveztünk a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának jelentőségéről az EU-integrációs folyamatban, Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős uniós biztos részvételével. Az ülésen Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével és Aurika Bozseszkuval, a bukovinai román közösség képviselőjével tájékoztattuk a résztvevőket az ukrajnai nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmekről és diszkriminatív eljárásokról a nyelvi jogok terén. Júniusban Strasbourgban részt vettem az Európa Tanács magyar delegációjának rendezvényén, ahol amellett, hogy bemutattuk a Struggle for Survival. The Transcarpathian Hungarians (1944–2022) című angol nyelvű tanulmánykötetet, eszmecserét folytathattunk az ukrán delegáció vezetőjével is a Velencei Bizottság 2022-es kisebbségi törvényről készített elemzéséről. Szeptemberben Orosz Ildikó elnök asszonnyal Krakkóban adtunk hangot a kárpátaljai magyar közösséget ért jogfosztásoknak az Európai Unió és Európa Tanács által közösen szervezett rendezvényen, ahol sokan arról akarták meggyőzni az EU képviselőit, hogy az ukrajnai nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvények rendben vannak, nem jelentenek visszalépést. Novemberben megszerveztük a VIII. Kárpátalja Napot Brüsszelben, és még ebben a hónapban napvilágot látott a Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatásával a Küzdelem a megmaradásért. A kárpátaljai magyar közösség (1944–2022) című tanulmánykötet magyar kiadása is.
– Egyszer úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi jogvédelmet nem a nagy és látványos eredmények jellemzik, ugyanakkor kitartó munkát igényel, és az apró előrelépéseknek is örülni kell. Történtek ilyen változások az elmúlt időszakban az EU kisebbségpolitikájában?
– Az Európai Unió hagyományos nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikájában sajnos az utóbbi egy évben sem történt pozitív változás. A Minority SafePack polgári kezdeményezés, melynek lényege, hogy az Unió a területén élő nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek jogainak védelmében európai szintű jogszabályokat dolgozzon ki, egyelőre nem mutat előrehaladást. Mint tudjuk, az Európai Bizottság 2021 januárjában elutasította a kezdeményezést, ignorálva több mint egymillió uniós állampolgár kérését. Ezután, ugyanezen év márciusában a Minority SafePack kezdeményezői bírósághoz fordultak, mely keresetet 2022 novemberében az EU törvényszéke is elutasított. 2023 januárjában a kezdeményezők fellebbeztek a döntés ellen, és azóta nem történt előrelépés az ügyben. Valószínűleg hamarosan sor kerülhet az újabb tárgyalásra, és csak remélni tudjuk, hogy számunkra pozitív döntés születik. Nem adjuk fel a harcot!
Ironikusnak mondanám, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok számára feltételként szabott koppenhágai kritériumok az EU tagországaira már nem vonatkoznak, azokat tagállami szinten kezelik. Ezért fontos, hogy a csatlakozási folyamatban megtörténjen az egyenlő kisebbségi jogok garantálása, hisz utána már esély sincs rá, és ezért is lenne nagyon fontos, hogy a kisebbségi jogok védelme mielőbb bekerüljön az uniós kompetenciák közé.
Az ún. „kisebbségi kártya” kijátszása emellett nagyon közkedvelt politikai eszközként szolgál, gyakran visszaélnek vele a nyugati politikusok saját céljaik érdekében. Ukrajna esetében a leggyakrabban elhangzó mondat, hogy a kisebbségi jogok nem olyan fontosak, mint a geostratégiai célok, vagy hogy „Ukrajna mintademokrácia, és nincs semmi gond a kisebbségi jogok biztosítása terén”. Az olyan felelőtlen kijelentések pedig, mint ami Viola von Cramon-Taubadel német zöldpárti EP-képviselő szájából hangzott el novemberben – mely szerint „Ha megnézzük, milyen jogokkal rendelkeznek a magyarok a régióban, aligha találunk más kisebbséget, amelynek több joga lenne” –, egyenesen károsak, sértik minden a valóságot ismerő ember igazságérzetét. Mivel a német képviselő olyan politikus, aki aktívan részt vesz az Ukrajnát érintő témák tárgyalásában, sokak számára úgy tűnhet, hogy jól ismeri a helyzetet, így megtéveszti a közvéleményt hamis állításaival. De a nyilatkozatából kiderül, hogy igazából fogalma nincs arról, hogyan élnek az országban élő nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok, de még az uniós politikát sem igazán ismeri ezek szerint, hiszen az Európai Bizottság is elégtelennek minősítette Ukrajna kisebbségpolitikáját, illetve az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezet, az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság is számos kisebbségeket érintő ukrajnai törvényről fogalmazott kritikusan. Hogy cinikus kijelentései tájékozatlanságból erednek vagy politikai spekulációk – ez nem derül ki, mivel a képviselőtársamtól a mai napig nem kaptam választ a hozzá intézett nyílt levelemre. Mindenesetre, én a tőlem telhetőt megtettem, hogy a kijelentéseit cáfoljam és felvázoljam a valós helyzetet.
– Figyelemmel kísérve képviselői tevékenységét nyilvánvalóvá válik, hogy szívügyének tartja a nemzeti kisebbségek helyzetét, s ebben kiemelkedő szerepet kapnak az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek, köztük természetesen a kárpátaljai magyarok. A 22 hónapja tartó orosz‒-ukrán háború árnyékában kissé eltörpült a kisebbségi jogok helyzete, azonban nyilatkozataiban hangsúlyozza az emberi jogok betartásának fontosságát, beleértve a kisebbségi jogokat is, hiszen „sem a nemzeti vagy etnikai hovatartozás, sem a nyelv, sem a vallás miatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés egy demokratikus ország állampolgárait”.
– Igen, a nemzeti kisebbségek, kiváltképp a kárpátaljai magyar közösség jogainak védelmét a szívügyemnek, a hivatásom részének és egyben kötelességemnek is tekintem. Kevesen vagyunk sajnos, akik az emberi jogok mellett, a hagyományos nemzeti kisebbségek, a kereszténység vagy a hagyományos családmodell védelmében szólalunk fel ebben a Brüsszelből diktált geopolitikai érdekeket uraló, azt az emberi jogok fölé helyező, migráns- és LGBT-simogató politikai világban.
Ukrajnában 2014 után jelentősen megszaporodtak a magyarokkal szembeni provokációk, negatív médiakampány, listázás és vegzálás a határon, a magyarságszervezetek és vezetőik elleni megfélemlítő és lejárató akciók, 2017-től, az új oktatási törvény elfogadása óta pedig folyamatosan szűkültek a kisebbségi jogok, amire rendszeresen felhívtam a figyelmet mind az Európai Parlamentben, mind a különböző nemzetközi fórumokon. Sajnos, mint azt már említettem, a kisebbségi jogok mellett való kiállásom sokszor süket fülekre talált, vagy elbagatellizálták a problémát, hiszen Brüsszel geostratégiai céljai szerint ez nem fontos. Ukrajna Alkotmánya és az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségek azonban előírják az ország területén élő kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét, ezért erre mindig emlékeztetni kell. Bár az Európai Unió nagyon sok mindenben pozitív diszkriminációt alkalmaz Ukrajnával szemben, és sok minden fölött szemet hunyt, bizonyos reflektorfénybe került területeken, mint pl. a korrupció elleni harc vagy a kisebbségek helyzete, megköveteli a reformok végrehajtását a kijevi vezetéstől, mellyel bizonyíthatják, hogy komolyan gondolják és valóban elkötelezettek egy demokratikus értékeket valló Ukrajna megteremtése iránt.
–A Velencei Bizottság Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvényéről készített, június 12-én megjelent véleménye világosan kimondta, hogy az új ukrán törvény a nemzetközi normáknak megfelelően számos garanciát tartalmaz, azonban nem felel meg teljesen az európai és nemzetközi kisebbségvédelmi normáknak, továbbá nem tükrözi Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásait sem, ezért azt több pontban módosítani szükséges. Miután a Legfelső Tanács szeptember 21-én elfogadta az említett jogszabály módosításait, októberben a Velencei Bizottság elfogadta és közzétette a törvényről készített ún. follow-up véleményét, melyben ismét több kritikát fogalmaz meg, ugyanis a törvény továbbra sem felel meg a korábbi ajánlásoknak. Kiáll azon korábbi véleménye mellett, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások csak a koppenhágai kritériumok teljes körű végrehajtásával kezdődhetnek meg?
– Természetesen. A csatlakozási kritériumok minden ország számára egyformán kötelezőek, és ez alól Ukrajna sem lehet kivétel. Bár egyértelmű, hogy nincs egyszerű dolga az ukrán törvényhozóknak, hiszen a háború súlya alatt sokkal nehezebb végrehajtaniuk bizonyos reformokat, mint más csatlakozni kívánó országnak. Azonban ami a kisebbségi kérdést illeti, nem engedhetjük és nem is elfogadható, hogy a háborúra hivatkozva fossza meg Ukrajna a területén élő nemzeti kisebbségeit a jogaiktól. Egyébként meg, nem kellett volna elrontani a jól működő kisebbségi jogi keretet, akkor most nem lenne teher, hogy arcvesztés nélkül vissza tudják állítani, ami korábban volt.
Bár az Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvényt a Velencei Bizottság annak másodszori módosítása után sem tartotta elfogadhatónak, ebből kifolyólag azt az Európai Bizottság is kifogásolta. Ezt követően került napirendre az a gyorsított eljárásban „összedobott” törvény, amely részben visszaállítja Ukrajna nemzeti kisebbségeinek azon jogait, amelyektől az utóbbi években fokozatosan megfosztották őket. A törvényt végül 2023. december 8-án szavazta meg az Ukrán Legfelső Tanács, melyet még aznap Zelenszkij elnök is ellátott kézjegyével. A törvény, melybe sajnos csak kis mértékben foglalták bele a magyar kisebbségi szervezetek javaslatait, előremutató és pozitív előrelépés, de még mindig nem tartalmaz olyan fontos passzusokat, többek között, mint a nemzeti kisebbségi iskolák jogi státusának helyreállítása, a nemzeti szimbólumok szabad használatára vonatkozó rész, vagy a parlamenti képviselet biztosítása magyar többségű egyéni választókörzet létrehozásával. Tehát a törvény nem állítja teljes mértékben helyre a kisebbségek korábban gyakorolt jogait. Sok nyitott kérdés van még emellett, egyrészt, hogy a több korábbi törvény módosítását kodifikáló törvényt hogyan hajtják végre, másrészt, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság hogyan foglal állást róla.
