Palkó Katalin a KMKSZ képviselőjelöltje a megyei tanácsba, valamint a Csapi Kistérség Tanácsába. Interjúnkban életéről, munkájáról, valamint az október 25-re kiírt önkormányzati választásokról beszélgettünk.
– Tiszasalamonban született, és később sem szakadt el ettől a szép községtől…
– Itt születtem, itt jártam általános iskolába, majd a csapi magyar középiskolában érettségiztem. Utána rögtön felvételt nyertem az Ungvári Állami (ma Nemzeti) Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára, ahol 1983-ban szereztem diplomát. Akkor nem tudtam tanárként elhelyezkedni, a helyi óvodában kaptam munkát, ahol előbb nevelőként, később pedig az óvoda vezetőjeként dolgoztam 1993-ig. Azóta a Tiszasalamoni Általános Iskolában tanítok magyar nyelvet és irodalmat, illetve történelmet. Nagyon szeretem, amit csinálok, egész életemben arra vágytam, hogy taníthassak.
– Pedagógus, s egyúttal több mint huszonöt éve vezeti a KMKSZ Tiszasalamoni Alapszervezetét…
– Ezt a munkát is nagyon szeretem, szeretek emberekkel dolgozni. Sok időm megy el szervezésre, a KMKSZ mellett az iskolában készítek fel gyerekeket különféle szereplésekre, ami részben ugyancsak szervezőmunka. Az alapszervezettel évente több rendezvényt valósítunk meg, ezek a feladatok összességében rengeteg pozitív élményt adnak nekem.
Tiszasalamonban jelenleg 1200-an élünk, közülük még mindig kb. 85% magyar. Az elmúlt 15 évben viszont különböző, más nemzetiségű emberek is betelepültek. Közigazgatásilag hozzánk tartozik a 400 lakosú, főleg szlávok lakta Sztrázs is, vagy ahogy mi mondjuk: „a telep”. A csehszlovák időkben hozták létre ezt a kis társközséget, amely az idők során egyre nagyobb lett.
– Tiszasalamon területén vannak a Csap–Záhony közúti határátkelőhelyet kiszolgáló üzletek, vendéglátóhelyek és benzinkutak, itt az EuroCar autógyár, ezeknek köszönhetően a Tiszasalamoni Községi Tanács a leggazdagabb az Ungvári járásban, de talán egész Kárpátalján is. Ha valaki, akkor önök biztosan nem örülnek a mostani közigazgatási reformnak…
– Tiszasalamon ezentúl Csap várossal és még nyolc faluval együtt alkotja majd a Csapi kistérséget, a bevételeinket pedig meg kell osztanunk. Őszintén szólva elvártunk volna polgármester asszonyunktól vagy a felsőbb hatóságok részéről valamiféle tájékoztatást, hogy milyen lehetőségei vannak a községnek a közigazgatási reform kapcsán. Falugyűlést az ügyben nem hívott össze Halina Malinics polgármester, hanem ő és a képviselők is tiltakoztak az ellen, hogy ez a falu valahová is csatlakozzon. Azt mondták, hogy akkor elvész a pénz, nem jut majd a fejlesztésekre. Végül, mikor lejárt az idő, megtudtuk, hogy Csaphoz fogunk tartozni, ami logikus is, hiszen összeér a két település.
A kezdeti pesszimista vélemények ellenére szerintem lehetnek ennek a helyzetnek még előnyei is a tiszasalamoniak számára. Nagyon rossz ide a buszközlekedés, ritkán és rossz időpontokban jön. Akinek nincs autója, nehezen tud Csapig eljutni, ezen változtatni kellene és lehetne is. Bár az itt megtermelt jövedelem mostantól egy közös kasszába kerül majd, de előny lehet, hogy a kistérségi tanács jogköre nagyobb lesz, mint eddig a falusi tanácsoké volt. Az egész környéket érintő, szakszerű fejlesztésekben lehet majd gondolkodni az eddigi, tiszasalamoni, kaotikus fejlesztési akciók helyett. Az óvodánkba és a magyar általános iskolánkba Csapról is járnak gyerekek, korábban azzal riogattak bennünket, hogy ezeket majd bezárják. Tudomásom szerint, amíg lesz elegendő gyerek, addig lesz óvoda és iskola is. Én úgy hiszem, hogy ha van egy „főpolgármester”, akinek olyan szerepe van, mint a családfőnek, és van körülötte épeszű, jól gondolkodó, erős testület, akik egy akaraton vannak, akkor sokkal jobban el tudnak majd egy nagyobb térséget igazgatni, mint ahogy az eddig történt. Tiszasalamon gazdag falu, de bízom abban, hogy a kistérség létrejötte után újabb munkalehetőségek nyílnak majd, és akkor talán itthon maradnak a családfők és a fiataljaink, mert én az elvándorlástól féltem a legjobban községünket, nem a kistérségtől. Összefogásban az erő, együtt erősebbek, hangosabbak leszünk. Én bízom benne, hogy ennek lehetnek előnyei is a számunkra.
