Online találkozóra került sor február 8-án a kárpátaljai magyarság képviselői és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Nemzeti Kisebbségi Főbiztosi Hivatalának új vezetője között.
Orosz Ildikó, Brenzovics László és Csernicskó István részletesen tájékoztatta Kairat Abdrakhmanovot az ukrajnai nyelv- és oktatáspolitika hatásairól a kárpátaljai magyar közösség helyzetére. A tolmács nélkül zajlott, közvetlen hangulatú megbeszélésen a kárpátaljai magyar közösség képviselői egyebek mellett szót ejtettek az ukrajnai oktatási törvényekről, az államnyelvi törvényről és a decentralizációról, valamint beszámoltak arról, hogy az utóbbi években hogyan szűkülnek az ukrajnai nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok jogai.
A Zoom felületen megtartott találkozón az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosi Hivatalának munkatársaként részt vett továbbá Eleonora Lotti, Iryna Ulasiuk és Kateryna Haertel.
Az EBESZ 1993. január 1-jén hozta létre a nemzeti kisebbségi főbiztos tisztséget annak szolgálatára, hogy az etnikai, nemzetiségi és nyelvi konfliktusok a lehető legkorábbi szakaszban megelőzhetőek legyenek. E tisztség létrehozása elsősorban válasz a volt Jugoszlávia területén kialakult háborús helyzetre, mivel attól tartottak, hogy hasonló szituáció megismétlődhet Európa más pontjain is, különösen a demokratikus átmenetben levő országokban.
Az egykori kazah külügyminiszter, Kairat Abdrakhmanov 2020. december 4-én kezdte el a munkát az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosaként.
After a nine hour long trip by train, we arrived in Kyiv. Looking forward to productive meetings with Ukrainian leaders to discuss ways to strengthen security and stability in the region and helping people on the ground. #ItsAboutPeople#OSCE2023pic.twitter.com/bpUw5lCZ5s
Orosz Ildikóval, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonyával a karpatalja.ma interjút készített a tanító szak akkreditálási folyamatával kapcsolatban, mely eljárásba beavatkozott az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU). Szerintük a főiskola rektorának személye nem felel meg a hatályos törvényekben megfogalmazott előírásoknak.
Az interjút változtatás nélkül közöljük.
2020-ban egy évre akkreditálták a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Tanítói mesterfokú szakát. Most meg kell ismételni az eljárást, valamint folyamatban van az angol fordító mesterszak akkreditálása. Megkérdeztük Orosz Ildikót, az intézmény elnökét, hogyan haladnak az ügyek, mi volt az oka, hogy egy évre kaphatták meg az akkreditációt, hiszen Ukrajnában a főiskolán kívül sehol nem képeznek tanítókat a magyar iskolák számára, annak ellenére, hogy a 2017-es oktatási törvény egyedül az elemi iskola szintjén engedélyezi az anyanyelvű oktatást. A tanító szak akkreditálási folyamata nem volt gördülékeny, ugyanis az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) – hatáskörén túllépve – beavatkozott az eljárásba. A titkosszolgálat azt állította, hogy a főiskola rektorának személye nem felel meg a hatályos törvényekben megfogalmazott előírásoknak. Megkeresésünkre Orosz Ildikó elmondta: hivatalos dokumentumokkal tisztázta magát a vádak alól, és magánemberként feljelentést tett az SZBU-val szemben erkölcsi tisztasága, hitelessége megőrzése érdekében. Ismerkedjünk meg az esettel részletesebben.
–Olvashattuk a főiskola honlapján, hogy tavasszal akkreditálták a tanítói szakot egy évre. Hogyan történik ez a folyamat?
– Az ukrajnai előírások szerint első lépésként működési engedélyt kell kapnunk a minisztériumtól, majd az első kibocsátás, diplomaosztás előtt kérjük az akkreditációt, melyet egy független minősítési-ellenőrző bizottság ad meg. Ennek megvan a szakmai eljárási rendje: be kell nyújtani a szükséges dossziékat, majd kiküldenek egy látogatóbizottságot, mely a helyszínen megvizsgálja, hogy az önértékelés megfelel-e a valóságnak. Ezután egy szakértői tanács – a vizsgálóbizottság véleményét is figyelembe véve – dönt arról, hogy megadja-e az akkreditációt, s ha igen, akkor egy vagy öt évre. A tanítói mesterképzés akkreditációjára kapcsán 2019 januárjában kint volt a látogatóbizottság, s ez a szakértői bizottság megfelelőnek találta az értékelést, és már csak egy formalitás volt hátra: hogy meghozza a végső döntést a minőség-ellenőrző bizottság testülete.
–Nem ment egyszerűen a döntés…
– Legnagyobb megdöbbenésünkre az elnök nem bocsátotta szavazásra a javaslatot a bizottsági ülésen, mondván, hogy kaptak az SZBU-tól egy levelet, amelyben kifejtették, hogy kételyeik vannak a főiskola rektorának okleveleivel kapcsolatban. Ezen felül más kételyek is felvetődtek, ezért azt javasolták, hogy újra kerüljön kivizsgálásra az ügy, küldjenek egy másodlagos bizottságot az intézményünkbe.
–Önök mikor szereztek tudomást a szavazás elnapolásáról?