Ukrajna uniós csatlakozása pedig abban az esetben valósulhat meg, ha teljes mértékben felkészül az Európai Unióhoz való csatlakozásra, vagyis megfelel a koppenhágai kritériumoknak.
– Az EP Kulturális és Oktatási Bizottságának (CULT) tagjaként számos alkalommal hallatta hangját az Európai Bizottság diszkriminatív eljárását illetően a modellváltó magyar felsőoktatási intézmények Erasmus+ és Horizont Európa programokból való kizárása kapcsán. Június 7-én Hallgattassék meg a másik fél is! címmel meghallgatást is kezdeményezett, melyen lehetőséget biztosítottak a magyarországi rektoroknak, kutatóknak és diákoknak, hogy megoszthassák álláspontjukat a témában az Európai Parlament és az Európai Bizottság jelen lévő képviselőivel. Van arra utaló jel, mely szerint a közeljövőben megoldódna ez a sokakat érintő probléma?
– 1987-es kezdete óta az Erasmus+ az EU legnépszerűbb programja, melyben már több mint 10 millióan vettek részt világszerte, köztük több százezer magyar diák és tanár is. A program kezdetétől azt halljuk, hogy a befogadást, esélyegyenlőséget és toleranciát tartják fő működési elvnek, most viszont azt tapasztaljuk, hogy több tízezer magyar tanárt, diákot és kutatót diszkriminálnak, és az EU politikai fegyverként használja fel az EU ezt a programot.
Nagyon méltánytalannak tartom ezt a magyar modellváltó egyetemek ellen hozott ET-döntést, mert rombolja a magyar felsőoktatás és tudományosság presztízsét és, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerét, ezáltal a magyar versenyképességet. Az új pályázatok benyújtásának akadálya az volt az Európai Bizottság szerint, hogy a felsőoktatásban lezajlott modellváltási reform következtében közérdekű vagyonkezelő alapítványok vették át 21 egyetem fenntartását, melyben politikai felső vezetők is tagok lettek az alapítványok kuratóriumaiban. A határozat okfejtése szerint ez „súlyos kockázatként” azonosítható a közvetlen és közvetett finanszírozású uniós programok tekintetében, miközben azt is tudjuk, hogy ezeket a forrásokat az egyetemek használják fel a hallgatók, kutatók és oktatók támogatására. Az uniós szervek rendszeresen ellenőrzik a források felhasználását, és soha nem állapítottak meg semmilyen visszaélést ezzel kapcsolatosan, így nyilvánvaló a politikai zsarolás az Európai Bizottság részéről e téren. Az elmúlt hónapok során a magyar kormány számos lépést tett a helyzet rendezése érdekében, a politikai felső vezetők távoztak a kuratóriumokból is, de amint közeledne a megállapodás, az EB mindig újabb és újabb feltételeket szab, így nyilvánvaló a szándékos időhúzás.
A magyar kormány addig is bejelentette a jövőre induló Pannónia Programot, ami 10 milliárd forintos keretből gazdálkodik, és mintegy 8-‒10 ezer diáknak, oktatónak és kutatónak biztosít csereprogramokban való részvételi lehetőséget. A program első körben a modellváltott egyetemekre terjed ki. A Tempus Közalapítvány 2024. január 15-én hirdeti meg a pályázatot az egyetemeknek, így a diákok már jövő márciusban pályázhatnak az egyetemeiknél, hogy ősztől már részt vehessenek a csereprogramokban, és emellett pedig mind az Erasmus+, mind a Horizont Európa programok esetében folytatódnak a tárgyalások, és reméljük, a brüsszeli bürokraták mihamarabb belátják, hogy nem tehetik a diákokat, oktatókat és kutatókat a politika áldozataivá.
– November 14-én nyolcadik alkalommal szerveztek Kárpátalja Napot Brüsszelben. Az immár hagyománnyá vált Brüsszeli Kárpátalja Napot 2015 óta rendezik meg minden év őszén. Ilyenkor amellett, hogy felhívják a figyelmet a kárpátaljai magyar közösség helyzetére, a helyi képző- és színművészeten keresztül a belga fővárosba varázsolják Kárpátalja értékeinek egy szeletét. Milyen volt az idei program?
–Hatalmas öröm és büszkeség számomra, hogy immár hagyománnyá vált a Brüsszeli Kárpátalja Nap. A brüsszeli közönség számít a rendezvényre, várják a kárpátaljai előadókat, a hiteles politikai és közéleti szereplőket, és természetesen évről évre nagy siker övezi a káposztás paszulyt is. A Kárpátalja Nap több mint egy kulturális esemény: a rendezvény a közösségünkre irányítja a figyelmet, arra a közösségre, amelyről rengeteg hamis információ kering. Ezért is bír kiemelt fontossággal, hogy a kulturális és művészeti értékeinkbe, hagyományainkba, múltunkba való betekintés mellett mindig nagy hangsúly van a jelenkor történésein, az aktuális helyzetkép bemutatásán, amin keresztül érthetővé válik Brüsszelben a jogaink melletti kiállásunk. Az idei Kárpátalja Napon bemutatásra került Matl Péter „Po-pjáty” – Ötösével című képsorozata, mely a kárpátaljai magyarok tragédiáját, a málenkij robotot ismertette. A rendezvény második felében pedig a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház „Tart6atlan” című zenés-verses előadásának premierjére került sor.
– Idén két alkalommal – májusban Strasbourgban, novemberben pedig Brüsszelben – fogadott kárpátaljai látogatócsoportot. Milyen érzés találkozni és beszélgetni az „otthoniakkal”?
– Nagyon jó érzés látogatókat fogadni Brüsszelben és Strasbourgban egyaránt. Amikor „otthoniakkal” találkozom, az olyan, mintha Kárpátalja jönne el hozzám. Hiszen bárhova is megyünk a nagy világban, szülőföldünk egy darabját mindig a szívünkben hordozzuk. A látogatókkal nagyon szeretek beszélgetni, örömmel mutatom be nekik a munkámat, a Fidesz–KDNP-delegációt, és hálás vagyok a csapatomnak is azért, hogy a látogatócsoportokat szívvel-lélekkel kalauzolják az Európai Parlament székhelyein. A látogatások alkalmával a látogatók és én is gazdagodom: én erőt kapok a kárpátaljai magyarság további jogvédelméhez, nemzetem szolgálatához, ők pedig tapasztalatokkal, színes élményekkel gazdagodhatnak.
– Milyen feladatok előtt állnak a közelgő európai parlamenti választások előtt? Lehet-e változás az EP összetételében a júniusi választásokat követően?
– Bár még 2023-nak alig van vége, már most látjuk, hogy sűrű évkezdés és a választásokig fennmaradó időszak előtt állunk. A Kulturális és Oktatási Bizottságnak számos témája fog például januárban plenáris szavazásra kerülni Strasbourgban, és áprilisig minden bizottság megpróbálja lezárni a megkezdett dossziékat, emellett a kisebbségpolitika is folyamatosan rejt teendőket. Az Európai Parlament összetételét illetően véleményem szerint elhamarkodott lenne már most jóslatokba bocsátkozni, de mindenképpen jobboldali fordulatra számítunk. Fontosnak tartom viszont azt, hogy mi addig is szakszerűen és maximális erőbedobással, legjobb tudásunk szerint tegyük a dolgunkat. Brüsszelben és Strasbourgban, óriási ellenszélben, mi képviseljük a magyar emberek érdekeit. A mi felelősségünk az, hogy bár kicsi a bors, de erős mentalitással álljuk a sarat és védjük hazánkat, a magyar nemzetet határon innen és túl az Európai Parlamentben és az EU többi intézményében.
–Mit üzen a kárpátaljai magyaroknak?
– Bízom abban, hogy az új év elhozza számunkra a boldogabb, békésebb holnapot, a családok, régi barátok újra együtt lehetnek, ismét megtelnek az utcáink élettel, vidámsággal, megmaradnak magyarnak templomaink és iskoláink. Addig is Kárpátalja magyarságának kívánok hitet, kitartást, erőt, békességet és reményekkel teli új esztendőt! Ha el is csüggednénk az úton, ne feledjük: „Aaz Úrra bízzad dolgaidat, akkor terveid sikerülnek.” (Péld 16; 3).
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Évértékelő interjú Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével, Brenzovics Lászlóval készült évértékelőben a Szövetség tevékenységéről, Magyarország és Ukrajna viszonyának alakulásáról és a kárpátaljai magyarság előtt most, az évkezdéskor felsejlő, reménykedésre okot adó lehetőségekről olvashatnak.
– A KMKSZ működését milyen mértékben befolyásolja a jelenlegi háborús helyzet?
– A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség több mint harminc évvel ezelőtt azért alakult, hogy képviselje a kárpátaljai magyarság érdekeit, segítse a megmaradását és fejlődését. Ennek a feladatának minden körülmények között igyekezett eleget tenni. Nyilván most vagyunk a legsúlyosabb helyzetben, éppúgy, mint Ukrajnának valamennyi polgára, hiszen ez a háború mindenre kihat, így a KMKSZ tevékenységére is. Mindennek ellenére sikerült a szervezetet életben tartani, a KMKSZ él, működik, s azt hiszem, többé-kevésbé megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyeket a tagságunk és magyar közösségünk támasztott velünk szemben. A KMKSZ által létrehozott alapítványokon keresztül a támogatások megérkeztek az igénylőkhöz. A Szövetség képviselői a különböző tanácsokban folytatták a tevékenységüket, és sikerült ebben a rendkívül nehéz időszakban jogsegélyszolgálatot nyújtani a rászorulóknak. Indítottunk egy olyan programot is, amelyben segítettük azokat a betegeket, akik nem tudják finanszírozni a kezelésüket. Nem utolsósorban, aktívan részt vettünk azokban a tárgyalásokban, egyeztetésekben, amelyek végül az ukrán nyelvtörvény és oktatási törvény módosításához vezettek.