– Tiszasalamon eddig fejlesztési támogatásokat nem is fogadott el a járási tanácstól. Ennek ellenére vannak megoldatlan problémák a községben?
– A legnagyobb problémája ennek a falunak, hogy nincs jó minőségű ivóvize. A vízvezetékrendszer kiépítése több ízben is beindult, pénz is lett volna rá. Úgy látom, hogy itt addig nem lesz vezetékes víz, amíg egy hozzáértő irányítás nem szervezi meg a rendszer kiépítését. A csatornarendszer lefektetése is fontos feladat lenne. Tiszasalamonban régóta sok pénz volt – nézzen körbe a faluban, ennek nem látni a nyomát. Észszerű fejlesztési tervek híján nem haladtunk sokra. Ezért is vállaltam örömmel a képviselő-jelöltséget a Csapi Kistérségi Tanácsba, ott szeretnék lenni a döntéseknél, hogy azokat a KMKSZ-frakcióval közösen kedvező irányba befolyásolhassam. Én mindig optimista voltam az eddigi választások előtt. Szerintem a mostani a kárpátaljai magyarság életében sorsfordító választás. Ha most összefogunk és erőt mutatunk, kezünkbe vehetjük a sorsunkat. Ezúttal a következő generáció sorsáról és lehetőségeiről is döntünk.
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Exkluzív interjút adott Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter K. Debreceni Mihálynak a TV 21 Ungvár Kibeszélő című műsorában. A miniszter beszélt az ukrán-magyar kapcsolatok jelenlegi állásáról, valamint a magyar kormány egészségügyi segélyszállítmányáról is. Emellett szót ejtett a KMKSZ kimagasló közéleti szerepéről, a választások fontosságáról, de arról is, hogy mennyire jó érzés volt számára átvenni Beregszászban a Rákóczi-díjat. A beszélgetést követően stúdiónk vendége Brenzovics László, akivel együtt elemezzük a miniszteri látogatást. A teljes adást itt tekintheti meg:
[type] => post
[excerpt] => Exkluzív interjút adott Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter K. Debreceni Mihálynak a TV 21 Ungvár Kibeszélő című műsorában. A miniszter beszélt az ukrán-magyar kapcsolatok jelenlegi állásáról, valamint a magyar kormány egészségügyi se...
[autID] => 10
[date] => Array
(
[created] => 1601223615
[modified] => 1601223578
)
[title] => Exkluzív interjút adott Szijjártó Péter a TV 21 Ungvárnak (videó)
[url] => https://politic.karpat.in.ua/?p=11389&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 11389
)
[aut] => nyesi
[lang] => hu
[image_id] => 11391
[image] => Array
(
[id] => 11391
[original] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi.jpg
[original_lng] => 148528
[original_w] => 718
[original_h] => 404
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi.jpg
[width] => 718
[height] => 404
)
[large] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi.jpg
[width] => 718
[height] => 404
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi.jpg
[width] => 718
[height] => 404
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi.jpg
[width] => 718
[height] => 404
)
[full] => Array
(
[url] => https://politic.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/szijjarto-misi.jpg
[width] => 718
[height] => 404
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => politic
[color] => blue
[title] => Політика
)
[_edit_lock] => 1601212779:10
[_oembed_572f5c36bfa8af7e93074eaf6a37e059] =>
[_oembed_time_572f5c36bfa8af7e93074eaf6a37e059] => 1601211944
[_thumbnail_id] => 11391
[_edit_last] => 10
[views_count] => 8664
[_hipstart_feed_include] => 1
[_rss_feed_exclude] => 1
[_oembed_3ff17ee11d3dd9014a1269dc7e780620] =>
[_oembed_time_3ff17ee11d3dd9014a1269dc7e780620] => 1648902727
[_oembed_d10b9f9c2439cfc3ce934f52e4aeca29] =>
[_oembed_time_d10b9f9c2439cfc3ce934f52e4aeca29] => 1719821840
[_oembed_8bc471b880c1d5d788436308bc4006f4] =>
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
Cserkész, önkéntes, a KMKSZ alapszervezeti elnöke, mindemellett városi képviselő, és nem mellesleg családapa – ő Kozma József, a felső-Tisza-vidéki Huszt magyar közösségének hosszú évtizedek óta aktív szervezője. Cikkünkben a huszti szórványmagyarság helyzetéről mesél.
