Emmanuel Macron francia köztársasági elnök csütörtökön sürgette a béke, a biztonság és a nyugalom visszatérését Új-Kaledóniában, ahol a választási reform miatt több mint egy hete zavargások zajlanak, amelyek halálos áldozatokat követeltek.
Az államfő elsősorban azért érkezett a térségbe, hogy személyes jelenlétével segítsen leállítani az erőszakot.
Kijelentette, hogy a francia kormányzat a nép oldalán áll, és a jelenlegi legfőbb célnak a nyugalom és a biztonság visszatérését tartja. Hangoztatta, hogy a helyzetnek intézményes keretek között kell megoldódnia. Egyúttal ígéretet tett arra, hogy minden érintett féllel tárgyalni fognak.
„Senki nem gondolt volna ilyen, példa nélküli erőszakra” – szögezte le az államfő a zavargásokkal kapcsolatban, s méltatta a rendfenntartó erők higgadt válaszát. Hozzátette: az elkövetkezendő napok és hetek még nehezek lesznek.
Macronnal a szigetcsoportra érkezett Sébastien Lecornu védelmi miniszter, Gérald Darmanin belügyminiszter, valamint a tengerentúli megyékért felelős tárcavezető, Marie Guévenoux is. Az államfő és a miniszterek helyi vezetőkkel fognak egyeztetni, valamint tárgyalnak a szükséges heylreállítási munkálatokról is – tájékoztatott az Elysée-palota.
A megbeszéléseket az elnök a zavargások halálos áldozatai iránti tisztelete jeléül egyperces néma megemlékezéssel indította, majd hangosan felolvasta a halottak neveit.
Az erőszakba fulladó tiltakozások azt követően törtek ki, hogy a francia kormány szavazati joggal ruházta fel a terület több ezer olyan lakosát, aki legalább tíz éve él ott, és ezt az őslakosok a központi befolyás növelésére tett kísérletként értékelték. A zavargásokban hatan haltak meg, köztük két csendőr, és csak a rendfenntartók közül 86-an sebesültek meg Gérald Darmanin belügyminiszter friss helyzetjelentése szerint.
A központi kormányzat jelentős csendőri erősítést vezényelt a térségbe a helyzet lecsillapítására, és Macron most bejelentette, hogy ez a különítmény ott is marad, ameddig csak szükséges.
A helyi őslakosok jogait védő, függetlenségpárti politikai csoport, az FLNKS egyik vezetője a Reuters hírügynökségnek úgy nyilatkozott: el kívánják érni, hogy Párizs visszavonja a reformot. Az FLNKS és a francia befolyás növekedése ellen tiltakozó más helyi csoportok – akárcsak a Párizst támogatók – már korábban elítélték az erőszakot, és felszólították a tüntetőket az útlezárások feloldására.
Si vous allez trop loin et que vous menacez les intérêts de la France et la sécurité de l’Europe, alors nous n’excluons rien. pic.twitter.com/OiRzczr1Lh
Un détail, mais toujours amusant de voir que Xi Jinping ne boit pas dans le verre certainement prévu par l’Elysée mais qu’il apporte son propre mug noir ☺️ pic.twitter.com/TP7rWqjhKz
A francia belügyminiszter csütörtökön Azerbajdzsánt vádolta azzal, hogy Franciaország egyik tengerentúli területén, Új-Kaledóniában kirobbant zavargásokat gerjeszti.
Gérald Darmanin a France 2 televízióállomás esetleges külföldi beavatkozással kapcsolatos kérdésére igennel felelt.
„Azerbajdzsán, és ez nem képzelgés, ez a valóság” – szögezte le, illetve sajnálatát fejezte ki, amiért „függetlenségpártiak egy csoportja lepaktált ezzel az országgal”.