– A Szövetség alapítványaival szemben folytatott bűnvádi eljárások már befejeződtek?
– Újabb fejlemény nincs, azonban ezeket az ügyeket nem zárták még le. Arról, hogy mi a szándék, nincs tudomásunk. Máig nem született vádirat az ügyészség részéről, és azt nem terjesztették a bíróság elé. Mindezek ellenére az alapítványok az elmúlt évben működtek, mint ahogy működnek jelenleg is. Ezeknek az alapítványoknak rendkívül nagy szerepe van, hisz a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítványon keresztül folytatódnak a különböző szociális támogatási programok, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány által pedig az iskolai és óvodai programok, valamint ezen keresztül biztosítjuk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működését. Továbbá az Egán Ede-alapítvány is működik, és új támogatási programot indít mezőgazdasági vállalkozók számára.
– Nem vegzálják mostanság az alapítványok munkatársait? Mert korábban lehetett ilyen esetekről hallani.
– Az utóbbi időben nem voltak kihallgatások, és újabb dokumentumokat sem kértek az alapítványainktól. Annak ellenére, hogy az említett eljárások még folyamatban vannak, jelenleg az alapítványok viszonylag zavartalanul tudnak működni.
– Elnök úr, az ön ellen 2020-tól folyó bűnvádi eljárással kapcsolatban van valamilyen változás? Mint köztudott, akkor nagyon súlyos vádakkal, hazaárulással és szeparatizmus finanszírozásával vádolták meg, amit azóta sem sikerült bizonyítania az ukrán titkosszolgálatnak.
– Azzal kapcsolatban sem lehet semmit tudni. Ellenem sincs vádirat, tehát egy alvó ügyről van szó, viszont nem zárták le. Ez ügyben a két évvel ezelőtt kialakult helyzet semmit nem változott.
– Most hogyan látja Ukrajna és azon belül a kárpátaljai magyarság helyzetét?
– Mind Ukrajna, mind a kárpátaljai magyarság helyzete tragikus. A háború második éve tart, nem látjuk a végét, s közben irtózatos rombolást végez. Ukrajna lakossága 1991-ben, a Szovjetunió széthullásakor 52 millió embert tett ki, most különböző becslések szerint 25, legfeljebb 30 millió, tehát megfeleződött. A termékenységi ráta 0,5, ami a legalacsonyabb a világon. Ebből a demográfiai válságból igen nehéz lesz – ha nem lehetetlen – Ukrajnának és Kárpátaljának is kijönnie. S akkor még nem beszéltünk a korfáról. Tudjuk, hogy elsősorban a fiatalok és a nők tartózkodnak külföldön, az otthon maradt lakosságban pedig rendkívüli mértékben felülreprezentáltak az idősebb generációk, és ez egyre inkább így lesz. Azt is tudjuk, hogy az ország véglegesen eladósodott, s keleten rendkívül nagyok a pusztítások. Azáltal, hogy a háború a pénznek a nagy részét elviszi, természetesen az infrastruktúrába sem tudnak befektetni, emiatt ott is rendkívül nagy problémák jelentkeznek már most is, és jelentkeznek majd a jövőben. Mihamarabb békére lenne szükség.
Hasonló folyamatok vannak a kárpátaljai magyarság körében is. Közösségünk jelentős része külföldön tartózkodik, elsősorban Magyarországon, a korfával és a demográfiai helyzettel a mi esetünkben is problémák vannak. Ráadásul negatív módon befolyásolja a helyzetet, hogy nem lehet látni, mikor ér véget a jelenlegi állapot, és mit hoz a jövő.
– Miként értékeli a magyar kormány Ukrajnával és Kárpátaljával kapcsolatos politikáját?
– A magyar kormány, Magyarország kiállt és kiáll azért, hogy visszaadják a kárpátaljai magyarság jogait, ez ügyben konfliktusokat is felvállal. Láthatjuk, hogy ez valamifajta eredményre vezetett, hiszen az ukrán parlament – paradox módon pont a Porosenko-párt által benyújtott javaslatot támogatva – villámgyorsan és jelentős mértékben módosított az oktatási és nyelvtörvényben lévő jogszűkítő intézkedéseken. A mostani állapot sem tökéletes, hiszen számos korábbi jogunkat nem kaptuk vissza, azonban kétségtelen, hogy a törvénymódosítás jó irányba tett lépés. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy akkor mire való volt ebben az ügyben a 2017-től folyamatosan zajló hangzavar, ha ezt már akkor jobban meg lehetett volna oldani.
– Az említetteken túl is rendkívül feszült az ukrán és a magyar kormányzat közötti viszony…
– A két ország közötti feszültség nem új keletű. Még Porosenko elnök idején kezdődött a viszony romlása. Mi, kárpátaljai magyarok valamennyien érzékeltük, hogy egy korábban elképzelhetetlen mértékű propagandakampány indult Magyarország és a kárpátaljai magyarság ellen, ami folyik jelenleg is. Mindenfajta alaptalan és teljesen abszurd vádakkal támadták Magyarországot, ami óhatatlanul rontotta a két ország kapcsolatát. Ugyan Magyarország tett gesztusokat: történetének legnagyobb humanitárius segélyprogramját folytatja Ukrajna vonatkozásában, melyben hangsúlyosan szerepel Kárpátalja is; többször járt Ukrajnában Novák Katalin elnök asszony is – azonban ezek a gesztusok nem hoztak érdemi javulást. A két kormányzat esetében van egy kardinális nézetkülönbség a háborúval kapcsolatban. Magyarország elismeri Ukrajna területi egységét és elítéli az orosz agressziót, támogatott mindenféle szankciós intézkedést Oroszország vonatkozásában és befizet azokba az alapokba, amelyekből az EU támogatja Ukrajnát, azonban fegyvert nem szállít és folyamatosan sürgeti a mihamarabbi tűzszünetet és békét. A magyar politika döntéshozói kezdettől úgy vélik, hogy ez a háború a frontokon nem nyerhető meg. Ez az álláspont nyilván feszültséget okoz a két ország között.
A másik ok pedig az, hogy másfajta véleménye van Magyarországnak Ukrajna EU-csatlakozásáról is. Szerintük Ukrajna nem kész az EU-csatlakozásra, ezt meg kellene fontolni. Ugyanakkor a magyar kormány nem gördített akadályt korábban a társulási szerződés és most a csatlakozási tárgyalások megkezdése elé sem. A legutóbbi hírek szerint érintkezésbe lépett Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és az ukrán elnöki adminisztráció vezetője, tárgyalásokat készítenek elő Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij között. Mindez reménykeltő, ha sikerül jól előkészíteni a találkozót, ott pozitív folyamatok is elindulhatnak a két ország között. Sajnos ilyen hosszas torzsalkodás után igen nehéz lesz normalizálni a viszonyt.
– Mit gondol Magyarországnak a kárpátaljai magyar közösséget megcélzó támogatáspolitikájáról?
– Ez számunkra nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy a kárpátaljai magyarság intézményeit anyaországi támogatás nélkül rendkívül nehéz lenne fenntartani. Ezek a támogatási formák már 2014 után megjelentek, hiszen az akkori ukrajnai forradalom és a kialakuló belső feszültségek jelezték azt, hogy nehéz időszak következik. Emiatt a többi határon túli közösségre is kiterjesztett támogatási rendszereken túl a kárpátaljai magyarság speciális támogatásformákban is részesült, amelyek elsősorban a tanárok, az orvosok és a kulturális területek dolgozóinak a támogatását célozzák. Ezenkívül nagyon fontos az oktatási-nevelési támogatás is. Mindezeknek köszönhetően a kárpátaljai magyarok jelentős támogatáshoz jutnak, illetve a támogatási programjaink után befizetett adóból – ami ugyancsak jelentős – az ukrán költségvetés mellett profitálnak az önkormányzatok is. Ezek a támogatási formák a jövőben is folytatódnak.
– Ön szerint van remény arra, hogy a háború befejezése után újra egy gyarapodó, fejlődő közösség legyen a kárpátaljai magyarság, Ukrajna pedig egy élhető ország?
– Gulácsy Géza (a KMKSZ alelnöke – a szerk.) írta valahol, hogy a kárpátaljai magyarság egyetlen fegyvere a remény – ebben van igazság. Azt hiszem, valamennyi kárpátaljai magyarnak az a vágya, hogy legyen béke Ukrajnában. Azonban be kell valljuk, hogy a béke megteremtése után sem vár ránk könnyű időszak. Őseink az első és a második világháború után is rendkívül nehéz időket éltek át; ebből a tapasztalatból is látszik, hogy nemcsak maga a háborús időszak, hanem az utána következő sem egyszerű. Eddig még minden háborút béke követett, reménykedjünk abban, hogy ez minél hamarabb bekövetkezik, s akkor újra hozzáfoghatunk a dolgok helyreállításához. A kárpátaljai magyarság többször bizonyított története folyamán, most is látjuk, hogy a háborús viszonyok ellenére sem esett szét mint közösség és fenn tudja tartani az intézményeit. Ha kedvezőbb lesz a környezet, akkor reménykedhetünk abban, hogy magyar közösségünk meg tud maradni a szülőföldjén és újra fejlődni tud.
Volodimir Zelenszkij elnök szombaton megtartotta a Legfelsőbb Főparancsnokság vezérkarának évzáró ülését. Az elnök Telegram-csatornája szerint a megbeszélések a következő év tervezése és a drónok gyártása körül forogtak.
Összefoglaltuk az év katonai eredményeit, elemeztük a harci műveletek eredményeit, és értékeltük döntéseinket. Mit tettünk jól, és mit csinálhattunk volna jobban – írta Zelenszkij.
Elmondása szerint a tájékoztató meghatározta a védelmi erők jövő évi felhasználásának stratégiáját, figyelembe véve minden következtetést, előrejelzést és képességet – írja az RBC-Ukraina.