– Mikor és hol született, illetve hol folytatta tanulmányait?
– 1965. április 9-én születtem Huszton egyszerű polgári családban, amelyben egyszerre négy nemzetiség vére is keveredik: olasz, sváb, ruszin és magyar. A huszti általános iskola elvégzése után felvételiztem a helyi ipari szakmunkásképzőbe, ahol vasesztergályosi szakmát szereztem. Éveken keresztül esztergályosként dolgoztam, mellette elkezdtem a vízvezeték-szereléssel foglalkozni. Volt egy 90 éves nagynéném, aki túlélte a két világháborút, és mindig azt mondta: „Józsi, mindig a víz mellett forogj, mert a víz az élet!” Mivel szeretem ezt a munkát, így a mai napig ezt csinálom magánemberként.
– Hogyan jött az életébe a közösségi munka, a szervezés?
– Szüleim patrióták voltak, nagyon sokat hallottam tőlük a régi magyar időkről. Gyermekkoromban több nyarat töltöttem az ungvári nagyszüleimnél, ott is sokat hallottam a régi időkről (egyébként anyai vonalon a család nemesi származású). Így a magyar szellemi élet már a családi körben elültetődött bennem. Sokat adott nekem lelki vezetőm, Hidász Ferenc atya tanítása is. Iskolás éveimben szintén igyekeztem aktívan tevékenykedni. Később cserkészképző táborban vettem részt, ahol ott volt Popovics Béla és Popovics Pál is. Egy évre rá megalakítottuk a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetséget. Az első cserkésztábort itt, Huszton szervezték meg. Ettől kezdve rendszeresen részt vettem a cserkésztáborokban, szerveztem a fiatalok részvételét a programokon. A későbbiekben csatlakoztam a Katolikus Karitász missziómunkájához, amelyet a mai napig végzek itt, Huszton.
– A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Huszti Alapszervezetének elnökeként is tevékenykedik…
– Tizenhét évig dolgoztam az alapszervezetben mint alelnök, ezt követően – mikor megüresedett a hely – engem kértek fel az elnöki pozíció betöltésére, amelyet immáron hét éve látok el. Számos projektben részt vettünk az elmúlt évek során. Kulturális programjaink vannak, ezek közül az egyik legnagyobb a Bethlen-nap, amelyet a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettel közösen szervezünk. Emellett a helyi közösséggel igyekszünk mindig ott lenni azokon a programokon, amelyeket a KMKSZ megyei szinten rendez. Az alapszervezet a várossal is jó kapcsolatot tart fenn. Jelenleg a huszti vár körüli táj rendbetétele és a várba vezető út aszfaltozása zajlik, ebben is igyekszünk folyamatosan segíteni a városi vezetőségnek.
– Ön az elmúlt választások során a KMKSZ pártjának színeiben bejutott a városi tanács képviselő-testületébe, ahol a KMKSZ-frakciót is vezeti.
– Öt évvel ezelőtt a KMKSZ-től három képviselő is bejutott a városi tanácsba. Ez nagy eredményt jelentett a felső-Tisza-vidéki szórványmagyar közösség érdekképviselete szempontjából. Idén ismét választásra kerül sor, amely – úgy gondolom – nem lesz egyszerű. Itt, a végeken igazán nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a jelenlegi koronavírus-járvány miatt egyre többen hagyják el a várost, és költöznek külföldre, valamint rengetegen dolgoznak Európa-szerte, akik nem biztos, hogy haza tudnak jönni a választásokra. Viszont bármennyire is nehéz, a munkát folytatni kell.
– Ön pontosan milyen tevékenységet lát el képviselőként?
– A költségvetési bizottság tagjaként dolgozom. A képviselőség napi huszonnégy óra munkát igényel. Igyekszem mindig ott segíteni, ahol tudok, a saját körzetemből napi szinten hívnak különböző problémák megoldása miatt. Gyakorlatilag folytonos kapcsolattartás alakult ki az évek során a polgárokkal a körzetemben. Netán egy haláleset történik, tűzvész, bármi, akkor mindig hívnak, telefonálnak, valamikor éjjel is. Tehát ez a feladat napi szinten jelen van az életemben.
– Hogyan látja Huszton, a magyarság egyik végvárban, milyen a magyar közösség helyzete?
– Sajnos jelentős a kivándorlás. Nagyon kevesen maradtunk, ez nagy problémát jelent. Az ifjúság sem akar maradni, mert nem lát itt jövőt a gazdasági helyzet miatt. De abban bízom, hogy akik itt vannak, azokat a fiatalokat integrálni tudjuk a magyar közösségi életbe. Igyekszem ezért mindent megtenni, mert hiszem, hogy hosszú távon a fiatalokban van a közösségünk jövője, ezért minden lehetőséget és pozíciót próbálok helyi szinten biztosítani számukra.