Darmanin április végén már bírálta azt, hogy az azerbajdzsáni parlament együttműködési megállapodást kötött Új-Kaledónia törvényhozásával, „különösen kártékony beavatkozásnak” nevezve Baku lépését. Franciaország és Azerbajdzsán között hónapok óta feszült a viszony, mert Baku nehezményezi Párizs Örményországot támogató politikáját. Ilham Aliyev azeri elnök néhány hete azt mondta, hazája „nem fogja ölbe tett kézzel nézni, ahogy Franciaország felfegyverzi Örményországot”.
Új-Kaledónián csütörtökön mér négyre emelkedett a hét elején kitört zavargások halálos áldozatainak száma, több százan megsebesültek – köztük több tucat rendőr -, és mintegy 200 embert vettek eddig őrizetbe.
A rend helyreállításával kapcsolatban Darmanin leszögezte, hogy „nem lesz hadsereg az utcán”, ám hozzátette azt is, hogy a rendőrök és csendőrök számát 1700-ről 2700-ra növelik péntek estig, és elismerte, hogy a rendfenntartásban „katonák egy kis csoportja” is segít majd.
A tiltakozások azt követően törtek ki, hogy a francia kormány szavazati joggal ruházta fel a Csendes-óceán déli részén található terület több ezer olyan francia lakosát, akik legalább tíz éve él ott, ezzel tovább növelve az anyaország politikai befolyását a területen.
Az Ausztráliától mintegy 1200 kilométerre keletre fekvő Új-Kaledónia stratégiai jelentőségű katonai bázisként és a szigeten felfedezett nikkelkincs miatt is fontos a párizsi vezetés számára. Új-Kaledóniában 2018 óta három népszavazást rendeztek a függetlenségről, és a függetlenség támogatói mindhárom alkalommal vereséget szenvedtek.
A december 12-én, vasárnap délben kihirdetett első részeredmények szerint Új-Kaledónia lakosságának többsége a népszavazáson az elszakadás ellen szavazott, a harmadszor megrendezett népszavazáson a részvételi szint jelentősen alacsonyabb volt, mint az előző kettőn.
A helyi hatóságok által közzétett előzetes eredmények szerint Új-Kaledónia függetlenségéért a szavazók 3,51%-a, azaz 2 755-en szavaztak, míg 96,49%-a (75 ezer 762 fő) szavazott ellene. A voksoláson 43,90% százalékos volt a részvétel, összesen mintegy 80 ezer új-Kaledóniai lakos vett részt a választásokon.
A France-Presse hírügynökség szerint „a választások eredménye nem hagy kétségeket”, mivel a függetlenség hívei arra szólították fel a választókat, hogy ne vegyenek részt a voksoláson. A népszavazás kezdeményezői a december 12-i népszavazás elnapolását kérték, mondván a COVID-19 világjárvány újabb kitörése akadályozza a teljes értékű és „becsületes” választási kampány lebonyolítását. Alternatívaként a jövő és közepét javasolták.
Így ez a passzív „nem részvétel” nyitotta meg az utat a francia Új-Kaledónia híveinek harmadik győzelméhez a 2018 novemberében valamint 2020 októberében megtartott népszavazásokat követően. Emlékeztetőül, 2018-ban a lakosok 56,7%-a, 2020-ban pedig 53,3%-a szavazott a függetlenség ellen. Ahogyan azt a függetlenség hívei már kijelentették, nem ismerik el a legutóbbi szavazás eredményét, és az ENSZ-ben fognak fellebbezni.
Ami Párizs véleményét illeti, az Elysée-palotában kijelentették, hogy Emmanuel Macron francia elnök beszédet mond a népszavazás eredménye kapcsán. Új-Kaledónia függetlenségének témája nagyban felpezsdítette a franciaországi elnökválasztási kampány utolsó heteit. Többek között néhány elnökjelölt véleménye szerint ennek a területnek Franciaország részének kell maradnia, mivel „ez az egyetlen régió a csendes-óceáni térségben, ahol jelen van az EU”. „Új-Kaledóniának franciának kell maradnia” – ismételte többször Erich Zemmur, az ellenzék jelöltje.