Idén Ukrajna egyetlen fronton sem hátrált meg, visszaszerezte a tengerét, és biztonságosabbá tette az eget. Továbbra is egy csapatként dolgozunk, köszönet mindenkinek, aki minden erejét Ukrajna győzelméért áldozza – hangsúlyozta.
I am grateful to @Statsmin Mette Frederiksen for participating in the Peace Summit and for Denmark's active assistance in engaging the countries of the Global South in the Peace Formula implementation.
During our meeting, we discussed preparations for the transfer of Danish F-16… pic.twitter.com/2YRobRpctq
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) June 16, 2024
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Csökkenteni kell Ukrajna kormányának méretét, mert nem áll rendelkezésre elegendő forrás a fenntartás finanszírozására – jelentette ki kedden Volodimir Zelenszkij elnök évértékelő sajtótájékoztatóján, tájékoztatott az rbc.ua hírportál.
A tudósítás szerint az elnök elmondta: „Csökkenteni akarom ezt a kormányt, nincs pénzem a fenntartására. Azt is megjegyezte, hogy forrásokat kell elkülöníteni a mozgósítási kampányhoz, és jelezte, hogy erre „500 milliárdot kértek tőle”.
„De nem tudok teljesen mindenkit elbocsátani – valakinek dolgoznia kell” – hangsúlyozta Volodimir Zelenszkij.
At the meeting marking the 🇺🇦 Diplomatic Service Day, FM @sikorskiradek spoke about 🇵🇱's support for Ukraine.
Talking about the role of individuals in history, he compared @ZelenskyyUa to Winston Churchill, because had Zelenskyy left Kyiv, Ukraine would have lost the war. pic.twitter.com/LoeQinYNSr
Whatever happens in other countries, whatever political changes or moods, we must have sufficient potential to do our thing, to achieve our goals.
We will be fighting for our influence and for justice for Ukraine, and I am grateful to all the leaders who are assisting us, who… pic.twitter.com/6V2Ln3aX8i
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) December 30, 2023
I spoke with UK Prime Minister @RishiSunak on Russia’s continued air terror against Ukrainian cities. Over the previous five days, the enemy has launched at least 500 missiles and drones toward Ukraine.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével, Brenzovics Lászlóval a Szövetség tevékenységéről beszélgettünk.
– Ügyvédei javaslatára a 2020. november 30-i házkutatásokat követően hagyta el Kárpátalját, miután a KMKSZ által létrehozott alapítványok vezetőjeként hazaárulással és szeparatizmus finanszírozásával vádolták meg. Történt-e azóta előrelépés az ügyben?
– Sajnos nem. A nyomozás azóta is tart. A támogatásban részesülteket kihallgatják. Vádirat nincs, és az ügyet sem zárták le. Az alapítványok azonban a háborús körülmények ellenére is működnek, és bonyolítják a rájuk bízott támogatási programokat. 2022-ben is sok ezer kárpátaljai magyar jutott különböző támogatásokhoz. Ezért is hálásak vagyunk Magyarország Kormányának, a magyarországi adófizetőknek. Őszintén reméljük, hogy 2023-ban is folytatni tudjuk tevékenységünket.
– A modern technikai eszközök, az internet segítségével részt tud venni a KMKSZ döntéshozó fórumainak munkájában, irányítja az alapítványok munkáját.
– A pandémia is bizonyította, hogy sok esetben lehetséges a távmunka, voltak hasonló esetek a történelemben is, de ez kétségtelenül nem ideális állapot, és ezzel kapcsolatban nekem is voltak, vannak kétségeim. A KMKSZ 2021-es közgyűlésén fel is ajánlottam lemondásomat, amit a közgyűlés nem fogadott el. Idén tisztújítás lesz a KMKSZ-ben, és a kongresszus majd eldönti, ki vezeti tovább a szervezetet.
Háború van, emiatt a kárpátaljai magyar közösségünk különlegesen nehéz helyzetben van, de nem tört meg. A tanítók és tanárok, az orvosok, a lelkészek, az önkormányzatok végzik a dolgukat. Ezt teszik a KMKSZ tisztségviselői és munkatársai is.
– Hogyan hatott a kárpátaljai magyarságra a háború?
– Oroszország támadása roppant veszteségekkel jár emberéletekben, anyagiakban, és felerősítette azokat a negatív folyamatokat, amelyek korábban is jellemzők voltak Ukrajnára: a lakosság számának katasztrofális csökkenése, a gazdaság mélyrepülése, a szegénység, az intézmények degradációja, a türelmetlenség erősödése a nemzetiségi politikában. Nem tudjuk pontosan, hány magyar él jelenleg Kárpátalján, de azt sem, hányan élnek Kárpátalján, Ukrajnában. Sok menekült érkezett megyénkbe a keleti vidékekről, nem lehet tudni, itt maradnak-e véglegesen, s ha igen, mennyien. Azt sem tudjuk, hogy hány magyar fog visszatérni szülőföldjére, ha lehetősége lesz rá. A kérdéseket a háború után lehet majd megválaszolni.
– Ukrajna új nemzetiségi törvényt fogadott el, s ebben az évben érvénybe lép az oktatási törvény is a magyar iskolák vonatkozásában.
– Véleményem szerint nem most lett volna az ideje annak, hogy egy ilyen kényes, alapos megfontolást igénylő üggyel foglalkozzon Ukrajna Legfelső Tanácsa, mint a nemzetiségi kérdés. A KMKSZ az UMDSZ-szel közösen kifejtette az álláspontját a kérdésben. A törvény igen jelentős visszalépést jelent az 1992-es törvényhez képest, rögzíti és jóváhagyja az utóbbi évek jogfosztásait, nem felel meg Ukrajna Alkotmányának és Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásainak sem.
A kárpátaljai magyarság többször tiltakozott oktatási jogainak korlátozása ellen. Mindkét esetben a legjobb lenne a háború után visszatérni a kérdésekhez.
– Az ukrán–magyar kapcsolatok feszültek, a sajtóban igen gyakran érzékelhető a hungarofóbia…
– Sajnos a háború a magyarellenességet is erősítette Ukrajnában. Egyes közvélemény-kutatások szerint az oroszok és a beloruszok után a magyar a legnegatívabban megítélt nemzet az ukránok körében. Ezen nem igazán lehet csodálkozni, hiszen mint ahogy többször megjegyeztük, évek óta célzott magyarellenes kampány folyik Magyarország, a kárpátaljai magyarság ellen az ukrajnai médiában. A pozitívumokat elhallgatják, amit félre lehet érteni, azt félreértik.
Oroszbarátsággal, szeparatizmussal vádolnak bennünket. Újdonság, hogy a magyarellenesség erősödőben van Kárpátalján is, ami korábban nem volt jellemző.
A kárpátaljai magyarok lojális állampolgárai Ukrajnának. Köztudott, hogy a szovjet csapatok bevonulása után a kárpátaljai magyar férfiakat elhurcolták. Nem a kárpátaljai magyarok állították azokat az emlékműveket, melyeket most lebontanak.
Mi továbbra is az ukrán–magyar viszony javulásában, a nemzetiségi béke, az egymás iránti tolerancia megőrzésében vagyunk érdekeltek.
A kárpátaljai magyarság céljai változatlanok: szeretnénk békében, közösségként élni szülőföldünkön, és ezért megteszünk mindent, amit lehet, és amit kell.
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Egy év a megyei tanács élén. Volodimir Csubirko a 2021-es végén lett megválasztva a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökévé, ez alkalomból tartott évértékelőt a képviselőtestület vezetősége. A legfontosabb feladat – a képviselők összefogása, és a lakosság igényeinek kielégítése Kárpátalja fejlődésének érdekében. A következő stratégiai lépés – a nemzetközi partnerek támogatásának biztosítása – mondta el a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke. Február 24-én óta a képviselők és a megyei vezetőség minden erőfeszítése a katonaság ellátására és a Kárpátaljára érkezett belföldi menekültek támogatására irányul. Viktor Mikita, a megyei katonai adminisztráció vezetője, mint minden kormányzó országszerte, önrendelkezési jogot kapott a megyei költségvetés felett. Ma már azt mondják, ez teljesen indokolt és helyes döntés volt. A háború kezdetet óta jelentősen megnőtt a külföldi szomszédok amúgy is erőteljes támogatása. A határon átnyúló kapcsolatok révén ismét megerősítést nyert, hogy Kárpátalja állandó és új partnereire is egyaránt számíthat a bajban. A megyei tanács vezetősége elmondta, nehéz év van mögöttük, mind az országos, mind az egyéni döntések szempontjából. Olyan körülmények között kellett dolgozni, amikor a jogszabályrendszer nem állt készen az azonnali reagálásra. Jelenleg Kárpátalja egyike azoknak a megyéknek, ahol a soron következő ülésen nyilvánosan fogadják el a jövő évi költségvetést. A jövő évi büdzsé takarékos és nem változik a katonaság és a rászorulók támogatása tekintetében. Ugyanakkor, akárcsak 2022-ben, a megyei képviselők továbbra is a figyelmüket a régió igényeire összpontosítják. Többek között az útjavításokra, infrastrukturális fejlesztésekre, valamint új programok kidolgozására. A háború alatt mindenki megtanult összeszokottan és operatívan dolgozni és gyorsan meghozni a nehéz döntéseket. Elmondásuk szerint jövőre is betartják ezeket a szabályokat. A győzelem után pedig ígérik, hogy megoldják azokat a kérdéseket, amelyeket el kellett halasztani.
A KMKSZ ellen politikai boszorkányüldözés folyik, szeparatizmussal vádolják az elnökét és jótékonysági alapítványait. Közben az októberi önkormányzati választásokon a Szövetség történelmi sikert ért el, a hatalomnak mégis sikerült megakadályozni, hogy a magyar frakció újra a koalíció része lehessen a Kárpátaljai Megyei Tanácsban. Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét, megyei képviselőt a kárpátaljai magyarság számára a tavalyinál is nehezebbnek ígérkező 2021-es év első napjaiban a kialakult helyzet részleteiről, illetve a korábbi megyei tanácsi munka eredményeiről kérdeztük.
– A tavaly októberi önkormányzati választásokon a KMKSZ történelmi sikert ért el. Hogyan értékelné a választások után kialakult helyzetet?