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
A Kárpátalja hetilapnak exkluzív interjút adott Szili Katalin miniszterelnöki megbízott és Kalmár Ferenc András szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos. Érdekelt bennünket, hogy ők hogyan látják a nemzeti őshonos kisebbségek védelmét, valamint miben látják a trianoni századik évforduló kapcsán elfogadott nemzeti összetartozás évének jelentőségét.
– A határon túli területek között Kárpátalján a legrosszabb a helyzet a jelenlegi politikai és gazdasági viszonyok miatt. Ennek következtében folyamatos a kivándorlás. Hogyan látják a kárpátaljai magyarság megmaradásának helyzetét?
Szili Katalin: „Ha az elmúlt időszak folyamataiból indulok ki, ami részben Ukrajna belső politikai feszültségeit jelenti, aminek eredményeként fiatalok távozni kényszerültek szülőföldjükről, vagy azt a folyamatot, amely az asszimiláció irányába tett nyelvtörvényt és oktatási törvényt jelenti, akkor az látható, hogy még most is zajlik egy bizonyos »elnéptelenedés«.
Ez azt jelenti, hogy olyan körülményeket teremtő többségi társadalommal kell a közösségünknek szembenéznie, amelyik egyrészről nem ismeri el őshonos kisebbségként, hanem a bevándorló kisebbségekkel együtt kezeli az itt élőket, másrészről pedig olyan szociális körülményeket is teremt, amelyek miatt vannak, akik máshol próbálnak otthont találni. Ezek a folyamatok továbbra is zajlanak, hacsak nem tudunk a kétoldalú kapcsolatokban és a párbeszédben olyan helyzetet teremteni, amely legalábbis minimalizálja az elvándorlást és az asszimilációt. Sokatmondónak tartom, hogy a nyelv- és oktatási törvény negatív irányban történő módosítása a legutóbbi időknek olyan terméke, amely azután született, hogy Ukrajna aláírta az Európai Unióval a társulási megállapodást. Mi azt gondoltuk, hogy a közösségeink biztonságban vannak, ehhez képest sajátságos, hogy míg az egyik oldalon elindult egy pozitív folyamat, addig a másik oldalon a hivatalos állami politika ellentmond azoknak az egyezményeknek, amelyek nemzetközileg biztosítják a kisebbségek jogait. 2010 után a magyar nemzetpolitikában megszületett egy majdnem teljes nemzeti egyetértés a magyar állampolgárság megadása, a hozzá társuló választójog, valamint az önigazgatás kapcsán. Az állampolgárság megadásával gyakorlatilag mi is lehetőséget adunk arra, hogy a szülőföldet könnyebben hagyják el fiataljaink. Ezen felül azt gondolom, hogy mégis mindvégig ki kell tartanunk, támogatással biztosítva a szülőföldön boldogulást.”
Kalmár Ferenc: „2010 után az egyik alapelve a magyar kormány nemzetpolitikájának, hogy támogassa a szülőföldön való megmaradást, boldogulást. Az elmúlt időszakban Ukrajnában egy sor olyan törvény került elfogadásra, amelyek azt mutatják, hogy Ukrajnának az a szándéka, hogy homogén nemzetállamot hozzon létre. Ezenkívül a gazdasági helyzet nagyon sok fiatalt arra kényszerít Ukrajnában, hogy hagyják el az országot, és ők többnyire Nyugat-Európában találják meg a boldogulásukat. Én optimista vagyok, nagyon remélem, hogy előbb-utóbb megoldást találunk a problémákra, a közeljövőben magas szintű találkozókra kerül sor a két ország között, amelyek a tavalyi ukrajnai választásokat követően az első fázist jelentik. Reméljük, hogy ezek megoldást hoznak a feszültséget okozó ügyekben. Amennyiben ez nem így fog alakulni, akkor újra le kell ülnünk tárgyalni.”
– Az Európai Unió előtt az őshonos nemzeti kisebbségek fogalma homályos, vagy talán úgy is mondhatnánk, „ismeretlen” kifejezés, hiszen ennek kapcsán nincsenek konkrét határozatok. Önök szerint lehetséges-e, hogy az Unión belül az őshonos nemzeti kisebbségek kapcsán olyan megegyezés szülessen, amely védelme alá veszi ezeket a kisebbségeket?
