Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint le kellene váltani az EU külügyi főképviselőjét, Kaja Kallast – írta az RBK.
A TA-3-nak adott interjúban Fico azt mondta, az unió ma túl passzív a világpolitikában, pedig gazdasági és demográfiai súlya alapján „szuperhatalomként” is felléphetne, nem csak megfigyelőként. Úgy véli, az európai vezetők főleg „Oroszország gyűlöletében” erősek, de nem kínálnak saját, rugalmas megoldásokat az új kihívásokra, miközben az EU versenyképessége szerinte fokozatosan romlik.
Fico külön bírálta az EU túlzott függését az Egyesült Államoktól, és azt állította: Brüsszelnek nincs önálló, erős stratégiája.
A cikk felidézi, hogy Kallas 2024 nyarán lett az unió külpolitikai és biztonságpolitikai főképviselője Josep Borrell utódaként. A kritikák nem újkeletűek: korábban Orbán Viktor is kritizálta Kallast, a Foreign Policy-nek pedig név nélkül nyilatkozó diplomaták úgy fogalmaztak: a főképviselő „inkább rendőr, mint diplomata” típus.
Nem biztos, hogy véget ért a megszorítósdi Európa területén, figyelmeztet Thomas Fazi olasz közgazdász. Szerinte az uniós helyreállítási alap célja, hogy a korábbi megszorításokhoz hasonlóképpen most is nagyobb hatókört adjon Brüsszelnek az európai nemzetek gazdaságpolitikája felett.
Közismert tény, hogy katasztrofális gazdasági eredményeket szenvedtek el azon országok, amelyek követték a „trojka” (EU, Világbank, IMF) által javasolt neoliberális megszorító politikát a 2008-as világgazdasági válság idején, amely többek között adóemeléseket, nyugdíj- illetve bércsökkenéseket tartalmazott.
A megszorítások gazdaságpolitikájának sikertelenségét már többen is beismerték:
a Nemzetközi Valutaalap (IMF) már 2013-ban kijelentette, hogy a strukturális reformok több kárt, mint jót okoztak Görögország számára, az Európai Parlament egy jelentésében hangsúlyozta, hogy a megszorító politikák a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a munkanélküliség óriási növekedéséhez vezettek, ráadásul még Paolo Gentiloni volt olasz miniszterelnök is kiemelte, hogy a Brüsszel által erőltetett megszorítósdi meghosszabbíthatta a 2008-as világválságot.
Erre hívta fel a figyelmet Thomas Fazi olasz közgazdász és újságíró is, aki az UnHerd portálon megjelent elemzésében kiemeli, hogy többek között Görögország és Olaszország még mindig érzik a megszorítások káros hatásait, ezt pedig több – főáramú intézet által elvégzett – tanulmány is alátámasztja.
Az EU helyreállítási alapja visszahozná a megszorításokat
Fazi szerint, bár a koronavírus világjárvány által kiváltott gazdasági válságra adott válaszok az Európai Unió (EU) részéről azt ígérhették, hogy a blokk egy más költségvetési útvonalra tért a 2008-as válságt elvileg kezelni kívánó, de azt súlyosbító megszorító politikák után, több jel is azt sugallja, hogy nem feltétlenül ez a helyzet.
Az EU keynesiánus jellegű ösztönző csomagja, annak ellenére, hogy azt nagy örvendéssel fogadták a közgazdászok, még mindig a blokk GDP-jének „csak” 3,8 százalékát teszi ki – egy olyan szám, amely eltörpül az Egyesült Államokban a GDP 25,5 százalékát kitevő masszív diszkrecionális fiskális ösztönző mellett, írja a közgazdász.
Fazi szerint ez nem is a legnagyobb probléma. Hangsúlyozza, hogy az eddig gyakran dicsért, egész Európára kiterjedő „helyreállítási alap” (NGEU) igenis komoly veszélyt jelenthet a blokkban szereplő nemzetek számára. Egyrészt, a korábbi ösztönző csomaghoz hasonlóképpen, ismét az EU GDP-jének alig 5 százalékát teszi ki – sőt, a pénzeszközöket hat év alatt folyósítják, ami a legjobb esetben is a GDP egy százaléka körüli költségvetési expanziót eredményez 2021 és 2024 között, írja Fazi, hozzátéve, hogy ez az összeg nem biztos, hogy fedezni tudja a 15 százalékos GDP-arányban elszenvedett veszteséget, amit az uniós gazdaság tapasztalt 2020-ban.
A közgazdász úgy véli, hogy előreláthatólag az alapokhoz nagyon szigorú, már-már trojka-jellegű feltételek társulhatnak, ezáltal az Európai Bizottság hírhedt országspecifikus ajánlásainak kellene majd megfelelni – ezekhez Dél-Európa hozzászokhatott, hiszen a múltban folyamatosan követelték a kormányoktól a közkiadások csökkentését, különösen a szociális kiadások (a nyugdíjak), az egészségügyi és a munkanélküli segélyek terén.
Fazi szerint, az új helyreállítási alap végsősoron a következőről szól: „a tagállamok költségvetési politikája feletti brüsszeli ellenőrzés fokozása és az EU technokratikus és tekintélyelvű ellenőrzési rendszerének megerősítése”, írja kritikusan, hozzátéve, hogy az unió ismét azon fáradozik, amiben a legjobb.
Összességében tehát ki lehetne jelenteni az olasz közgazdász szerint, hogy a világjárvány nem eredményezte a gazdaságpolitika radikális újragondolását európai szinten és strukturális változással sem járt.
Valójában a régi költségvetési szabályokat majd 2023-ban állítják vissza, hangsúlyozza. Fazi szerint, egy visszatérés a 2008-ban megtapasztalt fiskális szigorításokhoz katasztrofális gazdasági eredményekkel járna, főleg azon országok számára, amelyek már egyszer el is szenvedték ezeket.
Márpedig, elemezve az uniós és német politikát, úgy véli, hogy a vezető politikai erők ma megszorításpártiak, legalábbis a meghatározó döntéshozók között bőven találunk ilyeneket. Ráadásul Németország retteg az inflációtól, így a megszorításpártiaknak könnyű lesz a költekezést okolni az elszabaduló árakért.
Ha megnézzük az olasz terveket, akkor kitűnik, hogy az unió legeladósodottabb országa 10-ről 4 százalékra akarja csökkenteni költségvetési deficitjét.
Techno-autoriter kormányok fenyegetnek ma Európában azzal, hogy visszahozzák a megszorítások korát, ami ismét milliókat taszíthat a szegénységbe, figyelmeztet a szakértő.