– A 2015-ös, akkor történelmi sikernek nevezett választási eredménynél is jobban szerepeltünk a tavaly október 25-én megrendezett önkormányzati választásokon. A KMKSZ megyei tanácsi listájára több mint 39 ezren szavaztak, ami az érvényes szavazatok 11,5%-a volt, szemben a 2015-ös 9,5 százalékkal. Ez az eredmény bennünket is meglepett, igaz, Kárpátalja lakosságának hivatalosan 12%-a vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor magyarnak, de közösségünkből olyan sokan élnek és dolgoznak már külföldön, továbbá a járványhelyzet is rontotta az esélyeinket, ezért nemcsak minket, de minden kárpátaljai politikai szereplőt meglepett ez a valóban történelminek nevezhető siker. Annál is inkább, mert a választások előtt az ellenfeleink kárörvendő módon beszéltek rólunk, azt gondolták, hogy be sem jutunk a megyei tanácsba, hisz a közvélemény-kutatások csak 3,5%-os eredményt jósoltak nekünk.
– Sajnos, a mostani politikai helyzetben ezt a választási sikert nem tudták hatalmi pozíciókká konvertálni, ellentétben 2015-tel…
– Ezúttal a tíz induló pártból nyolc bejutott a Kárpátaljai Megyei Tanácsba. A koalíciós tárgyalások ezért is húzódtak el, a különböző érdekek miatt kezdett ez a tárgyalás- és egyeztetéssorozat komolytalanná válni. Az elnökünk, Brenzovics László november 28-án, szombaton összehívta a KMKSZ Elnökségét és a megyei tanácsba bekerült nyolc képviselőnket. Ott azt a döntést hoztuk, hogy ideiglenesen felfüggesztjük a részvételünket a koalíciós tárgyalásokon, majd amikor ott kikristályosodik, hogy ki kivel akarja a többséget létrehozni, akkor visszaülünk a tárgyalóasztalhoz. Vasárnap elnök úr erről a döntésünkről tájékoztatta tárgyalópartnereinket. November 30-án, hétfőn már semmiképpen nem mehetett volna el a koalíciós tárgyalásokra, hisz reggel, amikor kilépett a háza kapuján, a titkosszolgálat munkatársai már várták. Ismert, hogy milyen események indultak be ekkor, Ukrajna Biztonsági Szolgálata (SZBU) házkutatást tartott az otthonában, szülei zápszonyi házában, a KMKSZ székházában, illetve a Brenzovics László által felügyelt két alapítványnál: az Egán Ede Jótékonysági Alapítvány ungvári székházában és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány beregszászi irodájában. Az öt helyszínen nagy erők vonultak fel, és alapos munkát végeztek. Bár tudtommal semmilyen terhelő bizonyítékot nem találtak, mégis megdöbbentően súlyos váddal indítottak elnökünk ellen bűnvádi eljárást. Szeparatizmussal vádolták meg, s azt akarják bebizonyítani, hogy a KMKSZ és az említett alapítványok élén Ukrajna érdekei ellen dolgozik, meg akarja bontani annak területi egységét. Ez nyilvánvaló képtelenség, az Egán Ede Jótékonysági Alapítvány ellen már két és fél évvel ezelőtt indult szeparatizmus vádjával egy bűnvádi eljárás, ott házkutatásokkal, dokumentumok lefoglalásával akadályozták a munkát az ukrán hatóságok, de a vádjaikra bizonyítékot azóta sem találtak. A megfogalmazott vádak alátámasztására semmilyen objektív bizonyítékuk nem lehet, ezek politikai vádak. Viszont nagyon komoly politikai vádak ezek, amelyek az ukrán törvények értelmében 12-től 15 évig terjedő börtönbüntetéssel és teljes vagyonelkobzással büntetendőek.
A megyei tanácsba bekerült pártok közül hat azonnal elítélte a KMKSZ elleni politikai indíttatásból kezdeményezett akciót, többen még a KMKSZ nyilatkozata előtt tiltakoztak a házkutatások miatt. A Nép Szolgája párt nem ítélte el, de elhatárolódott az eseménysorozattól. Azért beszélek magyarellenes eseménysorozatról, mert a házkutatások előtt a szürtei himnuszéneklés ügyéből a média kreált országos botrányt, illetve a beregszászi maszkos fenyegetőre és a magyar intézményekhez eljuttatott fenyegető levelekre gondolok, továbbá a beregszászi ivóvíz megmérgezésével kapcsolatos fenyegetésre, melyről ma sem tudjuk, hogy igaz volt-e vagy sem, de az tény, hogy ebben az ügyben is eljárást indítottak a hatóságok. Mindezek fényében kijelenthetjük, hogy közvetve támadás indult a kárpátaljai magyarság ellen.
– Végül a megyei tanácsban a többség összeállt, amelyben nincs benne a KMKSZ, sőt, az alakuló ülésen sem vett részt a magyar párt nyolc képviselője.
– Mi is ott voltunk az első tanácsülés ünnepélyes részén, de amikor a megyei tanács vezetésének megválasztása került napirendre, úgy határoztunk, hogy tiltakozásként azon nem veszünk részt, szolidaritást vállalva elnökünkkel. A tanácsülésnek ebben a részében én ezt röviden bejelentettem, és kivonultunk a teremből. Ott még azt követően egy ötórás ülés alatt megválasztották a megyei tanács elnökét és két alelnökét. Kialakult négy pártból egy koalíciós többség, konkrétan a Nép Szolgája, a Batykivscsina, a Jevropejszka Szolidarnyiszt és a Ridne Zakarpattya képviselőiből. Mi három másik párttal együtt ellenzékbe szorultunk, nem örömmel, de elfogadjuk ezt a szerepet. Már azóta több nyilatkozatomban is hangsúlyoztam, hogy konstruktív ellenzéki szerepre készülünk, minden kezdeményezést támogatni fogunk, amely Kárpátalja számára, az itt élők és az itt élő magyarok számára előnyös. Aktív ellenzékként mi magunk is fel fogunk majd vetni szerintünk fontos és a megyei tanács hatáskörébe tartozó problémákat.
– Az ukrán sajtó azzal támadta a KMKSZ-t, hogy nem vettek részt a megyei tanácsnak azon a fontos ülésén sem, ahol megyénk jövő évi költségvetéséről szavaztak.
– Hat képviselőtársam jelezte még a tanácsülés előtt, hogy különböző, de minden esetben elfogadható okok miatt nem tudnak részt venni a költségvetési szavazáson. Mi Orosz Ildikóval megjelentünk a megyeházán aznap. Már a szavazás előtt tudtuk, hogy a költségvetés elfogadásához nélkülünk is megvan a szükséges többség. Ekkor jött a jelzés, hogy a Tiszaújlaki Kistérségi Tanács plenáris ülésére tömegek érkeznek, és félő, hogy ott erőszakos események is történhetnek. Jeleztem a megyei tanács vezetésének, hogy miért nem tudunk részt venni az ülésen, majd Orosz Ildikóval interjút adtunk az ügyben a televíziónak, amelyben igyekeztük megnyugtatni az embereket. Utána rögtön Tiszaújlakra utaztam, ahol négyórás tárgyaláson vettem részt, szerencsére sikerült csökkenteni a kialakult feszültséget. Ezért nem voltunk ott a költségvetés megszavazásakor. Sajnos, az idei válságköltségvetéshez képest is tovább kellett faragni a megye jövő évi büdzséjét. Ennek fényében azt kell mondanom, hogy pénzügyi értelemben túl sok jóra nem számíthat a költségvetési szféra 2021-ben.
– Az elmúlt öt évben a KMKSZ-frakció a mérleg nyelve volt a megyei tanácsban, aminek köszönhetően fontos pozíciókat kaptunk a megyei vezetésben, illetve számos, magyar közösségünk számára kedvező döntést sikerült kikényszeríteni. Most erről az előnyről átmenetileg le kell mondanunk?
– Egy sikeres ciklust zártunk a megyei tanácsban. Az első négy évben számunkra nagyon kedvező politikai helyzet alakult ki, nélkülünk nem volt meg egyik oldalnak sem a többsége. Így ha valamit nagyon kértünk koalíciós partnereinktől, azt rendszerint meg is szavazta a megyei tanács többsége. Még a kisebbségek jogait korlátozó oktatási és nyelvtörvénnyel kapcsolatos politikai beadványainkat is megszavazta több esetben a Kárpátaljai Megyei Tanács, amire sehol másutt Ukrajnában nem volt példa. Ráadásul a szolidaritást megkaptuk a koalíción kívüli, ellenzéki képviselők részéről is, közülük is sokan megszavazták a beadványokat. Ezért Kijevből már nemcsak minket, magyarokat kezdtek szeparatizmussal vádolni, hanem a Kárpátaljai Megyei Tanácsot és egész Kárpátalját is.
Megnyugtató, hogy a magyarellenes provokatív akcióknak sem volt támogatottságuk Kárpátalján, azokat minden esetben megyénk határain kívülről jött emberek követték el.
A megyei adminisztráció oktatási, kulturális és egészségügyi főosztályaira alelnököket tudtunk delegálni. Mi adtuk a kisebbségi, vallásügyi osztály vezetőjét, ami számunkra ugyancsak nagyon fontos volt. Az elmúlt évben, az elnök- és parlamenti választások után már megszűnt az a feszültség a kárpátaljai ukrán politikai erők között, amely a korábbi négy évet jellemezte. Ekkor már nem volt a megyei tanácsban ellenzék, a szerepünk csökkent, de elmondhatom, hogy továbbra is a KMKSZ számára kedvező határozatok születtek.
A tanácsi frakciónknak három prioritása volt az elmúlt öt évben a magyar közösség érdekeinek védelme mellett: a rossz állapotban lévő utak felújításának ügye, környezetvédelmi kérdések (árvízvédelem, az erdők védelme, a nehézfémek környezetszennyező bányászatának betiltása), valamint a turizmus fejlesztése és a határátkelők átjárhatóságának javítása, újak nyitása.