– Ezt az ülést élőben közvetítik a minisztériumban, tehát mindenki, aki érdekelt, vagy érdeklődik a felsőoktatási intézmények helyzetéről, hallgathatja. Így tettünk mi is, az oldalon lévő számláló tanúsága szerint további 4,5 ezer emberrel egyetemben. Ott értesültünk erről, és megdöbbentünk, hiszen az SZBU ezzel közvetlenül beavatkozott egy szakmai jellegű folyamatba, tette mindezt az eljárás legvégén, amihez törvényileg egyébként nincs joga. A titkosszolgálatnak nem az a feladata, hogy szakmai kérdésekben véleményt mondjon. Ezt egyébként a bizottság tagjai is megjegyezték, bár ennek ellenére nem szavaztak a kérdésben, majd jött a karantén.
–Mi történt ezután?
– A főiskola érdeklődésére a minőségbiztosítási központ megküldte számunkra az SZBU levelét, és kérték, hogy válaszoljunk arra, dokumentumokkal alátámasztva a felvetett kérdéseket. Ezt mi megtettük. A bizottság pedig a soron következő ülésén pozitív határozatot hozott az akkreditációt illetően. Ami azt jelenti, hogy elhárult az akadály a mesterszakos tanítósok diplomájának kiadása elől 2020-ban, és meghirdethettük a felvételt a következő tanévre. Ez nagy mérföldkő a főiskola életében, mivel a folyamatban lévő angol szak kivételével mindegyik szakunk akkreditálva van.
–Mire alapozta vádjait az SZBU?
– Megdöbbenésemre olyan honlapokra – egyik napról a másikra fel- majd eltűnő oldalakra is – hivatkozott, amelyeken az utóbbi hónapokban névtelenül a főiskolát és személyemet lejárató, ócsároló cikkek jelentek meg. Az írásokat nem látta el senki kézjegyével, vádjaikat nem támasztották alá bizonyítékokkal. Mi ezekre a pocskondiázásokra nem szoktunk reagálni, mivel úgy gondoljuk, hogy nem perlekedhetünk olyasvalakikkel, aki nem vállalják a nevüket. Viszont itt volt név és intézmény a vádak mögött, maga az SZBU. A főiskolára és rám nézve is demoralizáló hatással volt az eset, hiszen ország-világ előtt, nyílt térben állították, hogy nem szereztem doktori fokozatot Magyarországon. Mindezt egy újságcikkre hivatkozva. Ez mélységesen sérti az önérzetemet, a becsületemet, a reputációmat a felvételt hallgató egyetemek és a tudományos szféra munkatársai, a helyszínen ülő akadémikusok előtt, akik azt feltételezhetik, hogy tisztességtelenül jutottam diplomához.
–Ráadásul ezzel a diplomát kiállító személyeket is vádolják…
– Pontosan. Nem csak az én személyemről volt szó, hanem azokról is, akik engem annak idején tanítottak, vagy a doktori eljárásban részt vettek, ezért úgy döntöttem, hogy magánemberként feljelentést teszek az SZBU-val szemben azzal a céllal, hogy erkölcsi tisztaságom, hitelességem megőrzése érdekében kérjenek bocsánatot. Pénzügyi térítést nem kértem, csak jelképesen egy hrivnyát, mert nem a pénzösszegről van szó, hanem számos, a tudományos életben komolyan tevékenykedő, fontos institúció és személy megsértéséről.
Megsértették a vezetőtanáromat, mert többek között arra hivatkozva vonták kétségbe a tudományos fokozatom meglétét, hogy nem találták meg a munkámat az internetes oldalán. Nem is találhatták, mert 2001-ben, az akkori eljárási rendben még csak papíralapon kellett leadni a dolgozatokat, melyet az egyetemi könyvtár tudományos tárában őriznek. Aki a dolgozatot tanulmányozni szeretné, a katalóguscédula alapján kikérheti. Ezt most megtettem, hogy igazoljam a meglétét. Azóta az edu.com-on (tudományos munkákat publikáló internetes oldal – a szerk.) is szabadon elérhető. Tehát a professzorra, és a Debreceni Tudományos Tanácsra nézve is sértő, hogy azt feltételezték, hogy esetleg úgy adtak doktori fokozatot valakinek, hogy az nem vett részt az eljárásban, vagy nem adott le dolgozatot.
–A fokozatot Ukrajnában is honosítania kellett?
– Igen. Az ukrán–magyar ekvivalenciaszerződés alapján mindkét ország a saját rendje szerint honosítja a másik országban szerzett fokozatokat. Ahhoz, hogy benyújtsam a fokozatomról szerzett honosítási oklevelet, egyrészt a magyarországi külügyben kellett hitelesítést, úgynevezett apostilt kérnem, miután az oktatási minisztériumban is igazolták, hogy az oklevelem valódi. Ezek után a budapesti ukrán nagykövetségtől is kérnem kellett, hogy igazolják: Orosz Ildikó ugyanaz a személy, aki az ukrán útlevelemben Oros Ildiko-ként szerepel, hiszen neveinket cirill betűre írták át, és onnan a francia transzkripció szerint vissza latin betűkkel, ezzel a neveink torzultak.
Tehát amikor azt írták és mondták rólam ország-világ előtt, hogy a fokozatommal problémák, kételyeik vannak, akkor megsértették a magyarországi oktatási minisztériumot és a külügyminisztériumot is, vagy legalábbis feltételezték azokról, hogy nem jártak el tisztességesen. Megsértették az ukrán nagykövetséget is, aki kiadta azt az igazolást, hogy én ugyanaz a személy vagyok, aki a debreceni egyetemen három éves nappali tagozatot követően fokozatot szerzett.
–Hogyan történt az ukrajnai eljárás?