Hasonlóan nyilatkozott Valerie Pecresse, a centrista republikánus politikai párt jelöltje is, aki ez év október végén a francia Le Figaro-ban megjelentetett publikációjában arra buzdította Új-Kaledónia lakosságát, hogy „maradjanak franciák”.
Ezzel szemben Emmanuel Macron, Franciaország hivatalban lévő elnöke 2018 májusában bejelentette, hogy nem foglal konkrét álláspontot, „mert ez nem az ő felelőssége”. Ugyanakkor kihangsúlyozta: „Franciaország kevésbé lenne szép Új-Kaledónia nélkül”.
Jean Castex, Franciaország miniszterelnöke a közelmúltban „határozott kívánságát fejezte ki, hogy az új-Kaledóniaiak választása Franciaország legyen”.
December 12-én, vasárnap tartották a harmadik (egyben utolsó), az önrendelkezésről szóló népszavazást Új-Kaledóniában. A két korábbi voksolás a függetlenségpártiak vereségével zárult. Ebben az esetben a függetlenség hívei a népszavazás elhalasztását követelték, de hivatalos elutasítást kaptak. Így most a szavazás bojkottjára szólítottak fel. Azt azonban egyelőre nem tudni, mi fog történni.
Új-Kaledónia több tucat szigetből álló szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén, amely valójában 15 000 kilométerre van Párizstól, és 1853-ban került Franciaország birtokába. Új-Kaledóniában már az 1970-es évek végén megalakult a függetlenségpárti mozgalom, amely éles konfliktusba került a francia kormánnyal, ami gyilkosságokat és túszrablásokat váltott ki.
A vérengzés végét az 1998-as úgynevezett Noumeau-szerződés jelentette, amelynek értelmében Új-Kaledónia jelentős autonómiát kapott, és 2018-ig népszavazást kellett tartani a terület státuszát illetően. A megállapodás értelmében a függetlenség híveinek veresége esetén a francia kormány vállalta, hogy ugyanabban a kérdésben még két népszavazást tart. Ez így is lett. A 2018-as népszavazáson a lakosság 56,7%-a Új-Kaledónia Franciaország részeként való maradására szavazott. Akkor 81%-os volt a részvétel. A 2020 októberében megtartott második népszavazás eredménye szerint a függetlenséget ellenzők száma csökkent, de így megmaradt az 53,3%-os többség.
Ez esetben a Franciaországtól való elszakadás hívei azt követelték, hogy halasszák el a harmadik népszavazás időpontját 2022 második felére. Azzal indokolták, hogy a koronavírus világjárvány megakadályozta egy teljes értékű kampány lebonyolítását. A hatóságok azonban nem voltak hajlandóak elhalasztani a népszavazás időpontját, és az elszakadás támogatói a december 12-i szavazás bojkottjára szólítottak fel.
Ennek kapcsán néhány nappal ezelőtt Emmanuel Macron francia elnök kijelentette, hogy bármi legyen is a népszavazás eredménye, „másnap közös élet lesz” Franciaországgal, többek között „figyelembe véve a régió geopolitikai valóságát”.
Az elmúlt 30 évben Új-Kaledónia stratégiai szerepet töltött be Franciaország számára, mind a Csendes-óceáni földrajzi elhelyezkedését, mind nikkel- és kobalttartalékok felfedezését illetően, amelyeket köztudottan az elektromos akkumulátorok piacán alkalmaznak.
Új-Kaledónián a vasárnap tartott népszavazáson a szavazók túlnyomó többsége elutasította, hogy a Franciaországhoz tartozó külbirtok függetlenné váljon.
Az újabb, immár harmadik és egyben utolsó népszavazáson a voksok 90 százalékának összeszámlálása alapján a választópolgárok több mint 96 százaléka a függetlenség ellen szavazott. Ennek azonban jórészt az az oka, hogy az őslakos kanakok távol maradtak a referendumtól közösségi vezetőik felhívására, így a részvételi arány alig több mint 40 százalékos volt.