Most, ha jól tudom, első esetben fordult az elő a Kárpátaljai Megyei Tanácsban, hogy a magyarok képviselete ellenzéki szerepbe kényszerül. Meglátjuk, hogy ez a szerep milyen lehetőségeket kínál a számunkra.
– A frakció prioritásként kezelt kérdései közül mit sikerült megvalósítani?
– Volt, amit igen, volt, amit nem, és vannak félbemaradt projektek is.
Annyira sok a rossz állapotban lévő út Kárpátalján, hogy az általunk is javasolt és támogatott programot még hosszú évekig folytatni kell, hogy elfogadható legyen ezen a téren a megyében a helyzet. Ennek ellenére a kárpátaljai útépítési programot sikertörténetnek tartom. Az elmúlt három évben több útszakasz teljes felújítása történt meg, mint az elmúlt harminc évben. Mi is kezdeményezői voltunk annak a paradigmaváltásnak, amelynek lényege, hogy korábban a meglévő kevés pénz 90%-át sok útszakaszon kátyúzásra költötték. Most az arányokat megfordítottuk, az erre a célra szánt pénzek 90%-át teljes körű útfelújításra szánjuk, és csak 10%-át költjük kátyúzásra. Aki járja Kárpátalját, láthatja, mennyi felújított út van. Ebből, a KMKSZ-frakció lobbizásának köszönhetően, öt év alatt több mint 200 millió hrivnya értékben sikerült a magyarok által lakott vidékeken felújítani közutakat. Csak 2020-ban 78 millió hrivnyából tíz közút újulhatott meg a magyarok lakta járásokban.
A határok átjárhatóságának a kérdésében sokat próbáltunk tenni, de ennek kapcsán kevés eredményről tudok beszámolni. Az államhatár kérdése kimondottan nem megyei kompetencia, ugyanis a kijevi kormányzat hatáskörébe tartozik. Szükség lenne a meglévő határátkelőhelyek bővítésére, újak nyitására. Illetve a csapi határátkelő tehermentesítésére egy, a teherforgalom számára nyitott újabb átkelési pont megnyitásával. Nagypaládon is be kellene indítani a nagyobb részben már elkészült határátkelőhelyet. Mi mindent megtettünk az említett fejlesztések érdekében, de ezt a küzdelmet tovább kell folytatnunk, mert ez nemcsak Kárpátalja, de egész Ukrajna érdeke is. Ha az ország az Európai Unióhoz akar tartozni, akkor nem elég ezer dokumentumot aláírni, ezer szállal kell kötődnünk az európai országokhoz, ehhez pedig átjárható határokra is szükség van.
Eredményesen küzdöttünk azért, hogy Muzsalyban ne kezdjék újra a nehézfémek bányászatát, holott ez esetben nagyon komoly érdekcsoportokkal álltunk szemben. Az aknaszlatinai sóbánya esetében mindent igyekeztünk megtenni a technogén katasztrófa elhárításának előremozdításáért, illetve hosszú távon a sókészlet hasznosításának lehetőségét is megpróbáltuk tudományos módszerekkel felméretni. Magyarországgal közösen van egy projektünk jégkárvédelem céljából, ez a mezőgazdaságban dolgozók és mások számára is biztonságot jelentene. Számos esetben a KMKSZ jelentette a kapcsolatot Magyarország és Kárpátalja megye között, sok támogatás jutott el nekünk köszönhetően farmergazdáinkhoz, vállalkozóinkhoz, kórházainkhoz, közintézményeinkhez, amelyek mind megyénket, mind Ukrajnát gazdagították. Hárommillió hrivnyát gyűjtött össze a KMKSZ jótékonysági akciójával, amelyből ugyancsak a járvány ellen küzdő kórházainkat támogattuk. Bár Ukrajnában igyekeznek ellenségként beállítani bennünket, de mi, amíg tehetjük, folytatni fogjuk az elkezdett munkát, s bízunk abban, hogy ehhez továbbra is kapunk a magyar kormánytól anyagi és erkölcsi támogatást. Egyúttal igyekszünk arra rádöbbenteni Ukrajna vezetőit, hogy a most támadott programok nem Kárpátalja elszakítására irányulnak. A támogatásaink a kárpátaljai emberek életét segítik, egyúttal Ukrajna érdekeit is szolgálják.
A kárpátaljai magyarság szempontjából az eseményeket tekintve 2020 még a 2019-es éven is túltett. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével, Brenzovics Lászlóval a tavalyi történéseiről beszélgettünk, illetve arra kértük, hogy a tavalyi esztendő tükrében vázolja fel, milyen év elé néz 2021-ben a kárpátaljai magyarság és az érdekvédelmi szervezet.
– Sokunkban reményt keltett az ukrán–magyar viszony alakulását illetően Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tavalyi újévi köszöntője, amelyben az államfő magyarul is megszólalt. De nagyon gyorsan szertefoszlottak a remények, és folytatódtak a magyar kisebbség képviselői elleni fellépések.
– A tavalyi év valóban ezzel a köszöntővel kezdődött, ugyanakkor a későbbiek azt bizonyították, hogy nem történt változás a kisebbségi politikában. Hiszen utána olyan intézkedések történtek, amelyek negatívan befolyásolták a kárpátaljai magyarság helyzetét. Sajnos, azok a remények, amelyeket az ország lakosságának döntő többsége Volodimir Zelenszkij elnök megválasztásához, illetve a parlamenti választásokhoz fűzött, nem realizálódtak, hiszen nagyrészt ugyanaz a politika folytatódik, mint korábban – ezt mutatja az oktatási törvényen, valamint a nyelvtörvényen való módosítások elmulasztása. Most tekintettel arra, hogy elfogadásra és aláírásra került a középiskolai oktatásról szóló törvény, és kiújult a magyarellenes kampány a médiában, azok a változások, amelyekben reménykedtünk az új államfő megválasztásakor, nem váltak valóra. Megkezdődött a kisebbségellenes törvények életbe léptetése, amelyek korlátozzák az anyanyelv használatát a nyilvános szférában. Most januárban ez átterjed a közszolgáltatásra, ami súlyos visszalépés a korábbi állapotokhoz képest.
– A tavalyi esztendő korábban soha nem tapasztalt kihívások elé állította az egész világot. A koronavírus-járvány váratlanul és felkészületlenül érte a kárpátaljai egészségügyi intézményeket is. A KMKSZ és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány (JA) azonnal gyűjtést indított azzal a céllal, hogy az első vonalban dolgozó egészségügyi dolgozók számára biztosítsák a védőeszközöket és felszereléseket.
– Mivel láttuk, hogy mindannyiunkat fenyegetett a közeledő világjárvány, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk közösen megelőzni a bajt. A kárpátaljai egészségügyi viszonyok mellett a koronavírus-fertőzés elterjedése közösségünkre nézve komoly veszélyt jelentett. Tudtuk, hogy az alapvető egészségügyi feltételek sem biztosítottak: nem volt elegendő fertőtlenítőszer, védőruha, maszk és természetesen elegendő lélegeztetőgép sem. Ezért úgy döntöttünk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy elősegítsük a szükséges orvosi felszerelések biztosítását megyénkben. Márciustól gyűjtést indítottunk az elengedhetetlenül szükséges orvosi eszközök vásárlására az egészségügyi dolgozók és a lakosság számára. Akciónk során több mint 3 millió hrivnya gyűlt össze. Ebből megyei, járási, városi kórházakat és családorvosi rendelőket láttunk el a szükséges eszközökkel. Valamennyi olyan kárpátaljai településre juttattunk egészségügyi segélyt, ahol magyarok élnek. Az adományozók között a munkatársainkon, az újságjaink és a televíziónk, a főiskola kollektíváján kívül több száz szervezet, intézmény, vállalkozás és magánszemély utalt pénzt belföldről és külföldről egyaránt a jótékonysági alap számlájára. Kárpátalján kívül Magyarországról, Spanyolországból, Lengyelországból, Kanadából is érkeztek felajánlások. Mindez a magyar összefogás erejét mutatja. A KMKSZ gyűjtésének köszönhetően egy 583 ezer hrivnya értékű lélegeztetőgépet is adományoztunk a beregszászi járási kórháznak. Az adománygyűjtés egy sikertörténet, hiszen a KMKSZ a koronavírus-járvány idején egy olyan szervezetként állt helyt, amely a legnagyobb segítséget nyújtotta, mert a kezdetekkor adtunk, amikor óriási hiány volt mindenből.
Természetesen az egész év folyamán érzékeltük a magyar államnak, a magyar nemzetnek a szolidaritását. A magyar kormány 50 lélegeztetőgéppel segítette a koronavírus elleni védekezést megyénkben. A Kárpátaljára érkező szállítmány egy részét szeptember 23-án Ungváron adta át Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Az adomány második tételét – 32 gépet – pedig Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója adta át október 5-én Beregszászban.
– A pandémia okozta gazdasági nehézségek ellenére megyeszerte számos intézmény újult meg magyarországi kormánytámogatásoknak köszönhetően.
– Az utóbbi időszakban a különböző magyarországi forrásokból érkező támogatásokból soha nem látott mértékben fejlődött a kárpátaljai magyar infrastruktúra. Szinte valamennyi óvoda és családorvosi rendelő megújult, és számos iskolát is sikerült felújítanunk. A külgazdasági és külügyminisztérium által támogatott Keleti Partnerség program révén több mint száz objektumot korszerűsítettünk. Ezért a támogatásért köszönettel tartozunk, de sajnos, rá is vagyunk szorulva, hiszen ezeket a fejlesztéseket belső forrásokból nem valósíthattuk volna meg. Korábban ezekben az intézményekben méltatlan körülmények között dolgoztak az óvónők, tanárok, orvosok. Nincs olyan település Kárpátalján, ahol ne történt volna meg az intézményhálózat fejlesztése, felújítása.
– Ezekkel a fejlesztésekkel szinte egyáltalán nem foglalkozik az ukrán nyelvű sajtó.