– Ukrajnában – a honosítási eljárás szabályai szerint – közjegyző által hitelesíttettem, fordíttattam a leckekönyvemet, az aposztillal ellátott oklevelemet, a tézisfüzetemet, majd készítenem kellett egy, az ukrán normáknak megfelelő tézisfüzetet, mely a dolgozat legalább egyharmadát tartalmazza ukrán nyelven. Ezután mindezt benyújtottam az oktatási minisztériumba a publikációmmal egyetemben. Ezek után a minisztérium az én ukrán nyelvű, kibővített tézisfüzetemet kiadta két független, általam nem ismert professzornak opponensi véleményre. Az ő pozitív javaslatukat követően a Ternopili Nemzeti Egyetem pedagógiai tudományos tanácsa előtt ukrán nyelven is megvédhettem dolgozatomat, egy újabb, a debreceni után immár második nyilvános védés során, ahol titkos szavazással, ellenszavazat nélkül fogadták el azt, és megkaptam a Ternopili Nemzeti Egyetem által kiállított tudományok kandidátusa tudományos fokozatot.
Vagyis aki azt feltételezte, hogy a dolgozatomat nem védtem meg, kétségbe vonta az ukrán közjegyzői hivatalok becsületességét és munkáját, az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium munkáját, a ternopili egyetem doktori tanácsának munkáját és becsületességét, és mindazon mintegy 20 neves professzorét, akik a titkos szavazással a nyilvános védésem után helyt adott annak, hogy megkaphassam a kandidátusi fokozatot Ukrajnában.
Láthatjuk, hogy nem csak az én személyemről, hanem sok, a tudományban dolgozó, becsületes ember munkájának kétségbevonásáról van szó. Ezért is éreztem úgy, hogy hivatalos feljelentést kell tennem.
–Mit gondol, mi volt a célja vádaskodásnak?
– Nem először kerültem sem én, sem a főiskola alaptalan vádaskodásokkal a média kereszttüzébe, most ismeretlen, név nélküli szervezetek, újságírók révén, amit az SZBU dokumentumként kezelt. Eddig is voltak ilyen eseteim. Most is, mint korábban, a főiskola presztízsét szerették volna rontani a nevem bemocskolásával. De ezt sem először éltük át. Ugyanez megtörtént a kétezres évek közepén, amikor is a személyemen keresztül támadták az intézményt. Akkor a Kárpáti Igaz Szó vállalta fel ezt a feladatot. Miután adott volt a sajtóorgánum, és vállalta a nevét a publicista, volt ki ellen feljelentést tenni. Akkor személyiségi pert nyertem a lappal szemben. Más módon is igyekeztek lejáratni. Tavaly egy plakáton, megyei képviselői minőségemben, mikor kiálltam a közösségem igazáért, ellenállóként, szeparatistaként állítottak be. Pert kezdeményeztem. Helyt adtak a keresetemnek, de sajnos két éve folyamatosan elnapolják az eljárást annak ellenére, hogy a bizonyítékok egyértelműen az én oldalamon állnak.
Számomra a legfurcsább, hogy az a szervezet – az SZBU – vádaskodik, amelynek feladata lenne, hogy feltárja a nemzetiségi konfliktusszítást. Az ukrán állampolgárok oldalára kellene állnia és hasonló esetek megoldásával foglalkozna. Ezért döntöttem úgy, hogy bíróságon próbálok érvényt szerezni az igazamnak ebben az ügyben is.
–Mit vár a feljelentéstől, és mi történt ez ügyben?
– Egy demokratikus országban szeretnék élni, ahol – ahogy Petőfi írta – „a jognak asztalánál mind egyformán foglal helyet”. Ehhez viszont az kell, hogy a mi igazunknak is érvényt tudjunk szerezni. Eddig azt tapasztaltam, hogy a minket, kárpátaljai magyarokat ért sérelmeket nem tárták fel, senkit nem vontak felelősségre az ellenünk elkövetett ügyekben. Máig nem tudjuk, hogy ki, vagy kik törték le többször is a Petőfi-szobor kardját Ungváron, karját Beregszászban, vagy kik rongálták meg a Szűz Mária-szobrot 2008-ban a Vérke-parti városban. Kik próbálták a mi nevünkben álságos, helyesírási hibákkal teli, magyartalan szövegű uszító plakátokkal megbontani a kárpátaljai nemzetiségek közötti békét. Nem büntettek meg senkit a Vereckei-hágón található honfoglalási emlékmű megrongálásáért, a késhegyre a magyarokkal!-t skandáló álarcos fiatalok félelemkeltő felvonulásáért. Nem tudjuk, ki tépte le a kokárdát és félemlítette meg a magyar gyerekeket anno március 15-e előtt. Máig sem született ítélet a 2018-as politikai plakátharcok ügyében, amikor minket kiáltottak ki az ország ellenségének.
Én úgy gondolom, hogy a törvény és a jog eszközeivel kell az igazságunkért küzdeni. Azért tettem a feljelentést, hogy végre lássuk: a törvény és a jog országunkban valóban az emberek érdekeit szolgálja, vagy csak ellenünk bevethető eszközként funkcionál. Sajnos ezen a téren semmi nem változott, a demokrácia elalélt, és nem is ébredezik. Hosszú ideig nem vették jegyzékbe a keresetet, majd azzal utasították el az eljárás elindítását, hogy nem látják okát, nem történt személyiségi jogsértés.
– Ilyen esetben mit lehet tenni, mit szándékozik tenni?