Szili Katalin: „Európának van egy olyan sajátos hozzáállása, hogy csak a belépni szándékozó országok esetén vizsgálja az állami magatartást az ott élő kisebbségekkel szemben. Ugyanakkor az Unió a kisebbségi kérdésekkel nem foglalkozik, nem monitorozza azokat. Sőt, ezeket a kérdéseket ráhagyja az Európa Tanácsra. Szükséges, hogy felhívjuk Európa figyelmét, hogy ez nem megoldás, főleg azért nem, mert 2019. március 22-én az Európai Parlament hozott az afrikai származású emberek alapvető jogairól egy határozatot, amely minden kisebbségi szempontra kiterjed. A bevándorlók számára, akik tizenöt millióan vannak, Európában az Unió jogokat biztosít, ugyanakkor az őshonos kisebbségekről, akik hatvanmillióan vannak, megfeledkezik. Fontos, hogy egy olyan határozat szülessen, amely az őshonos kisebbségek kollektív jogait védi.”
Kalmár Ferenc: „Ma Európában oda jutottunk, hogy szükség lenne olyan kötelezően betartandó európai szabályozásokra, amelyek minden országra, minden tagországra vonatkoznak. Kidolgoztunk egy olyan csomagot, amely öt alapelvet tartalmaz. A szabályozások, amelyekről mindig beszélünk, és hivatkozunk a kisebbségvédelmi keretegyezményre és a nyelvi Kartára, kötelezőek, de nem kikényszeríthetőek. Tehát ha a monitoring során észre is veszik, hogy az adott ország nem tartotta be az egyezményt, ezt nem szankcionálhatják. Szili Katalinnal kidolgoztunk öt alapelvet, amely az őshonos kisebbségek védelmét biztosítaná: a kisebbségi kérdés európai kérdés, és nem egy-egy ország belügye; a nemzeti identitás védelme; az egyéni és kollektív jogok megadása; az állampolgárság elválhat a nemzeti identitástól; illetve az ötödik, az őshonos nemzeti közösségek legyenek alkotó elemei az adott államnak.”
– Önök szerint politikai akarattal ma el lehetne fogadni az Európai Unióban ezeket az alapelveket az őshonos kisebbségek védelmében?
Szili Katalin: „Azt szoktam mondani, addig szabad maradnom a közéletben, amíg optimista vagyok. Egyrészről látok most egy lélektani helyzetet, a britek elballagtak az Unióból, mostantól huszonhét ország képezi az uniós közösséget. Ettől kezdve újra kell gombolni az Unió kabátját. Láttuk a választási kampányban, hogy azok feszültek egymásnak, akik egyrészről egy egyesült Európában hisznek, illetve azok, akik a nemzetek Európáját építenék. Én ez utóbbiban hiszek, mert azt gondolom, hogy annak a sokszínűségnek, amit Európa fel tud mutatni, mint keresztény Európa, ennek a sokszínűségnek megtartása az érdekünk. Ez olyan értéket képvisel a világban, amely, remélem, hosszú ideig megvédi attól, hogy a globális világ áldozatává váljon, ahol minden uniformizálódik. Ezeket a sajátosságokat és ezt a fajta sokszínűséget meg kell őrizni. Az Európai Unió nem fogja tudni megspórolni azt, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű választ adjon, és azokat a válaszokat, amelyeket ad, azt involválja a szabályozásban. Ha a globális világban valóban egy stabil és a nemzetek Európáját képviselő közösség fog többséget alkotni, akkor azt gondolom, hogy nem fogja tudni megspórolni, hogy az őshonos kisebbségi közösségek sorsát is felvállalja. Ebben az évben május 7-ig van lehetőség arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés hét országból való egymillió aláírást összegyűjtsék. Remélem, hogy a Minority SafePack, a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés, az általunk beadott javaslatok olyan felhajtóerőt fognak generálni, amelynek a segítségével az Európai Parlamentben ülő magyar képviselők (és itt azokra gondolok, akik a mostani kormányzó pártokból a nemzetek Európáját képviselik) napirenden tudják tartani az Unió fórumain mindezt.”
Kalmár Ferenc: „Én is optimista vagyok, ha nem volnék az, akkor sosem vágnék neki semminek. A Kalmár-jelentésben sem bíztak sokan, sőt, nagyon kevesen. Volt, aki le akart beszélni róla, mert úgysem megy át. Nyomást kell gyakorolni az Európai Bizottságra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon. A Minority SafePack egy ilyen kezdeményezés. A másik olyan indok, amiért ezzel előbb-utóbb feltétlenül foglalkozni kell, az az, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése Európában stabilitási és biztonsági kérdés.”