Új-Kaledónia 1853-ban lett francia gyarmat, és az 1998-as nouméai megállapodás alapján nagyfokú önállóságot élvez, Franciaország különleges jogállású, tengerentúli területe. A megállapodás értelmében háromszor lehetett népszavazást tartani a függetlenségről, mindig azzal a feltétellel, hogy a törvényhozásnak legalább az egyharmada támogatja az újabb voksolás kiírását. 2018-ban volt az első, tavaly októberben a második, és most a harmadik. Az elsőn 56,4 százalék utasította el a függetlenné válást, a másodikon már csak 53,3 százalék.
Bonyolította most a helyzetet, hogy a kanakok vezetői arra kérték a közösség tagjait: ne szavazzanak, mert a közösség még gyászolja a koronavírus-járványban meghalt tagjait. A vírus delta variánsa hirtelen sok áldozatot követelt szeptemberben, főleg a kanakok közül, ezért az őslakosok egy évi gyászt hirdettek.
Emmanuel Macron francia elnök korábban kijelentette, hogy akármilyen eredmény születik végül, azt mindenkinek el kell fogadnia. Mindazonáltal éppen Új-Kaledónia a reménybeli bázisa Macron azon tervének, hogy Párizs növelje befolyását a Csendes-óceánon.
A gyarmati uralom idején a kanakokat rezervátumokba zárták, és gyakorlatilag kizárták őket a sziget ügyeiből, ami ellen először 1878-ban lázadtak fel, nem sokkal azután, hogy a szigetcsoporton hatalmas nikkellelőhelyet fedeztek fel. A nikkelkitermelést ma egy francia vállalat végzi.
Két évvel az első erről tartott népszavazást követően vasárnap a többség másodszor is nemet mondott arra, hogy Új-Kaledónia elszakadjon Franciaországtól – derült ki a referendum végleges, de egyelőre nem hivatalos eredményéből. Ezúttal a választók 53,26 százaléka szavazott arra, hogy a Csendes-óceán déli részén fekvő szigetcsoport továbbra is maradjon Franciaország része. Ez valamivel kisebb többség, mint 2018-ban, amikor 56,4 százalék utasította el a függetlenné válás gondolatát. A részvétel most magasabb volt a 2018-asnál, a választásra jogosultak 85,6 százaléka ment el szavazni. „A választók elmondhatták véleményüket. Megerősítették szándékukat, hogy Új-Kaledónia Franciaország része maradjon. Államfőként szívből jövő hálával üdvözlöm a köztársaságba vetett bizalmukat” – reagált a döntésre Emmanuel Macron francia elnök.
Új-Kaledónia 1853-ban lett francia gyarmat, és jelenleg az 1998-ban kötött nouméai megállapodás alapján nagyfokú önállóságot élvez, Franciaország különleges jogállású, tengerentúli területe, amely mintegy 17 ezer kilométerre fekszik az ország európai területétől, több mint 1200 kilométerre keleti irányban a Csendes-óceánon. A függetlenség gondolatát leginkább az őslakos kanak közösség támogatja, míg a gyarmati telepesek leszármazottai továbbra is kitartanak a Franciaországhoz tartozás mellett. A nouméai megállapodás értelmében háromszor lehet népszavazást tartani a függetlenségről. Macron tudatta, hogy Párizs két év múlva készen áll megszervezni a harmadik népszavazást is, ha az új-kaledóniaiak úgy kívánják, utána viszont mindkét félnek el kell fogadnia az eredményt. Harmadik népszavazást akkor lehet tartani, ha a helyi törvényhozás tagjainak harmada támogatja a kezdeményezést. A gyarmati uralom idején a kanakokat rezervátumokba zárták, és a gyakorlatilag kizárták őket a sziget ügyeiből, ami ellen elsőként 1878-ban lázadtak fel, nem sokkal az után, hogy a szigetcsoporton hatalmas nikkeltartalékokat fedeztek fel. A sziget gazdaságát jelenleg a Franciaországtól kapott 1,3 milliárd eurós állami támogatás, a nikkel és a turizmus hajtja. A nikkeltartalékokat egy francia vállalat termeli ki.