– Természetesen kértem az ügyvédemet, hogy ismét nyújtsa be a keresetet. Ez azért is indokolt, mert most van folyamatban az angol szak akkreditálása, ami online történt, ezért bonyolult volt, de a látogató bizottság a záróértekezleten elégedettségének adott hangot, és azt ígérték, hogy a szabályoknak megfelelően, határidőn belül közzéteszik a jelentésüket írásban az online felületen is. Erre azonban még nem került sor, bár a törvényileg előírt határidő lejárt. December 2-án kellett feltöltenünk a minőségbiztosítási ügynökség internetes felületére a tanító szak ismételt akkreditációjának az önértékelését, amivel idővel elkészültünk, és fel is töltöttük, de olyan visszajelzést kaptunk, hogy csak január 12. után fogják fogadni. Időközben került sor az SZBU megtervezett akciójára, a házkutatásokra több kárpátaljai civil szervezet irodájában, így a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítványnál és annak elnökénél, Brenzovics Lászlónál. Az embernek így déjà vu érzése van, mintha a tavalyi eljárás ismétlődne meg, és mintha a szakmai testület várná az SZBU, az erre nem jogosult szervezet véleményét az adott szakmai kérdésekben is. Pedig a tavaszi eljárás óta a rektori mandátumom lejárt, és az intézménynek új rektora van, tehát a személyemmel kapcsolatos felvetésekre nem lehetne hivatkozni, igaz, közben bebizonyítottam az SZBU állításainak hiteltelenségét, mert végül megkaptuk az egy évre szóló akkreditációt. Egy jogállamban az elfogadott és hatályos rendbe nem lenne szabad beavatkoznia a titkosszolgálatnak, mert nekik nem ez a feladatuk. Ezt számos nemzetközi szerződés, ajánlás megfogalmazza, mint például az EBESZ Ljubljanai útmutató a sokszínű társadalmak integrálásához és magyarázó megjegyzések című dokumentuma, amelynek 46. ajánlása kimondja: „A biztonsági és rendészeti szerveknek professzionálisnak és elszámoltathatónak kell lenniük, valamint teljes körűen tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat.” Fontosnak tartom, hogy erre felhívjam a hazai és a nemzetközi közösség figyelmét, mert a dolgok országunkban nem a demokrácia irányába tartanak. Az esetről tájékoztatni kívánom az Ukrajnában akkreditált EU és NATO országainak képviseleteit.
– Mit remél ettől?
– Nincsenek illúzióim, mert eddigi tapasztalataim szerint a magyar kisebbség kérdése nem érdekli Európa és a világ közvéleményét. Bármi történik velünk, bármilyen kisebbségi jogfosztást hajtanak végre, fenyegetnek meg immár havonta különböző módon, az ingerküszöbüket nem tudja áttörni, nem reagálnak rá, mintha a magyar élet nem számítana. A lelkiismeretem viszont nem engedi, hogy hallgassak, mert – mint Babits művéből tudjuk – „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Amennyiben nem döngetjük a demokráciát és a jogállamiságot gátló falakat, azok soha nem fognak összeomlani. Tapasztalat, hogy ha sokan és sokszor tesszük ezt, előbb utóbb lyukat üthetünk, ami a fal leomlásához vezethet. Felhívom minden sértett figyelmét, ne hallgassák el a különböző jogsértéseket, tegyenek feljelentést, nem annak reményében, hogy igazukat elismerik, hanem azért, hogy dokumentáljuk, hogy ne tagadhassák le a nemzetközi fórumokon, milyen sokszor és sok jogsértésnek, fenyegetésnek vagyunk kitéve. Amire még felhívnám minden állampolgár figyelmét, hogy keresztény/keresztyén emberként a hitbe kapaszkodjanak, és ahogy a Bibliában több helyen is olvashatjuk, aki hisz Istenben az nem fél. Erre az erős Istenhitre van ma mindenkinek szüksége, aki Kárpátalján magyarként él, mert azt akarják elérni, hogy – József Attila szavaival – „fortélyos félelem” igazgasson minket.
Dr. Orosz Ildikó a kárpátaljai magyarság élharcosa, aki már nem első alkalommal képviselő a megyei tanácsban, egyben a megyei tanács oktatási, tudományos, kulturális, egyházügyi, ifjúsági, sport-, nemzeti kisebbségi és információs bizottságának, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségnek is elnöke. Az október 25-i helyhatósági választások előtt az elmúlt ötéves ciklus eredményeiről és jövőbeni terveiről kérdeztük.
– Kérem, értékelje az elmúlt öt esztendőt megyei képviselőként, valamint bizottsági elnökként.
– Önmagában nagy eredménynek tartom, hogy egy oktatási, kulturális és kisebbségi bizottság elnöke lehetett magyar nemzetiségű személy. Ezáltal lehetőségünk volt beleszólni azokba a kérdésekbe, melyek a kultúrát, az oktatást, a sportot vagy épp az ifjúságot érintették. Fontosnak tartom azt is, hogy a bizottsági munka által, valamint a KMKSZ-frakció lobbijának köszönhetően törvényes keretet tudtunk teremteni a magyarországi támogatások felhasználásához. Ebben a periódusban fogadtuk el a kisebbségek kultúráját, nyelvét fejlesztő öt évre szóló programot, valamint a kultúrát és a sportot fejlesztő programot, melynek része lehetett az is, hogy a külföldi támogatások felhasználhatók az oktatási, kulturális intézmények fejlesztésénél. A bizottsági munkához tartozott az is, hogy kinevezze az intézmények vezetőit. Ezzel kapcsolatban hadd említsek egy példát: az, hogy az ungvári várban megszületett a magyarság történetét a Kárpát-medencében bemutató nagyszabású kiállítás – mely jelentős anyaországi támogatással jött létre –, annak is köszönhető, hogy a kulturális, oktatási bizottságban meghallgattuk az igazgatót, akinek a kinevezése a frakciónk szavazatától is függött, s így a programjába bekerültek magyar vonatkozású programok, valamint magyar fesztiválok is helyet kaphatnak a várban. Az öt év alatt kulturális intézményekre, óvodákra, kultúrházakra közel 41 millió hrivnya összegű ukrán állami támogatást sikerült kiutalni. Ugyancsak ebben a periódusban sikerült befejezni a Nagyszőlősi járásban a verbőci és a gyulai óvoda felújítását, a nagydobronyi óvoda tereprendezéséhez is tudtunk állami támogatásért is lobbizni, illetve a nagydobronyi iskola dísztermének felújításáért is. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy olyan programok előkészítésében is részt vettünk, amelyek most még nem látszanak, de hosszú távon érződni fognak.