– Sokat beszélünk arról, hogy fontos megtartani a magyar közösségeinket határon innen és túl. Önök szerint miért fontos megtartani egy szórványközösséget nyelvében? Valóban veszély lehet a magyar nemzet számára, ha eltűnik a szórványmagyarság?
Szili Katalin: „Azok, akik a szórványban élnek, az utolsó bástyái a közösségünknek. Ők azok, akik tartják még azt a keretet a tömbben élő közösségeink körül, ahol még mindig megtalálható a magyar nyelv. A legfontosabb ezekben a közösségekben, hogy őrizzék anyanyelvünket, és valódi bástyái legyenek közösségeinknek. Fontosabbnak tartom a szórványban élő magyarság gondozását és sorsát, hiszen a tömbben élők egy közösségi erőként egészen másként tudnak fellépni, mint a szórványban élők.”
Kalmár Ferenc: „A szórványmagyarság valóban a nemzet bástyáját jelenti, és ha a bástya gyengül, előbb-utóbb a vár is gyengül. Mindenhol, ahol magyar ember van a Kárpát-medencében, be tudjuk mutatni, hogy kulturálisan milyen értékeket teremtettünk, meg tudjuk mutatni, hogy voltunk, vagyunk. A sokszínűségnek egyik eleme a magyar közösség ezeken a területeken, és ezt nem szabad hagyni elveszni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez borzasztó nehéz, én magam is magyar szórványvidékről származom Erdélyből, Brassóból. Az ember életében pedig sok olyan probléma van, amit meg szeretne oldani közösségen belül, de nem tud. A magyar nemzetpolitika egyik alapelve, hogy minden magyar számít, ezért a szórvány is elengedhetetlen.”
– Az Országgyűlés nagy többséggel fogadta el, hogy a trianoni békediktátum 100. évfordulója, azaz 2020 a nemzeti összetartozás éve legyen. Ebből adódóan egész évre olyan kiemelt programok készülnek, melyek a nemzeti összetartozást erősítik.
Szili Katalin: „Nagyon fontos üzenetnek tartom, hogy a parlament ezt megszavazta. Bár sok kritika érte akkor a szomszédaink részéről. Én azt gondolom, hogy a magyar parlament rendkívül elegánsan járt el akkor, amikor ezt a határozatot meghozta. Hiszen ebből is jól érzékelhető az, hogy mi magunk mögött hagytuk a „száz év magányt”, amit a huszadik század ránk mért, és szeretnénk már ebben a huszonegyedik századi globális világban és Európában olyan kooperációkat kialakítani identitásunk, kultúránk, nyelvünk megőrzésével, ami elengedhetetlen a legújabb kori időkben. Ma már jól látható, hogy azokat a globális kihívásokat, amelyekről elég sokat beszélünk, csak regionálisan tudjuk megoldani, csak és kizárólag kooperációval. Számunkra ez egyrészről szól arról a nemzeti összetartozásról, amelyet az elmúlt tíz esztendő tudott megteremteni. Mára jutottunk el oda, hogy egy valóban lelkében is egyként működő nemzet tud itt, a régióban és a világban létezni, és ezekkel a kihívásokkal szembenézni. Remélem, hogy a szomszédaink is belátják egyszer majd, hogy Magyarország nem úgy akar revansot venni a huszadik századon, hogy egy befelé forduló reparációra éhes közösség legyen, hanem úgy, hogy ezeket az adottságokat figyelembe véve építse a régiót, a regionális együttműködést szomszédaival, és ennek keretében kívánja a saját közösségeinek a jövőjét és boldogulását biztosítani.”
Kalmár Ferenc: „Ez egyfajta válasz is a trianoni évfordulóhoz kapcsolódóan. Én úgy gondolom, hogy ez egy pozitív válasz. Talán mindenki azt várta tőlünk, hogy visszamegyünk a negatív irányba, és depresszíven fogjuk értelmezni Trianont. Azonban ez nem béníthatja le a nemzetet, hanem a további fejlődés útját is meg kell, hogy mutassa. A nemzeti összetartozás éve azt is jelenti, hogy mindannyian kinyilvánítjuk a világban, ahol élünk, hogy magyarnak tekintjük magunkat. Az állampolgárság megadásával a határon átnyúló nemzetegyesítés jogilag is megtörtént. Azonban fontos, hogy felépítsünk egy új Közép-Európát. Olyan globális kihívások vannak nemzeteinkkel szemben, amelyekre csak közösen tudunk sikeres reakciókat adni. Ha összefogunk, és közösen adunk válaszokat, győztesek lehetünk mindannyian. Ha viszont egyenként megpróbálunk megoldásokat keresni, és egymás ellen is cselekszünk, akkor biztosan vesztesei leszünk ennek a globális világnak.”