– Ukrajnában az elmúlt időszakban tulajdonképpen nem változott a magyarellenes politika. A központi ukrán média most is folyamatosan jelentet meg olyan anyagokat, amelyek negatív kontextusba helyezik mind a kárpátaljai magyarságot, mind pedig Magyarország politikáját, és egyszerűen nem vesz tudomást azokról a rendkívül jelentős gesztusokról, amelyeket Magyarország tesz Ukrajna irányába. A kárpátaljai magyar intézmények támogatása is jelentős mértékben megkönnyíti az ukrán költségvetés helyzetét, hiszen ezeket a fejlesztéseket az ukrán büdzsének kellene finanszírozni.
– Gyakorlatilag a kistérségek és az új járások megalakulásával végbement a közigazgatási reform. Ez hogyan befolyásolja a kárpátaljai magyarság önigazgatását?
– A teljes ukrajnai közigazgatási rendszer átalakulóban van, és hogy mi lesz az új közigazgatással, nem tudjuk. Azt sem tudjuk például, mi lesz a megnövekedett járások funkciója. Nagy hévvel indult a decentralizáció. Az a terv, hogy a problémákat helyben kell majd megoldani, ott, ahol azok keletkeznek, így szélesebb jogokat kapnak az ún. kistérségek, de a járások jogköre nincs meghatározva. Most egy új dolog lesz, senki nem tudja azt, hogy ez hogyan fog működni, majd meglátjuk. Lezajlottak a választások, végül is létrejött egy Beregszász központú járás, amely nem magyar többségű, ennek ellenére megint csak egy nagy sajtóhisztéria követte az ukrán médiában. Tudjuk azt, hogy végül is a kistérségek döntő többsége a kárpátaljai magyarság akaratának, elképzelésének megfelelően alakult ki, kivéve egynéhány helyet. Létrejöttek a kistérségek, a járások, és most megkezdődik az ezzel kapcsolatos munka.
– A KMKSZ történelmi sikert aratott az őszi, új választójogi törvény szerint tartott helyhatósági választásokon, de nehezen zajlott a helyi tanácsok megalakítása. Hogyan lehet érvényesíteni a KMKSZ szavazóinak a jogait, érdekeit a helyi önkormányzatikban?
– Minden nehézség ellenére helyt tudott állni a kárpátaljai magyarság; hitet tett a megmaradás mellett a választások alkalmával is, hiszen rendkívül jó eredményeket értünk el az önkormányzati választásokon: 8 képviselőnk van a megyei közgyűlésben, jelen vagyunk minden olyan önkormányzatban, ahol a magyarok jelentős számban élnek. Mindez reményt ad arra nézve is, hogy tudjuk majd pozitívan befolyásolni helyben is a kárpátaljai magyarságnak a jövőjét. Ez rendkívül komoly eredmény, és ezért szeretnék köszönetet mondani a választóknak.
A koalíciók létrejöttét jelentős mértékben sikeresnek lehet elkönyvelni. A számunkra legfontosabb Beregszászi járásban Rezes Károly, a KMKSZ jelöltje lett a járási közgyűlés elnöke. Fontos városunkban, Beregszászban szintén az általunk támogatott Babják Zoltán lett a polgármester, és még számos helyen vagyunk jelentős mértékben képviselve.
– Személyesen hogyan élte meg az SZBU magyarságszervezetek elleni fellépését?
– Ez várható volt, hiszen már 2 éve zajlik az ellenük irányuló, teljesen alaptalan vádakra alapuló nyomozás. Teljesen nyilvánvaló, ez valamilyen formában be kellett, hogy fejeződjön. És egy ilyen durva, brutális, magyarellenes támadásban fejeződött ki, ami az összes irodánknak a megtámadását jelentette. Nagyon furcsa az, hogy ha ilyen súlyos vádakkal illetik ezeket a szervezeteket, nevesítve az Egán Ede-alapítványt, illetve a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítványt, akkor ezt hogy tudják összefüggésbe hozni azzal, hogy ezek az intézmények ennek ellenére továbbra is működnek és végzik a munkájukat. Nyilván ez jelentős részben megfélemlítési akció.
Nagyon jó lenne, ha tudnánk azt, hogy mikor ér véget ez a téboly, hiszen ennek semmiféle alapja nincsen. Sajnos, az utóbbi hetekben-hónapokban megint csúcsra járatják a magyarellenes hisztériát Ukrajnában. Olyan mondvacsinált ügyeket kreáltak, amelyek feszültséget okoznak mind a kárpátaljai magyar közösségen belül, mind pedig az ukrán–magyar kapcsolatokban. Már augusztusban megkezdődtek a bombariadók, fenyegető leveleket kapott szinte minden magyar szervezet, majd a választások után került sor a már említett titkosszolgálati akcióra, amelyben több mint 100 ember vett részt, közöttük állig felfegyverzett kommandósok. Aztán folytatódott a hisztériakeltés a szintén teljes egészében mondvacsinált ún. „szürtei Himnusz-ügyben”. A központi sajtó napokig napirenden tartotta ezt a kérdést, és olyan embereket tiltottak ki az országból, akiknek a tevékenysége pozitívan befolyásolta mind az ukrán–magyar viszonyt, mind pedig Kárpátalja fejlődését.
Minderre a koronát a Mirotvorec szélsőséges honlap tette rá újfent. Korábban is voltak rajta magyarok, most pedig kirívó módon Bocskor Andrea parlamenti képviselőt és engem is elhelyeztek ezen a listán. Azt hiszem, rekordot döntöttem ezzel kapcsolatban, hiszen nemcsak ezen a listán vagyok rajta, hanem az orosz kitiltási listán is. A kárpátaljai magyarságot megpróbálják megfélemlíteni, és újra hisztériát kelteni ellenünk, ami nagyon veszélyes mind a közösség, mind a társadalmi béke szempontjából Ukrajnában, és negatívan hat az ukrán–magyar kapcsolatokra is. Sőt, most, hogy már az európai parlamenti képviselőre is kiterjedt, feszültséggóc keletkezett Ukrajna és az egész Európai Unió között.
– Ilyen körülmények között is folytatódnak a magyarországi támogatási programok?
– A nehéz körülmények ellenére megvalósítjuk azokat a rendkívül fontos dolgokat, amelyek a kárpátaljai magyarság számára életbevágóak. A gazdaságfejlesztési támogatások, a bázisiskola-, a Keleti Partnerség program folytatódni fog a ránk helyezett nyomás ellenére.
– Ön szerint Ukrajnában mi befolyásolhatná pozitívan a kárpátaljai magyarság életét?
– Jelenleg nem látszanak olyan változások, amelyek a kárpátaljai magyarság lehetőségeit javíthatják. De reménykedjünk!
– A kárpátaljai magyarok léte nagymértékben összefügg az ukrán–magyar viszony alakulásával. Mitől javulhat, miben látja ennek a lehetőségét?
– Nyilván tárgyalni kellene ezekről a kérdésekről, reméljük, hogy ezek a tárgyalások újrakezdődnek vagy folytatódnak. Jelenleg még az álláspontok igen távol vannak egymástól.
– Végezetül mit üzen a kárpátaljai magyaroknak, illetve a Kárpátalján élő más nemzetiségű lakosoknak?
– Reméljük, hogy a következő év jobb lesz, mint a tavalyi. A 21 a kártyában is nyerő, bizakodjunk, hogy az új év számunkra pozitívabb fejleményeket hozhat. Remélem, hogy győz a józan ész: az alaptalan támadások abbamaradnak, s a két ország kapcsolata és a kárpátaljai magyar közösség helyzete is javulhat a jövőben. Ezért mi mindent meg fogunk tenni, ahogyan megtettünk a múltban is.
2020-ban nemcsak a koronavírus-járvány nehezítette mindennapjainkat, hanem az ukrán hatóságok magyarellenes intézkedései is alaposan felkavarták azokat. Túl vagyunk egy önkormányzati választáson, ahol – a várakozásokkal ellentétben – a magyar–magyar együttműködés ezúttal elmaradt. A Kiszó által készített évértékelő interjúban Péter Csabával beszélgettek a leköszönő esztendő miértjei mellett 2021-es céljairól, kilátásairól, feladatairól. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) korábbi alelnöke, politikai pártjának exvezetője, a választások alapján a szervezet jelenlegi legnépszerűbb és legtámogatottabb politikusa, aki Kárpátaljai Megyei Tanácsban immáron 20 éve tevékenykedik.
– A 2015-ös helyhatósági választásokon egyértelműen sikerre vezetett a két kárpátaljai magyar szervezet együttműködése, ami az azóta eltelt években is jól működött, ám a 2020-as választások során a kooperáció váratlanul felbomlott. Mindkét szervezet vezetői a másik felet okolják a történtekért. Ön UMDSZ-es politikusként a KMKSZ magyar listáján lett ötödjére is megyei képviselő. Sokan a mai napig nem értik, hogy mi is történt.
– Többet mondok, vagyunk egy páran az országos demokrata szövetség berkein belül is, akik nem értjük, miért kellett az UMDSZ vezetőinek felrúgniuk egy sikeres együttműködést. Kezdjük a kályhától: az év elején volt egy kibővített KMKSZ–UMDSZ elnökségi ülés, ahol meghatároztuk a közös stratégiai céljainkat, a két szervezet súlyához, arányaihoz képest vázoltuk az elképzeléseket, kilátásokat. Azon a bizonyos csapi összejövetelen konstruktív hozzáállással egy jó kiindulási alapot raktunk le. Azt viszont már nagyon sajnálom, hogy szervezetünk, az UMDSZ ezek után hónapokig nem tartott elnökségi ülést, így nem tudtuk összehangolni lépéseinket, felkészülni az előttünk álló feladatokra. Elnökségi tagként meglepődve tapasztaltam, hogy májustól az UMDSZ legszűkebb vezetése testületünk véleményét ki sem kérve elkezdett a háttérben egyezkedni különböző ukrán pártokkal, s magyarországi partnereinknek olyan feljegyzéseket, leveleket küldtek, amiket az elnökséggel meg sem tárgyaltak.
E Budapestnek címzett dokumentumok megfogalmazására az elnökség soha nem adott nekik felhatalmazást, csupán néhány ember vetette ily módon papírra gondolatait. Ráadásul ezek a fogalmazványok a blöf határát súrolták, ha nyilvánosságra kerülnének, sokak szeme kikerekedne az elnökségen belül is. A magyar partnereknek címzett levelek tartalma előrevetítette, hogy az UMDSZ vezetői kettőse nem érdekelt az együttműködésben, még ha kifelé mást is kommunikáltak.