– Hogyan sikerült a KMKSZ-frakció akaratát érvényesíteni?
– Az első évben igyekeztünk felmérni a lehetőségeinket, s rögtön született egy Beregszász térségi koncepciónk, amikor még szó sem volt a kistérségekről. A lényege az volt ennek a koncepciónak, hogy az itteni magyar falvakat összekössük a várossal. Ehhez igyekeztünk az utakat felújítani, hogy a magyar–magyar falvak közötti utak újra járhatók legyenek. Nagyon jó volt a munkamegosztásunk a frakción belül, és Barta Józsefnek, a megyei tanács alelnökének is mindig sikerült megvalósítania a KMKSZ-frakció akaratát. Általában eredményesen lobbiztunk a magyar közösségek fejlesztését illetően. Külön kiemelném a beregszászi kórház központi státuszúvá nyilvánítását, illetve javasoltuk felújítani a magyar állam által épített új kórházi részt, amihez Biró Erzsébet, akkori egészségügyi főosztályvezető közreműködésével elkészültek a felújítási tervek, melyekhez a frakció lobbizta ki a szükséges anyagi eszközöket. Mára az ukrán államelnök is a projekt mellé állt: az említett kórházi részt szeretnék befejezni. Ezt jó eredménynek tartom. Amennyiben elkészül, az általunk kidolgozott koncepció szerint a csehszlovák korszak kórházi épületeibe átkerülhetne az egészségügyi szakközépiskola, és a volt megyeháza méltó központjává válhatna a Beregszászi kistérségnek. Minden olyan magyarországi projekt, melyet az elmúlt öt évben megvalósított a KMKSZ vagy a KMPSZ, mindig azon múlt, hogy rendben voltak-e a tulajdonjogok. Így a mögöttünk lévő öt év sikeresnek mondható, hiszen több mint hetvenhét óvodát újítottunk fel, s ezek mind államiak. Mindezek az eredmények annak is köszönhetők, hogy olyan emberek ültek a testületben, akikkel együtt lehetett dolgozni, és volt egy erős KMKSZ-frakciónk. A következő öt év pedig attól függ, hogy most hogyan fogunk választani: ha olyan emberek kerülnek a testületekbe, akikkel együtt lehet dolgozni, akkor tovább tudjuk folytatni a munkát.
A Kárpátaljai Megyei Tanács leköszönő KMKSZ-frakciója
– Ön újra indul a KMKSZ színeiben az idei helyhatósági választásokon megyei képviselőjelöltként.
– 1990 óta folyamatosan jelen vagyok a megyei tanácsban. Egy ciklusban nem vettem részt. Minden a politikától függ, ez határozza meg az életünk nagy részét, és ebből ki kell vennünk a részünket. A legtöbb esetben pénz vagy lehetőség mindig arra van, amire megszavazzák, ezért fontosnak tartom, hogy ott legyünk ezeken a helyeken. Ha mi, magyarok nem vagyunk jelen, akkor a többség a saját érdekei szerint dönt majd. Tehát ahhoz, hogy a mi érdekeink megjelenhessenek a Kárpátaljai Megyei Tanácsban, a bizottságokban ott kell lennünk. Ha nem megyünk el vasárnap szavazni, akkor lemondunk a lehetőségeinkről. Helyettünk azonban más személyek majd olyan embereket juttatnak pozícióba, akik nem a magyar érdekeket képviselik. Mindenkinek a maga helyén meg kell tenni azt, amit elvár a közösség érdeke. A továbbiakban is azért szeretnék dolgozni, hogy a kárpátaljai közösségek érdekét tudjam képviselni ott, ahol azok eldőlnek. Például részben a frakciónknak is köszönhető, hogy sikerült kitolni az oktatási törvény gyakorlati alkalmazását 2023-ig. Többször felvetettük azt is, hogy éjjel-nappalivá nyilvánítsák a haranglábi és kaszonyi határátkelőket. Eddig ezt még nem sikerült elérni, de minél többet mondjuk, annál nagyobb jelentősége lesz, és bízom benne, hogy célt tudunk érni. Ha nem vagyunk ott a megyei tanácsban, akkor ezeket a véleményeket nincs, aki elmondja. Mindenki a saját térségének égető problémáit képviseli a tanácson belül, ami természetes, hiszen egy sokszínű csapat dolgozik a megyében. A mi feladatunk minél hangsúlyosabban a köz elé tárni a kárpátaljai magyarság kollektív érdekeit. Az eltelt öt évben igyekeztünk mindig odafigyelni arra, hogy Ungvártól Kőrösmezőig segítsük a magyar közösségeket ott, ahol szükség van rá.
– Mely tervekért kulcsfontosságú dolgozni?