– Hogyan látják a kárpátaljai magyarság fejlődését, az elért eredményeket?
Szili Katalin: „Most itt ülünk a KMKSZ új székházában. Örülök, hogy a helyi politikai szervezeteink közösségi terei bővültek. Ehhez nagyon jól illeszkedik az óvoda- és bölcsődeépítési program, és jól mutatja, hogy nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is gondoskodunk. Hiszen a jövő generációja számára is biztosítunk olyan, közösséget támogató infrastruktúrát, ahol a nyelvet, a kultúrát ápolhatják. A kormány a gazdasági támogatással vagy a dedikált éves programokkal azt jelzi, hogy valóban fontosak számunkra ezek a közösségek. Örömmel látom, hogy a kárpátaljai magyarság olyan, a közösséget képviselő együttműködést tudott kialakítani, ahol a legfontosabb az, hogy a lehető legjobb pozíciókat tudjuk kialakítani az önkormányzati választásokon.”
Kalmár Ferenc: „Valójában látszik a fejlődés Kárpátalján. Óvodák, iskolák, templomok felújítása történt meg vagy van folyamatban. Fontos megjegyezni, hogy a határon túli magyar közösségeink megerősödése nem szól senki ellen, inkább indukál olyan fejlődést, amely a többségi társadalomnak is jót tesz.”
Szili Katalin: „Én csak azt tudom remélni, hogy száz év múlva is lesz itt, Ungváron magyar szó.”
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
A „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány 2019. évi tevékenységéről – amely közel 39 ezer pályázatot fogadott be – adott évértékelő interjút a Kárpátalja hetilapnak Gulácsy Géza, az Alapítvány igazgatója.
– A „KMKSZ”
Jótékonysági Alapítvány igazgatójaként mit emelne ki a 2019-es
évre vonatkozóan?
– Az Alapítvány
2010 végén kezdte meg működését. Egészében e kilenc év alatt
több mint 380 ezer pályázatot fogadott be, s az elmúlt évekhez
hasonlóan, minden támogatási rendszer vonatkozásában elvégezte
a ráruházott feladatokat. Ilyen értelemben változás nem történt.
Néhány fontos módosítás azonban igen. Egykörössé vált az
oktatási intézmények dolgozóinak pályázata, illetve a
gyermekétkeztetési pályázat is. Ez egyrészt technikailag
egyszerűbbé tette a pályázatok kezelését, másrészt
lecsökkentette a befogadandó pályázatok számát. Ugyancsak
csökkentette a pályázatok számát, hogy ebben az évben a
vízumkötelezettség megszűnése folytán már 1000 alá csökkent
a kapcsolattartási támogatás iránti igénylések száma.
Mindemellett ez évben közel 39 ezer pályázatot fogadtunk be, s
több mint 2,9 milliárd forintnyi támogatást továbbítottunk a
pályázóknak. Néhány számot, ha mondhatunk: közel 22 ezer
oktatási-nevelési támogatást, több mint 6,8 ezer
gyermekétkeztetési támogatást, több mint 5 ezer oktatási és
közel két és fél ezer egészségügyi, illetve mintegy ezer
kulturális intézményi dolgozó támogatását, s mintegy másfél
ezer egyéb támogatást kezeltünk.
Ugyancsak változást
jelentett, hogy ebben az évben sikerült bekapcsolnunk a pályázati
rendszerbe a közgyűjteményi dolgozókat, s a kulturális,
művészeti intézmények kisegítő munkatársait. Sajnos, jogi
akadályok miatt ebben az évben nem sikerült kiterjesztenünk a
pályázási lehetőséget a sportiskolák dolgozóira, illetve a
nyugdíjas pedagógusokra, egészségügyi dolgozókra stb. Egészében
11 pályázati rendszert működtettünk az idén, illetve
tranzittevékenységként az ungvári konzulátussal közösen
elősegítettük a szolyvai gyermekotthonban, a szürtei és a
szernyei iskolában történő beruházásokat is. S nem
feledkezhetünk meg arról a több mint 260 intézményről,
szervezetről sem, amelyek pályázatait is alapítványunk kezelte.
– Mennyiben volt
változás a támogatásokra folyósított összegek tekintetében az
elmúlt évekhez képest?