Nekem nem tisztem védeni a KMKSZ-t, de mondhat bárki bármit, nem a kulturális szövetség volt az, amely magyar párt ellenében ukrán politikai erővel írt alá egy paktumot, ráadásul, mint tapasztaljuk, az semmit sem ér. Így szövetségünk 4 megyei mandátumtól esett el, ami pótolhatatlan politikai veszteség. Miután a saját szervezetem nem indított megyei listát, s nem fogadta el a KMKSZ ajánlatát sem, kérdem én: volt más választásom, minthogy UMDSZ-es politikusként elfogadjam a megyei magyar listán számomra felajánlott helyet? Vagy talán néhány más elnökségi tagtársamhoz hasonlóan ukrán pártra kellett volna cserélnem az UMDSZ-t? Merthogy sajnálatosan erre is van példa… Visszatetsző és felháborító a kettős mérce. A kialakult helyzetben örüljünk annak, hogy néhány személynek hála legalább ilyen, alternatív formában megvalósult a két szervezet közötti együttműködés, ami a kárpátaljai magyar közösség és az anyaország jogos elvárása.
– Mindazonáltal badarság lenne a homokba dugni a fejünket, az UMDSZ támogatottsága – kivéve a beregszászi szárnyat – jelentősen esett a 2015-ös eredményekhez képest. Házon belül elemezték már az okokat? Lát esélyt az országos demokrata szövetség megújulására?
– Akiknek ez a feladata lenne, mélyen hallgatnak. Az ungvári elképesztő mértékű leszereplés, az Ung-vidéki, a Beregszászi és a Nagyszőlősi járásban tapasztalt eredményekkel a választók világosan üzentek a szervezet élén álló vezetőknek, hogy nem kérnek abból, amit ők az elmúlt öt évben műveltek. A teljes tétlenségnek nem is lehetett más a következménye, amiért politikai felelősséget illik vállalni. Ugyanakkor szabályt erősítő kivételnek tekinthetjük a Beregszászi kistérségben elért, kifejezetten jó eredményt, ami a mi kis csapatunk szorgos munkájának a gyümölcse. Megmutattuk a szervezeten belül is, hogy lehet ezt másként, hitelesen, eredményesen csinálni. A beregszászi kistérségi eredmények tudatában kizárólag ennek a szárnynak van felhatalmazása arra, hogy az UMDSZ megkerülhetetlen reformját végigvigye, hiszen mindenhol másutt a tagság nagyon megbüntette a szervezet vezetőit. Ezzel együtt hiszem, hogy az UMDSZ-t még vissza tudjuk terelni a helyes magyar útra. A személyemet és társaimat érő kritikákra mi inkább valós munkával és eredményekkel kívánunk válaszolni. A szervezet megújítását a nemzeti tanács átalakításával kell kezdeni. Ezt a döntéshozó grémiumot az UMDSZ színeiben megválasztott képviselőknek és a szövetségünket képviselő községi elöljáróknak, sztárosztáknak kell alkotniuk. Az teljességgel nonszensz, hogy egy képviselői mandátummal nem is rendelkező személy vezesse azt. Az elnökség tagjainak a nemzeti tanács mostani vezetője Szolyván már megígérte a távozását, várjuk a bejelentését. Ez utat nyithat a többi változás előtt is.
Budapest üzenete egyértelmű, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is kijelentette, az UMDSZ veszélyes útra tévedt. Össze kell fognunk, hogy letérítsük erről a rossz útról. 2021 a nemzeti újrakezdés éve lesz, Budapesten igenis számolnak egy megbízható, erős UMDSZ-szel, de ezért itt helyben nekünk is tenni kell. A mostani vezetők pedig azzal segíthetnek a legtöbbet, ha a szövetség érdekeit személyes céljaik elé helyezik. Ezt nekik is meg kell érteniük, nem pedig haragudni és személyeskedni.
Valamennyiünknek szemünk előtt kell tartani Budapest üzenetét, vissza kell nyerni az anyaország kormányának és a kárpátaljai magyarságnak az eljátszott bizalmát. Amennyiben ez nem történik meg, az UMDSZ-nek esélye sincs visszakerülni a Máért-ba, a külhoni magyar szervezetek legrangosabb fórumába. 8-10 év kemény munkája volt, hogy komolyan számoljanak velünk, hogy ott lehessünk, erre most egy rossz politikai döntéssel mindent elvesztettünk. Szervezetünknek sürgősen tisztújításra és alapszabály-módosításra van szüksége. Nem maradhatnak olyanok a helyükön, akiket a választók elzavartak, és olyanok sem, akiknek nem volt merszük megmérettetni magukat. A helyüket olyanoknak kell átvenniük, akik erre világos, legitim, jól mérhető felhatalmazást kaptak a szavazóktól.
– Beregszászban létrejött egy stabil magyar többség az UMDSZ és a KMKSZ összefogásának köszönhetően, de nem mindenhol van ez így.
– Valóban Beregszász a pozitív, s mondjuk Csap a negatív példa. A határ menti kistérségben az UMDSZ-es képviselők megmagyarázhatatlan módon nem a másik magyar szervezetben látnak partnert, hanem inkább Andrij Baloga Csapatának pártját részesítik előnyben, s ezáltal olyanokat segítenek hatalomhoz, akik korábban éppen magyarellenes cselekedeteikkel híresültek el. S hogy még furább legyen az összkép, az UMDSZ vezetői – megint csak az elnökség és a szélesebb tagság felhatalmazása nélkül – ugye paktumot kötöttek a Nép Szolgájával, ehhez képest a zöldek színében, az UMDSZ támogatásával megválasztott mezőkaszonyi polgármester ellenzi, hogy Hegedűs Attila Beregsom községi elöljárója legyen, egy olyan személy, aki több évtizede szervezetünk hű tagtársa. Mit ér akkor egy ilyen paktum? Kaotikus az egész. Arról már nem is beszélve, hogy hallotta-e bárki is megszólalni az elmúlt hetek magyarellenes inzultusai kapcsán az UMDSZ elnökségének jóváhagyása nélkül született paktumot a zöldek részéről aláíró Mihajlo Laba parlamenti képviselőt? Egyszer is kiállt valaki a hatalompárt részéről? Senki sem tartotta fontosnak elítélni a közösségünk elleni megfélemlítő akciókat…
– Ejtsünk pár szót a megyei önkormányzatról is. A magyar frakciónak sikerült megőriznie politikai súlyát, de a rendkívül furcsa koalíciókeringő során úgy alakult, hogy nem lettek a többség tagjai. Megtudhatunk esetleg többet ennek a hátteréről?
– A mostani megyei koalíció csak megválaszolatlan kérdések sorát veti fel. A mi frakciónk azt szerette volna, hogy kárpátaljai kötődésű legyen a megyei tanács új vezetője, ez a színtiszta igazság. Mert aki helyi, az sokkal jobban ismeri a helyzetet, a sajátos viszonyokat, nagyobb felelősséggel viseltetik szülőföldje iránt.
Rossz és vállalhatatlan alkut nem köthettünk csak azért, hogy pozíciókhoz jussunk, mert azzal becsapnánk a szavazóinkat, ők nem erre adtak felhatalmazást.
A megszületett szivárványkoalíció sok egyéb mellett azért sem vállalható, mert a kulisszák mögött a Nép Szolgája kiegyezett esküdt ellenségével, az Európai Szolidaritással, a pillanatnyi érdekeik felülírtak mindent, a pénzéhségben megtalálták egymást. Számunkra az első perctől kezdve nem a poszt a fontos, hanem a választóink érdekképviselete, ehhez most nem találtunk megfelelő partnert. Ugyanakkor ismerve a helyzetet, akár már egy éven belül átrendeződhetnek az erőviszonyok és akkor a megváltozott új felállásban a mi pozícióink is kedvezően módosulhatnak. Látjuk, Ukrajnában minden nagyon képlékeny, egy előrehozott parlamenti választásnak is nagy esélyt adok.
– Könnyebb lesz-e közösségünk számára 2021, mint a leköszönő esztendő volt?
– Nehéz optimistának lenni, amikor körbe nézünk az országban. Januártól az élet minden egyes területén szigorítások jönnek, többet fizetünk majd a rezsiért, a szociális háló recseg-ropog, január közepétől a kisebbségellenes nyelvtörvény újabb passzusai lépnek életbe, ami még jobban a perifériára szorítja a nemzeti közösségek nyelveit. Mindeközben káoszt látunk mindenütt, különösen a legfelső politikai szinteken, a korrupció mit sem csökkent, Ukrajnában lassan már több a milliárdos, mint egész Európában, miközben az életszínvonal az afrikai országok szintjén mozog. Ennek ellenére nekünk tenni kell a dolgunkat, van bőven feladatunk. A megyei tanácsban tárgyalásos úton meglesznek az eszközeink arra, hogy erős lobbit folytassunk közösségünk érdekében. Például a „Nagy építkezés” állami fejlesztési alapból a közösségünk 12 százalékos arányának megfelelően szeretnénk részesülni a magyar lakta vidékekre jutó infrastrukturális forrásokból, nagyon fontos, hogy elkészüljön a beregszászi kórház, amihez a magyar kormány is kész hozzájárulni. Pontot kell végre tenni a Nagypalád–Nagyhódos határátkelő megnyitásának a végére. Aztán ott vannak az újonnan megalakult kistérségek előtt tornyosuló feladatok: 2021-ben a kommunális intézményeket a kistérségekbe kell integrálni, azokhoz megnyugtató finanszírozást rendelni, már az első fél évben rendezni kell a földkérdéseket. Ezeket egységesen, közös erővel kell megoldanunk, tehát rengeteg munka vár ránk, unatkozni nem fogunk, az egyszer biztos, s reméljük az idei évünket megkeserítő Covid-19 is enged már a szorításából.
Az alkalmat megragadva, szeretnék az ideinél nyugodtabb, békés, szeretetben teljes új esztendőt kívánni valamennyi honfitársamnak!