– Elsősorban azt tartom fontosnak, hogy az úthálózat javuljon, hogy minden magyar faluból a legrövidebb úton jussunk el a szomszédos falvakba, amit számos esetben még a szovjet rendszer adminisztrációja megszüntetett, és azóta sem sikerült helyreállítani. Amennyiben jó úton lehetne bemenni a legközelebbi városba és a magyarság központjába, Beregszászba, az kihatna az itt élők gazdasági tevékenységére is. Ha ezeket a magyar falvakat még a tömegközlekedéssel is össze lehetne kötni, az nagyot lendítene a térség fejlesztésében. Beindíthatná a gazdaságot, már csak azzal is például, hogy sokkal több fuvarozó cég létrejöhetne, mert a mobilitás egy fontos prioritás a térség fejlesztésében. Az óvodafejlesztési programmal az állam helyett felújítottuk az összes óvodát, valamint egészségügyi intézményeket is. Folyamatban van a bázisiskola-projektünk, amelyhez szintén partnerek kellenek, hiszen állami intézményekről van szó. Szeretnénk egy szakképzési centrumot létrehozni Máramarosban is. Visken már a főiskola vásárolt két telket – ez még mind a jövő munkája lenne, de ezáltal sikerülne teljesen lefedni Kárpátalját a szakképzési oktatásban, amely nagy segítség lehet azon fiatalok számára, akik nem terveznek felsőoktatásban tanulni. Illetve ott marad a további kérdés, hogy 2023-ig hogyan lehet kialakítani egy olyan oktatási rendszert, amelyben megmarad az anyanyelvű oktatás. Ehhez az szükséges, hogy ne kívülről kiabáljunk be a pályára, hanem ott legyünk, amikor ezekben a kérdésekben döntenek, és lobbizzunk a magyar közösségekért.
Ukrajna és Kárpátalja a Covid-19 pandémia idején és a helyhatósági választások előtt címmel tartottak online konferenciát csütörtök délután kárpátaljai magyar vezetők, magyar európai parlamenti képviselők, vezető európai uniós és magyarországi politikusok részvételével, Bocskor Andrea fideszes kárpátaljai európai parlamenti képviselő szervezésében és moderálásával.
A tanácskozást nyitó előadásában Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosa hangsúlyozta, hogy munkakörében nem csak Ukrajna, hanem Kárpátalja ügyét is fontosnak tekinti. Ismertetve, hogy milyen kérdések szerepelnek az október 6-i EU-Ukrajna csúcstalálkozón, emlékeztetett arra, hogy az EU 2014, azaz a „méltóság forradalma” óta évente 200 millió eurós támogatást nyújt Ukrajnának a reformok támogatására. Fontosnak nevezte az október 25-i helyhatósági választásokat, amelyek a településtársulások (kistérségek) kialakítása mellett a közigazgatási reform első szakaszának a lezárását jelentik, mindazonáltal – emelte ki – Kijevnek még nagyon sokat kell tennie a folyamat sikeres befejezése érdekében. A biztos rámutatott, hogy Ukrajnának az ENSZ és az Európa Tanács tagjaként be kell tartania a nemzeti kisebbségeire vonatkozó nemzetközi egyezményeket, s a kapcsolódó jegyzőkönyvekben lefektetett elveket és rendelkezéseket. „Eljött annak az ideje, hogy az ukrán kormány tekintse partnernek a kisebbségeket, és vonja be őket az új, készülő kisebbségi törvény megalkotásába” – emlékeztetett, jelezve, hogy ezt az üzenetet közvetíti az ukrán vezetőkkel történő minden találkozóján. „Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy Ukrajna teljes mértékben hajtsa végre a Velencei Bizottság következtetéseit és ajánlásait” – hangozatta befejezésül Várhelyi Olivér.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a kárpátaljai járványhelyzet kapcsán emlékeztetett arra, hogy KMKSZ sietett először a megfelelő védőfelszerelés nélküli egészségügyi dolgozók segítségére nagyszabású gyűjtés szervevezésével, majd a szükséges anyagok és eszközök beszerzésével, ami visszhangtalanul maradt az ukrán médiában. Azt is jelezte, hogy a szomszédos országok közül Magyarország nyújtotta és nyújtja a legnagyobb támogatást Kárpátaljának a világjárvány idején, aminek eklatáns példája a Szijjártó Péter külügyminiszter múlt heti látogatása során kárpátaljai egészségügyi intézményeknek adományozott, 3 millió euró összértékű 50 lélegeztető gép. Az elnök köszönetet mondott Magyarországnak és kormányának azért is, hogy mostanra sikerült minden orvosi rendelőt felújítani a határ menti településeken, ami különösen fontos a járvány közepette.
A közigazgatási reformról szólva a KMKSZ vezetője elmondta: az összességében hátrányos a kárpátaljai magyarságra nézve, már csak azért is, mert a településtársulások kialakításával sok értelmiségi állás megszűnik, s nem utolsó sorban csökken a magyarság aránya az új közigazgatási egységekben, így a Beregszászi járásban is kisebbségbe szorulnak a magyarok. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Ukrajnában a decentralizációs reformok mindig központosítással végződnek, és erre az EU-nak oda kell figyelnie – hívta fel Várhelyi Olivér figyelmét. Azt is jelezte neki, hogy a reményekkel ellentétben az ukrajnai elnök- és parlamenti választások után semmit nem javult a kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság helyzete, folyamatos a nyomásgyakorlás a magyarokra és intézményeikre, ráadásul itt nem csupán kisebbségi, hanem általános emberi jogokról van szó.
A közelgő helyhatósági választásokról szólva Brenzovics László azt emelte ki, hogy kiforratlan az új választójogi törvény, ezért sok a bizonytalanság. Megmaradtak a legkomolyabb régi problémák is – folytatta –, így a választókerületek önkényes kialakítása és a szavazatvásárlás. Rendkívül fontosnak mondta, hogy mindenki menjen el szavazni, a külföldön dolgozók is lehetőleg jöjjenek haza a voksolásra, mert igen nagy a tét, hogy megmarad-e a hatékony magyar érdekképviselet. Ezért arra kérte az online konferencián részt vevő Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, hogy Magyarország tegye lehetővé a külföldön dolgozó kárpátaljai magyar szavazópolgárok számára a könnyített határátkelést.