– E tekintetben
jelentős változás az oktatási, egészségügyi, kulturális
intézmények dolgozóinak vonatkozásában történt, hiszen az erre
a célra szánt keretösszeg megduplázódott. A magyar tannyelvű
oktatási intézmények dolgozói egészében véve több mint 1,5
milliárd, az egészségügyi dolgozók több mint félmilliárdnyi,
a kulturális, művészeti intézmények dolgozói közel 150 millió
forintnyi támogatásban részesültek. A többi támogatás nagysága
nem változott. E helyen meg kell említenünk, hogy a pályázók
által kézhez kapott összeg nagyságát sajnos negatívan érintette
az euró–forint, illetve a forint–hrivnya rendkívül kedvezőtlen
árfolyama.
– Számos
alkalommal teszik fel a kérdést a magyarországi támogatás
Ukrajnában történő adózását illetően. A támogató részéről
milyen adókötelezettségekkel jár a támogatás?
– Alapítványunk
pénzkezelése az ukrán törvényeknek megfelelően történik. Azaz
minden egyes támogatási összeg után, amely meghaladja az
adómentes értéket, ki kell fizetnünk az adót. Ezt az Alapítvány
köteles kifizetni a pályázók helyett úgy, hogy figyelembe veszi
a különböző támogatási rendszereken keresztül kapott összes
támogatást. Tehát ha például egy egészségügyi dolgozó az
egészségügyi támogatáson kívül gyermekétkeztetésre vagy
vízumtámogatásra is pályázott, akkor azok összes adó alá eső
részét figyelembe kell vennünk. Ezért azután előfordulhat, hogy
két azonos kategóriájú pályázó némileg eltérő összeget kap
kézhez. Természetesen a pályázó bankkártyájára érkező
összeget semmiféle további adó nem terheli.
Ebben az évben a
megnövekedett támogatási összegek okán mintegy 30 millió
hrivnya adót fizettünk be az Alapítvány területi részlegein
keresztül. Ennek 60%-a Beregszász város (1,1 millió), valamint az
Ungvári (4,8 millió), a Munkácsi (1,9 millió) és a Beregszászi
(8,5 millió) járás költségvetését gyarapította.
– 2019 végén a
már meglévő 10 pályázati kiírás mellett az Alapítvány
meghirdetett egy vidékünkön újkeletű programot, amely a
kárpátaljai magyarság digitális felzárkóztatására irányul.
Sikeresnek mondható az újonnan meghirdetett lehetőség?
– Valóban,
hosszas egyeztetés után sikerült elindítanunk egy új programot,
amelynek célja, hogy a kárpátaljai magyar családok szélessávú,
tehát gyors internetkapcsolathoz juthassanak. Ezen keresztül már
televíziós csatornák is továbbíthatók. Nem titkolt szándékunk
volt ezzel az is, hogy az internetes lehetőségek bővítésén
túlmenően az ukrajnai televízióadások, többek között a TV21
Ungvár csatorna vételi lehetőségeit is javítsuk a magyarlakta
vidékeken, illetve hogy elősegítsük a digitális optikai
kábelhálózatok kiépülését is. Nagyon rövid idő állt csak
rendelkezésünkre, így 730 család esetében tudtunk ilyen
támogatást nyújtani, amelynek keretében az üvegszálas optikai
kábelhálózatba való bekötést és két hónapi előfizetést
biztosítottunk.
Nem ez az első
akciónk a digitális felzárkóztatás elősegítésével
kapcsolatban, hiszen 2013–2014-ben a földfelszíni televíziózás
digitális átállásakor szintén lebonyolítottunk egy azt
elősegítő programot.
Amennyiben módunk
lesz rá, jövőre szeretnénk ezt a mostani pályázati lehetőséget
még nagyobb keretösszeggel és hosszabb határidővel meghirdetni,
illetve bekapcsolódni a magyar kormány által meghirdetett
digitális jóléti programba is.
– A jövőben
bízhat-e a kárpátaljai magyarság a támogatási programok
folytatásában, esetleg lesz-e változás?
– Ennek
biztosítéka alapvetően a magyar kormány szándéka, amit már
több ízben is kinyilvánított, és Magyarország gazdasági
teherbíró képessége, ami az utóbbi időben megerősödött.
Ezért úgy vélem, hogy a kárpátaljai magyarság ezután is
számíthat a programok folytatására. Természetesen mi a magunk
részéről továbbra is kezdeményezni fogjuk ezeknek a programoknak
a folytatását és bővítését, s alapítványunk munkatársai
továbbra is mindent meg fognak tenni a programok sikeres
lebonyolítása érdekében. Bízunk benne, hogy az anyaország
kinyilvánított szándékainak megfelelően továbbra is elősegíti
majd a kárpátaljai magyarság szülőföldön való boldogulását.
Looks like we’ve got the Zelenskyy interview. We’ve been trying for two years, and with particular intensity after interviewing Putin in February. The point is to bring Americans much-needed information about the conflict that’s completely reshaping their country’s position in…