Kommentárjában Bocskor Andrea levezető elnök, mielőtt átadta volna a szót Gál Kinga európai parlamenti képviselőnek, arra emlékeztetett, hogy az 1990-es években még széleskörű jogokat biztosítottak Ukrajnában a nemzetiségi kisebbségeknek, amelyeket azonban elkezdtek szűkíteni. Szerinte ezt a folyamatot minél hamarabb meg kell állítani, mert ez nem EU-gyakorlat.
Hozzászólásában Gál Kinga hangsúlyozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az Európai Parlamentben napirenden tartsa a kárpátaljai magyarság jogsértéseinek ügyét. Visszásnak nevezte, hogy miközben az EU támogatja Ukrajnát, ott elveszik a magyarok szerzett jogait, és hangulatkeltés folyik a közösség ellen. Úgy vélte, az Európai Bizottság elnéző Kijev jogtipró intézkedéseit illetően, azok nem érik el az ingerküszöbét, jóllehet itt nem ukrán-magyar kérdésről, hanem összeurópai problémáról van szó.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár előadásában arról biztosított, hogy a magyar kormány továbbra is minden támogatást meg fog adni a kárpátaljai magyarságnak, annál is inkább, mert folyamatosak a visszalépések Ukrajna kisebbségpolitikájában. Hiába vannak – folytatta – a miniszteri szintű találkozók, nincs előrelépés a kárpátaljai magyarok kisebbségi és emberi jogainak biztosítása terén. Szerinte tarthatatlan, hogy vegzálják az anyaországi támogatási programokat lebonyolító szervezeteket, sőt ellehetetlenítették a kulturális missziót teljesítő Petőfi Sándor program megvalósítását. Úgy vélte, Ukrajna szakított a több mint két évtizeden át folytatott nemzetiségbarát politikájával, és már nemzetállamként fogalmazza meg magát, ami senkinek nem jó, hiszen a olyan visszalépés történt, ami rosszabb helyzetet idézett elő a nemzetiségi politikában, mint amilyen a Szovjetunióban volt.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy minden anyaországi támogatás a kárpátaljai magyarság szülőföldön maradásának az elősegítését szolgálja. Ennek érdekében – mutatott rá – meg kell erősíteni az intézményrendszert, most, október 25-én a leadott voksokkal meg kell őrizni az erős magyar politikai érdekképviseletet. Ha magyar közösség nem fog össze és ezt elveszíti, akkor elveszíti a többi intézményét is, amit nem szabad megengedni. A kárpátaljai magyarságnak eredményt kell felmutatnia az önkormányzati választásokon, annál is inkább, hogy öt évvel ezelőtt ez sikerült, magyar érdekeket szem előtt tartó képviselőket kell bejuttatni a településtársulások önkormányzataiba – tette hozzá, hangoztatva, hogy a kárpátaljai magyaroknak meg kell tartaniuk a politikai pozícióikat akkor is, ha nem minden ponton értelmezhető az új választójogi törvény.
Előadásában Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke is arra emlékeztetett, hogy Volodimir Zelenszkij elnökké választása óta visszalépések történtek a kisebbségek jogainak biztosítása terén, különös tekintettel az anyanyelvű oktatáshoz fűződő jogokra. Elmondása szerint már több ezer oldalt tesz ki a KMPSZ levelezése az illetékes állami szervekkel az oktatás ügyében, de semmilyen pozitív hozzáállás nem tapasztalható Kijev részéről. Mint kifejtette, az oktatási tárcánál a régi gárda dolgozik továbbra is. A helyzet – mutatott rá – odáig fajult, hogy immár nem csak a megfelelő állami támogatás hiányzik a kárpátaljai magyar oktatási intézmények esetében, hanem elkezdték hatóságilag vegzálni az anyaországi támogatásokat célba juttató szervezeteket, mi több, alattomos módon, különböző trükkökkel megpróbálják ellehetetleníteni a magyar főiskola működését is. Felhívta a figyelmet az 1993-as magyar-ukrán alapszerződés rendelkezésére, amely szerint Ukrajna nem vesz el kisebbségi jogokat. Szerinte a helyzet rendezéséhez elegendő lenne a magyarországi kisebbségi törvényt alapul venni, és ugyanazokat a jogokat biztosítani a kárpátaljai magyarok számára, amelyeket a magyar jogszabály az ottani ukrán kisebbségnek nyújt. Fontosnak nevezte, hogy Ukrajnában ismerjék el őshonos kisebbségnek a kárpátaljai magyarságot, hogy megkaphassa azokat a jogokat, amelyeket a krími tatároknak biztosítanak.
Barta József, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátalja Megyei Tanács alelnöke a Covid-19 terjedésének megakadályozására hozott kárpátaljai intézkedéseket ismertette. Kitért a KMKSZ gyűjtésére, amely szerinte kezdetben valóságos mentőöv volt az egészségügyi intézmények és dolgozóik számára, majd áttért a közigazgatási reformmal, az új járások, településtársulások kialakításával kapcsolatos fejlemények ismertetésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a magas magyar részvételi arány az október 25-i önkormányzati választásokon. Mint rámutatott, a kárpátaljai magyarság érdekei csak akkor védhetők meg és érvényesíthetők, ha a közösség megfelelő számú képviselőt juttat minden szintű önkormányzatba.
K. Debreceni Mihály, az MTVA ungvári tudósítója, mint a terepen mozgó riporter, hozzászólásában arról számolt be, hogy a kárpátaljai emberek belefáradtak a fél éve tartó karanténba. Ráadásul szerinte Ukrajna úgy ment bele a koronavírus-járvány második hullámába, hogy az elsőt le sem zárta. A helyi lakosság szempontjából az egyik legnagyobb problémának a határátkelés ellehetetlenülését nevezte, hiszen nagyon sok embernek – a rokoni kapcsolattartás fontossága mellett – a megélhetése függ a határ átjárhatóságától. Abszurdnak mondta, hogy 30 év után ismét vasfüggöny ereszkedett le a régióban.
Zárszavában Bocskor Andrea azt emelete ki, hogy Ukrajnának tudatosítania kell, a kárpátaljai magyar kisebbség nem probléma, hanem erőforrás, és ha Kijev fontosnak tartja az EU-integrációt, akkor tudomásul kell vennie, hogy ehhez az út Kárpátalján keresztül vezet. A helyhatósági választások fontosságát hangsúlyozva és minden szavazásra jogosultat a voksoláson való részvételre szólítva első számú feladatként jelölte meg a kárpátaljai magyarság pozícióinak megtartását a helyi önkormányzatokban.
With László #Brenzovics, President of the Cultural Alliance of Hungarians in Trans-Carpathia, and @AndreaBocskor today discussing the need for #Ukraine to ensure rights of persons belonging to national minorities, in close cooperation with their representatives. pic.twitter.com/m10YRt1BSo
A Tv 21 Ungvár Facebook oldalán ezt olvashatjuk: Kibeszélő Extra! Mostani adásunkban ellátogatunk a KMKSZ tisztújítással egybekötött közgyűlésére és a KMKSZ-UMP jelölőülésére, ahol Brenzovics Lászlóval, Orosz Ildikóval és Barta Józseffel beszélgetünk! Tartsanak velünk!
Amint arról mi is beszámoltunk, a napokban a depo.ua hírportál szerint nem zárható ki annak a lehetősége, mely szerint elképzelhető, hogy az ukrán kormány bezáratja a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát (II. RF KMF) az ukrán felsőoktatási intézmények számának tervezett csökkentése miatt. A hírre reagált dr. Orosz Ildikó, a főiskola rektora.
„A cikkben nagyon
furcsán fogalmaznak, ezért én inkább egy üzenetnek fogom fel azt” – mondta
Orosz Ildikó, hozzátéve: „…ugyanis azt mondja a cikk, hogy nem valószínű, hogy
Kárpátalján bezárják a felsőoktatási intézményeket, amelyből négy
magánfenntartású és a többi állami intézmény, hiszen mind benne van a legjobb
ukrán felsőoktatási intézmények TOP-200-as listájába”. A cikkben olvasható az
is, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával kapcsolatosan a
minőségbiztosítási főosztálynak aggályai vannak, sőt az Ukrán Biztonsági
Szolgálatnak (SZBU) is. Erre reflektálva a rektor asszony elmondta: a cikk
írója elég különösen fogalmazott, ugyanis úgy értelmezhető az írás, mintha
létezne még egy magyar főiskola a beregszászi Rákóczi-főiskola mellett – arra következtetek,
hogy a szerző nem egészen tudja, miről is ír. „Ez furcsa lenne számomra, és
ezért fogom fel csak üzengetésnek vagy megfélemlítésnek, mert a főiskola épp
abban az áldott pillanatban van, hogy ötévente a szakoknak át kell esnie egy
akkreditáción, amelyek alapján elmondható, hogy a 16 szakból hat 2024-ig, négy
szak 2028-ig, egy szak 2029-ig, öt szak pedig 2022-ig akkreditálva van” –
szögezte le Orosz Ildikó. Ezek alapján furcsa lenne, ha a minőségbiztosítási
főosztály – amely az akkreditációról szóló dokumentumokat kiadta – hirtelen
megváltoztatná a véleményét.
Jelenleg a tanítói,
valamint a könyvvitel és auditálás szakok mesterképzési szintjének
akkreditációja zajlik, s a kiérkezett látogatóbizottság értékelése alapján az
1–5-ig terjedő skálán mindegyik pontban 4-es értékelést kapott a könyvvitel és
auditálás szak, emellett a tanítási körülményeket 5 pontra értékelte a
bizottság. „Ha ezek után nem adják meg az engedélyt, az nem mondható
objektívnek, s furcsállom ezt a fajta üzengetést – nem tudom, hogy ez az
újságíró hibája, vagy az oktatási miniszter asszony nyilatkozata valóban így
hangzott el” – mondta a főiskola rektora, aki hozzátette, hogy ennek kapcsán
valószínűleg levélben fognak az illetékesekhez fordulni.
„Azt is meg kell
jegyeznem, hogy semmiféle eljárás nincs az SZBU részéről az intézmény ellen,
hiszen ennek lenne írásbeli nyoma. Az SZBU-tól az utóbbi két évben az intézmény
címére hivatalos levelet nem kaptam. […] Ez olyan, mintha ismét megpróbálnának
minket provokálni vagy feszültséget okozni” – nyilatkozta Orosz Ildikó.
Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy egyébként a beregszászi magyar főiskola fennállása óta soha nem részesült az ukrán állam támogatásában, azonban az ukrán törvényekben előírtakat betűről betűre – mint a francói Spanyolországban – kérik számon az intézményen, amely viszont eleget tesz mindannak. Ha ezek után bárminemű támadás éri a főiskolát, az csak politikai jellegű lehet.
